Megyeri Andrea: Ha Isten becsuk egy ajtót…
szerkesztő Tibor atya
+! Kedves Híveink! Rendhagyó Húsvétunk újabb nagyszerű írása következik, amelyet Megyeri Andrea vetett papírra. Amikor olvassa az ember, maga is ott „húsvétol” a kis Család körében. És ez az egyik nagy érdeme a beszámolónak! A másikra majd az Olvasó maga is rájön, ha végigolvasta az írást…
Lelkipásztori szeretettel,
Imre atya
Ha Isten becsuk egy ajtót, valahol máshol kinyit egy ablakot… avagy Húsvét a karantén idején.
Március 15-én a karantén előtti utolsó német szentmisénkre mentünk. A járványtól félve, már akkor is sokan nem jöttek el. Kevesen voltunk, szokás szerint a legtöbben 65 év felett. Mi is gondolkoztunk rajta még reggel is, hogy elinduljunk-e, tudva a járványhelyzetről, de úgy éreztük, talán hosszú ideig ez lesz az utolsó templomi szentmisénk. Később bebizonyosodott, hogy igazunk volt. Hamarosan kiderült, hogy ez a Húsvét sem lesz olyan, mint a szokásos. Akkor megijedtünk, és összefacsarodott a szívem, hogy nem lehetünk a szeretteinkkel, barátainkkal. Aztán ahogy teltek a napok, kezdett egy másfajta Istenkapcsolat, másfajta Húsvét képe körvonalazódni. A karantén idején sikerült egy itthoni menetrendet kialakítani, beleértve a közös, online, vasárnapi magyar misenézést. Örömmel hallgattunk olyan szentbeszédeket, amelyeket a vírushelyzet nélkül esélyünk sem lett volna meghallgatni. Olyan – számunkra eddig idegen – templomok papjait és miséit ismerhettük meg, akikről eddig csak hírből hallottunk. És mindegyik pap, mindegyik mise erősítette a hitünket, vígasztalta a lelkünket. Nekem különösen nagy öröm volt, hogy szülővárosom online miséjét tudtuk nézni vasárnaponként. Az a tudat, hogy az otthoniak is most ugyanezen a misén vesznek részt, és hiába a több száz kilométer távolság, de ugyanazt éljük át, ugyanazt hallgatjuk, különös boldogsággal töltött el. Nem volt ez másképp a nagyhéten sem. A karantén miatt– hála Isten törődésének, aki ilyenkor is segít és kinyitja azt a bizonyos ablakot – olyan írások, olyan youtube videók kerültek fel a netre, amik nagy segítségünkre voltak a Húsvét megélésében. Az eddigi Húsvétjaink mindig rohanással teltek. Vagy Magyarországon látogattuk végig a rokonokat, barátokat, ismerősöket, vagy itt készültünk a családi, baráti együttlétekre, szaladtunk a dolgunk után, miközben éppen arra jutott kevés figyelem, aki az ünnep középpontjában áll. Most máshogy volt. Most végre Jézus állt a középpontban és csak rá figyeltünk a szent három napon.
Nagycsütörtökön pászkát sütöttünk a gyerekekkel. A karantén óta mi is csinálunk kis oltárt az online misékhez. Az esti mise előtt erre került a kereszt mellett a pászka és a bor is. A gyerekeknek nagy élmény volt, amikor a családfő jelképesen megmosta a lábunkat, és megtörte a pászkát. Különösen az elsőáldozásra készülő fiam élvezte, hogy bár még nem volt elsőáldozó, és ki tudja a jelenlegi helyzet miatt ez az ünnep meddig tolódik, de most mégis “áldozhatott” velünk, sőt még a borba is belemárthatta az “ostyáját.”
Nagypénteken szent sírt készítettünk együtt és a délutáni családi séta alkalmával apró mezei százszorszépeket gyűjtöttünk a sír köré. Csak egy pár szálat kértem a gyerekektől, de mire hazaértünk, kereken 100 pici virágot tehettünk vázába. Szintén egy karantén miatt felkerült youtube videó segítségével egy nagyon szép, kifejezetten gyerekeknek szóló keresztutat csinálhattunk végig, majd a saját, családi kis keresztutunkat is elolvastuk együtt. Az esti mise után elhelyeztük a keresztet a szent sírban, majd együtt virrasztottunk és olvastunk a Bibliából.
Szombat reggel húsvéti gyertyát barkácsoltunk. Ez eddig soha eszünkbe sem jutott volna, de mindenkinek annyira tetszett, hogy elhatározzuk, hogy családi hagyománnyá tesszük és vírustól meg karanténtól függetlenül, ezentúl minden évben a februárban megszentelt gyertyából húsvéti gyertyát fogunk készíteni. A gyerekek alig várták az esti, feltámadási misét, amikor meggyújthattuk a gyertyánkat és a négy pici mécsesünket a sötétben. A feltámadási misének így, itthoni körülmények között is különleges hangulata volt. Gyertyáink fényébe nézve, érezhettük Krisztus jelenlétét. Különösen büszke voltam a gyerekekre, akik mindhárom nap miséjén fegyelmezetten, odafigyeléssel vettek részt, még akkor is, ha most nem a templom padjában, hanem a nappali kanapéján ültünk. Biztos vagyok benne, hogy ezt a Húsvétot nem fogják elfelejteni, és hogy mindannyiunk hite, Istenkapcsolata csak erősebb lett az együtt megélt Szent Háromnap során.
Megyeri Andrea
Heidenheim
Ajánlott bejegyzések
Kreatív délután színes programokkal
2025. április 16
Kreatív, kézműves délután a Barátságklubban
2025. február 02
Márton-napi „libalakoma” a Barátságklubban
2024. november 15