In memoriam Trencséni János
szerkesztő Tibor atya
Köszönet Dávid Melindának írásáért.
Megemlékezés
Szomorúan, de Isten akaratában megnyugodva emlékezünk meg egyházközségünk szeretett és tisztelt tagjáról, dr. Trencséni Jánosról, aki hosszú éveken át közösségünk tudományos körének, a Stuttgarti Erasmus Akadémiának 2009-ben alelnökeként, majd 2010 – 2014 között elnökeként szolgált. Odaadó munkája, bölcsessége és példamutató szerénysége maradandó nyomot hagyott mindannyiunkban.
Nagymihály Zoltán történész – A magyar csoda története – Beszélgetések németországi 56-os magyarokkal című könyvében így nyilatkozott dr. Trencséni János: „Téten születtem, édesapám iparos-pékmester volt, emellett nagybérlő, vitéz, az egyházközségi képviselő-testület tagja, a háború után pedig a téti Kisgazdapárt alapítója.”
Édesapja múltja miatt a kommunista rendszerben nem vették fel az egyetemre, ezért a Győri Vagongyárban helyezkedett el segédmunkásként 1955-ig.
Fiatalon, az 1956-os forradalom leverése után kényszerült elhagyni szülőhazáját, Magyarországot. A menekülés nehézségei, az új élet felépítésének kihívásai azonban nem törték meg benne azt a mély hitet, kitartást és hazaszeretetet, amely egész életén át elkísérte.
A würzburgi egyetemen 1962-ben vegyész diplomát szerzett, és 1967-ben doktorált. A sindelfingeni IBM cégnél dolgozott huszonnyolc évet.
A stuttgarti magyar közösség életébe való bekapcsolódásáról így nyilatkozott János: „Miután nyugdíjba mentem, onnantól kapcsolódtam a csoporthoz szervezettebben, 1988-tól. A 80-as években már tartottam néhány előadást a Werastraßén lévő „garázsban” …valamint a változások idején a magyar gazdaság helyzetéröl.”
Tudományos érdeklődése és közösségépítő ereje különleges ajándék volt számunkra. Az Erasmus Kör élén nemcsak előadásokat tartott, évente kirándulásokat szervezett, hanem olyan szellemi otthont teremtett, ahol érték volt a kíváncsiság, az egymás iránti figyelem és hitből való gondolkodás.
Felesége Carin és lánya Alexandra, valamint a Szent Gellért Egyházközség hívei hálával olyan emberre emlékeznek, aki szelídségével, humorával és elkötelezettségével gazdagította közösségünket. Távozása fájdalmas, de életének példája bátorítson bennünket arra, hogy tovább vigyük mindazt, ami számára fontos volt: a hitet, a tudás szeretetét, a közösségért végzett szolgálatot.
Isten adjon neki örök békességet és vigasztalást mindazoknak, akik gyászolják.
„Az igazak emlékét áldva emlegetik, … (Péld 10,7)”
Dávid Melinda
Ajánlott bejegyzések
Évközi 33. vasárnap – Szegények világnapja
2025. november 15
Káplán György operettestje
2025. október 29
1956 emlékezte
2025. október 21