A Stuttgarti Magyar Katolikus Misszió alapítása
szerkesztő Tibor atya
A Stuttgarti Magyar Katolikus Misszió megalakulása
- D’André Károly OFMConv.
(1947)
Míg 1945 végén, 1946 elején egy nyugatról való hazatelepülési hullámnak lehettünk tanúi, és akiknek nem volt mit félteniük az új „uraktól”, hazamentek, 1946 végén megindult egy ellentétes hullám: Magyarországról az egyre növekedő politikai nyomás illetve bolsevista terror elől mind többen kerestek maguknak nyugaton új hazát. Ekkorra már körvonalazódni látszottak azok az események, amelyeknek szálait – Rákosi Mátyás vezetésével – a kommunisták szőtték, hogy gátlástalanul és embertelenül átvehessék az ország irányítását. Ez a törekvés röpke egy év után a legkülönbözőbb összeesküvési mozgalmak „leleplezésében”, kémkedések „földerítésében”, a demokratikus magyarok tevékenységének „elgáncsolásában”, a Kisgazda Párt felszámolásában, és a Mindszenty-, Grősz, Ordas perekben csúcsosodott ki, és vont maga után vallás- és egyházüldözést.
Sajnos, ma már nem tudjuk megállapítani, hogy ezekben az években egyesek szerint hány ezer, mások szerint hány tízezer (!) ember hagyta el Magyarországot. Közöttük volt az akkori miniszterelnök, Nagy Ferenc (1903-1979), számos vezető politikussal, képviselővel, nagykövettel, de nagy volt az egyetemi tanárok – és általában a fiatalok – száma. Egyszóval a magyar társadalom minden rétegéből voltak olyan menekültek, akiknek az otthoni, antidemokratikus társadalmi átalakulások nem tetszettek, sőt – mivel más volt a véleményük, és a kommunisták nem tűrtek más véleményt – szabadságukat és életüket kellett félteniük.
Mivel ez az egyéni menekülés több éven át folyt, ezért ezt később nem „hullám”-ként tartották számon. Ezek a menekülők, akik már Nyugat-Európa csaknem minden országába eljutottak, tovább szaporították az emigráció tagjainak: elsősorban tudósainak, művészeinek, lelkészeinek, íróinak, szerkesztőinek, sportolóinak a számát.
Az 1947-es menekültek – mivel nem jöttek csoportosan – nem tömörültek egy helyre, hanem szétszóródtak Nyugat-Európa szinte valamennyi államába, de nagyon sokan mentek egyenesen az Egyesült Államokba. Európai „központjuk” a politikai és szervezkedési szabadságukat meghagyó Franciaország, „fővárosuk” pedig Párizs lett.
Nagy részük ismét nem tartotta a jelenlegi helyzetet véglegesnek, mert abban reménykedett, hogy a Nyugat hamarosan beavatkozik, és a Szovjetunió karmaiból – a többi elfoglalt szomszédos országgal együtt – Magyarországot is kimenti, és ők hazatérhetnek egy új társadalmi rendet felépíteni.
A németországi magyar katolikusok lelkipásztori helyzete azonban nem tűrt halasztást. A magyarság itteni vezetőinek lépniük kellett. És léptek is.
- április 12-én a Magyar Karitász (München, Prinzregentenplatz 14) akkori vezetője, Rozsály Ferenc piarista atya közölte a Rottenburgi Egyházmegye főpásztorával, Johann Baptist Sproll (1870-1949) püspökkel, hogy a Vatikáni Misszió Magyar Delegatúrája, Kótai Zoltán főlelkész vezetésével, szeretné, ha a Magyar Caritász minden magyarra kiterjeszthetné szolgálatát, aki Németország területén él.
Mivel a „Német Karitász Szövetség” (Deutsche Caritasverband) vezetője hálás szívvel karolta fel az ötletet, és a vele való megbeszélés alkalmával azt határozták el, hogy minden német egyházmegyében legyen egy magyar pap, aki az ott élő magyarok karitatív és lelki ellátásáért felelne, ők – a főlelkész és Rozsály atya – úgy gondolták, hogy a Rottenburgi Egyházmegye területén erre a feladatra P. Karl D’Andrè atya lenne a legalkalmasabb. Ezért arra kérték a püspököt, hogy nevezze ki D’Andrè atyát a Rottenburgi Egyházmegye Magyar Karitászának a vezetőjévé.
A válasz nem sokáig késett. 1947. május 13-án Sproll püspök azt közölte az egyházmegye akkori Karitász-igazgatójával, Msgr. Baumgärtnerrel, hogy fogadják „jóságosan” a Magyar Karitász itteni képviselőjét, P. D’Andrè Károlyt, és a mindenben segítsenek neki a lehetőségek szerint.
Ezért 1947. május 13-a a Stuttgarti Magyar Katolikus Misszió születésének a napja, még akkor is, ha Károly atya a gyakorlatban csak 1947 szeptemberétől kezdte meg a St. Maria plébánián a magyarok lelkipásztori gondozását.
Ki volt ő valójában?
D’Andrè Károly 1878. július 22-én született Erdélyben, a Maros megyei Marosillyén. Mint a minorita rend tagját szentelték pappá Rómában 1902. március 29-én. Innen életrajzi adataiból (egyelőre) hiányoznak az évszámok. Nekrológja szerint Budapesten, Pancsován, Aradon majd Bukarestben működött a szórványban élő magyarok között. Hogy mettől-meddig, a szerző nem írja. Ami bizonyos: 1929. szeptember 20-án a bukaresti főegyházmegye papja lett. 1943. július 20-án Magyarországra jött. Előbb a kalocsai majd a veszprémi egyházmegyékben szolgált. 1945 márciusának végén aztán a front elől Ausztriába menekült. Egy ideig a bécsi és a steyeri egyházmegyék területén dolgozott, végül 1945 októbere végén Németországba jött, és egy ideig a passzaui egyházmegye területén vállalt szolgálatot, majd 1946. július 8-tól Stuttgartban találjuk. Ettől a dátumtól kezdve egészen haláláig a német pasztorációban működött, ugyanakkor – olykor-olykor – a stuttgarti és az obertürkheimi magyarok lelkigondozását is ellátta. Tudni róla, hogy Stuttgartban lakott a Heusteig Str. 49. szám alatt.
- május 13-i kinevezése után már nemcsak a stuttgarti és az obertürkheimi magyarokra volt rendszeresen gondja, hanem nagyobb ünnepek előtt rendszeresen ment olyan – Stuttgart környéki – helyekre is, ahol „magyarországi németek” laktak, hogy közülük azok, akik nem beszélték a németet, gyónási kötelességüknek eleget tudjanak tenni.
Károly atya, írja róla később nekrológja, a magyar menekültek fáradhatatlan, buzgó apostola volt – magas kora ellenére is. Ajtaja és szíve mindig tárva volt hívei előtt.
Azonban bármennyire is sokat köszönhet a stuttgarti magyarság D’Andrè atyának (működéséről később még bővebben is szót ejtek), tény az, hogy nem ő volt az első magyar lelkész az Rottenburgi Egyházmegye területén.
Hogy kik voltak ezek, arról a következő fejezetben olvashatunk.
(Részlet az Egyházközség történetéről szóló könyvemből)
Ajánlott bejegyzések
Anyák napi ünnepség 2023. május 5-én
2023. május 13
Egy önfeledten vidám délután
2023. április 24
Újévi köszöntő pezsgős koccintással
2023. január 14