Roob Katalin: Üres templomban, mégsem magányosan

Roob Katalin: Üres templomban, mégsem magányosan
szerkesztő

Folytatjuk a „rendhagyó Húsvét” sorozatunkat. Ezúttal Roob Kati kiváló, gondolatébresztő írásával. Még sok ilyet!

Lelkipásztori szeretettel,

Imre atya

 

Üres templomban, mégsem magányosan

Igen, ez a Húsvét más volt, rendhagyó.

Tudomásul venni a jelenlegi helyzetet, belehajolni, hozzá idomulni, de nem hagyni, hogy letaglózzon, és kétségbe ejtsen.

Lelassulás – befelé és Őreá figyelés, várakozás és vágyakozás.

Ami most nem valósulhat meg… elfogadás… lemondás… felajánlás. Valakiért vagy Valamiért.

Újratervezés, a, b és c terv.

De elő lehet hozni, húzni más terveket, újakat, vagy a régieket leporolni ebben a furcsán kapott időben.

És töltekezni…

– Imával, lelki táplálékkal, olvasmányokkal. Írásokkal, amikről lelkiatyáink gondoskodtak, és fogták a kezünket.

– Szentmisékkel, amelyeket a technika segítségével láthattunk és hallhattunk.

Nekem a „sajátjaink“ voltak a legkedvesebbek!

– Az énekekkel: „A feltámadt Úrnak – Húsvéti Báránynak

Dicsőség, szent áldás, tisztesség…“

– Az egymásnak küldött üzenetekkel-telefonhívásokkal, az otthoniak kedves hangjával,

a ránk, „őrzőangyalokra” bízottak viszontszeretetével, a vígasztaló gondolatokkal, az idővel, amivel egymás felé fordultunk.

– Az apró örömökkel és eredményekkel, amiket újra észrevettünk, és nem engedünk.

Töltekezni attól a gondolattól, milyen jó lesz újra, úgy igazából megölelni szeretteinket,

barátainkat, és kicsit az egész világot.

És attól az érzéstől, hogy járhatunk bármerre, Ő ott van mindenhol.

A fában, a virágban, a pillangó röptében, a madárdalban.

Mindíg velünk, ahogy ígérte!

 

Roob Katalin

Stuttgart

Share