♫♫ A mélyből hozzád száll szavam – Uram, irgalmazz!
A bajban az ember társtalan – Uram, irgalmazz!
Segíts! Segíts! Ne hagyj, Ne hagyj! Nézd, ránk tör a bűn már.
Te adj, Te adj! – Erőt! Erőt! Uram, irgalmazz!
Ha ajkam vétett ellened, – Krisztus kegyelmezz
Hadd zengjem újból csak neved – Krisztus kegyelmezz!
Segíts!…… Krisztus kegyelmezz!
Ha arcod fényét elfedem, – Uram, irgalmazz!
Te újból hívjál Istenem, -Uram irgalmazz!
Segíts!…… Uram, irgalmazz!
- Evelyn: MINDEN ADVENT Ürögdi Ferenc
Minden advent kegyelem: vétkem jóvátehetem.
Minden advent vigalom: Isten Úr a viharon!
Minden advent érkezés: Átölel egy drága kéz!
Minden advent alkalom: győzhetsz saját magadon!
Minden advent ítélet: így kellene – s így élek!
Minden advent remegés: Isten felé epedés!
Minden advent ima is: Uram, fogadj be ma is!
Minden advent Szeretet: Betlehembe vezetett,
Köszönd meg hát a csodát: a világ karácsonyát!
♫♫ Harmatozzatok Égi magasok!
Téged vár epedve a halandók lelke. Jöjj el, édes Üdvözítőnk!
Mert az emberek ott tévelyegnek,
Hol te égi fényed, útján nem vezérled
őket, édes Üdvözítőnk!
Áldás, dícséret és hála néked:
Mert fényes világunk s legföbb boldogságunk,
Te vagy édes Üdvözítőnk!
- Lydia:
Adventtel elkezdődnek régi–új félelmeink. …….
♫♫ .Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj! Ha tiéd az Isten, tiéd már minden.
Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj! Ha tiéd az Isten, elég már Ő néked.
- Lydia: Adventi gyertyák
Az első gyertyát gyújtsuk azokért, akik már nem lehetnek velünk.
A bőlcs szívű vénekért, az ártatlan elesettekért.
Azokért, akik úgy óvtak minket az elmúlástól,
hogy maguk múltak el. Legyen övék az első gyertyaláng.
Azoké, akiknek lábnyomaiban újra kisarjadt a fű,
újra születtek a fák, és minden, ami élet.
Az édesanyákért, a jóságért, és gyermekeikért,
akik továbbra is őrzik a szeretet hatalmát.
A második gyertyaláng legyen a kitaszítottaké,
akik éheznek és fáznak, s igazán nagy szükségük van vigasztalásra.
A hazátlanokért, azokért, akik még nem találták meg a békességet,
mert nem adatott meg nékik sem a szabadság,
sem az irántuk érzett megbecsülés, sem a baráti ölelés, sem a tisztelet, sem az otthon.
Óvja, segítse őket ez a második, értük gyújtott gyertya.
Legyünk irántuk legalább most, ezegyszer jóságosak,
hiszen az emberi méltóság minden embert megillet.
Lobogjon értük, a háborúkat, emberszenvedéseket elviseltekért,
a kitaszítottakért és a szegényekért, az ártatlanokért,
akiket bőrük színe, nyelvük, kultúrájuk,
vallásuk miatt üldöztek és üldöznek.
A harmadik gyertyaláng legyen a hősöké.
Gyújtsuk az igazakért, azokért, akik mindig szenvedtek
és szenvedni fognak, mert volt, van és lesz bennük annyi erő,
hogy szembeszálljanak zsarnokokkal, kufárokkal, emberárulókkal.
Ők tudták, tudják s tudni fogják, hogy az emberiség megmaradásának záloga a béke.
Azokért, akiket máglyára vittek, mert igazat szóltak a világ emberléptékben megismerhető titkairól.
Akik életüket kockáztatva kutatták a csodát, amit mi emberek nemes egyszerűséggel így hívunk: Élet.
A harmadik gyertyaláng értük lobogjon. A hősökért.
Az orvosért, aki kezét, hűségét adta, amikor reánk tört a fájdalom, a keserűség, és úgy hittük, hogy vége, nincs tovább.
Aki újra életet adott az életnek, s az elmúlás tragédiáját értve és megértve megkönnyezte a megváltoztathatatlant.
