Egy csütörtöki és pénteki nap margójára

Egy csütörtöki és pénteki nap margójára
szerkesztő

Ezen a héten, 2024. március 21-én, csütörtökön, viszonylag korán elindultam Stuttgartból. Az első megálló Biberachban volt. Személyes dolgaimon túl idős és beteg testvéreket is felkerestem, hiszen közeleg húsvét ünnepe.

Így jutottam el többek között Schlachter Feri bácsihoz és kedves feleségéhez, Böske nénihez. Amikor megérkeztem, meg is kérdeztem Feri bácsit, hogy hányat kell még aludnia? Már csak kilencet – volt a válasz. Ugyanis 2024. március 30-án, azaz Nagyszombaton, Feri bácsi 100. születésnapját ünnepli.

Ezt követően tovább folytattam utamat. Weingartenben, a szokásos Weingarteni délutánok keretében, keresztúti ájtatosságra és szentmisére gyűltünk össze. Meglepő módon nagyon szép számban voltunk jelen. Nagy örömünkre szolgált, hogy Terike néni is már el tudott jönni egyedül, úgy ahogy balesetét követően ígérte.

Este 19.30 órakor indultam haza Stuttgartba, a kertek alatt. Riedlingen közelében még egy kedves családot látogattam meg. Esküvőt készítünk elő, annak részleteit beszéltük át.

Későre járt, amikor újból autóba ültem. Csendes volt az út, sehol egy lélek sem. Gondolataimba temetkeztem és vártam, hogy haza ékezzem. Nagyon fárasztó, de annál tartalmasabb volt ez a nap, sok élménnyel, örömteli találkozások sokaságával. Őszintén örültem, hogy az Úr Jézus szamaraként ma is annyi helyre elvittem Őt. Mintegy négyszáz kilométer utazás, örömteli tekintetek, amelyek egyként üzenik: mennyire jó, hogy vagyunk egymásnak.

Éjfél előtt érkeztem haza. Gyorsan kellene aludni, holnap újabb találkozások várnak.

Igen, pénteken folyattam ott, ahol abbahagytam. Ismét idős testvéreket kerestem fel. Közben azért volt egy nagyon nehéz találkozó is.

A Stuttgartban lévő „Kinder und Jugend Hospiz”-ba látogattam el. Kárpátaljáról, Beregszászból érkezett az öt gyermekes család. Annabella, aki édesapja ölében ül, 6 éves és agydaganata van. Állapota súlyos. Elmentem, hogy első körben egy kicsit tolmácskodjam,  találkozzunk. Ugyanis az édesapa óhaja az volt, hogy olyan jó lenne ha el tudnék menni és meglátogatni őket. Lelkileg nagyon össze vannak törve. Érthető fájdalmuk. József, az édesapa zöld határon menekült és jött a család után. A háborúba akarták vinni, hiába próbálta bizonyítani, hogy gyermeke súlyos beteg. A családot kiengedték, őt azonban nem.

Most együtt a család. Várnak. Ígértem, hogy még visszajövök. De már nem egyedül. Minden jellegű segítség jól jön. Rajtunk a sor!

Amennyiben segíteni szeretnél, szólíts meg. Köszönöm.

Tibor atya

Share

Ajánlott bejegyzések