Kip-kop, kip-kop…

Kip-kop, kip-kop…

Gyermekkorom legszebb élménye az elsőáldozás volt. A templom tele volt, a fel falu jelen volt, mi pedig a hívek nagy tömegével körülvéve. Mivel előtte nem volt szabad ennünk, a szentmise egy kicsit hosszú volt, de türelmesen és izgalommal vártuk a szentáldozást. Utána szép volt a plébania udvarán felállított fehér asztalok egyike mellé letelepedni. Akkor fogyasztottam el életem legízletesebb Enrilo-kávéját. Élesen emlékszem, hogy egy szokatlan határtalanul tiszta nyugodtság vett birtokába, amit sohasem tudtam elfelejteni, és ma is vágyódom utana. Fiatal, ártatlan szívvel azt éreztem, mintha a Jó Isten melletem lett volna.

Telt-múlt az idő, nagyobbak lettünk. És más dolgok kezdtek érdekelni. Mozgékony, izgága gyerek voltam, aki egy percig sem tudott egy helyben megülni. A sok mozgásomnak, sajnos, káros hatása lett: a bakkancsomat igen gyakran kellett megtalpalni, ami szegény családunknak  elég nagy anyagi megterhelést okozott.

Egy alkalommal édesanyam türelmetlenül kijelentette: „Miért kopik a te bakkancsod olyan hamar, látod, a szomszédék kislányának már öt éve tart a cipője.“ Anyám szavai szeget ütöttek a fejembe, s bárhogyan is törtem a fejemet, nem tudtam elképzelni, hogyan lehet ilyesmi a világon?  Gondoltam magamban, utána járok én a dolognak és megnézem, hogy a szomszéd kislány, az Ike, hogy tud egy cipővel öt évig járni? Nincs talán súlya, vagy lebeg mint az angyalok ?

Egyre fokozódó érdeklődéssel kezdtem figyelni az Ike járását, hátha rájövök a nyűhetetlen kis cipője titkára. Sajnos, nem jöttem rá, a babos szoknyája és a copfba kötött szőke haja mindig elvonta a figyelmemet, amikor vasárnap templomba menve a házunk előtt kopogó cipőjével elmasírozottHamarosan én is a  kilometerhosszú templombavezető utat valasztottam, hátha okosabb leszek. És jóllehet így gyakrabban eljutottam az Isten házába, mint egyébként tettem volna, többet vettem részt nagymisén, roratén és májusi valamint oktoberi ájtatosságon, mégsem jöttem rá, hogy mi az Ike titka. Arra viszont igen, hogy ha itt a földön angyalt kellene választanom, akkor Ike lenne az…

Ezek jutottak eszembe, amikor a legutóbbi pénteken a reggeli roráté-szentmisére Stuttgartba jöttem… s Isten házában, valamint nagyszámú barátaim között – milyen érdekes! – rátaláltam ismét a gyermekkoromból ismert lelki békére és őszinte emberi melegségre.

BEL

2019-12-09.

Ajánlott bejegyzések

Márton-napi „libalakoma” a Barátságklubban

2024. november 15

Barátságklub – 2024. október 18.

2024. november 05

Barátságklub – 2024. szeptember 27.

2024. október 09