Házasság hete: Vallomás a házasság nehézségeiről, az egymás melletti kitartásról 

3. TÉMA:
Vallomás a házasság nehézségeiről,
az egymás melletti kitartásról 

Krúdy Tamás és felesége Zsófia

Tényleg  lehet  holtomiglan  holtodiglan  tervezni? Erről  beszélgettünk Krúdy Tamással és feleségével, Zsófiával, Az ő  kapcsolatuk sem volt felhőtlen. Sok próbatételen, küzdelmen mentek keresztül. Ezekről is vallanak most őszintén. 24 éve házasok, 6 gyermekük van. Mit lehet tenni azért, hogy igazából bármilyen körülmény között is kitartsanak egymás mellet a házaspárok?  

Tamás: Fontos az a hit, hogy a házasság felbonthatatlan. Ha mi összekötjük az életünket egy esküvel, akkor az egység létrejön. Amíg szeretem a másikat, oda vagyok érte, addig nem nagy kunszt együtt maradni. Az eskünek akkor lesz szerepe, ha nem vagyunk annyira jóban, haragszom rá, vagy megtetszik valaki más. Akkor érdemes emlékezni rá, hogy benne vagyok egy felbonthatatlan egységben.  

Zsófia: Nekem Tamás volt életem nagy szerelme. Amikor még csak három gyermekünk volt, úgy éreztük, hogy sínen van a házasságunk, sok segítséget kaptunk, elégedettek voltunk magunkkal.

Egyszer csak beleszerettem valakibe. Hirtelen jött ez az érzés. Nem is voltam rá felkészülve. Nagyon intenzív és durva volt az élmény. Egy évet szinte mély depresszióban töltöttem. Miután rádöbbentem az érzésre, két hétig nem találkoztam azzal az emberrel. Ebben a két hétben volt időm átgondolni, hogy mi is történt velem, mit is akarok. Eldobom-e a férjemet, a gyerekeimet és belerohanok az illető karjaiba? Tényleg ezt akarom? Erős szabályokat állítottam fel magammal szemben. Például, nem maradok vele kettesben, 10 méternél nem megyek hozzá közelebb. Fizikai akadályokat állítottam kettőnk közé. Egy évig gyötrődtem ezzel, nagyon sötét évet éltem meg. Mindent sötét szemüvegen át láttam, az egész házasságunk értelmetlennek tűnt. A gyermekeim kérdezték is tőlem, hogy “Mama, te nem tudsz mosolyogni?”, hiszen én alapvetően egy vidám természetű ember vagyok. Csak az átélt küzdelmeket, csalódásokat láttam. Nehéz volt így együtt lennem Tamással. Persze, a változást ő is azonnal megérezte. Állandóan kérdezgette, mi a bajom, mi van velem. Csak akkor tudtam már elmondani, amikor úgy éreztem, hogy túl vagyok rajta.

Döbbenetes volt a felismerés, hogy én a Szentivánéji álom „szamárjába” voltam szerelmes. Rájöttem, hogy a másik férfi a közelébe se ér Tamásnak. Nem is tudnám vele elképzelni az életemet. Időközben kiderült róla, hogy elvált, és több kapcsolata is volt. Most már megértem azt, milyen, amikor az ember eljut odáig, hogy egy csőd a házassága, nincs neki értelme, boldogtalan. Így megértettem, miért válnak el az emberek. Vissza kellet nyúlnom az eskümhöz. Megtapasztaltam, hogy Tamással együtt, a Jóistennek teret engedve az életünkben, ezen túl fogunk lépni. Ekkor jöttünk rá, hogy problémánk van a szexualitás terén is. Ettől kezdve radikális, minőségi változás, javulás állt be a kapcsolatunkban.

Tamás: Ezért is mondjuk mindenkinek bíztatásképp, hogy ez a lila köd el fog múlni, mely inkább áldás, mint átok. Mindenki számára van remény! Hiszen bárkivel előfordulhat akarata ellenére is, hogy beleszeret egy harmadik félbe már házasként. Jó lenne, ha az ilyen fellángolásokat hagynánk, hogy fussa ki magát, mert egyszer csak el fog múlni. Döbbenetes, de ez megtörténik az emberrel. Sok elvált férfi az élete végén tanúságot tesz arról, hogy ha tudta volna, mi vár rá az új kapcsolatban, nem válik el az első feleségétől. Az új párjával is ugyanoda jutottak el.

Zsófia: Találkoztam olyan emberrel is, aki a második házasságába annyi energiát tett, hogy szép lett a kapcsolatuk. Azt mondta, hogy ha ezt az első feleségénél már megtette volna, akkor nem okozott volna a családjának fájdalmat, nem lett volna válás.

Tamás: Válással nem lehet megoldani a szembenézést önmagunkkal és a problémákkal, csak elodázni. Az újabb kapcsolatban a felek általában ugyanúgy megismétlik a hibáikat, és ezt egészen addig csinálják, amíg el nem következik az a pillanat, hogy ténylegesen megtörténjen a szembenézés. Ha számomra valódi érték a meglévő kapcsolatom, akkor elkezdek dolgozni rajta. Megbeszélem a párommal a problémákat és remélhetőleg eljutunk odáig, hogy ne kelljen felbontani a házasságot.  

Zsófia: Azt mondják, egy jó házasság olyan, mint egy olimpiai aranyérmet nyerni. Igenis, minden nap fel kell kelni hozzá, meg kell küzdeni érte. Tamás nagyon szeret futni. A sok áldozat mellett rengeteg öröme származik belőle.
A házasságban is küszködünk magunkkal, bizonyos helyzetekkel, de mindig előrébb jutunk, nagyobb eredményt érünk el, többek leszünk.

Tamás: A futás hasonlatánál maradva: nehéz elkezdeni a futást. Korán kelni, esőben is elmenni. Fárasztó, de amikor visszatérek, egy jóleső érzés tölt el. Mivel ezt megtapasztaltam, így már előre tudom, hogy a futás végén jó lesz nekem, ezért hozom meg az újabb és újabb áldozatokat érte. Kicsit ilyen a házasság is. Az ember pontosan tudja, hogy ha energiát fektet bele, és áldoz rá időt, energiát, odafigyelést, akkor többet fog kapni tőle.

Ha el akarjuk kerülni a házasságban a nehézségeket, a küzdelmeket, és csak a szépet, a jót, az élményt látjuk magunk előtt, akkor nem a realitás talaján állunk. Valamiképpen becsapjuk önmagunkat és a másikat. 

(Köszönet Vereb Istvánnak, a Laudetur Közösség és Kiadó vezetőjének a rendelkezésünkre bocsátott témákért)