Ő értük gyújtsuk a harmadik gyertyát.
A lelkészért, aki elesettségünkben is velünk volt, hitet adott, vigaszt és szeretetet, ha nagyon fájt már az emberi élet.
A negyedik gyertyát egymásért gyújtsuk.
Érted és értem. Igazán megérdemeljük azt, hogy főt hajtsunk egymás előtt, hiszen a Jézusi szeretet erre figyelmeztet mindannyiunkat.
Arra, hogy legyen szent minden ember számára a mindenség ajándéka: az emberélet.
Lobbanjon egymásért, s lobogjon a negyedik gyertya az Istengyermek-próféta megszületésének pillanatáig.
Érted, ki több voltál egy szerelemnél, aki hűséggel vigyáztál, aki ha kellett, hát könnyet ejtettél értem.
Érted, aki miattam, s nem ellenem haragszol.
Érted, aki felneveltél, óvtál és szeretettel adtad kezembe az emberi életet.
Érted, aki a barátom vagy és felsegítesz a porból, mielőtt porrá válnék.
Érted, aki megtisztelsz bólintásoddal s figyelmeddel, ha illendően szólok hozzád a körülöttünk zajló történésekről.
Érted, akivel együtt játszom a szerepet életem színpadán.
♫♫ Én Uram Megváltóm
Te adsz nékem nyugalmat,
Csak Tőled van erőm,
Békességed oltalmaz.
Nem fél már szívem
Benned pihen, szelíden nyugszik el.
/: Hogyha elalszom nem rettenek fel, álmom gyönyörűséges:/
- A szív ünnepe bábozás + szereplők
Lydia.: Nagyapánk ott ült a szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng. Mi, gyermekek a mennyezetig érő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott
ajándékokra, hűségesen énekeltük a Mennyből az angyal öszszes verseit. Ének után apám fölolvasta a betlehemi csillag történetét a Bibliából, elmondtuk közösen a karácsonyi imádságot, s azzal nekiestünk a játékoknak, akár kamrába szorított birkanyájnak az éhes farkascsorda.
Kis idő multával nagyapánk megszólalt ott a kandalló mellett a maga érdes vénember-hangján:
Nagyapa – Aztán tudjátok-é – kérdezte – , hogy miképpen keletkezett tulajdonképpen a karácsony?
Margit – Akkor született a Jézus Krisztus – felelte
Nagyapa :– Ez igaz – mondta –, mert ő volt az Úristen legnagyobb karácsonyi ajándéka az emberi világ számára. De maga a karácsony már régen megvolt akkor. Ha ideültök mellém a tűzhöz, elmondom, hogyan keletkezett. (Köréje gyűltünk a szőnyegre,)
Nagyapa: Hát úgy volt – kezdte el, miután nagyot szippantott a pipájából -, hogy réges- régen, amikor Noé apánk unokái megépítették a Bábel tornyát, s annak ledőlte után nem tudták megérteni egymást többé, mert az önzés összezavarta a nyelvüket, az irigység és elfogultság egyre jobban és jobban kezdett elhatalmasodni
ezen a földön.
Aki nem volt olyan ügyes, mint a szomszédja, azt ölte az irigység, hogy a másiknak szebb háza van. Aki rest volt megművelni a földjét, az irigyelte azt, akinek szebb búzája termett, s mikor az irigykedés már igen-igen elhatalmasodott az embereken, akkor megszületett belőle a gonoszság. A rest lopni kezdett, a tolvaj gyilkolni, s a kéregető rágyújtotta jótevőjére a házat. Addig-addig, hogy egy napon aztán az Úristen odafönt az égben megsokallotta az emberek gonoszságát, s rájuk szabadította a sötétséget és a hideget.
A nap eltűnt az égről, a vizek befagytak, s a rablógyilkos számára nem lehetett többé semmi az elrablott földön. Nagy fázás, éhezés,pusztulás következett ebből az egész emberi világra. Mikor pedig már közeledett erősen az idő, amikor minden emberi életnek el kellett volna pusztulnia a földön, az Úristen
odaintette maga mellé kedvenc angyalát, a Világosságot, és ezt mondta neki:
Úristen:„Eridj le hű szolgám, s nézz körül a földön, melyet gonoszsága miatt pusztulásra ítéltem. Vizsgálj meg minden embert, asszonyt és gyermeket, s akiben megtalálod egy csöpp kis nyomát a jóságnak, annak gyújtsál gyertyát a szívében. Én pedig majd az utolsó előtti napon ránézek a földre, s ha csak egy kicsike világosságot is láttok rajta, megkönyörülök az emberi világon, s megváltoztatom az ítéletet, amit kiróttam rája.”
