Ökumenikus istentisztelet – Ökumenischer Gottesdienst
Bevonulásra:
Arcangelo Corelli (1653-1713) : Courante Kocsis Judit – orgona & Horváth Ottó – klarinét
Miseének: SzvU 220,1
Kyrie: Magyar ordinárium
Dicsőség: SzvU 220,2
Olvasmány: Kiv 22,20-26
Válaszos zsoltár: SzvU 152,1-3
Szentlecke: 1 Tessz 1,5c-10
Álleluja
Evangélium: Mt 22,34-40 v. saját
Álleluja
Szentbeszéd – Nt. Gémes István
Hiszekegy
Egyetemes könyörgések
Felajánlásra: SzvU 220,4-5
Szent vagy: Magyar ordinárium
Úrfelmutatás után: SzvU 123,1-2
Miatyánk
Isten Báránya: Magyar ordinárium
Áldozásra:
Johann Sebastian Bach (1685-1750) : Prelude Kocsis Judit – orgona & Horváth Ottó – klarinét
SzvU 109,1-3
——————
Úrvacsorára:
Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809-1847): Andante aus der Sonate für Klarinette und Klavier (Komponiert 1824) Kocsis Judit – orgona & Horváth Ottó – klarinét
Hálaadásra: SzvU 293,1-4
Könyörgés
Hirdetések
Közös ima a szabadságharcban elhunytakért
Mindenható mennyei Atyánk, Te vagy a Történelem Istene! Te irá-nyítod a népek és nemzetek sorsát. Népünk fiainak a történelem folya-mán sokszor kellett a szabadságért vérüket ontani. Tudjuk azonban, hogy Te mindig velük voltál. Te láttad küzdelmeiket és velük szen-vedtél. Arra kérünk ebben az órában, hogy tölts el minket is példájuk bátorságával, hogy a szabadság mellett, és az igazságtalanság vala-mint az elnyomás ellen mi is felemeljük szavunkat. De különösen add meg a szabadságharcban elhunyt testvéreinknek szent színed látását. Krisztus, a mi Urunk által! – Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség…
Befejezés: Himnusz
Kivonulásra:
Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791): Alleluja aus der Exultate Jubilate Kocsis Judit – orgona & Horváth Ottó – klarinét
N E M Z E T I Ü N N E P
- október 23.
Kulturális program – Kulturprogramm
Imre atya
Kedves Vendégeink! Kedves Hölgyeim és Uraim!
Isten hozta Önöket erre a kultúrális rendezvényre, amelyet az 1956-os forradalom eseményeire és résztvevőire való emlékezés szándékával rendez Egyházközségünk….
- Bartók Béla (1881-1945): Szonatina klarinétra és zongorára – Horváth Ottó – klarinét, Kocsis Judit – zongora
- Faludy György: 1956, Te csillag – Schultheis Éva
- Bartók Béla (1881-1945): Három csíkmegyei népdal klarinétra és zongorára – Horváth Ottó – klarinét, Kocsis Judit – zongora
Liszt Ferenc (1811-1886): E-Dur Consolation – Kocsis Judit – zongora
- Dr. Ódor László ünnepi beszédet mond.
- Bartók Béla (1881-1945): Bukovinai román táncok klarinétra és zongorára – Horváth Ottó – klarinét, Kocsis Judit – zongora
Imre atya Következzék a
Szózat és a
Székely himnusz
N E M Z E T I Ü N N E P
- október 23.
Konzert – Gedenkkonzert
- Köszöntő – Begrüßung (Imre atya – Pfarrer Tempfli).
- Ünnepi beszéd – Rede (Tamás Mydlo – Müncheni Magyar Főkonzul).
- Ünnepi beszéd – Rede (vom Vertreter der Landesregierung).
- Konzert: Hidas Frigyes: Requiem.
- Köszönetnyilvánítás – Danksagung Imre atya – Pfarrer Tempfli).
Ünnepi beszéd
- október 23.
Helyszín:
A stuttgarti Herz Jesu Kirche
Dr. Ódor László
A Kulturális Intézet
igazgatója
Mélyen Tisztelt Ünneplő Gyülekezet
Sehr verehrte Gäste,
Honfitársaim, Magyarok!
Meine Damen und Herren
Ich soll – mich und Sie – heute in 20 Minuten an die ungarische Revolution des Jahres 1956 erinnern. Ich soll über etwas Unvergessliches in dem Leben vieler, die hier sitzen und über Unerlebtes für viele, die jung sind, und das Leben erst anfangen, reden. In zwei Sprachen versuche ich das zu tun in dem Glauben, dass hier Deutsch alle, – nur – Ungarisch aber wenige verstehen.
Wie war es damals, vor 55 Jahren in Europa?
Elfeinhalb Jahre nach Kriegsende. Aus den Trümmern erwachte Deutschland, in dem Wolfgang Borchert’s Soldat ankam: er musste sich mit Erbitterung merken, dass sein Zuhause draussen vor der Tür war. Seine Heimat war die Zukunft, die bald kam: das deutsche Wunder. Deutschland geteilt zwar aber doch wieder auch eine Art Land. Ein Bund. Auf der anderen Seite, drüben: auch ein Deutschland: eine Republik.
Wie Europa,
Deutschland auch: aus zwei solchen Teilen bestehend, von denen jeder leugnete, Teil zu sein und jeder auftrat im Namen des Ganzen. Und dieser Zustand galt zugleich als vorläufig und als definitiv. Und das Provisorium war unantastbar. Aki kételkedett ennek az abszurd állapotnak örök létében, reakciós volt, fasiszta, csökevény, burzsoá. Andrássy út 60, börtön, agyonverés, számkivetettség, kitelepítés volt a sorsa. Tízezrek tanultak meg vészes helyneveket: Hortobágy, Recsk – de Gulag is benne van az idegrendszerünkben. Apáinktól, nagyapáinktól is!
Es gab noch keine Mauer in Deutschland, aber man hat die Mauer in den Köpfen schon gebaut: in Ungarn ebenso wie in ganz Europa.
Europa war also genauso: geteilt. Wie Deutschland. Durch die früheren vier Verbündeten. Willkürlich: in Ost und West, aber sehr interessengebunden. Machtgebunden. Das Sagen hatte leider nicht Churchill (wie er 1946 in Zürich sagte: „We must build a kind of united States of Europe. It is to re-create the European Family and to provide it with a s tructure under which it can dwell in peace, in safety and in freedom”) Stalin hat die Rahmenbedingungen bestimmt. Schon in Jalta. Churchill war nach dem Krieg abgewählt. In Great Britain. Aber auch in Europa.
Sieger und Besiegte, Leid tragende und Leid-erteilende wurden in ein Lager verurteilt: Osbtblockländer hiessen sie, hiessen wir. Neue Begriffe entstanden: Sozialismus, der siegen wird, das Friedenslager, das Inhaber aller Tugenden und Garant des Friedens war, drüben die bösen Kapitalisten, Imperialisten, die sich demokratisch gaben, aber Ausbeuter, Kriegsverhetzer, Nazis waren Ein Wirrwarr der Begriffe, ein Durcheinander der Emotionen: Kriegsverbrecher, Nazis, Befreier und Besetzer. Der kalte Krieg. In dem man vor Angst schwitzen musste, csengőfrász, kitelepítések, padláslesöprés, utolsó csatlósok, horthysták, kulákok, kényszermunka, málenki robot…micsoda gazdagok voltunk, voltunk mi magyarok a differenciált kifejezésekben! Amik lefordíthatatlanok németre. Mint az államosítás, a beszolgáltatás, a „sötétben bujkáló ellenforradalmár”. Már csak az én nemzedékem tudja, mi az a kettős nevelés. Mikor az óvodában imádkoztam ebéd előtt, s a felügyelő rám kiáltott: hogy hívják apád! Amikor a Rákosi kertje előtt álló ávosnak azt mondtam hét évesen: te rossz ember vagy – az egész család reszketett. Nem követett senki? Mi gyerekek megtanultuk gyorsan, hogy amit otthon hallunk, az nem tartozik másra. Sehol, soha, senkinek. Skrizofrén gyerekkor, de boldog családi összetartozás. Spiclik, árulók közepette szoros barátságok születtek: bizalmi szigetek az általános félelemben, bizalmatlanságban. Nagy kirándulások, amikor senki sem hallhatta, hogy miről beszélünk…Az ötvenes évek, melyek után jött a nagy összefogás, a nemzet szó megint egységet jelentett. Nem kizáródást, elkülönülést. Egészséges létet, társadalmat, mely társasságot ígért. Ez volt a forradalom.
