Megyeri Andrea: Ha Isten becsuk egy ajtót…
szerkesztő Tibor atya
+! Kedves Híveink! Rendhagyó Húsvétunk újabb nagyszerű írása következik, amelyet Megyeri Andrea vetett papírra. Amikor olvassa az ember, maga is ott „húsvétol” a kis Család körében. És ez az egyik nagy érdeme a beszámolónak! A másikra majd az Olvasó maga is rájön, ha végigolvasta az írást…
Lelkipásztori szeretettel,
Imre atya
Ha Isten becsuk egy ajtót, valahol máshol kinyit egy ablakot… avagy Húsvét a karantén idején.
Március 15-én a karantén előtti utolsó német szentmisénkre mentünk. A járványtól félve, már akkor is sokan nem jöttek el. Kevesen voltunk, szokás szerint a legtöbben 65 év felett. Mi is gondolkoztunk rajta még reggel is, hogy elinduljunk-e, tudva a járványhelyzetről, de úgy éreztük, talán hosszú ideig ez lesz az utolsó templomi szentmisénk. Később bebizonyosodott, hogy igazunk volt. Hamarosan kiderült, hogy ez a Húsvét sem lesz olyan, mint a szokásos. Akkor megijedtünk, és összefacsarodott a szívem, hogy nem lehetünk a szeretteinkkel, barátainkkal. Aztán ahogy teltek a napok, kezdett egy másfajta Istenkapcsolat, másfajta Húsvét képe körvonalazódni. A karantén idején sikerült egy itthoni menetrendet kialakítani, beleértve a közös, online, vasárnapi magyar misenézést. Örömmel hallgattunk olyan szentbeszédeket, amelyeket a vírushelyzet nélkül esélyünk sem lett volna meghallgatni. Olyan – számunkra eddig idegen – templomok papjait és miséit ismerhettük meg, akikről eddig csak hírből hallottunk. És mindegyik pap, mindegyik mise erősítette a hitünket, vígasztalta a lelkünket. Nekem különösen nagy öröm volt, hogy szülővárosom online miséjét tudtuk nézni vasárnaponként. Az a tudat, hogy az otthoniak is most ugyanezen a misén vesznek részt, és hiába a több száz kilométer távolság, de ugyanazt éljük át, ugyanazt hallgatjuk, különös boldogsággal töltött el. Nem volt ez másképp a nagyhéten sem. A karantén miatt– hála Isten törődésének, aki ilyenkor is segít és kinyitja azt a bizonyos ablakot – olyan írások, olyan youtube videók kerültek fel a netre, amik nagy segítségünkre voltak a Húsvét megélésében. Az eddigi Húsvétjaink mindig rohanással teltek. Vagy Magyarországon látogattuk végig a rokonokat, barátokat, ismerősöket, vagy itt készültünk a családi, baráti együttlétekre, szaladtunk a dolgunk után, miközben éppen arra jutott kevés figyelem, aki az ünnep középpontjában áll. Most máshogy volt. Most végre Jézus állt a középpontban és csak rá figyeltünk a szent három napon.
Nagycsütörtökön pászkát sütöttünk a gyerekekkel. A karantén óta mi is csinálunk kis oltárt az online misékhez. Az esti mise előtt erre került a kereszt mellett a pászka és a bor is. A gyerekeknek nagy élmény volt, amikor a családfő jelképesen megmosta a lábunkat, és megtörte a pászkát. Különösen az elsőáldozásra készülő fiam élvezte, hogy bár még nem volt elsőáldozó, és ki tudja a jelenlegi helyzet miatt ez az ünnep meddig tolódik, de most mégis “áldozhatott” velünk, sőt még a borba is belemárthatta az “ostyáját.”
Nagypénteken szent sírt készítettünk együtt és a délutáni családi séta alkalmával apró mezei százszorszépeket gyűjtöttünk a sír köré. Csak egy pár szálat kértem a gyerekektől, de mire hazaértünk, kereken 100 pici virágot tehettünk vázába. Szintén egy karantén miatt felkerült youtube videó segítségével egy nagyon szép, kifejezetten gyerekeknek szóló keresztutat csinálhattunk végig, majd a saját, családi kis keresztutunkat is elolvastuk együtt. Az esti mise után elhelyeztük a keresztet a szent sírban, majd együtt virrasztottunk és olvastunk a Bibliából.
Szombat reggel húsvéti gyertyát barkácsoltunk. Ez eddig soha eszünkbe sem jutott volna, de mindenkinek annyira tetszett, hogy elhatározzuk, hogy családi hagyománnyá tesszük és vírustól meg karanténtól függetlenül, ezentúl minden évben a februárban megszentelt gyertyából húsvéti gyertyát fogunk készíteni. A gyerekek alig várták az esti, feltámadási misét, amikor meggyújthattuk a gyertyánkat és a négy pici mécsesünket a sötétben. A feltámadási misének így, itthoni körülmények között is különleges hangulata volt. Gyertyáink fényébe nézve, érezhettük Krisztus jelenlétét. Különösen büszke voltam a gyerekekre, akik mindhárom nap miséjén fegyelmezetten, odafigyeléssel vettek részt, még akkor is, ha most nem a templom padjában, hanem a nappali kanapéján ültünk. Biztos vagyok benne, hogy ezt a Húsvétot nem fogják elfelejteni, és hogy mindannyiunk hite, Istenkapcsolata csak erősebb lett az együtt megélt Szent Háromnap során.
Megyeri Andrea
Heidenheim
Ajánlott bejegyzések
Márton-napi „libalakoma” a Barátságklubban
2024. november 15
Barátságklub – 2024. október 18.
2024. november 05
Barátságklub – 2024. szeptember 27.
2024. október 09