Lydia: Ezt mondta az Úristen, s a Világosság angyala alászállott a földre, hogy teljesítse a parancsot.
A föld sötét volt és hideg. Mint a csillagtalan,zimankós téli éjszaka, olyan. Az emberek tapogatózva jártak az utcákon, s akinek még volt egy darabka száraz, fagyott kenyere, az elbújt vele a pincék mélyére, hogy ne kelljen megosztania mással. Egy bírkabőr bundáért meggyilkolta apját a fiú,sakinek mégtűzégett a kemencéjében, az fegyverrel őrizte a szoba melegét a megfagyóktól.
Az angyal nagyon-nagyon elszomorodott, hogy hasztalan járta az emberi világot, mert nem talált benne egy fikarcnyi jóságot sem.
Lassanként kiért a városból, s ahogy a dűlőúton haladt fölfele a hegyek irányába, egyszerre csak összetalálkozott a sötétben egy emberrel, aki döntött fát vonszolt magával kínlódva. Kiéhezett, sovány ember volt, s csak szakadt rongyok borították a testét, de mégis húzta, vonszolta magával a terhet, bár majdnem összeroskadt a gyöngeségtől.
Angyal:„Minek kínlódsz ezzel a fával? – kérdezte meg az angyal. – Hiszen ha tüzet gyújtanál belőle magadnak itt, ahol állsz, megmelegednél mellette.”
Férfi: „Jaj, lelkem, nem tehetem én azt – felelte az ember. – Asszonyom s kicsi leánykám van otthon, kik fagynak meg, s olyan gyöngék már, hogy idáig nem jöhetnének el. Haza kell vinnem nekik ezt a fát, ha bele is pusztulok.”
Az angyal megsajnálta az embert, és segített neki a fával, s mivel az angyaloknak csodálatos
nagy erejük van, egyszerre csak odaértek vele a sárból rakott kunyhóhoz, ahol a szegény ember élt.
Az ember tüzet rakott a kemencében, s egyszeriben meleg lett tőle a kicsi ház, s még egy sápadtra éhezett asszony s egy didergő kisleány is odahúzódtak a tűz mellé melegedni. Az angyal meggyújtott egy gyertyát az ember szívében, mert jóságot talált abban.
Gyerek: „Édesanyám, éhes vagyok…” – nyöszörögte a gyermek, s az asszony benyúlt a rongyai közé, elővett egy darab száraz kenyeret, letörte egyik sarkát, s odanyújtotta a gyermeknek.
Angyal: „Miért nem eszed meg magad a többit? – kérdezte az angyal. – Hiszen magad is olyan éhes vagy, hogy maholnap meghalsz.”
Asszony: „Az nem baj, ha én meghalok – felelte az asszony -, csak legyen, mit egyék a kicsi gyermekem.”S az angyal ott nyomban meggyújtotta a második gyertyát is, és odahelyezte az asszony szívébe.
A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztán megszólalt:
Gyerek:„Édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat a szomszédból? Ők is éhesek, s nincs tűz a házukban. Megosztanám velük ezt a kis kenyeret meg a helyet a tűznél!” Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát is, és odaadta a kislánynak,aki boldogan szaladt ki a gyertyával a sötét éjszakába, hogy fénye mellett odavezesse kis társait a tűzhöz és a kenyérhez.
Lydia: S pontosan akkor érkezett meg az utolsó előtti nap, és az Úristen alánézett a földre, s a nagy-nagy sötétségben meglátott három kis pislákoló gyertyalángot. És úgy megörvendett annak, hogy az angyal talált jóságot a földön, ha nem is többet, csak hármat, hogy azon nyomban megszűntette a sötétséget, visszaparancsolta a napot az égre, s megkegyelmezett az emberi világnak.