Ein Bruderland der aus der sowjetischen Zone entstandenen DDR war: die ungarische Volksrepublik. Wahrhaftig: ein kommunistischer – also: totalotärer – Staat, der sich sozialistisch nannte. Wie die DDR. Eine Sackgasse des gemeinschaftlichen Denkens. Die uns tröstenden Witze, die uns ernährten. Sie zu erzählen, war schon gefährlich. Konnte Gefängnis mit sich ziehen, aber man hat herumgeschaut. Wir spürten den Gestank der Spitzel. Wir spürten aber auch die Wärme des Vertrauens, der sicheren Freundschaft. Witz: Was ist der Unterschied zwischen Kapitalismus und Sozialismus? Der Kapitalismus hat soziale Fehler, der Sozialismus ist ein kapitaler Fehler. Man meinte natürlich den realen, den existierenden Sozialismus…
Die Träume sind meistens schön.
An seiner Spitze der ungarischen Wirklichkeit stand als Parteichef ein aus der Sowjetunion heimgekehrter moskautreuur, linientreuer Genosse: Rákosi Mátyás. Ein Diktator. Wo er erschien, musste man aufstehen und Beifall klatschen. Ich habe meinen Vater als erwachsener Junge später immer mit der Frage gequält: wie konntest du das auch machen? Er hat die Schulter gezuckt und gesagt: aus Angst, für euch. (Wir hatten in der Familie noch einen Bruder und meine Mutter, die Lehrerin war. Mein Vater war Jurist aber arbeitete als Hilfsarbeiter…) A viccek veszélyesek voltak, de a melegüknél, nevetés közben a szemünk sarkából regisztráltuk, láttuk ki a barát és ki az áruló. Egy vicc: ”Rákosi egyszer bement egy moziba, és testőreivel leült az első sorba. A Hiradóban megjelent ő maga, a mozi nézőközönsége fölállt, és tapsolni kezdett. Rákosi ülve maradt. Egy ember, jóakarólag, hátulról megérintette a vállát, és odasúgta: állj föl, kopasz, mert elvisz az ávó.”
An Witzen waren wir reich. Witze haben den Kreis des Vertrauens und der Vertrauten um uns herum gezogen. Feind und Freund waren strickt getrennt. Wie in der DDR auch in dem Bruderland Ungarn: man hat doch glebt und wollte überleben.
Dann kam ein Blitz, ein Wunder des Weges, den man vorher unerkannt und auf einmal beleuchtet vor sich fand. Das war der Weg zur Freiheit, zur nationalen Unabhängigkeit. Ha akkor Európa arra a szóra hallgatott volna, hogy fontosabb a kultúra mint a gazdaság, hogy fontosabb Európa szelleme, szellemisége mint a fotel kényelme, ha – a magyar Himnusz utalása szerint – Isten áldását előbb kérte volna a jókedvre és csak aztán a bőségre, ha Európa és a világ valóban szolidáris lett volna azokkal, akiket – maga kényelméért – átengedett a szovjet kommunizmusnak, másképpen alakult volna saját sorsa is. Európában – sajnos – ma érik be az, amit ősbűneként 1956-ban elkövetett.
Als der heissgeliebte Stalin starb, begann der Schnee zu schmelzen. Sein Stellverteter in Ungarn, Rákosi wurde abgesetzt und ersetzt: Imre Nagy – so hiess der neue Chef – kam 1953 an die Macht, und hat als Ministerpräsident Erleichterung gebracht. Er war auch ein Kommunist, der auch mit der Roten Armee aus der Sowjetunion heimkehrte. Die meisten heute sehen ihn so, dass er den Weg der Gerechten ging (nach Damaskus) – er sei eine Wiederholung des christlichen Geschehens. Einer, der aus Saulus Paulus geworden ist. Oder noch mehr. Er nahm sein Kreuz auf und starb. Er starb den selbsterzwungenen Tod eines Märtyrers.
De a forradalom sokkal több volt annál, mint kommunisták közötti hatalmi harc. A forradalom a magyar nép szinte teljes egységében fogant és kibomló együttlendülése volt – a szabadság, az önrendelkezés felé. Európa, mely alig takarította el a háborús romjait, alig indult meg az éhezés évei után a jólét útján, nem vette észre, hogy a magyar forradalom Európa forradalma volt. Európa próbatétele.
Darüber redet sogar heute nicht die freie Geschichtswissenschaft: warum brach eben unmittelbar nach dem Freiwerden Österreichs die Revolution in Ungarn aus. Und warum war eben die Neutralität der Hauptwunsch von ihr? Zu werden so wie Österreich geworden sein durfte. Es war nicht bekannt, dass die vier Mächte die Grenze zwischen Österreich und Ungarn schon lange vorher bestimmt hatten: hier soll sich der Stacheldrahtzaun ziehen. (zeigte Stalin den anderen in Jalta.) Und die Großmächte haben sich zu ihrem Entscheid gehalten.
De ezt nem tudták a tüntetésen felvonuló egyetemisták, az orosz tankokat likvidáló bátor harcosok – munkások, diákok, nem tudták ezt a pesti srácok, hogy róluk már a háború ideje alatt s után megalkudtak – tárgyalóasztaloknál s végül Potsdamban, Párizsban. S a nagyhatalmak alkuinak nagy az ára s még nagyobb lesz.
Am 4. November – ich war elf Jahre alt – kam meine Mutter in der Früh in mein Zimmer und weinte. Weinend hat sie mir gesagt: die Russen sind zurückgekommen. Es donnerte draussen,als ob es wieder Erdbeben gewesen wäre wie am Anfang desselben Jahres. Es begannen die Kämpfe, ein echter Krieg, wir verbrachten Wochen im Schutzkeller. Unvergesslich waren die Weihnachten. Das einzige Geschenk war eine Kirche, die mein Vater aus Holzstückchen zusammenbastelte und in der Mitte der Kirche stand eine Kerze, die leuchtete.
Csak sokkal később, egy vékony másolópapíron kaptam meg olvasásra Márai Sándor versét, melyet azon a télen, migráns létének 12. évében az amerikai San Diegoban írt:
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.
Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.
És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.
Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.
És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal
New York, 1956.
Die Revolution in Ungarn war – wir kőnnten, wir sollten schon dessen bewusst werden – eine europaische Herausforderung. Eine Probe der jungen Demokratie in Europa. Ist es ein rechter und heutzutage oft zitierter Gedanke, dass man Europa vorerst kulturell hätte verwirklichen müssen? Kulturell und moralisch! Europa’s und Amerika’s Antwort auf die ungarische Revolution war letzten Endes – ablehnend. Zurückweisend. Kaum eine echte Geste des Willens zur Unterstützung zeigte sich in der Welt. Später schon und ja. Als Ungarn geschlachtet mit seinen neuen Trümmern und Toten da lag. Da kamen die Zeichen der Sympathie, als das ungarische Volk blutete – und fast verblutete. Und seine starke, geistig fruchtbare Jugend – rund 200 000 Menschen – flüchteten und sie in der ganzen Welt aufgenommen wurden. Wohltat oder überlegtes Braindrain? Ein enormer Verlust für unser Land! (und Volk!)
Akik otthon maradtunk s akik elmentek…kétfelé vált a magyarság. Nincs család, amelyiknek ne lenne elszármazott ága. Mi, akik otthon maradtunk, maliciózusan dörmögtük a viccet a bajszunk alatt: otthonmaradtunk – kalandvágyból. És bosszankodtunk, amikor Kádár vállát nyájas mosollyal átölelték nyugati politikusok, s bosszankodtunk, amikor nekünk is jutott a vállonveregetésből: Sie haben es hier ja gut: die Gulaschkommunismus…und als man sich wunderte, dass wir russisch nicht können.
És végre egyszer megjelent egy plakát a falakon – az első szabad választások idején, 1990-ben: hogy továrisi konyec. Aztán egy másik plakát, ahol Kádár és Brezsnyev vagy talán Honegger egymás szájára hajolt – behúnyt szemmel persze mint igaz szerelmesek – a békejel-csókra készülődve. S jött a vicc nyomban: miért szomorú Kádár János: mert nem sikerült Honegger szájából kicsókolni az aranyfogat…
Nach und seit der Revolution in Ungarn war es klar, dass ein System, das auf Lügen aufgebaut ist, langfristig nicht bestehen kann. Die Revolution war für diejenigen, die sie erlebten – wie ich mit elf Jahren, für alle, die die Bilder des Kampfes, der Folgen des Kampfes: die zerstörte Stadt Budapest, die abgerissenen Stockwerke, die Leichen der ungarischen jungen Kämpfer und die der Russen auf dem Boden und unter den Trümmern sahen, und in der Stadt die in freier Begeisterung strömende Menge erlebten, durch die Strassen spazierten in der Freiheit nach dem geglaubten Sieg der Revolution am ersten und zweiten November, wir konnten diese Tage unseres Lebens nie vergessen.
