Márton-napi „libalakoma” a Barátságklubban
szerkesztő Tibor atya
Van úgy, hogy a bőség zavara az, amivel szembe kell néznünk. Nagyon szépen köszönöm Erzsébet írását, amely szintén nagyon személyes hangvételű. Egyben pedig szeretnélek biztatni és bátorítani is egyben, hogy adjatok hangot a magatok érzéseinek és gondolatainak, mi több, osszátok is meg azokat. Nem csupán lelkipásztorként, hanem egyszerű emberként is azt gondolom, a legnagyszerűbb, ha a bennünk és velünk élő érzéseinkről szabadon tudunk szólni és írni.
Tibor atya
* * * * * * *
Az újraélesztett Barátságklub havonta gazdagítja közösségi életünket. Teljesen különböző magyar vonatkozású mottók, kultúrprogramok, a szívélyes légkör, baráti találkozások, jó beszélgetések és – nem utoljára – a sokoldalú finomságok mindannyiunk számára kellemes élményt jelent. Közben néha megfeledkezünk arról, hogy mennyi munka, fáradozás rejlik a szervezés mögött.
Ezért különös örömmel vártuk a Márton-napi összejövetelt Gábor vendéglőjében, a scharnhauseni „Körschtal-Klause”-ban, ahol a szervezők is pihenten ülhettek terített asztal mellé. Ez alkalommal is meglepően szép számmal jöttek össze a jókedvű Barátságklub tagok.
A Szentmise elmaradt bár, de Tibor atya azért nem hagyott minket teljesen lelki táplálék nélkül, megvilágitva Szent Márton életét és mai napig kiható jelentőségét.
Erika a Szent Márton nappal kapcsolatos hagyományokról beszélt.
Mialatt a konyhából ínycsiklandozó illatok áradtak, meghallgattuk a „liba- legendát” és értesültünk, hogy liba helyett ugyan kacsasült lesz vacsorára, de ez senkinek nem okozott gondot.
Aztán elimádkoztuk az asztali imát: „Jöjj el Jézus légy vendégünk …” . Elgondolkoztam, hogy manapság mennyire magától értendő számunkra az élelemmel gazdagon megrakott asztal. Ez sem az én életemben, és gondolom számos klubtag életében sem volt mindig így. Felismerni és értékelni kell a jólétet. Ezen az estén igazán értékeltük a kitünő menüt, a kiváló borokat. Aztán ahogy a poharak ürültek és fogyott a tányérok tartalma, úgy emelkedett a hangulat …
De az este fénypontja csak most következett:
Editke néni, akit Tibor atya mindannyiunk örömére elhozott, leült az improvizált pianino mellé és korát meghazudtoló lelkesedéssel játszott kimeríthetetlen repertoárjából, mi pedig énekünkkel kisértük. Rövid időn belül az egész vendéglő zengett a magyar népdaloktól. Különböző tájak zenéje töltötte be a termet, ki-ki a maga dalait, nótáit rendelte Editke néninél. Egy kis „hazát” teremtettünk magunknak, és ismét otthon voltunk …
Ezt az akciót az elkülönitett német vendégek csodálkozva, mosolyogva követték.
De minden szép egyszer befejeződik, a rövidnek tűnő hosszú este lassan végetért, elérkezett a búcsú ideje. Szivélyes öleléssel búcsúztunk egymástól, előre örülve a viszontlátásnak és a következő Barátságklub programnak.
Drága Erika és Sándor, Tibor atya, szívből köszönjük Nektek a sok fáradozást és ezt a szép estét!
2024. november 14.
Halászy Erzsébet
Ajánlott bejegyzések
Barátságklub – vendégségben Gábornál
2024. november 13
Barátságklub – 2024. október 18.
2024. november 05
Barátságklub – 2024. szeptember 27.
2024. október 09