Nagyheti és húsvéti ünneplésünk

Nagyheti és húsvéti ünneplésünk
szerkesztő

NAGYHETI ÉS HÚSVÉTI ÜNNEPLÉSÜNK

Egy évvel korábban segédanyagot igyekeztünk rendelkezésetekre bocsájtani Imre atyával együtt. Idő közben mindannyian hosszú utat tettünk meg. Éppen ezért arra gondoltam, hogy hasznos segítség lesz, ha újra ellátogatunk arra az oldalra és haszonnal forgatjuk majd az ottani imádságokat, szertartásokat.

Fogadjátok ezeket a sorokat szeretettel. A fontos információkon túl ugyanis sok-sok szertartást, imát, éneket, szentírási olvasmányt is tartalmaznak, amelyek nem csak arra valók, hogy egyénileg belekapcsolódjatok a szent napok szertartásaiba és így egy régebbi, de nagyon igaz és találó kifejezéssel megszentüljetek, hanem arra is – hisz otthon a családban végzitek -, hogy az úgynevezett családegyházaitokat erősítsék!

Ha elolvastátok, nyomtassátok vagy nyomtattassátok ki magatoknak, minden napra lebontva, s a megfelelő napokon majd  használjátok lelketek javára!

Kezdjük hát! 

VIRÁGVASÁRNAP

A virágvasárnapi szentmise 12.00 órakor lesz Stuttgartban, amelyet vissza is lehet nézni Egyházközségünk facebook-os oldalán.

Ha nem lenne rá lehetőségetek, vagy másutt sem találtok magyar csatornát, amelyen szentmisén vehetnétek részt, akkor a nap folyamán valamikor, amikor együtt vagytok, a következő szertartást végezzétek el.

Előtte készítsetek egy asztalra állítható keresztet. Vegyetek 4 gyertyát, gondoskodjatok gyertyatartókról (lehet 4 pohár). Ahány gyermek van, annyi kis fehér kendőt készítsetek elő, amelyeket majd a feszület elé terítenek. Vágjatok előtte zöld, virágos ágakat (pl. barkát), hogy egy párat mindenki kézbe vehessen belőle. Legyen a kezetekbe a Hozsanna énekeskönyvünk, és egy Szentírás.

Előimádkozó: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Mind: Ámen.

E: Szeretteim!  A Nagyböjt eleje óta szívünket bűnbánattal és jócselekedetekkel már előkészítettük. Most azért jött össze a mi kis családunk, hogy minden keresztény testvérünkkel együtt előre átéljük Urunk húsvéti misztériumát, vagyis szenvedését és feltámadását. Ő ugyanis ezt a misztériumot akarta beteljesíteni, amikor fölment városába, Jeruzsálembe. Szívünk élő hitével és odaadásával emlékezünk meg erről az üdvösségszerző bevonulásról. Lépjünk mi is az Úr nyomába, hogy amint kegyelméből társai vagyunk a kereszthordozásban, ugyanúgy feltámadásának és örök életének is részesei lehessünk.

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, növeld azoknak a hitét, akik benned remélnek. Hallgasd meg könyörgő imánkat, hogy mi, akik ma virágzó ágakat hozunk a diadalmasan bevonuló Krisztus Király elé, a jócselekedetek gyümölcsét teremjük őáltala. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.

M: Ámen.

Előimádkozó vagy egy felolvasó: Most hallgassuk meg az Evangéliumot Szent Máté könyvéből (valaki a családtagok közül felolvassa):

Evangélium Szent Máté könyvéből                                                                     Mt 21,1-11

Amikor Jeruzsálemhez közeledve az Olajfák-hegyére, Betfagéba értek, Jézus elküldte két tanítványát ezekkel a szavakkal: „Menjetek előre a szemközti faluba. Ott mindjárt találni fogtok egy szamarat megkötve és vele csikóját. Oldjátok el és vezessétek hozzám! Ha valaki szólna valamit, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége, és mindjárt elengedi őket.” Ez azért történt, hogy beteljesedjék, amit a próféta jövendölt: „Mondjátok meg Sion leányának: Íme, a királyod érkezik hozzád, szelíden, szamárháton ülve, egy teherhordó állat csikóján.” A tanítványok elmentek s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. Elhozták a szamarat és a csikóját, letakarták ruháikkal, ő pedig felült rá.  A tömegből nagyon sokan az útra terítették ruháikat, mások ágakat tördeltek a fákról és az útra szórták. Az előtte járó és az utána vonuló tömeg így kiáltott: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” Amikor beért Jeruzsálembe, megmozdult az egész város, és kérdezgették: „Ki ez?” A tömeg ezt felelte: „Ő a Próféta, Jézus, a galileai Názáretből.”