S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért amikor a napok rövidülni kezdenek, a sötétség
minden este korábban szakad alá, és minden reggel később távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi, emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk levő jó miatt a bennünk levő rosszat.
Nagyapa: -Ez a karácsony igaz meséje – fejezte be nagyapánk ott a kandalló mellett azon a régi-régi karácsonyestén-, én pedig azért mondtam el nektek, gyerekek, hogy megjegyezzétek jól, és emlékezzetek reá. Mert ez a mi emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melyben egyik ember nem értheti meg a másikat, jelszavakból, hamisságokból, elfogultságból és előítéletekből. S jönni fog hamarosan az irigység is, a rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az Úristen újra pusztulásra ítéli majd az embert.
Tolvajlás és gyilkosság fog uralkodni a földön, s ha a nyomorúság és a nagy sötétség rátok szakad majd, akarom, hogy emlékezzetek: csak a szívetekben égő gyertya menthet meg egyedül a pusztulástól.
Wass Albert nyomán
szereplők: Világosság angyala: Kinga
Nagyapa: Ivó,
ember: Dávid
Úristen: Kristóf
asszony: Cony
gyermek: Dalma
Margit: Aléna
- Paul Roth: Ima a karácsony megmentéséért
Óh, Jézusom, mentsd meg a karácsonyt! Kemény Dani
Nekünk már nincs hozzá erőnk.
Mi vásárolunk és rohanunk,
kis csomagokat készítünk,
karácsonyfákat díszítünk,
és énekeljük: „Csendes éj…”.
De a titok, Isten Fiának titka,
hogy emberré lett értünk,
gyakran csak szirupos érzelgés, dekoráció.
Jézusom, a mi bűnünk is, hogy ezt az ünnepet EVELYN
elborítják a reklámhegyek.
Mi tudjuk,kinek jár karácsonyi üdvözlet és kötelező ajándék;
mindenki tudja.
De meg akarunk szabadulni végre
a vásárlási és ajándékozási görcstől.
Szent ünnepet akarunk ülni,
amelyen nem az a mérték: ki mennyit ad.
Jézusom, segíts, nehogy elsüllyesszük egészen, LACI
mit jelent ez az ünnep,
segíts, hogy ne csak télapók legyünk.
Segíts, hogy ez ádventi hetekben a lelkünkbe nézzünk.
Segíts, hogy az Útra visszatérjünk, s elinduljunk megint.
Csak így lesznek az ajándékok jeleivé a szeretetnek –
mint megannyi tükre a Te szeretetednek.
Óh, Jézusom, mentsd meg a karácsonyt, ments meg minket. Ezért vállaltál embersorsot. MIND
♫♫♫. Angyaloknak nagyságos Asszonya;
Úr Jézusnak boldogságosAnyja,
Mennyországnak dicsö királynéja
Paradicsom megnyílt szép kapuja.
Reád néznek árváknak szemei,
Özvegyeknek keserves szívei,
Terád várnak szegények bünei,
Bűnösöknek bánkódó lelkei.
Hozzád szólunk, szűzeknek virága
Pátriárkák várvavárt leánya.
Apostolok tiszteletes társa
Minden szentek édes vígassága.
Halottaknak megszabadítója,
Szomorúak megvigasztalója
Királyoknak jó tanácsadója,
Magyaroknak megoltalmazója.
Dícsértessél örök Szentháromság,
Kitől árad reánk minden jóság.
Tiszteltessél tündöklő Asszonyság,
Mindenek közt legnagyobb méltóság.
- Gáspár király aranyai és a többiek
Gáspár: Érzem, lassan célhoz érünk.
Menyhért: Éppen ideje, barátaim. Fél éve, hogy útra keltünk a csillagot követve, és remélve, hogy megtaláljuk az Istengyermeket.
Boldizsár: Kérdezhetek valamit töletek?
G: Na, ki vele Boldizsár öcsém!
B: Látom a málháitokon, hogy ti is visztek valami ajándékot. Megmondanátok, hogy mit?
M: Én mirhát, mivel Ö a földkerekség királya, illő tehát, hogy ebből készült kenetet használjon.
G: Aranyat, csillogó aranyat. No és te?
B: A legillatosabb arábiai tömjént. Füstje mint……
(Rablók törnek elő. Legyürik a királyokat és elvezetik őket az egyik sarokba.)