Wir haben mit voller Seele erwartet und gehofft, dass die Revolution mit ihren Ideen und ihren Hoffnungen einmal friedsam wiederkehrt. Das geschah eng, engstens verbunden mit dem Freiwerden der Deutschen, mit der deutschen Wiedervereinigung. Wir erleben seitdem, was nach der Existenz in einer Zeit nach einer abgechlossenen, totalitären Gesellschaft, nach den „bequemlichen” Jahren einer Fürsorgegesellschaft als volle Neuigkeit gilt: dass der Mensch Herr seines Lebens wird. Man erfährt, dass sich Begriffe wie Freiheit und Verantwortung auf einer Achse drehen, dass Demokratie mühsame Existenz ist: Denken um Umdenken wird benötigt.
Ungarn ist schon seit 7 Jahren Vollmitglied der Europäischen Union. In den etrsten 6 Monaten dieses Jahres hatte Ungarn die Ratspräsidentschaft der EU versehen: mit gutem Erfolg. Europa ist nicht mehr ein Traum, sondern eine Realität. Wir wir wissen wohl, dass die Europäische Union viele Gesichter hat: von Griechenland bis zu Deutschland – noch mehr: bis zu Ihrem Land: Baden-Württemberg-
Wir möchten lieber mit Ihnen, auf Ihrer Seite stehen. Wir möchten uns Ihnen ähnlich gestalten. Stabil und flexibel, reich am Materiellen aber auch am Geistigem.
Ich danke Ihnen im Namen aller Ungarn, dass wir Ihren Beistand in diesem unserem Bestreben – Tag für Tag spüren, wahrnehmen.
So soll es bleiben, auch in der Zukunft!
Es lebe die Kultur, der Geist, der uns alle, Europa retten möge.
Ich danke Ihnen für die Aufmerksamkeit, und dass Sie mit mir der ungarischen Revolution vor 55 Jahren gedacht haben.
S magyarul, a végén, barátaim! Gondoljunk arra, ami öt éve – véres visszatérése egy brutális kornak, egy durva önkénynek – velünk Budapesten megtörtént. Soha többé önkényt, soha többé erőszakot!
Itt ül körünkben az a költő, aki villamos-viziójában éppen 20 éve – a Solitude ösztöndíjasaként – élvezte Stuttgart békéjét,magas anyagi és kulturális szintjét és hazagondolt –vagy Európának szóló verset írt?
„de holtvágányra döcögött—e
Vajon a veres villamos
Eljár-e az idő fölötte
És holtvágányra döcögött-e
Vajon a veres villamos?”
Németül – Kárpáti Pál fordításában – most jelent meg. (Olvassák-e majd errefelé is?):
„Und wird sie nicht wiederkehren
Selig wer das nicht mehr erlebt
Und Menschen haufenweis verzehren
Auch jetzt noch sollt sie wiederkehren
Selig wer das nicht mehr erlebt”
Európa, ha figyelt volna s ha figyelne Magyarországra, 1956-ra és a következőkre…nem ártana, meine lieben, ahnungslosen, naiven Freunde Deutschlands…
MŰSORFÜZET
A plébános köszönti a megjelenteket
Az államtitkár köszönti a megjelenteket
A Müncheni Konzulasszony köszönti a megjelenteket
Konferansz:
- A SZABADSÁG
Valahol ezeket a sorokat olvastam. Annyira ideillőek, hogy mai 1956-os megemlékezésünket velük szeretném kezdeni:
Mi a szabadság?
– a szabadság olyan, mint a napfény
– olyan, mint a szellő
– a szabadság olyan, mint egy mosoly
– olyan, mint egy simogatás
– a szabadság meleg és biztonságos
– a színe aranysárga és narancs, rozsdabarna meg bordó
– és persze kék, mint a tavaszi ég
– a szabadság olyan, mint egy csokor virág
A szabadság azt jelenti, hogy
– felemelt fejjel járok.
– azt jelenti, hogy az emberek szemébe nézek
– azt jelenti, hogy szabadon választhatok barátokat
– azt jelenti, hogy bátran nevethetek és sírhatok
– azt jelenti, hogy nyugodtan elmondhatom, ami fáj
– azt jelenti, hogy szabadon szerethetek
– azt jelenti, hogy szabadon álmodhatok
És a zsarnokság? Mit jelent a zsarnokság?
- a zsarnokság nem tűri a virágokat.
- a zsarnokság sötét
- hideg
- keserű
- kemény
- félelmetes
- a színe ólomszürke és fekete
- sírni, nevetni, gyűlölni és szeretni csak titokban lehet
Ilyen volt az élet az 1950-es években, Magyarországon. És akkor történt egy nagy esemény. Egy olyan nagy esemény, amelyre minden magyar büszke lehet! Mert fölkelt a zsarnokság ellen! Inkább a halált és a száműzetést vállalta, de szabadon akart élni.
Egy ilyen szabadságszerető ember volt Kecskési Tollas Tibor költő, aki ebben a nagy, történelmet formáló eseményben részt vett, azért szenvedett, és azt számüzetése helyén megénekelte. Tollas Tibor a II. világháborúban honvédtisztként szolgált. 1947-ben koholt vádak alapján letartóztatták, a népbíróság elítélte; 9 évig raboskodott. Az 1956-os forradalomban a budapesti Nemzetőrség összekötő tisztjeként vett részt. A forradalom leverése után Nyugatra távozott. Ott egykori rabtársaival megalapította az egyik legnagyobb hatású emigráns irodalmi lapot, a Nemzetőrt, melynek negyven éven át főszerkesztője volt. Megélte a szovjet csapatok kivonulását, és hazajöhetett az emigrációból. 1997. július 19-én halt meg.
Most hallgassuk meg „Október 23” című versét Nagy Kristóf előadásában.
TOLLAS TIBOR: Október 23.
Rian a föld, a falak dőlnek,
Kék harsonákkal zeng az ég.
S barlangjából a dohos kőnek
Az ember újra fényre lép.
Fonnyadt testünket záporozza,
Sápadt arcunkra hull a nap,
S szédülten, szinte tántorogva,
Szabadság, szívjuk sugarad.
Sötétből tárul ki a szívünk:
Nyíló virág a föld felett.
A szolgaságból fényt derítünk,
Fegyver nélkül is győztesek.
Konferansz:
- A FORRADALOM KEZDETEI
Az előbb említett nagy esemény népünk 1956-os forradalma volt, amelyben fölkelt a sztálinista zsarnokság és a szovjet megszállás ellen. Kezdeteiről röviden a következőket kell tudnunk!
Az 1948–1953 között a sztálinista terror volt jellemző: az ÁVH kegyetlenkedései, koncepciós perek, az „osztályidegen elemek” deportálása és kivégzése gyakori esemény volt. Mindehhez járult Rákosi Mátyás és Sztálin személyi kultusza, az erőltetett kolhozosítás, az ezek miatt növekvő szegénység. 1953-ban meghalt Sztálin, és az új szovjet vezetés utasítására Rákosi lemondott a miniszterelnöki tisztségről. Az új miniszterelnök az 1949-ben a pártvezetésből kizárt Nagy Imre lett. Nagy Imre reformelképzelései első lépéseként amnesztiát hirdetett, októberben pedig felszámolta az internálótáborokat, véget vetett az ÁVH önállóságának, a parasztságot sújtó terheket mérsékelte, béremeléseket és árcsökkentéseket hajtott végre. A reformok folytatására azonban nem jutott idő, mivel Rákosi és hívei csak a visszarendeződés lehetőségére vártak. Végül 1955 januárjában Rákosi elérte, hogy Moszkvába rendeljék Nagy Imrét, ahol az nem volt hajlandó önkritikát gyakorolni. Erre tőle minden tisztséget elvettek, sőt év végén még párttagságát is megszüntették.
A Petőfi Körben és a Magyar Írók Szövetségében tömörülő értelmiség azonban Nagy Imre visszatérését követelte. 1956 nyarára országszerte egyre erőteljesebbé vált a diákok illetve az egyetemisták szervezkedése is. Október 23-i tüntetésükhöz számos más szervezet is csatlakozott. Mire a Parlamenthez vonultak, hogy meghallgassák Nagy Imrét, a tűntetők száma 200 000-re duzzadt….
Hallgassuk meg most egy zenedarabot Weiner Leótól: „Peregi verbunk klarinétra zongorakísérettel” című művét. A nagy zeneszerzőről és Kossuth-díjas kiváló művészünkről tudnunk kell, hogy 1885. április 16-án született Budapesten és ugyanott halt meg 1960. szeptember 13-án. Az új magyar zene konzervatív ágának egyik legkiválóbb képviselője.
