Ludwigsburgi templombúcsú

Ludwigsburgi templombúcsú
szerkesztő

Az alábbiakban Fischer József és Zsuzsanna írásait olvashatjátok:

Templombúcsú Ludwigsburgban

 2016. június 17-én, pénteken, két nappal a Szent László király tiszteletére tartott  búcsúnk előtt vagyunk Ludwigsburgban. Az időjárás rossz, változékony és az előrejelzés vasárnapra sem biztat semmi jóval. Ha esni fog, beszorulunk a kis közösségi terembe, ami nem igazán lenne jó. Ugyanis sok vendégre számítunk, sok kedves hittársunkra és barátunkra.
2016. június 19-e,  vasárnap. Reggel 8 órakor még mindig bizonytalan volt az idő. Geiger Erika azonban megingathatatlan biztonsággal állította, hogy: “meglátjátok, a jó Isten megsegít bennünket! Nem fog esni!” Igaza lett. Még a nap is kisütött.

A szentmise után aztán, a szabad ég alatt, megterített asztalok mellett vidám, felszabadult beszélgetéssel töltöttünk el  egy nagyon szép délelőttöt. Elmondhatatlanul sokat ad és tesz boldoggá egy ilyen baráti együttlét. Új erőre kapsz!

Természetesen a testi javakról sem feledkezhettünk meg.
(A minap hallottam a játszótéren, amint a gyerekek játék közben (ők akkor egy család voltak) beszélgettek. Az egyik kisfiú megkérdezte a társát, aki akkor az anyukája volt: anya, mit főzöl ma ebédre? Az “anyuka” válasza a következő volt: szalámit és kolbászt.)
Na, mi tradicionálisan zsíros kenyeret főztünk. Nagy örömünkre szinte az utolsó darabig el is elfogyott. (Ezzel is bizonyítván főzési művészetünk magas fokát.)
Nagy sikere volt a különböző finomságoknak is, amit magatokkal hoztatok és amit nagyon köszönünk.

Köszönet azoknak, akik megtiszteltek bennünket és eljöttek hozzánk. Akik nem voltak ott, azoknak üzenem, hogy jövőre is megünnepeljük Szent László királyt! Szeretettel várjuk őket is!

A következő örömteli találkozásig! Isten veletek!

Fischer Zsuzsanna

 

Egy ünnep, azaz emlékezés, megemlékezés.

Az egyik legszebb  ajándék, amit kapunk Istentől és felebarátainktól az a szeretet. Ez a lenyűgöző érzés árasztja el a ludwigsburgi testvéreket, ha szentmisét ünnepelnek a kis templomukban.

Minden ünnep egy emlékezés, megemlékezés.

Azonban van egy nap, ami a ludwigsburgi egyházközségnek különösen szép ünnepnap és fontos. Ez a nap  június 27- e, a búcsú napja. Szent László magyar király a választott példaképük és védelmezőjük ünnepe.

Úgy gondolom, hogy ezen a napon, ezen a helyen, angyalok  munkálkodnak, segítik, irányítják az ünnep előkészítőit munkájukban kint a templom kertjében.

A szentmise folyamán az evangéliumot hirdető lelkipásztor különösen nagy szeretettel és tudással, hirdette Szent László király érdemeit, értékeit, erényeit, hittérítői erőfeszítéseit, hősi cselekedeteit és hűségét Istenhez, hazához és a magyar néphez! Szent László elsősorban törvényeivel, pogányok elleni hőstetteivel, hatalmas testi erejével és erényeivel maradt meg a magyarság tudatában.

A helybéli hívek a szent liturgia ünnepe után a helybéli és más  közösségekből érkező híveket ünnepi lakomára, azaz ágápéra invitálják a templom kertjébe, ahol az  asztalokon (a ludwigsburgi híveknél már hagyománnyá vált) darált tepertő krémmel és zsírral megkent házilag, és nem házilag készített kenyér és sok más finomság várta a szeretett híveket!

Ezen az igazán szép eseményen egyre többen vesznek részt, mind a helybeli közösséghez tartozók,  s mindazok is, akik más egyházközséghez tartoznak! Az idén voltak olyan testvérek, akik több mint száz kilométerről érkeztek .

A helybéli hívek különösen nagy örömmel, szeretettel és hálával fogadták a más egyház községből érkezőket! Már úgyszintén hagyománnyá vált „házi szőttessel”, borból készült pálinkával kínálták a híveket!

Az ünnep alkalmával a legátusok, rendezők (ez is hagyomány) nem gondolnak az idő viszontagságaira, nem… Ezen a napon csak jó idő lehet, így mondják, vagyis tudják, hogy az  isteni gondviselés még minden alkalommal  megfelelő időt teremtett e csodálatos ünnephez!!!

Most is így történt!

Csodálatos verőfényes nap ragyogott a közösségre Isten és Szent László akaratából!

A hívek falatozás, iszogatás közben,  feledve a mindennapos gondokat és bajokat, – a délutáni órákba belehúzódva -, egymásra mosolyogva felszabadultan ismerkedtek, osztották meg gondolataikat egymással.

Ezen a napon úgy gondolom minden lélek egy kicsivel gazdagabb lett! A szentmise által közelebb került Krisztushoz, kapott egy kis történelmet, egy kis figyelmet a másiktól, (persze a test is gyarapodott a finom falatoktól!) megosztotta mással örömét, talán bánatát is. Így lelkiekben gazdagabban várja a következő ünnepet, azaz emlékezést, megemlékezést, vagy talán újra a búcsút Szent László napján Ludwigsburgban! Ne várj olyan sokáig, lesz előbb is„ünnep“!

Ez rajtad múlik, hogy meddig vársz!

Az Úr Jézus Krisztus tartson meg mindenkit erőben, egészségben!

Fischer József

Share

Ajánlott bejegyzések