Vezér: Ez jó fogás volt! Végre nem koldusokkal hozott össze bennünket a sors!
1.rabló : Nézzétek, mit találtam a szerecsen málhái között! (Egy ruhát tart a kezében)
Rablók: Mutasd, hol? Biztosan van ott több is!
Vezér: Gazdagok vagyunk! Ugye megmondtam nektek!
- rabló: Pokolbéli ördögök! Arany! Egész láda arany! (többiek odarohannak) Mutasd!
Vezér: El a kezekkel! A zsákmányt közösen fogjuk elosztani! Aki hozzányúl, kitekerem a nyakát!
Kisrabló: És a foglyokkal mi legyen? Hagyjuk a sorsukra öket?
Vezér: Nem, azt nem lehet, mert ha kiszabadulnak, nyakunkra hozzák a katonákat!
- rabló: A legjobb lesz, ha rögtön elvágom a nyakukat! (Boldizsárhoz lép a késsel)
Vezér: Ne, ne, mást gondoltam. Holnap kihallgatjuk öket, és ha valóban olyan gazdagok, akkor váltságdíjat kérünk értük.
2.rabló: Hű, az áldóját! Ez jó gondolat!
Vezér: Hiszen a vezéretek vagyok!
- rabló: hanem mostmár ideje vacsoráznunk, mert ma még egy falatot sem ettem, de nagyobb baj, hogy még inni sem ittam ma semmit.
Kisrabló: A foglyoknak nem adunk?
Vezér: Bolond vagy? Ettek ök már eleget életükben, ideje megtanulniuk, hogy mi az éhezés.
Kisrabló: Azért mégis!
Vezér: Ne ellenkezz kölyök! Inkább hozz bort! Szomjazom, szomjazom, szomjazom!
Többiek: Én is, én is…
(A kisrabló folyamatosan tölt nekik, miközben lerészegednek, és sorban eldölnek, és horkolva elalszanak.)
Gáspár: Nézzétek, a csillagunk!
M: Hiába követtük olyan régóta…
B: Ne csüggedjetek! Gondolkodjunk, hátha sikerül valahogy megszabadulnunk.
Kisrabló: Jó uraim, figyeljetek! (suttogva)
G+M+B: Ki vagy te?
Kisr.: Nem fontos. Elvágom a köteleiteket és menjetek Isten hírével. Itt vannak a málháitok is.
B: Miért teszed ezt velünk?
Kisr.: Nem régóta vagyok közöttük. Koldulásból éltem, de nem tudom ezt sem megszokni.
M: Azt még megértem, hogy kiszabadítasz mindekt, de a málháinkat miért adod vissza?
Kisr.: Nem tudom megmagyarázni. Valami belső kényszer. Úgy érzem, ezek a tárgyak olyasvalakit illetnek, akitől nem tudom, hogy is mondjam képtelen vagyok ellopni.
De most már siessetek, mert ha felébrednek, jajj lesz nekünk!
G: Várj csak fiam! Te más vagy, mint a többi. Tudnál új életet kezdeni?
Kisr: Mondtam, hogy nincs rá lehetőségem. Pedig hidd el, hogy örülnék, ha lenne egy kicsi földem, építenék rá szép kiscsi házat, s asszony és gyerekek élnének benne velem.
G,: Nos, én hozzásegítelek a tisztességes élethez.(Ad neki egy marék aranyat) Tessék, ebből új életet kezdhetsz. Menj és valósítsd meg az álamidat.
Kisr: Uram…. ura… én….
G: Ne mondj semmit. Siess, kelj útra mihamarabb, hogy biztonságban légy!
B: Mondd, Gáspár bátyám, miért adtál egy kisebbfajta vagyont a fiúnak? Lehet, hogy megérdemelte, de tudtommal az aranyakat a kis Jézusnak szántad!
G: neki, neki, de van még elég a ládámban. Te is így tettél volna, nemde?
B: Háááát…
(Egy férfi rángat egy gyereket, és egy asszonykétségbeesetten jajjgat, s majd odaszalad a királyokhoz)
Asszony: Jó emberek, segítsetek! Ez az emberel akarja venni az egyetlen gyermekemet! (térdel)
M: (zavartan köhint) Állj fel asszony, ne térdelj előttem! Odamennek az uzsoráshoz
Hagyd a gyereket! Mit akarsz töle?