Előadók: Kocsis Judit és Horváth Ottó.
Konferansz:
- A FORRADALOM LEFOLYÁSA
Gerő Ernő pártfőtitkár október 23-a esti rádióbeszéde, amelyben a tüntetőket sovinisztáknak, nacionalistáknak és antiszemitáknak nevezte, nagy felháborodást keltett. A tömeg egy része a Magyar Rádió épülete elé vonult, amelyet hajnalra az ÁVH-soktól el is foglalt.
Erre október 24-én hajnalban a szovjet csapatok bevonultak Budapestre. A forradalmárok a város több pontján barikádokat emeltek, és megkezdődtek az utcai harcok. A felkelők a Bem laktanyából és a Timót utcai fegyverraktárból nagy mennyiségű fegyvert zsákmányoltak és az önkéntes jelentkezők ezreit fegyverezték fel. A fegyveres ellenállók sikerrel folytatták a harcot a megszállókkal szemben, és egymás után tették ártalmatlanná a szovjet harckocsikat, fogságba ejtve legénységüket.
Október 25-én délelőtt 11 óra körül az Országház előtt összegyűlt mintegy 5000 békés tüntetőre az ÁVH valamint a szovjet harckocsik egyik része tüzet nyitottak. A vérengzésnek 61 halálos áldozata és több mint 300 sebesültje volt. Erre a felkelők újult erővel lendültek támadásba a szovjet csapatok és az ÁVH egységei ellen. A fegyveres felkelés elseperte Gerőt és társait. Az egyetlen politikus, aki a közvélemény és a szovjet vezetés szemében is hiteles maradt, Nagy Imre volt.
Október 27-én délelőtt Nagy Imre új kormányt alakított. Az azonnali tűzszünetet és a nép követeléseinek megfelelő gyökeres politikai irányváltást határozott el.
Október 28-án reggel a szovjetek az éjszakai megállapodás ellenére támadást indítottak a Corvin köznél. A felkelők kemény ellenállása miatt azonban minden szovjet támadás kudarcba fulladt.
Október 29-én a harcok végleg elcsitultak, a szovjet csapatok zöme elhagyta Budapestet. Október 30-án délután Nagy Imre bejelentette az egypártrendszer megszűnését és a szabad választások előkészítését. Október 31-én a szovjet kormány határozatot hozott csapatainak Magyarországról történő kivonásáról!
A forradalom győzelme során a börtönökből kiengedték a politikai rabokat, köztük a legfontosabb személyt, Mindszenty József bíborost is, akit az új kormány hivatalosan is rehabilitált. Ugyanezen a napon Ordass Lajos korábban bebörtönzött evangélikus püspök is újra átvette hivatalát. Győzött a forradalom!
Hallgassuk meg most egy ismeretlen költő versét, amelynek a címe: „Mementó 1956”. Előadója: Tömösváry Emese.
ISMERETLEN: Mementó 1956
Magyarország,
ahol egykor kínt szült a valóság,
ahol száműzött börtönöd volt otthonod,
ahol Te magad takartad el a Napot…
Amikor a sötétségben
nem láttad a fényeket,
s a szürkeségben
kerested a színeket;
amikor a vágyad visszhangozta,
mit nem mondhattál ki már régóta…
Amikor egy mozdulatban
nem vibrált a lendület,
s az elfojtott félelemben,
az arcokra fagyott a rémület…
Ahol a nemzet zászlajára
idegen címert helyeztek,
s katonák idegen nyelven
ártatlan nőket követeltek…
Adj egy percet magadnak,
s ne feledd!
Emlékezz,
hogy volt egy ország,
ahol az igazságot
két marokkal fojtogatták;
ahol kétségbe esésed
– mint malom a gabonát –
homokká formált
minden viselt formát.
Mikor már nem volt veled
– érted nem, csak ellened –
barátod, társad, kedvesed,
szülőd, testvéred,
vagy éppen gyermeked…
Amikor egy félszeg pillantásban
meglapult a kérdés:
„Vajon honnan ered
a gyűlölet, s ekkora önzés?!”
Amikor egy ágyúszóval
romba dőlt az élet
és rátok hullottak
a felépített évek…
Adj egy percet magadnak,
s emlékezz!
Ne feledd,
hogy ára volt a szenvedésnek:
híja állatnak, bő termésnek.
Elhurcoltak éhező szájából
jajszó kiáltott a verőlegénynek.
Súlya volt itt minden fordulatnak.
Valamit elvettek – ám valamit mégis adtak.
Felálltak közülünk az áldott hősök,
kik nem féltek, csak véltek
hinni abban, hogy felelősök
Érted… értem… – egy nemzetért,
egy élhetőbb életért…
Életük árán is visszaadták a reményt,
egy születendő gyermekért,
egy megálmodott holnapért.
Ők azok, kik ellenálltak
a hatalom szabta rabigának.
Nem tántorították el őket a vádak.
Míg az elvtársak tapostak
népet, hitet, s porig aláztak,
Ők a szabadságért,
a hazáért szolgáltak!
Adj hát egy percet magadnak,
s emlékezz!
Csak egy percnyi tisztelgés a múltnak,
mely nélkül jelened nem lehetne
– még ha az emlékek meg is fakultak.
S hogy hittel, becsülettel élhess!
Értük, miattuk, rájuk emlékezz!
A mártírokért, kik hősi halált haltak.
A túlélőkért, kik halottakat sirattak.
A hazáért, mely nem akart többé
elnyomó hatalmat szolgálni!
A nemzetért, mely csak életek árán
tudott újra talpra állni.
Konferansz:
- A FORRADALOM LEVERÉSE
A magyar forradalom első napjaiban maga a szovjet pártvezetés is megosztott volt. Miután azonban az új magyar kormány túllépett a Szovjetunió számára elfogadható reformok szintjén, az USA és a nyugati nagyhatalmak pedig kifejezték, hogy nem nyújtanak segítséget Magyarországnak, a szovjet politika vezetői is a katonai támadás mellett döntöttek.
Miután november 3-án éjjelre a szovjet csapatok teljesen körbekerítették Budapestet, november 4-én hajnalban az ország egész területén megindult a szovjet támadás. Hamarosan valódi háborús helyzet alakult ki. A szovjet csapatok délig elfoglalták a Honvédelmi Minisztériumot, a Belügyminisztériumot, a Budapesti Rendőrfőkapitányságot és a rádiót. November 5-én a szovjetek összehangolt támadást intéztek a Kilián laktanya és a Corvin közi harcosok ellen, akik azonban visszaverték őket. Kőbányán, Óbudán, a VIII. kerületben, a IX. kerületben, a Széna téren és a főpályaudvarokon az ellenállók szintén tovább tartották magukat a szovjet támadással szemben. Budapesten kívül Magyarország számos más helységében is komoly katonai ellenállás bontakozott ki. A vidéki ellenállás, majd a budapesti ellenálló központok majd csak november 6-án omlott össze az óriási túlerővel szemben. A szabadságharc legtovább kitartó harcosai a csepeli ellenállók voltak. Csepel november 11-i elfoglalásával a szovjet csapatok a fővárosban felszámolták a fegyveres ellenállást.
A forradalom leverésének emlékére hallgassuk meg most Hidas Frigyes: Oboakoncertjének III. tételét.
Hidas Frigyes Erkel-Ferenc díjas zeneszerzőnk Budapesten született 1928. május 25-én és 2007. március 7-én halt meg ugyanott. Életműve főként fúvós hangszerekre írt darabokat foglal magában, de jelentősek voltak színházi kísérőzenéi is: operák, balettok, koncertek, szimfónikus zenekarra írt művek, kamarazenék, kórúsművek és szólódarabok. Figyelmet érdemel oboára és zenekarra írt 1. sz. Koncertje. Művei stilisztikai szempontból a romantika irányzatába sorolhatók.
Következzék hát Mokbel-Nyeste Lilla, zongorán kíséri Kocsis Judit.
