Isten áldjon benneteket!

Isten áldjon benneteket!
szerkesztő

Isten áldjon benneteket!

Noha az alábbi gondolatokat jó pár évvel ezelőtt írtam, de szebbeket – veletek és a köztetek eltöltött 13 esztendővel kapcsolatosan – most sem tudnék írni. Ezért hadd hozzam őket ismét – egyfajta baráti búcsúzásképp.

„Nem tudom, ki volt közülünk az, aki a másikunknak keresztezte az útját?

Mint ahogyan azt sem tudom, hogy pontosan, napra, percre mikor is találkoztam veletek – külön-külön először?

Egyáltalán hogyan is lépett be mindegyikőtök az életembe?

Végül fogalmam nincs arról sem, hogy Isten mit gondolt, amikor összehozott bennünket?

Igazán nem tudom!

Csak azt tudom, hogy életem szegényebb lenne, ha Ti nem lennétek…

Nem lenne benne annyi hit, annyi remény, annyi szeretet, annyi szép közös emlék, öröm, derű, szín, annyi fény…

Csak azt tudom, hogy ha nem lennétek, akkor hiányozna belőle egy biztos pont, egy sziget…

Csak azt tudom, hogy ha nem lennétek, akkor hiányozna belőle az elmúlt 13 év otthonának a melege…

Nélkületek nem lennék én…

Ezért elképzelni sem tudnám azt, hogy életemből kihúzzalak Benneteket.

Hogy emlékezetemből kizárjalak Titeket.

Vagy szívemből valamelyikőtöket is száműzzelek.

Ez olyan lenne, mintha életem egyik legszebb, leglényegesebb részét eldobnám magamból.

Azt az ürességet semmi sem lenne képes kitölteni!

Köszönöm Nektek, hogy vagytok!

Köszönöm Nektek, hogy léteztek!

Köszönöm, hogy életem egyik legnagyobb ajándéka lettetek!

Isten áldjon Benneteket!”

Lelkipásztori és baráti szeretettel!

 Stuttgart, 2020-07-19.

Imre atya

 

Share

Ajánlott bejegyzések