A Stuttgarti Magyar Katolikus Jótékonysági Bál üzenete – Összetartozás
szerkesztő Tibor atya
Döntés és megérkezés: Az összetartozás – Stuttgarti Magyar Jótékonysági Bál üzenete
Egy döntés mindig új utakat nyit meg előttünk. Amikor egy közösség, egyházközség vagy egy család elhatározza, hogy időt és energiát áldoz arra, hogy együtt ünnepeljen, az nem csupán egy esemény a naptárban. Az egy út, amely a megérkezés örömét hordozza magában. Minden döntés egy új útra hív. Van, amelyik könnyű, van, amelyik áldozatokat kíván, de mindegyik formál bennünket. Amikor egy közösség úgy dönt, hogy összegyűlik, hogy együtt ünnepeljen, akkor valójában egy mélyebb igazságra mond igent: arra, hogy szükségünk van egymásra. A mögöttünk hagyott hétvége mérföldkő volt egyházközségünk történetében: 2025. január 25-én megtartottuk az 50. Stuttgarti Magyar Katolikus Jótékonysági Bált, amelyen mintegy 1.300 testvérünk vett részt.
A test sok tagja – egy test
Az 50. Stuttgarti Magyar Katolikus Jótékonysági Bál nem csupán egy jubileumi esemény volt. Egy olyan közös út, amely az összetartozás élményéhez vezetett. Ahogyan Szent Pál írja: „A test ugyan egy, de sok tagja van.” Mindenki, aki ott volt – akár szervezőként, akár vendégként –, a maga egyedi ajándékát hozta el a közösségbe. A sok különböző ember együtt alkotott egy egészet, amelyben mindenki fontos.
Az elmúlt évtizedek során ez a bál mindig többet jelentett, mint egy egyszerű rendezvény. Egy olyan esemény, ahol mindannyian helyet találhatunk, ahol a közösség befogad és megtart. Idén különösen is érezhető volt ez a csoda: az összekapcsolódó kezek, a mosolyok és ölelések mind arról tanúskodtak, hogy Isten családjának tagjai vagyunk.
Mindenki hozzátett valamit az estéhez: volt, aki az előkészületekben fáradozott, mások a háttérben szolgáltak, és sokan egyszerűen csak jelenlétükkel erősítették a közösség erejét. Ahogy az apostol tanítja, mindannyian a Krisztus testének tagjai vagyunk – mindegyikünknek megvan a maga helye és feladata.
„A test ugyan egy, de sok tagja van. A testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így van ez Krisztussal is.” (1Kor 12,12)
A jótékonysági bál különleges alkalmat teremtett arra, hogy a résztvevők a keresztény értékek szellemében támogassák az egyházközöség szociális-karitatív projektjeit.
Az esemény fővédnöke Gabrielle Zull, Fellbach főpolgármestere volt, míg a vendégek között tiszteletét tette Excellenciás Dr. Izsák András, stuttgarti főkonzul, Dr. Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Mérlás Tibor Szent Gellért Magyar Katolikus Egyházközség lelkipásztora. Jelenlétük is mutatta, hogy a magyar közösség nemcsak kulturális, hanem lelki értelemben is szerves része a város életének.
Az est ünnepélyes megnyitóját követően a vendégek gazdag programban részesültek: Csöbörcsök néptánc együttes, élőzene „Tornádó” zenekar és közösségi események színesítették az estét. A „Düvő” zenekar (Salgótarján), a „Fedák Sári Színház művészei” (Budapest), valamint a Dobó István Cserkészcsapat (Stuttgart) fellépései felelevenítették a magyar hagyományokat, miközben a közös tánc és éneklés a testvéri összetartozás élményét erősítette.
A bál egyik legizgalmasabb része a tombolasorsolás volt, amelynek bevételét a szervezők a stuttgarti magyar cserkészcsapat támogatására ajánlották fel. Az est során a vendégek nemcsak szórakozhattak, hanem lehetőséget kaptak arra is, hogy aktívan hozzájáruljanak a közösségi értékek továbbadásához.
