Benedek Annikó: Egy kicsit beporosodott lelki világ
szerkesztő Tibor atya
+! Kedveseim, sorozatunk – minden jel szerinti – utolsó előtti írása következik. Benne Benedek Annikó egy új szempontra nyitja rá a szemünket: ennek a rendhagyó Húsvétnak az ideje alatt ismét felfedezhettük porral belepett lelki értékeinket. Bárcsak mindig szemünk előtt lebegnének ezek a belső ajándékok, akkor a mindennapi életben is sokkal boldogabbak lennénk!
Lelkipásztori szeretettel ajánlom minden Hívünknek,
Imre atya
PS! Ja, még valami: minden írás kapcsán felfedezhettem, hogy a cikkírók mindegyikének volt otthon házi oltára. Erről az jutott eszembe, hogy minden Hívünket és Olvasónkat megkérjek: küldjétek el vagy az Egyházközség e-mail illetve facebook címére házi oltárotok képét. Ezeket aztán a honlapunkra feltennénk, és ha a koronavírus járvány elmúlt, ki is állíthanánk a Bruder Klaus templomban. Előre is köszönöm a képeket!
Egy kicsit beporosodott lelki világ….
Nagyon furcsa időket élünk. Ez a vírus a világ minden sarkát felforgatta, soha nem gondoltam volna, hogy egy kicsi kis vírus ekkora nagy felfordulást tud kelteni, de szerintem ennek a felfordulásnak megvannak a pozitív oldalai is
Lakásunkat rendszeresen kitakarítjuk, kedves tárgyainkat leporozzuk, ágyunkat tiszta, friss ágyneművel behúzzuk, finom ételeket főzünk és még sorolhatnám, de vajon ugyanígy vigyázunk a lelkünkre is? Az utóbbi időben ezt a kérdést többször is feltettem magamnak, hisz volt és van elég időm erről is gondolkodni, elmélkedni.
Nagyon nehéz az élet szociális kapcsolatok nélkül, bonyolult a munkámat vagy hivatásomat úgy gyakorolnom, hogy azzal elégedett legyek. Hiányzanak a rendszeres kapcsolatok a közösségem tagjaival, hiányzik a templomba járás, fizikailag is! Azonban mostanság régi-új dolgokat, értékeket, „másféle“ kapcsolatokat fedezek fel. Jobban mondva csak le kellet „porolnom“ a régit, és máris előcsillogott, elővillogott az új.
Az ima most napról-napra egészen más érzéseket hoz fel bennem. A Jóisten részéről pedig olyan ajándékat kaptam, hogy azt szavakban alig tudom leírni… Egyszerűen meleg, kellemes, felgyullad a szívem… és rájöttem hogy ezt is csak le kellet poroznom.
A szentmisén részt venni, Jézussal találkozni a szentáldozásban mindig is nagyon fontos volt nekem, de rájöttem hogy ez is egy kicsit porossá vált. Mostanában csak online-szentmisén vehetünk részt, de ezért is hálás vagyok. Igaz, hiányzott és hiányzik az „élő“ szentmise, az „elő“ szentáldozás, de… ebben az időben jobban oda figyeltem például a szentmise minden részére, a bűnbánatra, az atyák lelkes szentbeszédeire/intelmeire, a lelki szentáldozásra. Eszembe jutottak gyermekkorom papjának, Lukács atyának a szentmisével kapcsolatos fontos tanításai és intései, például: amikor Jézus nevét kimondjuk akkor fejet hajtunk; az Oltáriszentség előtt két térdre ereszkedünk; a misének akkor van vége mikor a kántor befejezi az utolsó éneket, és csak azután megyünk ki.
Végül magát az internethasználatot is egészen másképp látom és értékelem… Mennyire hálás vagyok (és szerintem mindenki az lehet), hogy lehetőségünk volt ebben a nehéz időszakban így is kapcsolatban maradni egymással, a szentmiséket hallgatni, közösen imádkozni keresztútat, rózsafüzért, a katekizmus-oktatást hallgatni és véleményünket kicserélni egymás közt.
Igen, én megfogadtam magamnak, hogy ha elmúlik ez a járvány, a lelkemet is rendszeresen le fogom „porolni“, nem szeretném ha ellepné és elveszne a sok lim-lom között…
Isten engem így segítsen!
Benedek Noémi Annikó
Stuttgart
Ajánlott bejegyzések
Anyák napi ünnepség 2023. május 5-én
2023. május 13
Egy önfeledten vidám délután
2023. április 24
Újévi köszöntő pezsgős koccintással
2023. január 14