„Harmadnapra feltámadt a halálból…”

„Harmadnapra feltámadt a halálból…“

 

Vannak pillanatok az életedben, amelyek olyan sötétek és szívszorongatóak, hogy azt hiszed: lelked egy sötét sírüregben fekszik…

 

Vannak helyzetek az életedben, amelyek olyan kiábrándítóak és szörnyűek, hogy hetekig nem tudsz kikászálódni belőlük. Szíved ilyenkor végtelenül szomorú, és nem vagy képes semminek és senkinek sem örülni. Olyan érzés ez, mintha egy mély sírgödörben feküdnél…

 

Vannak olyan napok az életedben, amikor – bár vakítóan kacag fölötted a napsugár, Te mégis – mindent sötéten látsz, mert megoldhatatlannak tűnő dolgok nehezednek a lelkedre, és kétségek között vergődve nem találsz kiutat. Úgy érzed, halotti légkör vesz körül…

 

És hol van ilyenkor Isten? – kérdezed.

 

Szeretném, ha tudnád, hogy nem létezik egyetlen egy sírhalom sem, amelyről Isten ne tudna.

Nincs egyetlen egy jeltelen sírgödör sem, amelyet Ő ne tartana számon.

Sőt, az egész földön nem létezik egy olyan sírüreg, amelyben valaki fekszik, és Ő ne vigyázna ott is poraira – vagy álmaira.

 

És ez érvényes a lelki sírhantokra is!  Isten mindegyik fölött ott tartja kinyújtva életosztó kezét!

A Te lelkivilágod „háromnapos“ sírja fölött is…

 

Isten azonban nem azt ígérte Neked, hogy életedtől minden sötétséget távol tart.

Azt sem, hogy mindig elkerülnek majd a kiábrándító és szörnyű helyzetek…

Még csak azt sem, hogy nem kell szenvedned… és néha-néha „meghalnod”…

 

A sötétség, a szörnyű helyzetek, a szenvedés és a halál mind az élethez tartoznak!

 

Isten rendezte ezt így!

 

Nézd Jézust. Őt is körülölelte nagycsütörtök éjszakáján a sötétség. Őt is szétzúzta nagypénteken a szenvedés. Ő is ott feküdt nagyszombaton a holtak országában. De Húsvétvasárnap Isten feltámasztotta Őt – és előhozta a sírból!

 

Isten azt ígérte Neked is, hogy Veled lesz az élet minden pillanatában, minden helyzetében és minden napján.

Isten azt ígérte Neked is, hogy Veled marad életed minden útszakaszán.

És Isten azt ígérte Neked is, hogy, ha kell, akkor alászáll Veled a lelki sírgödörbe is, amelyben – látszólag holtan –  a „feltámadásra” vársz…

 

Mert a mi Istenünk neve: „Veled vagyok“ – mindegy, hogy hol vagy és ott hogyan érzed magad!

 

Jézus sírjának „három napra“ volt szüksége, ahhoz, hogy a feltámadás helyévé váljék…

 

Vannak olyan sírok, sírhalmok és sírgödrök, amelyeknek több idő kell ehhez…

De egyszer minden sírgödörnek – legyen az akár lelki is – vége lesz!

Mert Isten előhoz és élővé tesz minden benne lévőt…

Jézus halála és feltámadása óta ugyanis ami halott, az előbb-utóbb ismét fel fog támadni…

 

Még a Te halottnak tűnő örömeid is!

 

Ezt kívánja, a feltámadás hitével, Neked, minden Hívének és Olvasójának,

 

Imre atya

 

 

Stuttgart, 2016 Húsvétján.