Stuttgarti Farsang – Képgaléria

FARSANG – 2016

 

Moderátor: Szeretettel köszöntünk Benneteket ezen a jeles napon. Ma ugyanis farsangot ünneplünk itt, a Stuttgarti Magyar Katolikus Egyházközségben. Mint tudjátok, Egyházközségünk területén minden magyarlakta vidékről vagyunk. A Stuttgarti Magyar Misszió, régi nevén, olyan, mint a valamikori Nagy-Magyarország: soknépű, színes, gazdagkultúrájú és változatos. Természeti szépségében éppúgy, mint népeiben és hagyományaiban. Hogy meg ne feledkezzünk erről, úgy gondoltuk, hogy végigvesszük Nagy-Magyarország népeinek a sajátosságait. És most, farsangkor, nem annyira a fenti dolgokra összpontosítunk, azt megtesszük minden június 1. vasárnapján, a Magyar Összefogás Napján, hanem lássuk, milyen egy nép humora? Mennyi érzéke van hozzá? Hogyan tud szembesíteni  ember mivoltunkkal bennünket, mert a humoron keresztül könnyebben megérthetjük, hogy az ember milyen szánalmas és milyen fenséges, milyen nagy és milyen kicsi – egyszerre.

Sorban az elsők a székelyek… Örvend ennek a Zumbühl Csilla, mert szerinte túlontúl keveset beszélünk róluk… Mi most nem ezért vesszük elsőnek őket, hanem, mert az ember úton-útfélen beléjük botlik – itt, nálunk épp úgy, mint a világban mindenütt… Azt mondja a fáma, hogy amikor az Úristen megteremtette a világot, Európával kezdte. És amikor délután Dél-Amerikához ért, ott már javában kitermelték az őserdőt. Dörzsöli a szemét az Úr, amikor látja, hogy egy tisztáson a székelyek szalonnáznak… „Hát, ti hogy kerültök ide?” – kérdezi őket. Mire azok így feleltek: „Tutajjal…” Hogy így volt-e vagy nem, nem tudom, de ez egy jó bevezető a székelyek eredetéhez. Hallgassátok meg most —

 A székelyek eredete

 Lektor 1: Tudni kell, hogy amikor az Úristen népek s országok dolgát rendezte a földön, Erdélyről ügyesen megfeledkezett. Azóta is szokásban maradt, hogy megfeledkezzenek róla, valahányszór adódik. Szóval az Úristen éppen elkészült a maga munkájával, s kedvtelve szemlélgette a világot, mikor megszólalt mögötte a legöregebb főangyal. Egy olyan nagybajuszú, időt-töltött főangyal volt ez, olyan törzsörmesterféle. Azért volt szabad neki megszólalnia.

– Uram – mondotta -, valami még nincsen készen!

– S az mi lenne? – nézett az Úristen csudálkozva legvénebb szolgájára.

Az pedig kivette szájából a csutorás pipát s odabökött vele Erdély felé.

– Ahunn-e! Még nincsen rajta senki!

Az Úr odanézett, s abbiza lakatlan volt egészen. Pedig csudaszép kis országnak ígérkezett, tiszta vétek lett volna pusztába hagyni.

– No, várj csak – mondta s elkezdett kotorni a zsebeiben. Talált is egy marékra való magyart még, azokat leszórta a völgyekbe. A másik zsebében valami maradék románokra bukkant, azokkal meg behintette a hegyeket.

– Így ni – mondotta -, ezzel is megvagyunk.

De a vén angyalcseléd csak csóválta a fejét.

– Már pedig ejszen hibádzik még valami.

– Hibádzik? Mi a szemed világa hibádzik? – hökkent meg az Úr.

– Hásze emberek, azok most már vannak, instálom – okoskodott a vén főangyal -, de ki fog ott dolgozni?

– Mi? Hogy ki fog ott dolgozni? Hát a magyarok a völgyekben s a románok a hegyek között!

De az öreg csak csóválta a fejét.

– A magyarok? Azok uraskodni fognak. A románok? Azok hanyatt hevernek s bámulják leptiben a felhőket. Ami ráérő idejük pedig az uraskodásból s a felhőbámulásból marad, azt eltöltik azzal, hogy kergetik egymást. Valakinek dolgozni is kell!

