Véget ért a 44. Stuttgarti Magyar Jótékonysági Bál

Véget ért a 44. Stuttgarti Magyar Jótékonysági Bál
szerkesztő

Véget ért a 44. Stuttgarti Magyar Jótékonysági Bál!

Ezekkel a gondolatokkal köszönöm meg minden szervezőjének és fellépőjének a részvételt.

 

 

A 44. Stuttgarti Magyar Jótékonysági Bál megnyitójára

Kedves Hölgyeim és Uraim! Szeretettel köszöntöm Önöket a Stuttgarti Magyar Jótékonysági Bálon, amelyet az idén 44. alkalommal rendez meg a Katolikus Egyházközség.

Az idei Bál mottója: az örömszerzés. A vele kapcsolatos gondolataimat pedig a Magyar Egyház egyik nagy csillagától, Árpádhá-zi Szent Erzsébettől (1207-1231) vettem, akit a világ november 17-én ünnepel. Mindene megvolt, amit csak kívánhatott. Apja, II. András, az akkori Európa leggazdagabb királya volt. Férje, Lajos, a Német Birodalom keleti részének egyik legvagyonosabb őrgrófja. Élhette volna kora nemességének gondtalan, önző, hiú, felszínes életét. De ő nem ezt tette, hanem vagyona egy részét a szegényekre fordította,  a betegeknek pedig kórházat épített és személyesen gondozta őket. Udvarhölgyeinek, akik megkérdezték tőle, miért teszi, ezt válaszolta: „Feladatunk örömet szerezni az embereknek!“

  1. Öröm. Mennyi pozitív tartalommal párosul ez a szó: boldogság, egészség, gondtalanság! Isten a teremtéskor ilyen sorsot akart nekünk! Amióta azonban Ádámban és Évában elfordultunk Tőle, az örömnek született egy ikertestvére: a bánat, amelyhez csupa negatív valóság társul: boldogtalanság, betegség, gondterheltség. Azóta nem csak örömben, de bánatban is bőven van részünk!

Hogyan lehet több örömet lopni ebbe a világba? Istennek erre  is volt egy ötlete!

Nem tudom, megfigyelték-e már, anyanyelvünk a két szóval kapcsolatban más és más igét használ. Míg a bánatot illetően azt mondjuk: „Bocsáss meg, hogy bánatot okoztam neked!” Vagyis az, hogy szomorkodunk, azért van, mert emberi vétekből, önzésből,  gyengeségből fájdalmat okozunk embertársainknak.

Ha viszont örömről beszélünk, akkor azt mondjuk: „Köszönöm, hogy örömet szereztél nekem.” Vagyis az örömet valaki szá-mára tudatosan meg kell teremteni. Ilyenkor átsüt bennünk az isteni vonás, a jóság, a szeretet: szeretteinknek örömet keresünk, örömet szerzünk, örömet lopunk az életébe, örömet ajándékozunk.

És ha ezt gyakran tesszük, rájövünk a boldogság titkára!

  1. Mert miért kell örömet szerezzünk embertársainknak? Nem csak azért, mert – Anne Sexton (1928–1974) amerikai írónő szavaival élve: „Az öröm, ha nincs megosztva, fiatalon hal meg.”

Még csak azért sem, bár ez több, mert – közmondásunk szerint a – „megosztott öröm dupla öröm”.

  1. Hanem azért, mert csak így leszünk igazán boldogok! „Egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. – írja Csitáry-Hock Tamás (*1965) írónk. A boldogsághoz szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő tegyen téged boldoggá. Hanem azért, hogy te tedd őt boldoggá. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. Mert a boldogság – maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.”

Nem tudom, vallásos-e Csitáry-Hock Tamás, de mondása tökéletesen egybeillik Jézus Urunk tanításával: „Isten boldogságunk kulcsát mások szívében rejtette el!” A házastársunk vagy a szerelmünk, a gyermekeink vagy a hozzátartozóink, a barátaink vagy az ismerőseink szívébe, vagy akár egy idegenébe, akivel épp összetalálkozunk… De soha a saját szívünkbe!

Az önző, – a csak magára gondoló ember ezért nem lehet tartósan boldog!

Mivel – befejezésül – azt vallom Zay László (1927-2000) újságírónkkal, hogy: „Az élet teljességét nem években mérik, hanem örömben. Kinek-kinek annyit ér az élete, amennyi örömet szerez másoknak,” – arra ösztönzök minden jelenlévőt, hogy minél több örömet szerezzen övéinek! Mert, ha így tesz, akkor nem csak boldog, de nagyon hosszú és nagyon gazdag életű is lesz!

Ez viszont csak úgy lehetséges, ha idejében – talán épp ma este! – felismeri Árpádházi Szent Erzsébet mondásának igazát: „Feladatunk örömet szerezni az embereknek!“

Ezennel a 44. Stuttgarti Magyar Jótékonysági Bált megnyitom!

 

Stuttgart, 2019-01-27.

            Imre atya

Share

Ajánlott bejegyzések