Uzsorás: Menj utadra idegen, ne avatkozz a dolgunkba! Én csak a törvényadta jogaim szerint járok el.
- Igaz ez? ( az asszonyhoz)
Asszony: Törvény, törvény…. Miféle törvény az, amely eröszakkal elszakítja a gyereket az anyjától?
M: Miért, mi történt?
Asszony: Ez az ember 25 aranyat kölcsönzött nekem az elmúlt öszön, s most 50-et követel vissza.
Uzsorás: Hogyne követelnék! Hiszen ebben állapodtunk meg. Itt az írás róla! (előveszi)
M: Ne haragudj, nem értem. Ezért rángatod a gyerket?
Uzsorás: Igen messziről jöhetsz, ha nem ismered a törvényeinket. Ha az adós nem tud fizetni, akkor ő, vagy a gyermekei eldható rabszolgának.
Asszony: (térdre esve) Könyörülj rajtunk, csak még egy kis haladékot kérünk! Vagy engem adj el rabszolgának!
Uzsorás: (gúnyosan) Téged? Érted ugyan nem sokat kapnék, hanem a fiad keményhúsú, egészséges…
Asszony: Ne nyúlj a fiamhoz! Engedd el őt! (magához szorítja a fiút, de az Uzsorás ismét megragadja)
B: Engedd el a fiút! (fenyegetöen)
Uzsorás: Ne… ne… Mit.. akarsz tölem fekete idegen? .
B.: Majd mindjárt megtudod!
Uzsorás: Ne.. Menj a do….dolgodra! Hallod?
G: Hagy Boldizsár öcsém…. (uzsoráshoz) Mennyivel tartozik neked az asszony?
Uzsorás: Amint mondottam volt, 50 arannyal, se többel, se kevesebbel. (G. Kiszámolja a ládából)
G: Tessék a pénzed. (uzsorás mohón elveszi)
Uzsorás: Megvan…. Kétségtelenül meg van. Ki vagy te uram?
G: Menj utadra.
B: Hohó, várj csak! Add vissza az írást, nehogy még egyszer követeld az asszonyon
Uzsorás: Ó, ige.. Majd elfelejtettem. Hová is tettem?
B: A tarisznyád..
Uzsorás: Ó, persze, persze, tessék.
B: Úgy, most már mehetsz!
Asszony: Uram…uram…. köszönöm! Az Isten áldjon meg téged a jóságodért!
G: Hagyd el jóasszony. Csak azt etttem, amit mindenki megtett volna a helyemben. Fogd a gyermekedet és térjetek haza.Mi is megyünk a magunk útjára, hisz mielőbb célba szeretnénk érni.
M: Gáspár, Gáspár, nem lesz ennek jó vége. Ha így folytatod, egy árva aranyad sem marad, mire megérkezünk.!
G: Mit tegyek? Nem tudom tétlenül nézni, ha valaki szükséget szenved.
M: Szép, szép az adakozás, de nézd meg, hogy kin segítesz! Nem mindegy ám az!
G: Lehet, hogy igazad van, de tudod, a szívem az nem személyválogató.
(Egy fekvő embert pillantanak meg)
B: Nézzétek, egy férfi. (cipöjével megböki) Kelj fel atyafi, mit csinálsz a földön?
M: Hagy őt, biztosan leitta magát az éjjel!
G: (Lehajol az emberhez) Ha egy szerencsétlenen nem akarunk segíteni, ráfogjuk, hogy részeg.
Mi történt veled barátom? Véres az arcod!
Utazó: Rablók törtek rám….. mindenemet elvették….. összevertek, aztán itthagytak. Vizet, vizet!
(G megitatja) Fél napja fekszem itt, de az errejárók rám se néztek. Reggel egy kereskedő ment el itt, s amikor meglátott, tüntetöen felnézett az égre, arról kezdett beszélni a szolgájával, hogy este esö lesz. Aztán egy pap jött, Ö meg hirtelen lesütötte a szemét, imába mélyedt és úgy haladt el mellettem. Látom, idegenek vagytok…
G: Messze keletről jöttünk. Fel tudsz állni
Utazó: (sziszegve) Azt hiszem, hogy megrándult a bokám….. Minden tagom fáj, szédülök.