Erre az Úristen nagy bosszúsan benyult a lájbizsebébe, s kirángatta onnan a szászt.

– Na – lökte oda bosszúsan a magyarok s a románok közé -, itt van, ni. Ez majd dolgozik helyettük is!

De a vén okvetetlenkedő újra csak megvakarta a fejét.

– Hájsze jó, jó. Ez megvolna. De valami azért még mindig hibádzik!

– Mi a keserűség hibádzhatik most már? – mérgelődött meg az Úr ekkora konokságon.

– Hásze idenézz, Uram – bökdöste pipáját az öreg főangyal Erdély felé -, a magyar uraskodik és veszekszik a románnal. A román bámulja a felhőket és veszekszik a magyarral. Na ugye? A szász, az dolgozik, ez igaz s a veszekedésben mindég amellé áll, amelyik éppen erősebb. Na de kinek lesz haszna belőle? A szász, az fösvény, Uram! Köll még valaki, akinek esze is legyen, meg szíve is, a munkához is értsen valamicskét, mert különben elviszi az ördög az egészet!

Erre már az Úristen sem mondhatott egyebet, minthogy ez éppen így igaz, s mivel pedig a zsebeiben már nem volt semmi, amit elővehetett volna, hát megteremtette a székelyt.

 Moderátor: Lám, még az Úristennek is mennyi baja volt a székelyekkel… Hát csoda-e, hogy a többi embernek is annyi baja van velük? Különösen az anyaországiak mondják róluk, hogy csavarintós eszűek, nem lehet őket sem érteni, sem megérteni, mintha egy másik bolygóról jöttek volna… Nem csoda, ha azon a bizonyos Gyurcsány-népszámláláson is lerománozták őket… Ja, jut eszembe, tudják-e mikor román a székely? Nem? Hát, ha Budapestre megy… Visszatérve az eredeti gondolatmenethez, szóval ma össze  akarjuk békíteni a két népet. Hogy hogyan? Úgy gondoltuk, hogy míg a székely „szövegel” – hisz ma este csak ő fog beszélni vagy róla fogunk beszélni, addig az anyaországi énekel… Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hadd mutassuk be Önöknek a 2014-ben alakult Kratochwill-dalárda tagjait, akik Kratochwill Károly magyar katonatisztről, a Székely Hadosztály legendás parancsnokáról kapták a nevüket, s péntekenként járnak össze hozzánk, próbára, és magukhoz hasonló lelkes, vidám, magyar szívű fiatalembereket keresnek. Első daluk címe: „Kimegyek a doberdói harctérre…”

 Moderátor: Mi maradjunk tovább is a székelyek eredeténél, és miután hallottuk, hogy őket is az Úristen teremtette, lássuk, hogyan alakult ezután a történetük? Az évek folyamán a történészek több elméletet is megfogalmaztak. A legrégebbi elmélet szerint, a székelyek az avaroktól származnak. Mások szerint a székelyek bolgár, besenyő, kun, gepida, kabar, vagy román eredetűek.  Sőt egyesek a székelyek eredetét az Atlanti-óceánon túlra, az amerikai kontinensre helyezik át… Bármiképp is van, a székelyeknek maguknak is megvan az eredet-elméletük. És ez a biztos. Hallgassuk csak!

Lektor 2: Amikor Attila, a hunok nagy vezérének koporsójával elindult a 77 vitéz, hogy a Tisza medrébe temessék, más úton kelt útra Csaba királyfi is a hun nép egy kis töredékével. Keletnek indultak ők is , és valahol a Duna-Tisza között találkoztak. Amint a menet elért a kiszárított Tisza medréhez, megtartották az utolsó szertartást. Miután a 77 koporsót vivő vitéz saját kardjába dőlt, hogy nagy királyuk titka soha ki ne derülhessen, Csaba királyfi apja aranykoporsóját egy szekér mélyére rejtve , népével elindult kelet felé. Előbb a Maros folyón keltek át, aztán egy hatalmas havas előtt pihentek hetekig , majd a folyó szűk völgyén áthaladva mesebeli tájakra érkeztek. Csaba királyfi előre küldte Hargita vitézt, hadd cserkéssze ki az ismeretlen tájat. Alig négy nap telt el, amikor Hargita vitéz visszatért és nagy lelkesedéssel beszélt arról az erdőkben, rétekben, vizekben, vadban és értékes sóban gazdag tájról, amit látott. Csaba népe három nap múlva megérkezett egy csodálatos hegy lábához, amelyet a király, vitézéről Hargitának nevezett el. Megállította lovát a szent hegy előtt : „Itthon vagyunk! Legyen ez a csodálatos hely évezredeken át a hazánk!” – azzal leszállt a lováról, leborult és megcsókolta a földet , majd amikor újra felemelkedett, népe felé fordulva mondta: „Védjétek , óvjátok akár életetek árán is e szent Hargitát, a réteket, a folyókat és az erdőket!” Attila koporsóját diszes ravatalra tették, egy napon és egy éjszakán újra elsiraták, aztán 12 harcos, 12 paripával és a koporsóval elindult a Hargita ősrengeteg felé… Attila eme nagy titkát Csaba népe hűen megőrizte mind a mai napig…

