Újévi köszöntő pezsgős koccintással

Röviddel négy óra elött érkeztem meg a terembe, ahol már nyüzsögtek az emberek. Dúsan terített asztalok vártak minket. Erika nagyon kedvesen, egy-egy bókkal személyesen köszöntötte a belépőket. Sokkal többen lettünk, mint gondoltuk, így még vagy három asztallal ki is bővítettük a sort. Január 6-a volt, Vízkereszt ünnepe.

Közösségünkben pedig van egy nagyon régi hűséges tagunk, Gáspár. Nem csak névnapja, hanem kilencvenedik születésnapja is volt. Ő ezért saját összeállítású nagyon jóízű köszöntővel kezdte a délutáni programot. Szemüveg nélkül olvasta fel a szép, vidám, megható szövegét. Mi pedig spontán vastapssal háláltuk meg neki. Természetesen fel is köszöntöttük, többször is a délután folyamán.

Nem Gáspár volt a legidősebb, nála voltak még idősebbek is. Ez különös öröm volt, hogy kölcsönösen ilyen jól éreztük magunkat, mi a valamivel fiatalabbak a szépkorú korosztállyal.

Közben Erika felelevenítette a régi magyar újévi néphagyományokat, verseket, köszöntőket. Részint voltak ismerős szokások, de sok újat is hallottunk, amelyeken jókat derültünk.

Ezek után jött a megígért koccintás. Lehet, hogy a pezsgő tette, de egyszerre hangos lett a terem. Keveredtünk egymás között, jókat beszélgettünk, és természetesen a finom falatokat se vetettük meg. Közben Erika meglepett még bennünket egy szerencse katicabogárral, egy mondást fűzve hozzá. Ezek a mondások valahogy mindig passzoltak ránk. Sebes szárnyon szállt el a délután, vidáman búcsúztunk. Aztán indultunk szentmisére.

Erikának és mindenkinek hálás köszönet ezért a szép délutánért.

Találkozunk újból január 27-én. Várunk szeretettel!

Sahin Kornélia

Ajánlott bejegyzések

Márton-napi „libalakoma” a Barátságklubban

2024. november 15

Barátságklub – 2024. október 18.

2024. november 05

Barátságklub – 2024. szeptember 27.

2024. október 09