Tóth Tímea: Újrakezdés…

Weingarten, 2020. május 10., vasárnap. A templomok újra megnyithatták kapuikat a vasárnapi szentmisékre. Újra átélhettük az Eucharisztia varázsát, közösség teremtő erejét. Most azonban más volt.

Más, mint ahogy az elmúlt időszak is mindenki számára. 2020 mindenki életében egy különleges év marad örökre, nekem különösképpen. Ennek az évnek minden nehézsége ellenére már most köszönettel tartozom. Az egyik legnagyobb és legértékesebb ajándékot kaptam 2020-tól, ez pedig az Idő!

Időt kaptam hitemben való elmélyülésre!

Időt kaptam önmagam megismerésére!

Időt kaptam mély, lelki fejlődésemhez!

Időt kaptam a befelé fordulásra!

Időt kaptam, hogy a párommal egy még mélyebb, bensőségesebb, őszintébb kapcsolatot teremtsek!

Mindezt köszönöm, de mégis a legnagyobb ajándék a számomra, a lelki újjászületésemnek útja, különös története.

A januárban történt súlyos autóbalesetem következtében a lelki munkám már akkor elkezdődött, a Koronavírus betoppanásával pedig csak mélyült. Mindkettő hatására egy mély lelki változáson mentem keresztül, mely a mai napig tart.

Az autóbalesetem következtében a már bennem lévő hit Isten felé csak még jobban felerősödött. Hiszem, hogy Istennek köszönhetem, hogy testileg mondhatni épségben túléltem a balesetet. Az Ő segítségemre sietése okán kerültem biztonságosabbnak mondható helyzetbe a baleset során, hiszen míg a pördülések végén az autóm fejjel lefelé állt meg, addig mégis pár másodperc után az autóm visszalendült mind a 4 kerekére. Éreztem akkor Isten jelenlétét külső megvalósulásában is. Mert eddig is tudtam, Isten bennem, velem van, de ez volt a végső bizonyíték arra, hogy ő engem szeret annak ellenére, hogy nem vagyok megkeresztelve. Ez számomra egy mély megnyugvást, de egyben egy igazi lelki munkát is hozott a lelkembe. A lelki munkám része a megkeresztelkedés iránti vágyam felerősödése.

Ennek következtében 2 nappal a balesetem után kerestem meg Tibor atyát. Máig hihetetlen számomra ez a sorsszerű találkozás, hiszen atyában megtaláltam azt az egyik személyt, akinek segítségével lelkileg fejlődni tudok, olyan lelki fejlődési tanításai vannak, melyekre jelenleg szükségem van, és amelyek igazából mindig is foglalkoztattak.

Hiszem, hogy életünk során bekövetkező eseményeknek oka van. Okkal történnek meg velünk dolgok. És minden akkor, amikor eljön az ideje. Nekem most érkezett el az idő, hogy szövetségbe léphessek Istennel a keresztelkedés szentségében.

Hálás vagyok, hogy ezen az úton még a koronavírusi időszak előtt elindulhattam, melynek köszönhetően megismerkedhettem egy fantasztikus katolikus közösséggel, a weingarteni katolikus közösséggel.

Hálás vagyok, hogy a koronavírus kirobbanása előtti utolsó hétvégéjén részt vehettem az Eucharisztia jegyében zajló weingarteni csendes napokon, ahol egy manapság ritka tapasztalattal gazdagodhattam: a közösség tagjainak meleg, őszinte nyitottsága, figyelmes, segítőkész közeledése felém! Ez azóta is tart! Köszönöm nektek!

Ajándékként tekintek arra, hogy ezen lelki napokat Tibor atya tartotta meg végül, mert így még jobban megismerhettem Őt, aki tanításaival, gondolataival elkísér engem a lelki újjászületésem útján. Köszönöm!

Természetesen nem így képzeltem el a lelki felkészülésem, hogy bezárva indulok el ezen az úton, de mégis ajándékként tekintek rá, hiszen a hitemet még erősebbé tette ez az időszak azzal, hogy bent önmagamban mélyült el a kapcsolatom Istennel. Hiszen Isten ott van velünk, mindenhol, nemcsak a szentmisék során a templomokban.

Azonban én nagyon örültem, mikor értesültem a vírus miatti korlátozások enyhítéséről, legfőképpen a templomi szabályok enyhítéséről. Úgy gondolom, hogy mindenkinek szabad joga hitvallását úgy és ott gyakorolni, ahogy és ahol az ő lelkének kellemes. Számomra fájó volt, hogy személyesen nem vehettem részt szentmisén az elmúlt 2 hónapban, most, mikor azok adtak nekem a lelki fejlődésemben támaszt. Természetesen azért köszönettel tartozok a modern világnak, hogy az internet megadta azt a lehetőséget, hogy legalább virtuálisan ott lehettem. De tudjuk, ez más volt.

Más volt a megszorítások utáni első Szentmise is a weingarteni St. Maria templomban. Úgy gondolom, örökre nyomot hagyott minden résztvevő lelkében. Felemelő, de egyben szomorú érzések váltakoztak bennem.

A gumikesztyű csattanásának hangja, melyet Tibor atya az áldoztatáshoz vett fel, még mindig itt cseng a fülemben. Már nem fogom elfelejteni soha. Mint az áldoztatás látványát sem, vagy az énekek során látott, csendben maradó hívek szomorú arcát sem.

Az áldoztatás során én személy szerint elsírtam magam, oly mélyen megrendített engem a szájmaszkos atya és a vele szemben álló szájmaszkos hívők képe.

Fájt, de természetesen közben örömmel is töltött el, hogy 2 hónap után, ha ilyen formában is, de az Eucharisztia ünneplésében együtt lehettünk.

Mint minden, ez is okkal történt így. Én úgy érzem, ennek köszönhetően is, még közelebb kerültem Istenhez, a hitemhez! Az elmúlt bő négy hónap sorsfordító eseményeire mégis megpróbálok pozitívan tekinteni, hiszen csak ezek révén erősödtem, közelebb érzem magam Istenhez, meg merem hallgatni a belső valódi énem hangját, illetve sok új, hasonló érzésű, gondolkodású embert nyertem az életemben.

Azonban már várom, hogy újra felszabadultan dönthessünk cselekedeteinkről.

Tóth Tímea,

Bad Waldsee, 2020. május 13.