Döntés és megérkezés
A döntés, hogy ott legyünk, több volt egy egyszerű részvételnél. Az összetartozás kifejezése volt. Hiszen a szeretet és a közös hit nem egyedül, hanem kapcsolatainkban nyer igazán értelmet. Ahogy a báli forgatagban találkoztak rég nem látott barátok, új ismeretségek szövődtek, a közös múlt megelevenedett. Mindannyian egy pillanatra megérezhettük: hazaérkeztünk. A döntés tehát nemcsak arról szólt, hogy elmegyünk egy bálba, hanem arról is, hogy kifejezzük: hova tartozunk. Hiszen az ember nem egyedül él, hanem kapcsolataiban válik teljessé. És amikor egy ilyen eseményen találkozunk, beszélgetünk vagy éppen táncolunk, akkor valójában nemcsak egymással, hanem önmagunkkal is találkozunk.
A megérkezés nem csupán földrajzi helyhez köthető. Megérkezni annyit jelent, hogy felismerjük, hová tartozunk, és hogy azokkal vagyunk együtt, akik osztoznak hitünkben, értékeinkben, örömünkben. A bál során mindez kézzelfoghatóvá vált.
A megérkezés mindig egy mélyebb felismeréssel jár. Rájövünk, hogy nem vagyunk egyedül. Hogy van egy közösség, amely megtart, amelyhez tartozhatunk. Ez a felismerés pedig nem ér véget a bál után. Minden újabb döntésünkben ott rejlik a lehetőség, hogy ezt az összetartozást tovább építsük.
Ezért, amikor egy újabb döntés előtt állunk – legyen az egy közösségi esemény, egy imaalkalom vagy éppen a mindennapok apró elhatározásai –, emlékezzünk erre az érzésre. Arra, hogy az igazi ünnep ott kezdődik, ahol felismerjük: együtt vagyunk teljesek. Mert mi összetartozunk.
Hála és felelősség
Ötven bál, ötven év – mennyi imádság, mennyi munka, mennyi áldozat! Mindazokért, akik ezt a hagyományt elindították és éltették, szívünk mélyéből hálát adunk. És köszönet mindazoknak, akik most, a jelenben, megértették az üzenetet: szükségünk van egymásra!
De a legfontosabb kérdés most következik: hogyan tovább?
Ez az este nem maradhat csupán egy szép emlék. Ahogy az életben is újra és újra meg kell hoznunk a döntést Krisztus mellett, úgy közösségünkért is vállalnunk kell a felelősséget. Hiszen az Egyház nem csupán egy hely, ahová elmegyünk, hanem egy család, amelynek élő részei vagyunk.
A Stuttgarti Magyar Jótékonysági Bál ismét bebizonyította, hogy a hit, a szeretet és az összefogás képes csodákat tenni. A keresztényi jótékonyság nem csupán anyagi támogatás, hanem annak a Krisztusi parancsnak a megélése, hogy „szeressük egymást, amint Ő szeretett minket” (Jn 13,34).
A bál emlékezetes élmény marad mindazok számára, akik részt vettek rajta, de valódi hatása azokban az életekben mutatkozik meg, amelyeket a közösség szeretetteljes támogatása megérintett. Mi is megerősödtünk abban a hitben, hogy jó döntést hoztunk, amikor ide érkeztünk, és hogy az összetartozásnak itt nemcsak múltja, hanem jövője is van.
A bál fényében, az együttlét örömét megőrizve induljunk tovább a hétköznapokban is ezzel a lelkülettel: „Mi összetartozunk!”
Legyen ez az összetartozás forrása a jövőben is!
Áldással és hálával,
Bandean Andrea
Ajánlott bejegyzések
Dr. Klaus Krämer püspök nagyböjti üzenete
2025. március 04
Évközi 6. vasárnap
2025. február 15
Évközi 5. vasárnap
2025. február 08