Rózsafüzérrel a koronavírus ellen…
szerkesztő Tibor atya
Rózsafüzérrel a koronavírus ellen…
Olaszország püspökei ma estére (április 2) országos rózsafüzérimádságra szólítanak fel – olvastam tegnap az interneten. Az ájtatosságot a Gemelli-klinika kápolnájából vezetik és 21.00 órakor több egyházi TV-csatorna illetve rádió-adó közvetíti. Az ima végén egy könyörgést mondanak majd II. Szent János Pál pápához (1978-2005), akit többször is ápoltak – sikerrel – ezen a klinikán.
Első godolatom az volt, hogy két héttel ezelőtt már hívták egyszer az olasz püspökök közös imára az ország katolikusait a járvány megfékezése ellen. Aki a felhívást elfogadta, annak akkor szolidarítása jeléül egy égő gyergyát vagy egy fehér szallagot kellett kitennie az ablakába.
Második gondolatom azonban rögtön az volt: rózsafüzér a koronavírus ellen? A rózsafüzér ma a köztudatból, legalábbis Németországban, mint a bajban égi segítség, még ha több helyen imádkozzák is, szinte teljesen eltűnt. Mennyivel egészségesebb, természetesebb, és – ha Nyugat-Európa keresztény gyökereire gondolunk – kézenfekvőbb lenne az a hozzáállás, amit a Texas-állambeli Tyler egyházmegye püspöke, Joseph Strickland is – még március 12-én – mondott: „A koronavírus ellenszere szerintünk: gyógyszerek igen, de ima, rózsafüzér is!“
Milyen igaza van!
A rózsafüzér tudniillik először is hitünk kincsesládája. Benne megvannak a legalapvetőbb imádságaink: a Hiszekegy, a Miatyánk, a Dicsőség és az Üdvözlégy Mária. Ugyanakkor az ún. „titkokban” megtalálhatók azok a hitigazságok – Jézus életének, működésének, szeretetből értünk vállalt szenvedésének és halálának, illetve feltámadásának – eseményei, amelyekre gondolva szinte az egész evangélium megelevenedik lelki szemeink előtt. Nem hiába nevezte Szent VI. Pál pápa (1963-1978) a rózsafüzért „az evangélium összefoglalójának”.
A rózsafüzér másodszor reményünk erősítője. Miközben imádkozzuk, megbarátkozunk a gondolattal, hogy az élet, mint Jézus élete is, örömből és ürömből áll. Benne a jó és a rossz, a derű és a szomorúság, az isteni és az emberi szorosan összefonódik. De a végén mindig az öröm, a jó és az isteni győz! Ahogyan Isten nem engedte Szent Fiát, Jézust a sírban elenyészni, úgy bennünket is, a benne hívőket minden bajtól ki fog menteni!
Végül a rózsafüzér szeretetünk felhevítője. Minden szava arról beszél, hogy Isten szeret engem! Isten teremtett olyannak, amilyen vagyok, ezért megért és elfogad! De, mert Ő ennyire szeret engem, én is viszont akarom szeretni Őt. Mint Jézus! Sőt, Jézusért, mert kéri, minden embertestvéremet is akarom szeretni!
És még egy fontos hitigazságot tanulok meg a rózsafüzérimádság közben. Nevezetesen azt, hogy Isten – Szent Fia, Jézus anyja személyében – égi édesanyát adott nekem: Szűz Máriát! Egyrészt, hogy tanítson engem, hogyan kell Jézushoz hasonlóan élnem! Másrészt, hogy vigasztaljon és megsegítsen – meggyógyítson! – engem az élet viszontagságai közepette!
Amikor a Szűzanya megjelent Lourdesban Bernadettnek, azt mondta neki: „Fogd a szentolvasót és nézz rám!” Lám, ebben rejlik a rózsafüzér ereje. Máriára, Jézus leghűségesebb követőjére irányítja tekintetünket. Ez egészen természetes, hiszen az anya és gyermeke szorosan összetartoznak. Igy lesz a rózsafüzér a hit iskolája, amelybe mindenki beiratkozhat. Ez az iskola nem nehéz, ezt az iskolát mindenki könnyen elvégezheti, hisz Mária tanítja.
Szűz Mária azonban nemcsak tanítani akar minket, hanem segíteni, szeretni és vigasztalni. Nem ok nélkül nevezzük őt a szomorúak vigasztalójának. Erre a vigaszra életünk során igen gyakran rászorulunk. Ugyanis földi élet útja néha semmihez sem hasonlít annyira, mint a keresztúthoz. Nemcsak Jézus, mi is sebeket kapunk rajta. Kihez forduljunk bánatunkban? Az emberekhez? Igen hozzájuk is. Igazi vigaszra azonban csak Istennél – és Szent Fia édesanyjánál, Szűz Máriánál találunk.
Ezért is írta XIII. Leo pápa (1878-1903) a Quanquam pluries kezdetű enciklikájában: „A katolikusoknak mindig fő gondja volt, hogy bizonytalan időkben és veszélyes körülmények között Mária védelme alá meneküljenek, és magukat az ő anyai gondoskodása alá helyezzék. (…) Az Egyház régebbi és új történelme, és az elgondolkodtató évkönyvek őrzik az Istenanyának szóló nyilvános és magán fohászok, valamint az általa nyújtott segítségek, békék és nyugalmak emlékezetét, melyek a legkülönbözőbb körülmények között az ő közbenjárására történtek.” Innen erednek a különböző címek, amelyekkel köszöntjük őt: ő a keresztények segítsége, jótevője, vigasztalója, a győzelem és béke szerzője. Ezért figyelmezteti a pápa szünet nélkül a püspököket, hogy a keresztény nép körében a rózsafüzér imádságot terjesszék, mert „az emberi eszközök nem elegendőek a bajok leküzdésére.”
Ezért biztat Szűz Mária maga is majd minden újkori jelenés alkalmával a vele való rózsafüzérezésre. La Saletteben (1846) épp úgy, mint Lourdesban (1858) Fatimában (1917) Szirakuzaban (1953), Medjugoreban (1981), csak, hogy a legnagyobb jelenési helyeket említsem.
Végül ezért írta Szent II. János Pál pápa (1978-2005), aki nagyon tisztelte és szerette a Szűz Anyát, az ellene irányuló merénylet meghiúsulását is neki tulajdonította: „Az Egyház a rózsafüzérnek mindig különös hatékonyságot tulajdonított, ezért a legnehezebb ügyeit a közösségben, folyamatosan mondott rózsafüzérre bízta. Olyan pillanatokban, amikor az egész kereszténység került veszedelembe, a rózsafüzér erejének tulajdonították a megmenekülést, és utána úgy köszöntötték a Rózsafüzér Királynőjét mint a szabadulás kieszközlőjét.”
Jómagam nagyon szeretem a rózsafüzért. Ha csak tehetm, minden nap elimádkozom. Vallom ugyanis Lisieuxi Kis Szent Terézzel (1873-1897): „A szentolvasó egy hosszú lánc, amely összeköti az eget és a földet. A szentolvasóval mindent el lehet érni…”
Szerintem még a koronavírus-járvány megállítását is!
Imádkozzuk hát ma este mi is olasz testvéreinkkel, akiket különösen sújt ez a járvány!
Lelkipásztori szeretettel,
Imre atya
Stuttgart, 2020. április 2.
Ajánlott bejegyzések
Húsvét 3. vasárnapja
2024. április 13
Nagypéntek
2024. március 29
Nagycsütörtök, az utolsó vacsora miséje
2024. március 28