Moderátor: Tehát a székelyek is, a magyarokhoz hasonlóan hun eredetűek, és Attila Hun Birodalomából származnak. Attila halála után azonban a birodalom szétesett. Ekkor a hunok egy része Erdélybe húzódott vissza. Itt is élnek mind a mai napig.

2. A székelyek története

Moderátor: Ha azonban az anyaországiak egy részét kérdezitek, akkor a székelyek – törökök. Hogy miért? A néha érthetetlen nyelvük miatt. Nem hiszitek? Hallgassátok meg —

Lektor 3: Két háromszéki székely Pesten egy kocsmában illogatnak. Már javában folyik a dolog, kezdnek danolgatni, kezdenek hangosabbak is lenni… Egyszer megelégeli ezt a csapos, és odaszól:

– Kifelé innen, ha nem akarják, hogy megverjük magukat!
– Tük münköt, vagy münk tüktököt???
Erre odaszól a tulajdonos:
– Haggyad ezeket, biztos valami török vendégmunkások…

3. A székelyek nyelve

Moderátor: Most, hogy magam is így hallottam ezt az igaz történetet, kissé elbizonytalanodtam:  Valóban magyarul beszélnek a székelyek? Vagy valami más, holdról pottyant nyelven? Egyébként miért adnának nyelvleckéket magyar testvéreiknek? Ezekből hallgassunk meg egy párat.

 Székely nyelvlecke magyaroknak VII.

Moderátor: Ismét a Kratochwill dalárda következik „A jó lovas katonának” című dalával.

4. A székelyek jellemvonása

Moderátor: A székelyekkel kapcsolatosan sokféle fejünkben őrzött kép él. Ezek alapja a sok székelyvicc, anekdota és más humoros írás. Vegyük most sorra, mit tudunk, pontosabban, mit vélünk a székelyekről, anélkül, hogy akár egyet is ismernénk közülük? Először talán a furfang, ravasz népies észjárás jut eszünkbe, a székely góbé képe, aki mindenkit megpróbál kijátszani csavaros eszével.

A másik, hogy a székely ritkán szól, fölöslegesen nem beszél, mindig csak annyit mond, amennyit az adott helyzetben feltétlenül muszáj, és minden szavára oda kell figyelni, ellenkező esetben csak félreértés a következménye. Figyeljünk csak!

 Lektor 4: Megy a székely a kocsival az úton, mikor megszólítja egy diákforma legény…

– Bátyám, messze van Kolozsvár?

– Nincs messze – feleli a székely.

A diák kérdi, hogy felülhet-e, mire a székely mondja, hogy felülhet. Eltelik egy óra, két óra, még mindig mennek. Végül a diák nem bírja tovább és megkérdezi:

– Bátyám, messze van még Kolozsvár?

Mire az öreg:

– Most már messze.

 Moderátor: A székely emberek nem igazán lelkizős alkatok, akik naphosszat cseverészgetve kibeszélik magukból a problémáikat, és a kocsmában vagy este, családi körben még pár órácskát töprengenének a dolgon. Inkább szűkszavúságukról, szófukarságukról híresek. Nem eléggé beszédesek; nem sietik el túlzottan a választ a nekik címzett kérdésre, és abból  kevés szóból kell a hallgatónak aztán kihámoznia a lényeget. Hosszú idő után találkozik két atyafi, leparoláznak s beszédbe elegyednek. A folytatást hallgassuk csak ismét —

 Lektor 4 és 5:

– Hát aztán, hogy vagy?

