„… Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek…” (Lk 2,10)

 

„… Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek…”

(Lk 2,10)

 

Az ember vágyakozik a jó hír után,

mert gyakran nyomasztják őt a rossz hírek,

és teszik életét elviselhetetlenül nehézzé.

 

Az ember nem csak kenyérrel él,

hanem jó szavakkal, vigasszal és ígérettel.

Ahol a jó szavak, az örömteli hírek hiányoznak,

ott előbb-utóbb pokollá válik az élet.

 

Egyik napon, „amikor az idő betelt…”

és az élet a földön pokollá vált,

Isten kiejtett egy különleges szót:

kimondta a világba az ember iránti szeretetének a Szavát.

 

És ez a Szó, ez az „Ige megtestesült…”

 

Azóta Isten Igéje, Isten Szava, a legnagyobb örömhír,

amit az ember valaha is hallott.

Ugyanis ez az Örömhír, ez a Szó, ez az Ige

maga Isten megtestesült Fia!

 

Nem az emberek találták ki,

hanem az ég nyílt meg, és küldte el Őt nekünk,

hogy földi, lelki sötétségünket

istenségének fényével megvilágítsa.

 

És amióta Isten Fia emberré lett, azóta megváltozott a világ:

Ismét érdemes élni.

Azóta világosabb az értelmünk,

tisztább az érzelemvilágunk,

és nemesebb a szellemünk.

 

Azért kell ezt az Örömhírt tovább mondanunk,

hogy mások élete is ilyen legyen.

 

Mondjuk hát tovább ezt a megtestesült Örömhírt mindenkinek!

Mert nem csak kenyérrel él az ember,

hanem Isten Szavával,

Aki belső sötétségünket megvilágosítja,

és szívünket jóhírével megtölti!

 

Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves Hívünknek

fényes, örömteli Karácsonyt,

és boldog, áldásos, reményteli Újévet!

 

Stuttgart, 2016 kezdetén

 

Imre atya