2015. okt.
20
1956-október 23-ra emlékezünk Amint utazásomkor a villamos kényelmes padján elhelyezkedtem, e cím verssorai jutottak eszembe Radnóti Miklós Töredék című verséből, miközben a vasárnapi ökumenikus szentmisére siettem. Az idén is, mint minden évben, megemlékeztünk 1956-os forradalmunk évfordulójáról. Azon gondolkodtam, hogy lám, kormányok mentek és jöttek, és eltelt egy bő évtized 1956-ig, mégis mennyire igaz az a bibliai mondás, nincsen új a Nap alatt („Ami volt, ugyanaz, ami ezután is lesz, és ami történt, ugyanaz, ami ezután is történik; és semmi nincs új dolog a Nap alatt.” – Préd. 1,9) Pedig ha elolvassuk a......
Részletek
2015. okt.
08
Szeptember utolsó napja szépnek ígérkezett a hajnali órákban. Fél hatkor már úton voltunk München felé, hogy egy életre szóló élményben részesülhessünk. A táj több helyen még ködben úszott, de a nap már kezdett kibukkani a minden színben pompázó fák levelei között. Abban reménykedtünk, hogy az út szabad marad és idejében érkezünk meg a nagy eseményre. A nagyobb városokhoz közeledve már közlekedési dugó is fogadott, és München előtt lépésben is kellett haladjunk. Ennek ellenére idejében érkeztünk meg célpontunkhoz. Csilla meghívására rögtön igent mondtunk. A Müncheni Magyar Konzulátus épületében egy nagy esemény tanúi......
Részletek
2015. szept.
10
Majnek Antal püspök atya volt a vendégünk. Egy részt vendégünk, másrészt pedig előadó, elbeszélő. Már elég régóta foglalkoztat az a gondolat: hogy is a legjobb elkezdeni a Bibliát olvasni. A téma meghallására nagyon megörvendtem, mert biztos voltam abban hogy jó tippeket fog majd a püspök atya adni. Ezzel kapcsolatosan egy pár gondolatot szeretnék megosztani. Én úgy vagyok ezzel, hogy nagy lendülettel neki fogok, de amikor az „unalmas“ részekhez érek, elég hamar abbahagyom. Mint ahogy mindannyian tudjuk a Biblia több könyvből áll és nem mindig „könnyen olvasható“ történetekkel találkozunk. Az......
Részletek
2015. aug.
15
Már nagyon vártam a találkozást! Ha nem tudtam volna, hogy mindannyiótoknak szüksége van a pihenésre és a kikapcsolódásra, nem is beszélve a rokonaitokkal és barátaitokkal való találkozásra, akkor türelmetlenebb lettem volna! Így azonban türelmesen vártam arra, hogy ismét találkozzunk! A képen két kéz látható, amint keresi egymást, hogy összeérjen, összekulcsolódjék… Így legyen közöttünk is az elkövetkező időben: keressük egymást, fogjuk meg egymás kezét, és kulcsoljuk össze őket. Csak így lehet együtt menni az úton, csak így lehet együtt dolgozni a közösségért – és Istenért! Holnaptól eggyel többen leszünk: Merlás Tibor atya is......
Részletek
2015. júl.
20
„Az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: ’Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!’” (Vö. Mk 6,30-31) Vannak emberek, akik soha nem fordítanak elég időt a pihenésre, mert azt gondolják: folyton dolgozniuk kell, a pihenés pusztán ellopott idő. Önértékelésük, öntudatuk csak akkor elég nagy, ha dolgoznak, ha folyton mozognak… Meg sem fordul a fejükben, hogy a testnek is szüksége van a szabad időre! Ezek elkopnak, meghalnak anélkül, hogy éltek volna… Aztán vannak olyan emberek, akik azért nem fordítanak elég......
Részletek
2015. júl.