(Megpróbál felállni, de visszaesik)
G: Int B-nak) Segíts! (Felsegítik az utazót) Az imént egy fogadó mellett jöttünk el. Elviszünk oda, s pár napig megszállhatsz. A fogadós azalatt egy kis pénzért ápolhat.
Utazó: Szép, szép, uram, de egy garasom sem maradt. Hiába megyünk oda, mert elől bemegyek, hátul kidobnak.
G: Nyugodj meg barátom, én majd beszélek a fogadóssal. (bezörget a fogadóba)
Fogadós: Ó, minő megtiszteltetés! Faradjanak beljebb az urak. Fogadóm minden igényteket kielégít.
(M+B bekísérik az utazót)
G: Nem, nem szállunk meg nálad. Az út mentén találkoztunk egy szerencsétlenül járt utazóval, akit rablók fosztottak ki. Öt hoztuk ide, hogy megszálljon nálad, míg eröre nem kap.
Fogadós: Hogyan? Őt vitték be a társaid? Nem, kódisokat nem fogadok be a házamba! Ha kifosztották, nyilván nem tud fizetni…Vigyétek innen azt az embert, vagy magam dobom ki!
G: Várj, tisztelt fogadós! Még nem említettem, hogy az utazó szállásáért én fizetek.
Fogadós: Ó, az már más, így már egészen más!
G: Mennyit kérsz az ápolásért?
Fogadós: (ravaszul) Lássuk csak! Mondjuk 2 heti szállás az 10 arany, élelmezés, 5 arany.Betegápolás kötszerrel és kenetekkel az kereken 20 arany, s a rendkívüli helyzetre való tekintettel külön szolgálót is kell fogadnom, az még 30 ezüst. Ez összesen 40 arany és 30 ezüst!
(M + B eközben kijönnek)
M: Elvétetted a számolást tiszteletre méltó fogadós. Csak 35 arany, csak 35.
B: S talán egy hadsereget szállásolsz el nekünk?
Fogadós: Uraim! Ne vesszünk össze 5 aranyon, mi az nektek? Különben is, nekem is többen van!
M: Orcátlan!
G: Hagyd Menyhért. (kiszámolja a pénzt) Tessék…. és itt van még 10 arany, ha még kiadásaid lennének.
Fogadós: (mézes-mázosan) Nemeslelkű vagy uram és jóságos. Miben állhatok még a rendelkezésedre?
G: Mi most továbbmegyünk, de az utazónak ne szólj arról, hogy ki fizetett a szállásért. Maradjon titok!
Fogadós: Izrael istene vezéreljen utatokon! Egész életemben emlékezni fogok a nagylelkűségetekre!
M: Nézzétek, már majdnem utólértük a csillagot. Már nem lehetünk olyan messze. Gyerünk!
B: Mennyi ember van most úton. Látjátok, ott megy egy pár pásztor is. Èrjük utól őket!
G: Hová, hová jóemberek?
Pásztor1. Aludtunk a mezőn, amikor angyal jelent meg, és azt mondta, hogy induljunk, mert hamarosan megszületik a Világ Világossága.
Pásztor2. Gyorsan összeszedtünk egy kis ajándékot és most sietünk, hogy idöben odaérjünk.
M: Mi is oda igyekszünk és mi is ajándékkal köszöntjük majd a Megváltót.
Pásztor3. Még nem tudjuk, hogy hol találjuk, de a csillag biztosan útbaigazít majd bennünket.
(Ekkor Gáspár leejti a ládikót, és abban már semmi sincs)
G: Ez a láda…. tele volt… arannyal… amikor elindultam. Útközben… azonban….
Tudjátok, utunk során oly sok szegénnyel és rászorulóval találkoztunk és mindegyiken megesett a szívem. Nem tudtam hidegen nézni a nyomorúságukat. Így aztán semmi sem maradt az aranyakból…..
(S ekkor hangot hallanak az égből)
Hang: Hidd el a te elosztogatott aranyaid tán értékesebbek minden más ajándéknál!
G: Csak vígasztalni akarsz…. Szégyenszemre üres ládával kell a világ királya előtt állanom!
(Kinyitja a ládát, mely tele van aranyakkal)
Uram, Isten!!! Megbolondultam tán, vagy az ördög incselkedik velem?!