Ezek az evangélium igéi.

E: Most, miközben az ágakat és a kis fehér ruhákat leterítjük, énekeljük (lehet mondani is) a Hozsanna 77-es számú énekének 1-2 szakaszát:

1.- Megváltó királyunk elébe megyünk,

Méltó tisztelettel Urunkhoz legyünk,

Hozsannát kiáltson néki minden hív,

Dícsérettel áldást mondjon nyelv és szív.

2.- Így tisztelte Jézust a zsidó nemzet,

Virágvasárnapján nagy gyülekezet,

Elébe kimentek pálmaágakkal,

Dícsérő énekkel és virágokkal.

E: Most térdeljünk le mindannyian, és fejezzük ki hódolatunkat az Úr Jézus Szent keresztje előtt…

E: Kérlek, hogy mindannyian felállva imádkozzuk az egyetemes könyörgéseket (lehet más könyörgéseket is összeállítani a család szándéka szerint, a családból mindenki olvasson könyörgést):

E: Imádkozzunk, testvéreim, hogy Megváltó királyunkhoz mindenkor hűségesek maradjunk!

  1. Urunk, ismerje fel minden ember, hogy önfeláldozó szenvedésed árán váltottál meg bennünket!

M: Kérünk téged, hallgass meg minket!

  1. Tedd készségessé Egyházad tagjait a kereszt hordozására és a kegyelem közvetítésére!

M: Kérünk téged, hallgass meg minket!

  1. Keresztedből fakadjon béke és egyetértés minden nép számára!

M: Kérünk téged, hallgass meg minket!

  1. Egyesítsd szenvedéseinket megváltó szenvedéseddel, hogy egyek lehessünk veled a mennyei boldogságban is!

M: Kérünk téged, hallgass meg minket!

  1. Megváltó kereszthalálod által adj örök életet az elhunyt híveknek!
    M: Kérünk téged, hallgass meg minket!

E: Urunk Jézus, te vonakodás nélkül vállaltad a kereszthalál gyötrelmét néped üdvösségéért. Taníts meg minket az áldozatos szeretetre, hogy részünk legyen az örök dicsőségben! Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.

M: Ámen.

E: Záróénekünk: Jézus világ Megváltója… Hozsanna 70,1-2

1.- Jézus, világ Megváltója,

Üdvözlégy, élet adója,

Megfeszített Isten fia,

Szent kereszted szívem hívja.

Jézus, add, hogy hozzád térjek,

Veled haljak, veled éljek.

2.- Által szegve kezed, lábad,

Átvert tested roskad, bágyad,

Mezítelen tépett melled!

Ó siratlak, ó ölellek!

Jézus, add, hogy hozzád térjek,

Veled haljak, veled éljek.

NAGYHÉTFŐ

Ezen a napon nincs szentmisénk. Helyette:

Napi elmélkedés valamikor a nap folyamán

  • Lelki olvasmány elolvasása (előimádkozó)

Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt.

Jézusra nézni, Őt szemlélni – ez vezet be a Nagyhét és a Szent Háromnap titkába. Ismét Máriától kell tanulnunk, aki újra csak példát ad nekünk, hogyan figyeljünk az egy szükségesre. Az ő ingyenes, pazarlóan nagylelkű szeretete méltó egyedül ahhoz a túláradó tékozló szeretethez, amelyet Isten Fia irántunk tanúsított. Az ő csendes, háttérbe húzódó, ugyanakkor ünnepet rendező lelkülete illik ahhoz a misztériumhoz, amelynek megünneplésére készülünk. S az ő tiszteletteljes, alázatos hódolata jár annak, aki áldozat lett értünk, hogy elvegye bűneinket.

Ez a néhány nap az igazi keresztény lelkigyakorlat. Olyan lélekkel kell készülnünk rá, mintha életünk utolsó Húsvétját ünnepelnénk itt a földön. Félre kell tennünk a legnemesebb ügyeket, legfontosabb feladatokat is, háttérbe szorítani az emberi szempontokat, és szemünket Jézusra függeszteni.

