Húsvét…
szerkesztő Tibor atya
Húsvét…
“Mikor volt a legutolsó Húsvétod?” – kérdeztem tőled a nagycsütörtöki szertartás után.
“Tavaly?” – kérdeztél vissza. De nem voltál egészen biztos a dolgodban, mert már ismerted beugratós kérdéseimet… Aztán hirtelen eszedbe jutott a szerinted helyes válasz:
„Vasárnap, a szentmisén!“ – mondtad diadalmasan. „Minden vasárnapi szentmise, atya, te is mondtad már többször is, a Húsvét felidézése, megjelenítése.“
De mert én csak tovább mosolyogtam, kerekre nyitott szemmel megkérdezted:
„Hát mikor volt a legutolsó Húsvétom?”
“Mindjárt megtudod, ha alaposabban végiggondolod, mit ünneplünk Húsvétkor.” – mondtam.
Mi, keresztények, ha Húsvétról hallunk, természetesen legelőször Jézusnak a halálból való feltámadására gondolunk. Ő, aki szenvedett, meghalt és sírba tétetett, Húsvétkor feltámadt, a halálból átment az életbe. Az üres sír Húsvét hajnalán, a tanítványaival való számtalan találkozás egészen a mennybemeneteléig mind azt bizonyították és bizonyítják, hogy Ő, aki halott volt, él, legyőzte a halált!
Húsvét számunkra ugyanakkor Jézusnak a halál fölötti győzelmében való részesedés is. Szavai nyoműn azt valljuk ugyanis, hogy keresztségünktől fogva mintegy „bele vagyunk szőve“ Jézus életébe, Jézus testébe. Olyan szorosan tartozunk hozzá, hogy ha vele, a Feltámadottal élünk, akkor vele együtt majd fel is támadunk. Ezért is ünnepeljük olyan fényesen a Húsvétot – napján és minden vasárnap.
Végül a Húsvétot mindennapjainkban is megélhetjük. Húsvét ugyanis a bűnből és a vétekből, a reménytelenségből és a csüggedésből, a szomorúságból és a levertségből való föltámadás lehetőségének ünnepe is.
Húsvétot él át az például, aki hirtelen az addig dédelgetett rossz szokásait leveti, és – a feltámadott Úr erejével – új emberré válik!
Húsvétot él át az, aki bűneit belátja, és egy jó szentgyónás után – a feltámadott Úr kegyelmével – van ereje talpra állni, új lapra írni és új életet kezdeni!
Húsvétot él át az, aki képes az ellene vétőnek megbocsátani, és kezét – a feltámadott Úr kereszten kimondott szavai szerint – feléje kinyújtani!
Húsvétot él át az, aki képes önzését legyőzni, és – a feltámadott Úr életpéldája szerint –
másokkal is törődni, velük szemben a felebaráti szeretetet gyakorolni!
Húsvétot él át az, aki nem enged az önsajnálatnak és nem roppan össze egy betegség, egy sorscsapás vagy akár a nap, mint nap felmerülő problémák súlya alatt, hanem – a feltámadott Úr segítségében bízva – szembeszáll velük, küzd ellenük és igyekszik megoldani őket!
Húsvétot él át az, aki még a halál közeledtével sem veszíti el reményét, mert – a feltámadott Úr is bizonyítja – nagypéntekre mindig Húsvét következik!
Lám, a Húsvétot, illetve azt, amit Húsvétkor ünneplünk, mindennapjainkban is megtapasztalhatjuk. Sőt, minden nap megtapasztalhatjuk! Ha hiszünk és bízunk a feltámadott Úrban, akkor képesek leszünk emberi behatároltságunkból kitörni, és az élet különböző halálthozó helyzeteiből feltámadni.
„Na, mikor volt a legutolsó Húsvétod?” – kérdeztem ismét.
“Most, beszélgetésünk ideje alatt” – mondtad, s mosolyogtál, “mert valamit elhatároztam magamban…”
“Adja a Feltámadott, hogy sikerüljön!” – válaszoltam, majd kezet fogtunk, s elmentél, hogy jóelhatározásodat megvalósítsd.
És neked, kedves Olvasó, mikor volt a legutolsó Húsvétod?
Stuttgart, 2018-03-31.
Imre atya
Ajánlott bejegyzések
Húsvét 3. vasárnapja
2024. április 13
Nagypéntek
2024. március 29
Nagycsütörtök, az utolsó vacsora miséje
2024. március 28