Konferansz:
- KIVÁNDORLÓK SORSA
A forradalom leverését követő megtorlás elől mintegy 200 ezer honfitársunk menekült nyugatra. A tulajdonképpeni magyar menekültáradat november 4-ével indult meg; ezen a vasárnapon 6.000-en érkeztek Ausztriába, köztük 1.000 magyar katona. A menekültáradat november 23-án tetőzött, ezen a napon 8.537 magyar lépte át az osztrák határt. 1957 tavaszán a nagy menekültáradat utolsó hullámai is fokozatosan elcsitultak. A menekülés megnehezült, sőt lehetetlenné vált; az osztrák kormány január 15-én lezárta Ausztria határait, a magyar kormány pedig elrendelte az osztrák–magyar határ újbóli elaknásítását. A több, mint 200.000 honfitársunk menekülését elsősorban politikai okok motiválták: félelem a megtorlástól, a repressziótól, a diktatúra visszaállításától. Menekülésük nem csak Magyarországnak jelentett komoly demográfiai veszteséget, hanem őket, magukat is komoly kihívás elé állította. Idegen országban kellett exisztenciát teremteniük, ami nem egy esetben szinte lehetetlennek bizonyult. A kivándorlók azonban bizonyítottak. Közben pedig őrizték a tüzet – és tartották a kapcsolatot a szovjet iga alatt nyögő hazájukkal…
Az egyik menekült Tűz Tamás költő, Győrött született 1916. április 18-án. 1939-ben szentelték pappá. Első verseskötete 1941-ben jelent meg Tiszta arannyal címmel. A háborúban tábori lelkészi szolgálatot teljesített, majd orosz hadifogságba esett. Hazatérése után különböző plébániákon szolgált. Az 1956-os forradalom után Nyugatra távozott. Számos kötete jelent meg az emigrációban. 1966-ban kezdeményezésére jött létre az Amerikai Magyar Írók csoportja. A kanadai Hamiltonban hunyt el 1992. április 7-én; Győrben helyezték örök nyugalomra.
Hallgassuk meg most „Vonjátok be a zászlót” című versét, amelyet 1957 márciusában írt. Elmondja Leibinger Ágnes.
TŰZ TAMÁS: Vonjátok be a zászlót
Vonjátok be a zászlót feketével!
Nem volt még március ilyen fanyar,
mert vérszagot sodor a szél is
s az ünneplés ajkunkra hal.
Mert vérszagot sodor a szél is
és meghasad a kő
s a mélyből sápadt árnyak
tűnnek elő.
Vonjátok be a zászlókat lilával,
mert szívünket mély bánat ülte meg.
Dalra nem ébred, nem gyújt senki,
inkább csak könnyezik, temet.
Dalra nem ébred, nem gyújt senki,
a dal mit érne ott,
hol megölték a vágyat
s a kedv halott.
Vonjátok be a zászlót szürke színnel:
köröttünk álmos, dermesztő közöny.
Hogy él egy nép valahol messze,
kit fojtogat a rőt özön,
hogy él egy nép valahol messze,
ugyan kit érdekel,
hogy köztünk annyi ezren
pusztulnak el.
Vonjátok be a zászlót kékkel, zölddel,
mert bízunk még az égben s van remény!
Ha elbuktunk is annyiszor már
a századok vak éjjelén,
ha elbuktunk is annyiszor már,
egyszer majd fölkelünk,
mert nélküled, Szabadság,
nem élhetünk!
Konferansz:
- AZ OTTHONI MEGTORLÁS
Elsősorban a munkástanácsok, de más forradalmi szervek is december elejéig folytatták a politikai sztrájkot. Tárgyalóasztalhoz kényszerítették a Kádár-kormányt, szívósan képviselték a forradalmi célkitűzéseket. A forradalom egy hónapos fordulóján, november 23-án egy órára elnéptelenedtek Budapest utcái. December 4-én gyászruhás asszonyok sokezres menete vonult végig a városon. December elején több városban került sor tüntetésekre és a tüntetőkre leadott sortüzekre. Az ellenállásra a szovjetek nyílt támadással válaszoltak. Az MSZMP december elején ellenforradalomnak nyilvánította az októberi eseményeket. Bevezették a rögtönítélő bíráskodást, letartóztatták a munkástanácsok vezetőit, hamarosan statáriumot hirdettek és megkezdődött a magyar történelem egyik legsúlyosabb politikai leszámolása.
A következő három évben mintegy 400 embert végeztek ki a forradalomban való részvételért, több mint 21 668 személyt börtönöztek be, 16-18 ezer főt internáltak. Mindezt az amnesztia ígérete után, és úgy hogy a résztvevők jelentős része elmenekült az országból. A szovjet hadsereg által elfogottak közül további több száz főt szovjet hadbírósági eljárás során végeztek ki, mintegy 860 embert a Szovjetunió kényszermunkatáboraiba deportáltak. 1958. június 9-15. között zajlott le az úgynevezett Nagy Imre-per. Nagy Imre volt miniszterelnököt, Gimes Miklóst és Maléter Pált halálra, Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre, Donáth Ferencet 12 évi, Jánosi Ferencet 8 évi, Tildy Zoltánt 6 évi börtönre, Vásárhelyi Miklóst pedig 5 évi börtönre ítélték.
Hallgassuk meg most ennek emlékére Bartók Béla egyik zeneművét. Szuhafői Bartók Béla Nagyszentmiklóson született 1881. március 25-én. A 20. század egyik legnagyobb zeneszerzője, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a Zeneakadémia tanára. Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű. 1940-ben az Egyesült Államokba emigrált és a Harvard Egyetemen tartott előadásokat a magyar zene kérdéseiről. 1945. szeptember 26-án halt meg leukémia következtében New Yorkban.
Következzen hát Bartók Béla Este a székelyeknél – klarinétra és zongorára című darabja Kocsis Judit és Horváth Ottó előadásában.
Konferansz:
- A FORRADALOM EMLÉKEZETE
A forradalom leverését követő évtizedekben tilos volt erről az időszakról beszélni, ellenforradalomnak bélyegezték. 1988. június 5-én a volt 1956-os elítéltek által alapított Történelmi Igazságtétel Bizottsága felhívást tett közzé, amelyben egyebek mellett a Nagy Imre-perben kivégzettek tisztességes eltemetését és rehabilitációjukat követelték. Budapesten az Új Köztemető 301-es parcellájában, majd a Belvárosban megemlékezést tartottak Nagy Imre kivégzésének 30. évfordulóján. A belvárosi megemlékezést a rendőrség erőszakkal oszlatta fel. 1989. március 29-én megkezdődött Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál és Szilágyi József jeltelenül eltemetett holttestének kihantolása. 1989. június 16-án Nagy Imrét és mártírtársait ünnepélyesen újratemették Budapesten. A Hősök terén több százezren hallgatták a szónokokat. 1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a legfőbb ügyész törvényességi óvása nyomán Nagy Imre és társai ítéletét hatályon kívül helyezte, és bűncselekmény hiányában felmentette őket.
A forradalomra azóta szabadon és büszkén emlékezhetünk. Otthon és idekint egyaránt. A mi emlékezésünk elsősorban főhajtás azok előtt, akik a forradalomban elestek, azután fáklyagyújtás, hogy szabadságszeretetüket mi is tovább visszük, végül: felelősségvállalás az előttünk járókért és az utánunk jövőkért. Amint azt a forradalomban résztvevő Wittner Mária is megénekelte egyik versében.
Wittner Máriáról tudjuk, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik neves hőse. 1957. július 16-án letartóztatták és egy évre rá, 21 éves korában első fokon halálra ítélték. 1959. február 24-én azonban életfogytiglanra változtatták az ítéletet. 1970. március 25-én szabadult nemzetközi nyomásra. A börtönben töltött időszakról szóló emlékeit többek között a „Szabadság vihara” és a „Hóhér, vigyázz!” című filmben mondta el.
Hallgassuk meg most „1989. október 23-a” című versét Bóna Áron előadásában.
WITTNER MÁRIA: 1989. október 23.
Ma értetek szól a harang, a lélek harangja,
ma értetek szól a fohász egy nem zet ajakán,
ma értetek gyúl sok-sok kicsiny mécses,
ma Néktek szól az ifjúság lelkesedése,
ma Rátok emlékezünk s fájón ünnepelünk.
Ma gondolatban együtt járjuk a régi helyeket,
ma lélekben Veletek emlékezünk.
A felnövekvő lelkes ifjúság
méltón he1yetekre áll.
És jön, jön az eleven áradat, kezükben apró kis gyertya ég,
mintha tenyerén tartaná égő szívét.
Könnytől csillogó ezernyi szempár,
emelt fő és hatalmas méltóság,
ez hát a Nép,
a kicsiny és mégis oly hatalmas büszke
Magyar.
Konferansz: Most pedig hallgassuk meg vendégszónokunk, Paragi László, a Zürichi Magyar Iskola igazgatójának előadását.
- PARAGI LÁSZLÓ ELŐADÁSA
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy bevezetőmben szóljak néhány történelmi jelentőségű eseményről, amelyek az 1956. október 23-i magyar forradalom előtt, Magyarország határain kívül zajlottak le.
