Editkére emlékezve

„Ha visszanézek a megtett útra,

mit jártam eddig, Beléd fogózva;

A szívem hálás, magasztal Téged.

Köszönök mindent, Jézus, Tenéked.”

Egy közkedvelt ifjúsági ének fenti sorai jutottak eszembe, amikoris augusztus 14-én megtalált a hír: Kovács, szül. Verestóy Edit-Brigitta, aki 1932. október 16-án született Brassóban, 2025. augusztus 14-re virradóan csendben elaludt, hazaérkezett az örökkévalóságba.

Személyesen 2025. július 22-én látogattam meg Editkét otthonában. Örömteli és feledhetetlen találkozás volt ez számomra is. Vittem a szentkenet szentségét, az Úr Jézust az Oltáriszentségben. Aztán pedig, emlékeket sokaságát hívtuk életre. Egyszerűen csak örültünk egymásnak! Örömmel és hálával szívében beszélt a tárgyakról, s mindazon emlékekről, melyek szeretett férjéhez, Jóskához kapcsolódtak. Lelkem mélyén ekkor már éreztem, Editke várja az újratalálkozást.

Gyengécske volt, ennek hangot is adott. Fia közelében lett volna az új otthona, ahol vigyáztak volna rá. Bár mostanra minden készen volt, de meggyőződésem, hogy vágyott az örök hazába. Megérkezett, s szeretett férjével Isten örök színe-látásának örvendeznek.

A közös emlékeket felidézve, a hála és köszönet érzéseit hordozom én is szívemben. A maga természetességében mondom, Editke mindannyiunknak hiányozni fog.

2025.szeptember 5-én (pénteken), 11.00 órakor, Schorndorfban, a Neuer Friedhof-ban helyezzük földi hamvait végső nyugalomra. Családtagjaival együtt várunk Benneteket.

A szeptember 26-ai klubfoglalkozásunkon pedig Editke emléke előtt szeretnénk tisztelegni, felidézve a legszebb pillanatait a találkozóinkon.

Emlékét szeretettel és hálával őrizzük meg szívünkben.

Erdősné Nyitrai Erikának és kedves férjének, Sándornak pedig köszönöm, hogy megszólítottatok. Ugyanis, augusztus 22-ét megelőző szombaton látogattátok meg Editkét otthonában.  Jeleztétek, hogy Editke vár. Erika sorait kölcsönzöm, amelyet a Barátságklub WhatsApp-os csoportjában osztott meg velünk: „Drága Editke! Te csak játszd tovább a mennyek országában a dallamot, amit oly sokszor nekünk adtál – mi itt lent mindig hallani fogjuk. Te csak játssz még…”

Tibor atya

Két találkozónk képösszeállítását is megosztom: 2024. november 8.

és az utolsó közös találkozásunk a Barátságklubban: 2025. március 21.

Ajánlott bejegyzések

In memoriam Trencséni János

2025. november 30

Évközi 33. vasárnap – Szegények világnapja

2025. november 15

Káplán György operettestje

2025. október 29