A Barátságklub adventi találkozója

„Megszáll egy titkos gyönyörű igézet,

Ilyenkor decemberben“, írja Juhász Gyula Karácsony felé című versében.

A pandémia idejében a Barátságklub létszámban megfogyatkozott. Éppen ezért nagy örömmel készültünk immár a második találkozóra. Az időpontot advent harmadik, az „öröm“ hetére terveztük.

A tél kemény fogát csikorgatta ezen a délutánon: szokatlan hideg volt és a hó, a csúszós utak, a korai sötétség gyér létszámra utaltak. Ám a lelkes tagok ezt meghazudtolták, mert bizony igen szép létszámban jöttünk össze, több mint húszan. Egyesek hosszú utat vállaltak magukra, hogy eljöhessenek.

A meleg teremben ismerős, ismeretlen – mind örültünk egymásnak. Egy barátságos üdvözlés, szívélyes ölelés, együttérző érdeklődés – ahogy Erika említette a „pozitív energia“ ölelte körül kis társaságunkat. Ezt alátámasztotta a kezdeti koccintás. A szesz átfázott testünket, a baráti szavak lelkünket melegítették fel. Jókedvű csevegéssel ültünk le a szeretettel díszített asztal mellé. Szorgos kezeknek sikerült karácsonyi atmoszférát varázsolni a teremben. Mindenki hozott különböző finomságokat is és így a terített asztal hamarosan mindenféle földi jóval telt meg.

Izgatottan vártuk a bejelentett programot, kíváncsiak voltunk a felolvasásokra és a zenére. Gyerekes örömmel fedeztük fel a hangszereket. Nem kellett sokáig várni: Mária Magdolna csodálatos hangjával erdélyi dalokkal gazdagította a délutánt. A részben gitárral kisért, többnyire számunkra ismeretlen dallamokat, szövegeket egyre többen követtük, felidézve a betlehemesek hagyományát. Aztán zongorakisérettel sok ismert hagyományos gyönyörű magyar karácsonyi éneket énekeltünk lelkesen.

Dalolás és felolvasás követte egymást.

Az egyéni módon kiválasztott megható szövegek felolvasását, szépségét, komoly, meghitt csendben, elgondolkozva, megilletődve, olykor könnyes szemmel követtük.

Az idő gyorsan eltelt és egyesek már a hazaútra készültek, de azt megelőzve még a tervezett ajándékozás következett. Izgatott csere-bere töltötte be a termet. Elgondolkoztam az ajándékozás értelmén: hogy milyen mellékes az ajándékozott tárgy, a lényeg, hogy magunkból adunk valamit …

Gyönyörű gondolat: mindenki a Szent Családot vihette magával dióhéjban.

„Csak ketten legyünk együtt, ketten hárman: Már kivirul a lelkek tavasza. Csak néhányan, egy kicsike kis zugban, s az a kis zúg, az lesz a haza.“, írja Reményik Sándor. Ezen a délutánon és minden más összejövetelen hazát teremtünk az idegenben. Adja a jó Isten, hogy minél többen hálásan felismerjék, micsoda érték a mi magyar katolikus közösségünk!

 Útravalóként azt kívánom: Őrizzük meg adventi összejövetelünk meghitt hangulatát és a karácsony szelleme kísérjen mindannyiunkat az új esztendőben!

Juhász Gyula szavaival élve:

„Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben.“

Halászy Erzsébet

Ajánlott bejegyzések

Márton-napi „libalakoma” a Barátságklubban

2024. november 15

Barátságklub – 2024. október 18.

2024. november 05

Barátságklub – 2024. szeptember 27.

2024. október 09