- szeptember 9-én, amikor Japán aláírta a kapitulációt a Louisiana anyahajón, Douglas Mcarthur, öt csillagos amerikai tábornok, a békekötés hopmestere arról szónokolt, hogy mindezek után örökre béke lesz. Örökre! “Hivatalosan” befejeződött tehát a Második Világháború. Valóban béke követte a nagy világégést? Aligha. A 2. Világháború globális hidegháborúval folytatódott. Európa, benne Németország is kettészakadt politikailag. A boldogabbik nyugati rész lett a demokratikus, a keleti viszont, az ún. „népi demokratikus” Európa. Nyugodtan kijelenthetem, hogy, a béke nem más, mint a háború folytatása más eszközökkel. Igen: a béke a háború folytatása más eszközökkel.
A hidegháború véres valósággá vált már 1946-ban Indokínában/Vietnamban. Az imént nevezett, örökké tartó békét prédikáló tábornok pedig 1950-től már javában harcolt egységeivel Koreában. 1953 júniusában Kelet-Berlinben felkelés tört ki, de a szovjet tankok eltaposták. 1956 júniusában pedig Lengyelországban, Poznańban tört ki felkelés.
Felkelés, 1956. Helyben vagyunk. Mi történt Magyarországon a múlt század közepén?
- február 10-e a Második Világháborút lezáró európai békeszerződések aláírásának napja. Magyarországra nézve különösen kedvezőtlen. Többek között azért is, mert Magyarország lemondani kényszerült a két háború között visszaszerzett területeiről. Ezt tetézte, hogy az amúgy is igazságtalan trianoni határokat megváltoztatták Magyarország kárára. Három falut; Dunacsúnt, Oroszvárt és Horvátjárfalut elvesztítettük Csehszlovákia követelésére. De Prága erőszakoskodása ellenére két falu, Rajka és Bezenye magyar maradt. Bizony, a tárgyalóasztal is alkalmas területszerző- és honvédő háborúra! Téves az a hiedelem tehát, hogy a trianoni határok érvényesek ma Magyarországra, hisz még azt sem sikerült megvédeni, mert Trianonhoz képest 65 km2-rel csökkent az ország területe. Igaz, Csehszlovákia sem létezik már, de az minket nem vígasztal.
A Moszkvából Magyarországra visszatért Rákosi–Gerő klikk 1948-ban szovjet segédlettel magához ragadta a hatalmat. Óriási lendülettel indultak a „békeharc”-ba. Hosszan sorolhatnám Rákosiék „széncsatázó-békeharcos haditetteit”, vagyis a magyar nép ellen elkövetett bűneit. Kezdve a mezőgazdaságon, folytatva az ipar, kereskedelem, kultúra, oktatás, egyházak ellen elkövetett súlyos bűncselekményekkel. Az ötvenes évek első felében az ÁVO, ill. az ÁVH és a rendőrség 1 millió 300 ezer embert tartott nyilván. A lakhelyüről „kitelepítettek”, vagyis deportáltak 22 ezer, bírói ítélet nélkül internáltak 6 ezer személyt. A bíróságok 387 ezer embert ítéltek el. 1953-ig csaknem félezer embert végeztek ki politikai okokból. Ezt a nemzetközi jog „emberiség ellenes bűncsekelkmény”-nek minősíti, amely a háborús bűnösséggel egy tőről fakad. Nem sok tartotta, hogy beváljék a Rákosiékat gúnyoló mondás: „úgy megvívják a békehercot, hogy kő kövön nem marad”. De mégis maradt kő kövön, mert a terror-rezsimet 1956. október 23-án elsöpörte a forradalom!
1956-ban kiszabadultak az ártatlanul bebörtönzöttek ezrei. A forradalmat és a honvédő háborút a kádári megtorlás követte. 25 ezer embert deportáltak a Szovjetunióba. Ez olyan, mintha egy magyar kisvárost töröltek volna el a föld színéről. Tízezrek kerültek börtönbe. ENSZ adatok szerint Kádárék 453 halálos ítéletet hoztak annak ellenére, hogy bűntetlenséget ígértek. Ez a népirtás hasonló nagyságrendű, mit Rákosié. Kádár János hóhér-rendszerének soha le nem mosható szégyenfoltja, hogy fiatalkorúakat is halálra ítélt. Ezek a fiúk és lányok siralomházban várták a 18. születés – és haláluk napját.
A leszámolás elől Nyugatra menekült 183.667 honfitársunk. Közülük 14.289 itt, Németországban telepedett le. Büszkén állapíthatjuk meg, hogy a nyugati országokban a magyarok túlnyomó többsége jól megállta a helyét. A befogadó országok megbecsült polgárai lettek, jelentősen hozzájárultak szerte a nagyvilágban a magyarság jó hírének öregbítéséhez. Ezért, tisztelt Hölgyeim és Uraim, Önöknek, németországi magyaroknak is köszönet jár!
Két témakört érintek ma. Az egyik, hogy melyek voltak a forradalmárok főbb követelései. Sikerült valamit kiharcolni belőlük? Igaz-e a szóbeszéd, hogy Kádár János csendben megvalósította az ötvenhatosok követeléseit, vagy talán csak az ún. rendszerváltásnak sikerült? A másik pedig, hogy mi az a lelki örökség, az a szellemi kihívás, amelyre nekünk, a forradalom kései utódainak vigyáznunk kell, illetve amit nekünk kell megvalósítanunk?
A forradalmárok főbb követelései a következők voltak:
Magyarország politikai és gazdasági függetlensége, önállósága.
A megszálló szovjet csapatok kivonulása.
Szabad választások.
Sajtószabadság.
Új gazdaságpolitika.
A törvénytelenségek orvoslása.
A Kossuth-címer, nemzeti ünnepek visszaállítása.
Lássuk a követeléseket egyenként!
Magyarország politikai és gazdasági függetlensége, önállósága.
Sikerült ezt Kádár János ellenforradalmár kományának elérni? A válasz egyértelmű: nem. Magyarország továbbra is szovjet vazallus-állam, a Varsói Szerződés, a KGST tagja maradt. A függőség valamelyest lazult, de a szovjet uralmat nem lehetett megkérdőjelezni. Csak a világtörténelem kedvező alakulása, vagyis a szovjet birodalom széthullása következtében (1991) értük el 1956 egyik célkitűzését, a politikai és gazdasági függetlenséget a SZU-tól. 1991-ben a KGST és a VSZ feloszlásával megszabadult Magyarország a sztálini korból fennmaradt szövetségektől is.
A megszálló szovjet csapatok kivonulása. A forradalomnak ez a követelése sem valósult meg Kádár János uralma idején. Ellenkezőleg! Még több szovjet megszálló állomásozott Magyarországon, mint 1956 előtt. Végül 1991. június 19-ére vonult ki Magyarországról a megszálló Vörös Hadsereg.
Szabad választások. Szó sem lehetett szabad választásokról a Kádár-rezsimben sem. 1956 után a választásokat az egyetlen uralkodó párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt nyerte 99% körüli eredménnyel. Hogy a választásnak mennyire nem volt köze a valósághoz, jól érzékelteti, hogy a „választás” szó fölösleges lett. Helyette azt mondták: „szavazás”. A népi lelemény nem tudott szó nélkül elmenni a politikai bohózat számba menő „szavazás” mellett. Terjedt is a vicc: Kádár elvtársat zaklatottan hívja a belügyminisztere: Kádár elvtárs, Kádár elvtárs nagy baj van! Mi a baj, kérdi Kádár. Ellopták a szavazócédulákat! Nem gond, úgy is tudja már az egész világ, hogy az MSZMP győzött 99,6%-kal. Igen, Kádár elvtárs, csakhogy nem az mostani, hanem a jövő évi szavazócédulákat lopták el!
Sokáig, egészen 1990-ig kellett várni az első szabad választásokra. A választások után polgári demokratikus koalíciós kormány alakult. De a demokratikus válaszások eredménye nem mindenkinek tetszett. Az új kormány alig volt fél éve hivatalban, máris a „taxisblokád”-nak elkeresztelt puccskísérlettel akarták megdönteni. Megállapíthatjuk tehát, hogy 1990-re megvalósult az 56-os forradalmárok kívánsága: szabad választások által legális kormány került hatalomra, sőt sikeresen kiállta az államcsíny-kísérlet próbáját is.
A sajtószabadság is a forradalmárok fontos követelése volt. Kádárék kezdeti kultúrterrorja után lassan-lassan levegősebb lett a szellemi élet, mint amilyen a forradalom előtt volt. A hetvenes évekre már az ún. „3 T” jellemezte a szellemi termékeket: tiltott, tűrt és támogatott. Illegális szamizdat-kiadványok is kezdtek megjelenni.
