Májusi Madonnám
szerkesztő Tibor atya
Tavaszi eszmélésünk, az abszolút és mindent felülíró májusban csúcsosodik. A természet ilyenkor a legüdébb. Friss zölddel és lüktető színharmóniákkal, titkokkal teli időszak ez. Talán nem véletlen, hogy ez az a hónap, amely a legtökéletesebb és legtisztább női eszménynek hódol. Mária alakja sérthetetlen májusi allegória, a szépség Titkos értelmű rózsája, a tökéletesség Szűz virága. Nevének és jelzőinek tárháza minden kislányos képzeletemet felülmúlta. Skandálva fújtam a Loretói litánia különleges, hozzá intézett attribútumait, bár szinte alig fogtam fel belőle valamit. Inkább egy csodás mesevilágba képzeltem magam, melyben igencsak nehéz volt eligazodni Dávid király tornya, az Elefántcsonttorony és Mária aranyháza között, ahol Frigynek szent szekrényében képzeletem szerint a Hajnali csillag királynőként trónolt…
Sokkal egyértelműbb volt az ima, az ének, a különleges összetartozás érzés, a csodás Mária himnuszok, csakúgy, mint az egyszerűbb dallamok, amelyben gyermeki lelkünk buzgó imáját és tiszta szívünk édes danáját májusi szellő hordozta el a szűzanyához… Saját májusi Madonnám egy szerethető, csodálatos kisugárzású hölgy, aki nem mellesleg, a Teremtő Szent Anyja, élő valóság, hiszen minden elrebegett Üdvözlégy sóhaja égbeszálló, rendíthetetlen hitről és bizalomról tesz tanúságot…
Kora tavaszi emlékeimben megjelenik egy évente visszatérő kedves esemény. Lehetne egy Bruegel festmény, a falu apraja nagyja, az első meleg napok hatására mint, egy óriási hangyaboly, kirajzik, nekilát a kerti munkának. Az árokparti, felhőtlen gyerekzsivajt nagyanyám hangja szakítja félbe. Kéri, tartsak vele, mert eljött az idő. A konyhaasztalon már elkészítve egy csonka gyertya, egy imakönyv, valamint két rózsafüzér. Elsötétített ablaktáblák mögött elkezdjük az imát. Szentolvasó királynője hívott vendégként toppan be közénk, idő és tér kis időre megszűnnek létezni…
Nagyszombaton várakozással teli délutánon ismét jelen van a falu apraja-nagyja. A szentsírnál való virrasztás az asszonynép dolga. Mindenki sora és tiszte, hogy térden állva, imával, jelenléttel, elmélkedéssel a halott Krisztus mellett a feltámadás pillanatáig őrködjön, minden csendet odasuttogva Máriának, a Fájdalom anyjának, megtépázott önbizalmakat a Betegek gyógyítójára hagyva, saját sebzett életeket letéve a Tisztaságos anya kezébe, tanácstalanságot, keserves perceket a Szomorúak vigasztalójának ajánlva…
Magunk mögött hagyva az óhazát új otthonunkban az első időszakot kezdeti nehézségek, gondok, bizonytalan célok, sok-sok tipródás kísérte… Fontos döntések előtt sokszor éreztem szorongó szívvel, nincs tovább, sorsom alakulása egyetlen pillanattól függ. Ilyenkor gondolataimban az Igazság tükrébe mélyedve, minden Bölcsességek székéhez egyre közelebb ismételgettem a röpimát…Ó Mária, Te tudsz, ó Mária, Te fogsz, ó Mária, Neked kell segítened… teljességgel a Nagyokosságú szűz tanácsára bíztam magam…
Itáliai utazásiam legvalóságosabb és minden kétséget kizáróan legkedvesebb emlékei rácsodálkozásom a nagybetűs Madonna ezernyi arcára. Lelkesedésem ragadós, tán nem is az én érdemem, hogy barátnőm, aki nem Mária tiszteletben nőtt fel, első közös utunkon Rómában meghatódva könnyezik a Santa Maria Maggiore bazilika oldalkápolnájában, jó néhány közös élmény után, még mindig ámulattal áll középkori freskótöredékek láttán, legutóbb tavaly a megmászott hegy és lépcsők szédítő magasán, Montecastello Madonnájának kegyképe előtt…
Tavaszi eszmélésünk mindenkor igazi örömre adhat okot, hiszen az évente visszatérő kikelet, szó szerint Örömünk oka, maga a bizonyság, Mária üzenete a világnak, hogy soha nem vagyunk egyedül…
Schultheis-Tempfli Éva
(Kép forrása: pixabay.com)
Ajánlott bejegyzések
Barátságklub – vendégségben Gábornál
2024. november 13
2023. MÁJUS 8 ÉS 14 KÖZÖTT
2023. május 08
Jóanyámnak
2023. május 04