– Megházasodtam.

– Ez mán aztán okos dolog!

– Hát bizony, nem es olyan okos: az asszony nagyon harapós.

– Ez mán bizony rossz.

– Nem es olyan rossz, mert huszonötezer forintot hozott a házhoz.

– No, hát ez mán nagy vigasz.

– Sovány vigasz, mert a pénzen juhokat vettem, s az egész nyáj elpusztult.

– Ez aztán nagy csapás!

– Hát nem es olyan nagy, mett a bőrüket eladtam; több pénzt kaptam értök, mint az egész nyáj ára.

– Így hát az egész károd megtérült!

– Megtérült volna, ha nem égett volna le a házam s benne minden pénzem.

– Micsoda rettenetes szerencsétlenség!

– No, nem olyan rettenetes, mert a feleségem es benne égett!”

Moderátor: Most lazítsunk egy kicsit, hogy hadd igya bé… Úgy, mint Mózes székely vargánál, aki épp a fia fenekét porolja, majd abbahagyja. A szomszéd meg is kérdi: – Mi van, ennyi volt az egész? – Nem, válaszolja az öreg, – szünetet tartok, hadd igya bé… A Kratochwill-dalárda következik: „Föl-föl vitézek a csatára…” című dalával.

Moderátor: A székelyek és magyarok közötti különbségek azonban másban is megmutatkoznak: rovásírás használatában például. A fafaragásban: a székelyek a legősibb idők óta híresen jó fafaragók, magas, csak rájuk jellemző kapukat készítve… Aztán az öltözködésben. A székely nők például csak fehér, piros és feket színt használnak: rövid, térdig érő és ráncos, fekete szoknyát, fehér inget, piros lajbit  és fekete ködmönt hordanak. A férfiak magas kalapban járnak és fehér inget hordanak. Legjellemzőbb rájuk azonban a székelyharisnya. Erre nagyon büszkék. Hallgassuk csak? Három csíki székely éppen azon vitatkozik az egyik vasárnap, hogy vajon melyikükön áll feszesebben a székelyharisnya.

Lektor 4-5-6:

– Tudod-e komám, én reggel felhúzom, megkötöm és ha egy bolha alája kerül este, mikor lehúzom, a bolhát megdögölve találom – mondja az első legény.

– Én felhúzom, megkötöm, s a bolha rögtön meg is döglik – lóditja a második legény.

– Hát e’semmi – szólt a harmadik. – Én felhúzom a harisnyát, egyet szellentek, s csak este, amikor lehúzom, akkor dördül el.

Moderátor: Végül olyan más különbségek is van a magyarok és a székelyek között, mint például a harcias jellem – a második világháború után volt is egy mondás, hogy a székelyek csizmájában mindig van egy feketelista és egy bicska. Vagy a katolikus valláshoz való töretlen ragaszkodás… Egy alkalommal a falu református lelkésze egy székely katolikus családnál ebédel. Fölséges levest tálalnak fel, a vendég nem győzi dicsérni: – Kérem, hogyan tudnak ilyen ízletes levest főzni? – Nagyon egyszerű, tiszteletes úr. Magik a templom tetejére rakják a kakast, mi pedig a levesbe tesszük. De az ortodox vallást kedvelik… Haldoklik az öreg székely. Fiai nagy megrökönyödésére ortodox papot hívat. Édisapám, – mondja az egyik. Ne hozza ránk ezt a szégyent. Hisz mü katólikusok vagyunk!Tudom, fiam,  – mondja az öreg, de úgy gondoltam, hogy inkább legyen egy ortodoxszal kevesebb…

Leginkább azonban a családszeretet jellemző a székelyre. Mindenek fölött szereti a feleségét – igaz, nem mondja meg neki, mert azt gyengeségnek tartja…

Lektor 5: A székely bácsi és felesége kinn ülnek a teraszon. Egyszer csak az anyjuk érdeklődik:
– Te szeretsz engem?
– Persze.
– Csak mert sosem mondod.
– Egyszer mondtam, majd ha változik szólok.