B: Káprázat!!! A láda tele van arannyal! Gyere Menyhért, nem hiszek a szememnek!
M: Csoda történt! Ez csoda! (S kezeivel ar az aranyat túrja)
G: (Leborulva mondja) Uram…. Uram…. Uram….
Hang: Emeld fel fejedet Gáspár! Amit egynek a legkisebbek közül tettél, azt nekem tetted! Amit azoknak az embereknek adtál, azt nekem adtad! Számomra a te elosztott ajándékod a legértékesebb.
Szereposztás: Gáspár: Kovács Dani
Menyhért: Samu
Boldizsár: Kristóf
Kisrabló: János
Vezér: Kemény Dani
asszony: Dóri
uzsorás: R. Flórián
gyerek: Marci
Utazó: Laci
fogadós: Ivó
- pásztor Kende
- pásztor Vince
- pásztor Móritz
rablók: Vincent, Maurer Flórián, Benedickt
a többiek pásztorok v. angyalok
HANG: Péter??? Dávid???
♫♫ Szép kelet, szép nap nincs benned homály,
mert az örök Nap benned a király.
Új esztendőben, új szívekkel, dícsérünk Jézus énekekkel.
Már a bölcsőben törlöd bűnünket,
szűz anyád keblén mosod lelkünket.
Új esztendőben…
Karácsonyi éjszakáján, Krisztus születése napján, örüljetek, örvendjetek, a Kisjézust dícsérjétek.
Nincsen Jézus ágyán paplan, csak úgy fekszik az ártatlan, ázik-fázik fejecskéje, hideg széltől testecskéje.
Ó, te András mit szundikálsz, fényes az ég nem kell lámpás, verjed, verjed a citerát, zengj Jézusnak egy szép nótát.
E napon ontod az első csepp vért, mit a jó Isten váltságul ígért,
Új esztendőben…
Hogyha megtartasz még több időre,
virradjunk bolodg, szebb jövendőre.
Új esztendőben…
7.
Rájöttél-e már karácsonyfád alatt,mi kézzel nem fogható, érték csak az marad? ALÉNA
Ha van szívedben osztható nyugalom és béke, átjárja majd lelked a szeretet fénye.
Gyűjtöttél-e olyat, mi nem fogy és nem kopik, minél inkább osztod, egyre gyarapodik? VIKTOR
Kinek belső ragyogása van, egyedül sem boldogtalan.
Örömnek és bánatnak vége mindig ugyanaz, amin változtatni lehet, a megélés módja az. DÓRI
Az élet percnyi díszeit értékelni! – ez a feladat!
Gondolnád-e, hogy ezzel mérheted meg magadat?
Szeretni jöttünk a világra magunk és mások boldogságára. Kinga
Karácsonyi angyalszárnyon lelkedre béke, öröm szálljon!
Az új esztendőt töltse be a termékeny béke,a lélek nyugalma, a szeretet melegsége! DALMA
A zúzmarás fenyőkről egy hópelyhes dallam lelketekre hulljon szerető szavammal! KENDE
Ha a fenyők nem állnának fény-egyenruhában, akkor is tudnád, hogy karácsonyeste van. CONY
Mert egy sietős esztendő körbeszállt veled, számtalan jót, rosszat tartogatott neked.
Az évek kosarába már sok karácsony hullt…az a legszebb mindig, mely réges-rég elmúlt.
Fényfüggönyt tereget még ma is minden házra, fényeit szeretet lobbantgatja lángra.
Millió sóhaj száll az egekbe fel, fel, fel… fenyőgyertyák fénye lobbanva igenel.
Úgy vágyunk élni, jó szóra, simogatásra, átmelegít bennünket egyetlen gyertya lángja. DÁVID
Mindenki:
Velem ma minden gyermek ajka szól, Ezt kérjük a karácsonyfa alól,
Ó, emberek, felnőttek százai, Ne engedjetek bennünket bántani!
♫ Adjon Isten mind jobbat, mind jobbat,ne csak mindíg a rosszat, a rosszat.
Mitől félünk mentsen meg, mentsen meg, amit várunk, legyen meg,
Adjon Isten minden jót, minden jót, jobb időt, mint tavaly volt, tavaly volt.
Sok örömet e házra, e házra, boldogságot hazánkra, hazánkra.