Az első szabadon választott komány alatt kezdett érvényesülni Magyarországon a szólás-, gyülekezési- és sajtószabadság joga. Új kiadókat alapítottak, végre megjelenhettek a kommunisták által tiltott könyvek is. Újságok, folyóiratok tucatjai születtek. Az egyházi sajtó is igyekezett behozni a több évtizedes kényszerű hallgatást. Eleinte ígéretesnek látszott a cenzúrázatlan sajtó kibontakozása, mígnem bebizonyosodott, hogy nemcsak élni lehet a sajtószabadsággal, de -tisztelet a kivételnek- vannak, akik nagyon durván visszaélnek vele. Évről évre süllyedt az újságírás színvonala Magyarországon. Sok szempontból rosszabb a helyzet ma az újságírás terén, mint a kádári időben, vagy akár Rákosiék uralma alatt. Dívik az antizsurnalizmus. A nyomtatott formájú trágárkodás szinte kötelező. Az újságokban hemzsegnek a magyar olvasók kollektív tudatát romboló szavak, kifejezések, gondolatok. Az elektronikus médiában úgyszintén. Könnyű kitalálni, hogy az ilyen szövegek miként befolyásolják az olvasók tudatát, lelki világát. Azokét a fizikai és szellemi dolgozókét, akikre az új társadalom építése hárul.
A sajtószabadság 56-os követelésére elmondhatjuk, hogy a rendkívül aggasztó jelenségek ellenére is megvalósult a sajtószabadság Magyarországon. A magyarországi igazságszolgáltatás -nem tudni milyen okból- sajnos eddig még nem lépett fel megfelelő szigorral a szólás- és sajtószabadsággal visszaélő törvényszegőkkel szemben.
Új gazdaságpolitikát is követeltek a forradalmárok. A mezőgazdaságban ez azt jelentette, hogy oszlassák fel a termelő szövetkezteket, kerüljön vissza a termőföld az egyéni gazdálkodókhoz. Ezzel szemben a Kádár János Rákosi Mátyást is megszégyenítve véghezvitte a TSZ-esítést a 60-as években. A szovjet mintájú kolhozok csődjét bizonyította, hogy Kádárék idővel kénytelenek voltak a háztáji gazdálkodást engedélyezni. Mi történt 1989 után? A kádári TSZ-ek helyett újra magángazdálkodás kezdődött. A magyar mezőgazdaság rendkívül súlyos megpróbáltatásain az elmúlt 20 év változtatott ugyan, de még mindig komoly gondokkal küzd. Ma ott tartunk, hogy a hajdani mezőgazdasági exportőr Magyarország fizet, -mert kényszerül importálni- olyan terményekért, élelmiszerekért, amelyeket maga is bőségesen és nagyon jó minőségben elő tud állítani.
Kádárék kísérleteztek új gazdaságpolitikával is, de belebuktak. Az Új Gazdasági Mechanizmust 1968. január 1-én vezették be, de 1972-re már hivatalosan is leállították. Valamilyen kiutat mégis kerestek. Megengedték, hogy másod-, harmadállásokat vállaljanak a dolgozók, valamint GMK-at (Gazdasági Munkaközösségeket) alkotva munka után az üzemek, gyárak gépein úgymond „fél-maszekben” termelhessenek. De az ilyen fajta önkizsákmányolás előbb-utóbb megbosszulta magát. A túlterheltségért a dolgozók az egészségükkel fizettek. ÚGM ide, rögtönzés-kapkodás oda, nem sikerült új gazdaságpolitikát kialakítani a Kádár-rendszernek. A beteg gazdaságot $-fecskendővel, vagyis kölcsönökkel akarták életre kelteni. Sikertelenül. A nyugati kölcsönöket ugyanis a pénzügyi, gazdasági és politikai felelősök elherdálták Magyarország határain belül és kívül. A hitelek egy részét, a hírhedt „guruló dollárok”-at bőröndszámra szállította Horn Gyula, Magyarország későbbi miniszterelnöke tettestársaival tovább, Moszkvába.
Mi történt 1989 után? A gazdaságpolitika az elmúlt két évtizedben gyökeresen megváltozott Magyarországon. Eleinte azt sem tudták, hogyan csábítsák a külföldi tőkét az országba. Az bizony meg is jelent! A tisztességes befektetők mellett a rablótőke is. Térült-fordult Magyarországon. Eltartott egy ideig, amíg otthon is megértették, hogy a külföldi pénzeket hideg mérlegelés után fektetik be. Azt is, hogy a pénz nem a magyar, vagy más nemzeteket szereti, hanem önmagát. Oda megy legszívesebben, ahol a lehető legkisebb rizikóval a lehető legjobban szaporodik. De jó példát is találunk szép számmal. A sikeres befektetések új munkahelyeket teremtenek, azáltal növekedik a vásárlárlóerő, előre viszi a népgazdaságot. Aki figyelmesen utazik Magyarország-szerte, örömmel állapíthatja meg, hogy lényeges gazdasági változásoknak lehetünk tanúi. Kezdve az országutak állapotán, az új Duna-, Tisza-hidakon, új üzemeken, magánházakon, egészen a megújult mezőgazdasági gép-, a teher-, és személyautó-parkig. Bízvást állíthatjuk, hogy minden visszássága ellenére úgy a mezőgazdaságban, mint az iparban szakítottak a szocialista tervgazdálkodással. Erre bizony több, mint 40 évig kellet várni 1956 után.
Méltán követelték a forradamárok a törvénytelenségek orvoslását. Mi történt a súlyos törvénytelenségeket elkövető bűnözőkkel 1956 után? Farkas Mihály, Farkas Vladimír, Péter Gábor főbűnösök például hiába kaptak 12-től 16 évig terjedő börtönbüntetést, három év sem telt el, újra szabadlábon voltak. Az 1963. évi 4. sz. törvényerejű rendelet pedig közkegyelemmel megszűntette a törvénysértések ügyét. Ezek után gyakorlatilag egyetlenegy ávós gyilkost, verőlegényt, fehérgalléros bűnözőt sem lehetett bíróság elé állítani. A Szovjetúnióba menekített főbűnösöket pedig soha, sehol sem vonták felelősségre. Gerő Ernő idővel vissza is térhetett Magyarországra, amit viszont Rákosinak nem engedélyeztek. A legfőbb bűnösnek tartott Rákosi Mátyás nyugodtan élhetett a SZU-ban haláláig anélkül, hogy akár egy haja szála is meggörbült volna.
Az igazsághoz tartozik, hogy a törvénytelenségek orvoslását 1989 óta nem rendezte egyik kormány sem. Megállapíthatjuk, hogy a mai napig nem teljesült a forradalmárok ezen követelése.
A Kossuth-címer, nemzeti ünnepek visszaállítása is a forradalom követeléseihez tartozott. A forradalmárok öntevékenyen megkezdték a kivitelezését. Egyik példája ennek a legendás lyukas zászló. Kivágták belőle a szovjet-típusú címert. Más nemzetek fiai is eltanulták a magyar példát. A magyar ötvenhatos zászló mintájára 1989-ben a keletnémetek és a románok is lyukas zászlóval tüntettek. Kádárék vajmi kevésre voltak képesek: a kommunista ünnepekhez nem mertek nyúlni, a sztálini-rákosista címer helyett rontott Kossuth-címerrel eszkábálták össze a 2. számú kommunista/szocialista címert. 1989 után visszakapta a nemzet eredeti címerét a koronával együtt. A kommunista ünnepeket eltörölték, a nemzeti ünnepeket visszaállították, sőt, a forradalmárok követelését túlteljesítették: október 23-a, a forradalom kitörésének évfordulója is hivatalos nemzeti ünnep lett Magyarországon.
Áttekintettük a forradalom főbb követeléseit. Láttuk, hogy van olyan köztük, amelyik a mai napig sem teljesült, de szerencsére a legtöbbje igen.