Lektor 5: A székely bácsi összevész az asszonnyal. Dühösen kimegy a házból és becsapja az ajtót. 17 év múlva visszamegy. Kérdi az asszony:
– Hol volt kend?
Mire a székely:
– Kinn!

Lektor 5: Az öreg székelynek megbetegszik a tehene, és kihívja az állatorvost. Az orvos fölírja a receptet, amivel az öreg bemegy a városba, majd amikor visszaér, azt mondja a feleségének:
– Te, asszony! Kóstold meg már ezt a gyógyszert, nehogy valami baja legyen a tehénnek!

Moderátor: … Szóval, a székely így szereti a feleségét… De szereti az anyósát is! – Minél távolabb magától. Egy vicc ezt így fordítja le érthető magyar nyelvre: Melyik az igazi székely család? Az, amelyben a férfi vezeti az autót. A feleség a háztartást. És az anyós? Az áramot… Pár hasonló csattanójú székely-anyós-viccet most —

Lektor 6: Az egyszeri székely szól a komájához:
– Itt van, koma, ezer lej, menj ki az állomásra, és hozd be az anyósomat, aki most érkezik a brassói vonattal.
– És mi van, ha nem érkezik meg az anyósod?
– Akkor kapsz még ezret.

Lektor 6: A fiatal székely megveri házsártos anyósát. Az anyós feljelenti, s a bíró százhúsz lejre bünteti. Csóválja a fejét a legény, s végül kiböki:
– Miért éppen százhúsz lejre büntetett, bíró úr?
– Száz lej a büntetés, fiam!
– És a többi?
– Az a húsz százalék vigalmi adó.

Lektor 6: A székely táviratot kap a felesége Brassóban élő családjától:
– Anyósod nagyon beteg. Stop. Az orvosok feladták. Stop.
A székely választávirata:
– Remélem, nem a mi címünkre. Stop.

Moderátor: Most ismét a Kratochwill-dalárda következik „Esik az eső, ázik a heveder…” című dalával.

Moderátor: A székely ember gyerekszerető. Igaz, hogy csak a fiúkat veszi gyermekszámba, de igyekszik mindegyiket nevelni, tudásának gazdag kincstárából… Hogy hogyan, elmondja nekünk —

Lektor 7-8-9: A székely felmegy Budapestre a családdal. Elmennek a Vigadó előtt, mire megkérdezi a gyerek:

– Édisapám, mi ez a szép épület?

– Nem tudom, fiam!

Mennek tovább, s eljutnak a várhoz is. A gyermek ismét kérdezi:

– Édisapám, hát ez az épület meg mi?

– Nem tudom én, fiam.

Ismét tovább mennek, s elérnek az Országházhoz. A gyermek újfent kérdez:

– Hát ez meg mi, édesapám?

– Nem tudom ezt sem, fiam. – mondja ismét a székely. Az asszony erre rászól a fiára:

– Ne zavard folytonos kérdéseiddel édesapádat!

Mire a székely:

Hagyjad asszony, hadd kérdezzen a gyerek, mert így tanul!

Lektor 7-8: A székely ember elmegy az állatkertbe, aztán hazamegy a fiához. Kérdezi a fiú:

– Hol voltál, édesapám?
– Az állatkertben!
– És mit láttál ott édesapám?
– Láttam én egy zebrát.
– És az milyen édesapám?
– Hát tudod, milyen a ló?
– Tudom.
– Na, ez ugyanolyan, csak csíkos.
– És még mit láttál, édesapám?
– Zsiráfot.
– És az milyen?
– Tudod, milyen a ló?
– Tudom.
– Na, ez ugyanolyan, csak hosszabb a nyaka és tarka.
– És még mit láttál, édesapám?
– Pingvint.
– És az milyen, édesapám?
– Tudod milyen a ló?
– Tudom.
– Na ez nem olyan.

