Feszítsd szélnek a vitorládat!

Feszítsd szélnek a vitorládat!

 

Hirtelen csak elém toppantál… Rég nem láttuk egymást. Azt mondod, otthon voltatok két évig, de most ismét visszajöttetek egy kissé megalapozni anyagilag is ifjú életeteket.

Bevallod viszont, hogy félsz az új esztendőtől. Annyi aggasztó dolog van már időközben itt is, hogy már-már elcsüggedtek. Most épp állást kerestek. Több ajánlatot is kaptatok, de hetek óta azon töprengtek, hogy melyik úton induljatok el? És nem tudtok dönteni, mert annyi megválaszolatlan kérdés kapcsolódik mindegyik lehetőséghez…

 

“Csak ez a bénító félelem ne lenne!” – mondod… “Úgye, megértesz, atya?” – kérdezed.

 

Igen, részben megértelek.

Megértem, hogy haboztok az első lépést megtenni. Nem akartok naívnak, túlzottan hiszékenynek feltűnni. Inkább kétszer is meggondoljátok, hogy merre induljatok! Ez helyes!

 

De azt is gondold meg: mi történik Veletek, ha attól való félelmedben, hogy hibát találtok elkövetni, nem vágtok neki egyetlen útnak sem?

Hova érkeznétek meg? Sehova!

Az élet melyik táborához tartoznátok? A vesztesei közé!

Valahányszor ugyanis csak egy helyben toporogtok, az élet elrohan – mellettetek. Megy, halad – csak éppen nélkületek. Nélkületek, mert félelemből nem meritek az első lépést megtenni.

Ilyen aggódó félelem már nem egyszer rontott meg életeket és sorsokat!

Ilyen bénító félelem nem egy szépreményű életet tört már derékba!

 

Ne féljetek hát!

 

“Jó, de mit csináljunk azzal a sok bennünk ágaskodó kérdéssel, ami gúzsba köti a kezünket?” – kérdezed aggódó szorongással.

 

Minden életúthoz egy sereg kérdés tartozik, amelyek foglalkoztatnak és nyugtalanná tesznek bennünket.

De ezek a kérdések – először is – szükségesek ahhoz, hogy okosan mérjük fel képességeinket, világosan mérlegeljük lehetőségeinket, és bölcsen osszuk be erőnket.

Ugyanakkor nagyon sok kérdés, amely most nyugtalanít minket, az út során majd magától megválaszolódik. Sok kérdésre maga az út a válasz!

Soha ne az út elején akarjatok minden kérdésre választ találni, hanem majd útközben.

 

Induljatok hát!

Aki nem mer elindulni, az soha nem jut előre!

 

Az élet igazi nyertesei nem a gazdagok,

nem is a nagy karriert befutók,

még csak nem is a nagy hatalommal rendelkezők.

Az élet nyertesei azok, akik valamit merészelnek!

Az élet nyertesei, akik az ismeretlen útra is rá mernek lépni!

 

Teszik ezt azonban nem vakmerőségből, meggondolatlanságból vagy gondatlanságból.

Teszik ezt bizalomból…

Abban bíznak, hogy Isten őket minden életútjukon elkíséri.

 

És tudod, mit? Ezek az emberek soha nem csalódnak!

 

Keljetek föl hát, feszítsétek a szélnek a vitorlátokat, és induljatok neki bátran valamelyik útnak!

 

Az élet 2017-ben már elindult!

 

És Isten is Veletek van!

 

Jó utat kíván Nektek – és minden kedves Hívének illetve Olvasójának,

 

szeretettel,

Imre atya

Stuttgart, 2017. január 2.