1956 nemzetközi, történelmi jelentőségéről, valamint a forradalom máig érvényes, a jövőbe mutató üzenetéről még néhány szóban. 1956-ban világtörténelmet írt a Kárpát-medencében a magyar nép hősies forradalmával és szabadságharcával. Kárpát-medencét mondtam, mert az utódállamok magyarságára is hatott a forradalom, amiért aztán ők is elszenvedték a megtorlást. Először tört ki háború kommunista országok között. A Szovjetunió és a kommunista/szocialista világbirodalom 1956-ban a magyaroktól kapta az első súlyos sebet, amely sohasem gyógyult be és hozzásegítette a kimúláshoz. A földkerekségen mindenütt rendkívül nagyot nőtt a magyarság becsülete. 1956 hőseitől sokat tanultak Nyugaton, Keleten egyaránt. A nyugati baloldali és kommunista pártok körében kijózanítóan hatott a magyar forradalom és szabadságharc. A Kelet-európai elnyomott népek egyik legnagyobb személyisége, a Nobel-békedíjas L. Wałęsa ekként nyilatkozott: „A magyar forradalom meghatározója volt a háború utáni Európa szabadságmozgalmainak. [ … ] rányomta bélyegét testvéri kapcsolatainkra. Annak idején őszinte és spontán rokonszenv övezte az önök harcát. 1980-ban gazdagabbak voltunk ezzel az eseménnyel. Tudatában voltunk, hogy a hatalom képes a legbrutálisabb lépésre is. A magyar ötvenhat tanulságai sok honfitársamat mentették meg a halálos ítélettől. A mi augusztusunk felidézte az önök októberét. Nem véletlen, hogy 1986-ban egy lengyel templomban szentelték föl Közép-Európa első emléktábláját az elesettek és meggyilkoltak emlékére – a magyar forradalom 30. évfordulóján.“
Hosszú évtizedek után végre eljött a várva-várt pillanat! Hivatalosan is összeomlott a kommunizmus Magyarországon. Az 1956-os forradalom évfordulóján 1989. október 23-án déli 12 óra 3 perckor, a harangzúgás után Dr. Szűrös Mátyás ideiglenes államelnök bejelentette, hogy megalalkult a szabad, független Magyar Köztársaság. Az Országház előtt a Kossuth téren, ugyanott, ahol 1956-ban sortűz dördült a tüntetőkre, 33 év múlva százezres boldog tömeg ünnepelt. A képernyőn ország-világ láthatta, amint a nemzet megajándékozta önmagát: békés forradalom eredményeként indulhatott a reményteli jövőbe. Örömükben osztoztak a Kárpát medencében élő, valamint a nagyvilágban szétszóródott magyar testvéreink. Megtapasztalhatták, hogy sortüzek nélkül, békésen el lehet venni a hatalmat azokól, akik méltatlanul bánnak vele. A magyar nemzet hatalmas sikerélménye ez!
Most pedig lássuk, mi az a lelki örökség, szellemi kihívás, amelyre nekünk, a forradalom kései utódainak vigyáznunk kell, illetve amit nekünk kell megvalósítanunk?
Magyarország politikai és gazdasági függetlensége. Komoly kihívás ez a mai, globalizálódónak mondott világban. A szovjet-orosz fennhatóság megszűnte után meg kell találni Magyarországnak is és az elszakított területeken élő magyaroknak is a helyét az átrendeződő világban. Elsősorban az Erópai Unióban. Szakítani kell a múlt rendszer megfelelési reflexeivel, hisz Brüsszel nem Moszkva! Érdemes idézni e helyütt Sólyom László, volt köztársasági elnököt: „Ne úgy tekintsünk […] az Európai Unióra, mint egy távoli hatalomra, ahol jól-rosszul megértik a problémáinkat, aztán, ha szerencsénk van, javunkra döntenek […] Van beleszólásunk abba, mi történik az unióban, hogy mi történhet az unióban.“
A megszálló szovjet csapatok kivonása. Mindenki emlékszik, milyen boldog volt a nemzet, amikor a megszálló Vörös Hadsereg elhagyta Magyarországot. De alighogy kitették a lábukat, megjelentek helyettük az amerikaiak a balkáni háború idején. Nagyon sok honfitársunk új megszállástól rettegett. Szerecsére, máshogy alakult, nem szállta meg az amerikai hadsereg Magyarországot. Tudjuk továbbá azt is, hogy magyar katonák szolgálnak Afganisztánban, Irakban, afrikai országokban és másutt. A magyar hovédség 11,3%-a tartózkodik külföldön. Ez az arány az Egyesült Államok és Nagy Britannia után a 3. legmagasabb a NATO országok között. Valóban szükséges Magyarországnak ilyen nagy arányban külföldre küldeni katonáit? Halljuk a híreket is egyre-másra, hogy a külföldön szolgáló magyar katonák némelyike sajnos nem tér vissza élve hazájába. Erre a kihívásra mi a válasz? Ha korábbi döntését felülvizsgálja az új törvényhozás Budapesten, nem Magyarország lesz az első NATO-tagállam, amelyik katonáit kivonja a háborús övezetekből.
Szabad választások. A szabad választások legfőbb üzenete, hogy mindenki, akinek egy módja van, éljen a demokrácia biztosította választói jogával! Nem alkalmi beszélgetések, viták döntenek az ország sorsáról, hanem az öntudatos választópolgárok. Menjenek el az urnákhoz, ott határozzák meg Magyarország, a magyar nép jövőjének alakulását az általuk válaszott politikai csoportosulásra, személyre adott voksukkal. Tudjuk, le lehet váltani bármelyik rosszul teljesítő kormányt! Ugyanúgy, mint ahogy a nyugati demokráciákban szokás. A demokrácia egyik fantasztikus vívmánya, hogy sortüzek nélkül, békésen el lehet venni a hatalmat attól, aki azzal méltatlanul bánik.
Minket, külföldön élő magyar állampolgárokat ne tekintsen másodosztályú magyaroknak Budapest, adassék meg végre az az elemi jog, hogy mi is választhassunk odahaza vagy a magyar külképviseleteken, ugyanúgy, miként Európa majd mindegyik országában jól bevált.
Sajtószabadság. Tudjuk, hogy létezik magyar nyelvű igényes sajtó országhatáron belül és kívül, és ha igényesnek tartjuk magunkat, akkor az alantas minőségű lapokat nem vásároljuk meg, nem fizetjük elő. Vannnak olyan egyházi és világi újságok Magyarország határain belül és kívül, amelyek valóban megérdemlik a jóakaratú emberek támogatását.
De mi lesz a sorsa azoknak a sajtótermékeknek, amelyek másmilyenek? Ideig-óráig lehet újságot szerkeszteni téves és nyilvánvalóan rosszindulatú, félrevezető cikkekből, de közép- és hosszútávon nem. Addig mi lesz, kérdezhetik sokan. A válasz nagyon egyszerű, bár a kivitelezés kevésbé. Magyarország 2004 óta az EU tagja. Be kell vezetni végre és be is kell tartatni -ha szükséges a törvény szigorával- az EU régebbi tagállamaiban érvényesülő civilizált sajtószabadságot.
Törvénytelenségek orvoslása. Bár a törvénytelenségek elkövetői szép számmal eltávoztak az élők sorából, még mindig sokan élnek köztünk bűntetlenül. Magyarországon is, Nyugaton is. Még a törvénytelenségek megkésett orvoslása is mérhetetlen nagyot javítatna Magyarország lakosságának kollektív tudatán, az emberek hangulatán, közérzetén. Úgy gondolom, hogy a bűnösöknek is segítene. Miért? Nem kell az igazságszolgáltatás alól kibújva bűntudattal élniök és meghalniuk. Az igazság felszabadít. A szellemi-lelki felszabadulást pedig megfelelően működő igazságszolgáltatással lehet elérni.
Nemzeti ünnep visszaállítása. Sokan rosszul ismerik a történelmi tényeket, sőt, akadnak olyanok is, akik szándékosan félremagyarázzák, meghamisítják. 1848. március 15-ét is és 1956. október 23-át is vesztes forradalomnak tüntetik fel. Annak ellére, hogy jól tudják: mindkét forradalom elsöpörte az uralkodó osztály képviselőit. Ugyancsak mindkét alkalommal orosz katonai túlerő nyomta el a forradalmát kivívott magyar népet. A vesztes szabadságharc tehát nem azonos a győztes forradalommal!
Magyarországon az elmúlt években bizonyos körökben divat lett 56 jelentőségét kicsinyíteni. Például a lengyel Szolidaritás magasztalásával, szemben a magyar 56-os forradalom jelentőségének bagatellizálásával.
A történelemkönyvek szabászainak, átíróinak szeretettel üzenjük Stuttgartból: ne fáradjanak, mert hiába minden igyekezetük. Béküljenek meg inkább győztes forradalomunkkal. Béküljenek meg velünk is, akik méltóképpen akarjuk megünepelni 1956. október 23-a évfordulóját. Akkor megnő az esélyük, hogy önmagukkal is megbékülnek.
Mi pedig mindnyájan, akik tisztelegni akarunk a dicsőséges 1956-os forradalom emléke előtt, évről évre megtesszük azt szerte a világban. Kegyelettel gondolunk rájuk, hűen őrizzük emléküket szívünkben. Tovább visszük a forradalom zászlaját!
Isten, áldd meg a magyart! Éljen Magyarország!
- Zárószó
- Cserkészek: Szózat
- Székely Himnusz