Moderátor: Az anyaországiak jóvoltából, akik a 70-esévek második felétől látogatták Erdélyt, Székelyországba is betört a divat. Sokan hódoltak neki: körömfesték, arcpirosító, hajbodorító. Hogy hogyan zajlhatott le az első találkozás, Szegi Hajnalka és Fischer Mária mutatja be nekünk…

A modern anyaországi dáma és a székely leánka

5. A székely és a románok

Moderátor: Tudjuk, hogy a történelem szele a XIV. század óta egymás mellé sodorta a székelységet a románsággal. Mint minden egymás-mellett-élés, az övék sem volt mindig összekoccanásoktól mentes. Nagyon sokat közülük – Trianon előtt karddal, utána pedig – bicskával oldottak meg. Ennek emléke maradt fenn az alábbi pár viccben és anekdótában. Hallgassuk most —

 Lektor 9 és 10:

A székelyek és a románok háborúzni akarnak egymással.
– Aztán hányan vagytok? – kérdezik a románok.
– Nyolcvanezren – felelik a székelyek -, és ti?
– Hétmillióan.
– Baj van János bátyám – szól hátra a fiatal székely parancsnok. – Hova temetjük ezt a sok románt?

Lektor 9 és 10:

Áron bá áll a székely a bíróság előtt emberölés vádjával, kérdi tőle a bíró:
– Na Áron, hogy is volt az az eset?
– Tekintetes bíró úr! Há’ úgy vót, hogy eszem a banánt bicskáva. Eldobom a héját. Gyün a román. Elcsúszik a héjján, oszt zsupsz bele, pont a bicskámba! Oszt még hatszó’!

Moderátor: Külön fejezet lenne, de végeredményben ide tartozik a székelység viszonya a Kárpátok Géniuszához, a diktátor Ceauşescuhoz. Az iránta és a kommunizmus iránti ellenszenvet maró és csalafinta viccekben fogalmazta meg. Ezekből hallunk most egy párat…

Lektor 11 és 12: Felállítják Ceauşescu szobrát. Ő maga is elvegyül a tömegben és megkérdi az öreg székelyt.
– No, bátyám tetszik a szobor?
– Tetszeni tetszik, de van két hibája.
– Mi a hibája?
– Rosszul áll a hátában a bicsak.
– De nincs is a hátába bicsak.
– No, ez a másik hibája.

Lektor 11 és 12: A székely paraszt megy az utcán, a hátán cipelvén a saját fejfáját, melyen az alábbi felirat áll: Bors Áron élt 60 évet. Találkozik az egyik komájával:
– Hova mész?
– Sírt ásni.
– Kinek?
– Magamnak.
– Miért?
– Ceauşescu beleesett az Oltba.
– És?
– Én húztam ki.

Moderátor: Most ismét a Kratochwill-dalárda következik: „Hej, Dunáról fúj a szél…” című dallal.

Moderátor: A székely ember még a halálból is tréfát csinál. Hogy hogyan? Tréfás sírfeliratokat készít. Hallgassák csak —

Lektor 13: Asszonyommal közös sírba

temettek el sírva-ríva.

Ő onnan is megszökött,

a komámhoz költözött.

(Hála Istennek).

 

Ha érdekel valakit,

GUBÁS PÉTER fekszik itt.

Lelke nyugszik itt e tájon,

mert a teste Temesváron.

 

Rég megmondta NAGY ANTAL,

Ki születik, meg es hal,

(s igaza leve).

 

NAGY ÁRPI volt a nevem,

Meghóttam, mert szerettem.

Azert ölt meg a búbánat,

Más vette el a babámat.

 

EMBER JÁNOS vótam,

éltem 80 évet.

Fejem felett szálltak

s múltak el az évek.

Futottam a halál elöl,

Ő jött hátul, én meg elől,

s utolért.

Moderátor: Kedves Hölgyeim és Uraim! Remélem, jól szórakoztak a székelyeken. Nekik nem biztos, hogy minden tetszett, de magukra vessenek, mert ők találtgák ki ezt a közmondást is: „Nem az a legény, aki üt, hanem aki állja!” Azért hadd mondjuk el nekik, hogy szeretjük, tiszteljük és nagyrabecsüljük őket, hisz ők már több, mint ezer éve állják – a Kárpát-medence keleti és délkeleti részében, a magyar néptömbtől elszakadva, idegenektől körülvéve – a sarat. És magyarságukat soha nem tagadták meg. A legutóbbi, 2011-es népszámlálás alkalmával Romániában 1.227.623 személy vallotta magát magyarnak. Azonban a székelyek száma ennél sokkal több: mintegy 2,7 milliónyian élnek szerte a világon. Isten adjon még nekik számos évet! És adja azt, hogy még sokáig örvendhessünk egymásnak…

Befejezésül a Székely Himnusz következik…