Takács Gabriella: Stuttgarti Magyar Családi Nap – 2019

Takács Gabriella: Stuttgarti Magyar Családi Nap - 2019
szerkesztő

Takács Gabriella: Stuttgarti Magyar Családi Nap – 2019

 

2019. július 7-én került megrendezésre az idei Stuttgarti Magyar Családi Nap a Stuttgarthoz közel fekvő Bärensee-nél. Idén úgy hozta a sors, hogy én is részt vehettem a rendezvényen, így szombat este örömteli izgalomban csomagoltam a piknik-kosaramat. De micsoda csalódás – vasárnap reggel nemcsak hogy zuhogott az eső, de a balkont jeges pitykövek díszítették. Kétségbeesetten hívom Imre atyát – Ilyenkor mi van? Nálunk zuhog az eső… Mire Imre atya (a számára oly tipikus nyugalommal) – Nem baj, mi megyünk. Hm… mély lélegzetet vettem, és lassan elindultam. Mint később kiderült, én voltam az egyetlen bátor-bátortalan, aki felhívta Imre atyát – ugye mert mindenki tudja, hogy ha valami meg van hirdetve, az megrendezésre kerül!

Ha valaki most hall először erről a rendezvényről, akkor ez itt a reklám helye: a Bärensee melletti Stuttgarti Magyar Családi Nap minden évben a nyár elején kerül megrendezésre. A célja az, hogy itt a diaszpórában elő magyarok megismerjük egymást, és közelebb kerüljünk egymáshoz. A közösség megtartó és gyógyító erejét itt a külhonban is sokan megtapasztal(hat)ják. Ide minden magyart, legyen az református, katolikus, evangélikus vagy nem hívő, szeretettel vár és hív a rendezőség.

Szóval a Bärensee melletti réten lassacskán gyülekezett a társaság. A többség gyalog tette meg az utat a parkolótól a „rétünkig”, de volt aki hagyományosan biciklin jött, ill. a csöppségek a gyermek-sportkocsik melegéből szemlélték az ébredező erdőt. A szentmise előtt két fontos teendő adódott. Az egyik a tűzifa beszerzése a tábortűzre, a másik pedig az asztalok és padok igazgatása a szentmisére. Bár az összejövetel ökumenikus, a nap tábori szentmisével indul. (megj.: nem kell megijedni, itt senkit sem térítenek – pld. az egyik kutyus a gazdijával tisztes távolságból figyelte a történést) Ami a szentmisét illeti, az oltárról maga Imre atya gondoskodott. Itt az oltár körül kaptak helyet a gyermekek, akik lelkesen közreműködtek az atya prédikációjában is.

Mise után a férfiak megrakták a tüzet. Amíg a tűz égett, a réten összegyűlt apraja-nagyja türelmetlenül várta az első játékot. Bemelegítésnek a „hátulsó páros fuss előre” nevű játékkal indultunk. A cél az volt, hogy mai modern időben a gyermekek megismerjék a régi, hagyományos magyar játékokat. A párokat egy felnőtt (általában apuka/ anyuka) és egy gyermek alkotta, ill. ahogy a játék hozta. Persze itt nem csak a gyors futás volt előnyös, de a jó csapatjáték, ráhangolódás a párra is. A rét visszhangzott a vidám (nem csak) gyermekzsivajtól.

Miután kifutkostuk magunkat, eljött az ideje, hogy a testiekről is gondoskodjunk. Beindult tehát a grillezés, az asztalok terítve voltak a jobbnál jobb finomságokkal, és természetesen megtörtént az ilyenkor elmaradhatatlan „vitaminadag” kiosztása is – egy kis kupica formájában… A jó emésztésre való tekintettel ez a folyamat addig ismétlődött, amíg a készlet tartott.

Az ebéd után a gyermekek megismerhették a „gumizás” kihívásait, ill. ugrókötél és tollaslabda is bevetésre került, de itt a szabadban volt bőven hely kergetőcskézni is. Aki a felnőttek közül játszani akart, bármikor csatlakozhatott a boldogan csillogó gyermekszemek csapatába, aki pedig inkább a beszélgetés mellett döntött, annak erre is volt bőven lehetősége.

Ez a vasárnapi szabadtéri találkozás egy remek alkalom volt kikapcsolódni és feltöltődni egyaránt. Az ilyenfajta együttlétnek megvan a maga varázsa. Csodálatos dolog felnőttként gyermekek szemével szemlélni és újból felfedezni a világot. És rádöbbenni arra, milyen kevés elég az embernek ahhoz, hogy boldog legyen.

 

Stuttgart, 2019-07-12.

Takács Gabriella

 

Share

Ajánlott bejegyzések