17
Ahogyan így visszanézek az első félévi programokra, hát bizony mozgalmas időszak volt. Egyeseknek talán még túl mozgalmas is. Szinte minden vasárnap találkoztunk a templomban. Kezdődött januárban Vízkeresztkor, aztán következett a Gyertyaszentelő, majd a Stuttgarti Csendes Napok, aztán Húsvét, Jótékonysági Bazár, Anyák Napi koncert, Magyar Összefogás Vasárnapja, Családi Nap, Nagy- és Kis-zarándoklat, és még sorolhatnám napestig. Nem is beszélve arról, hogy péntek esténként rózsafűzérájtatosság, Pénteki Egyetem, Ima- és Bibliakör, Barátság- és Sportklub… Megvallom őszintén, nekem a vasárnapi találkozások tetszenek a legjobban. Nemcsak azért, mert rengeteg ismerőssel találkozhatom és beszélgethetek újra, de azért......
Részletek
2015. jún.
27
Amikor nyolc évvel ezelőtt ide jöttem, az egyik esti szentmise után megkérdezte valaki tőlem: „Atya, gyakran beszélsz a közös utazásról. Miért és hova akarsz velünk utazni?” Azt válaszoltam neki: „Szeretném, ha kis közösségünk az emberségesség lábnyomát hagyná maga után!” Először nem értette: „Miért van erre szükség?” Így válaszoltam neki: „Hogy mások is felfedezzék nyomainkat, s elinduljanak rajtuk, mert meg vagyok győződve arról, hogy ezek a nyomok egy jobb világhoz vezetnek.” Láttam, hogy felfogta. Sőt, most már érdekli is a dolog: „Nem lesz túl göröngyös ez az út mások számára?” – kérdezte kiváncsian.......
Részletek
2015. jún.
04
Hála Istennek, újra itthon vagyunk. Megjöttünk a spanyolországi zarándoklatunkról. Hogy milyen benyomással, azt elmondhattad a Frankfurttól Stuttgartig tartó, visszafelé vezető felejthetetlen úton. Szinte mindannyian ugyanazt mondtátok: „…Előbb az emlékeknek le kell ülepedniük…” „…Most azt sem tudom, mit emeljek ki a sok látvány közül…” „…Még nagyon frissek az események…” Jómagam is csak ilyesmiket ismételgettem: „Nagyszerű volt… Felemelő… Fönséges…” Most, egy nappal mindeneknek túlján (vagy elején?) már mélyebbre látok! Ami engem megkapott, az a sok boldog arc és csillogó szem volt, amelyeknek tükrében jó egy hétig magam is sütkérezhettem… Figyeltelek,......
Részletek
2015. máj.
09
Legutóbbi konferenciánk után ismét a gyalogos zónán kellett keresztül mennem a stuttgarti belvárosban. Az egyik épület sarkán gyertyatengerre lettem figyelmes. Valakik valaminek a kapcsán vagy emlékére rengeteg különböző nagyságú gyertyát rakosgattak a földre. Hogy miért, nem kérdeztem. Talán így akartak protestálni a készülő stuttgarti ultramodern főpályaudvar ellen… Nekem azonban azonnal valami más jutott eszembe. A gyertyák egy része azokra a szülőkre – köztük az enyéimre – emlékeztetett, akik magukat egészen a gyermekekért és a családért áldozták fel. Egy egész életen át égtek értük, adtak nekik meleget és fényt. Valamikor kialszik......
Részletek
2015. ápr.
25
Tegnap ismét jöttél „napozni”, ahogyan nevezni szoktad. A munka után nem sietsz haza, hanem jösz a pénteki szentmisére, s előtte elbeszélgetünk. Mikor miről. Ilyenkor lelkedet kiteszed a „napra”, azaz kimondod belőle mindazt, ami hétközben összegyűlt. És sok minden van, hisz a sok stressztől – mint mondod – még arra sincs időd, hogy összeszedd a gondolataidat. Ezúttal arról kérdeztél, hogy érdemes-e jónak lenni, segíteni, emberek dolgainak utánajárni, értük másoknál kilincselni, nem egyszer a hivatalos szerveknél is erőszakosnak lenni, hogy segítsenek… Ha utána, amikor mindent kiharcoltál számukra, még meg sem köszönik? Néha legszívesebben......
Részletek