Új evangelizációról beszélünk és a sokféle ínségről, amelyet nem nézhetünk tétlenül. Közben megfeledkezünk arról, hogy mindenekelőtt önmagunk evangelizációjára kell gondot viselnünk, s erre nincs jobb alkalom, mint az Urunk, Jézus Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának misztériumaiban való elmélyülés. Júdás esete figyelmeztet arra, hogy a szegények ügyének felkarolása könnyen puszta ürüggyé válhat, ha csupán a szegényeket nézzük, és nem Jézust. Csak az, aki őt szemléli, láthatja meg jól az emberi ínséget is, mert benne látja a szegényeket, s őt látja bennük. Csak az ismerheti fel a szegényekben Krisztust, aki már elég sokat szemlélte őt kizárólagos figyelemmel, mint oly sokan a szentek közül.

Urunk Jézus, ne hagyd, hogy becsapjuk magunkat: hogyan is hirdethetnénk szóval és tettel, egész életünkkel az evangéliumot, ha nem hagyjuk, hogy előbb bennünket járjon át szívünk mélyéig? Mit is tudnánk adni a szegényeknek, a szenvedőknek, a hitetleneknek, ha érzéketlenül megyünk el hitünk legmélyebb titkai mellett? Add kegyelmedet, hogy a most következő napokban szívünk és értelmünk teljes figyelmével Téged szemléljünk, s majd csak a húsvéti misztérium által újjászületve induljunk hirdetni a Te halálodat és feltámadásodat.

  • Csönd, alatta elmélkedés a hallott szövegről
  • Befejező imádság:

„Urunk Krisztus, aki szenvedésedben és halálodban megmutattad nekünk irántunk való felmérhetetlen szeretetedet, hálát adunk neked e végsőkig való szeretetért! Ó kegyességgel teli Főpap, aki véred által újra megnyitottad a szentek szentjének kapuit, s aki szüntelenül közbenjársz érettünk: tiéd minden dicséret és minden dicsőség mindörökké. Ámen.”

NAGYKEDD

Ezen a napon nincs szentmisénk. Helyette:

Napi elmélkedés valamikor a nap folyamán

  • Lelki olvasmány elolvasása:

Azután bemártotta a darabot, és odaadta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának. Amikor a kenyérdarabot elvette, mindjárt belészállt a sátán.

Tegnap, ma és holnap Júdás az Evangéliumok „főszereplője”. Valójában azonban nem igazi szereplő, csak a sötétség hatalmának eszköze, akiben jól végigkövethető a gonoszság feltartóztathatatlan mechanizmusa. Egyben intés is mindannyiunknak, amely ijesztő lehetőségre hívja fel figyelmünket. A tegnapi Evangéliumban Júdás okvetetlenkedő megjegyzése még csak egyszerű ünneprontás volt, s a rosszindulatot és irigységet egy nemes ügyre való hivatkozás leplezte. Jézus tapintatos válaszában megvédte Máriát – akárcsak egy más alkalommal nővérével, Mártával szemben –, ugyanakkor azonban már előre jelezte saját halálát, amikor temetéséről beszélt. Távoli figyelmeztetés volt ez Júdásnak, aki azonban nem hallgatott rá.

A mai Evangéliumban Jézus a bemártott falatot nyújtja Júdásnak. Ez a gesztus mintegy az utolsó figyelmeztetés, még egy végső lehetőség felkínálása. Júdás elveszi a falatot, de mindjárt belészáll a sátán. Ez azt jelenti, hogy véglegesen döntött: utoljára is elutasítja a felé nyújtott kezet. Jézus ezt látva szólítja fel: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” Ezzel is kifejezésre juttatja, hogy nem tehetetlen elszenvedője, hanem irányítója az eseményeknek: elfogatása, megkínzatása és halála csak akkor következik be, amikor ő kinyilvánítja, hogy „elérkezett az óra”. A holnapi Evangéliumban Máté evangélista Júdás és a főpapok alkujáról is beszámol. És Jézus arról beszél, hogy most dicsőül meg az Emberfia. Ahol látszólag a sötétség, a gonoszság diadalmaskodik, ott Jézus már azt is látja, hogyan teljesedik be Isten örök terve, szent akarata.

  • Csönd, alatta elmélkedés a hallott szövegről
  • Befejező imádság:

„Urunk Jézus, add, hogy elmerüljünk a Te küldetésed csodálatos beteljesedésének szemlélésében. Taníts meg minket arra a lelkületre, amelyet a kinyilatkoztató Szentlélek az Úr szolgájáról szóló, Izajás könyvéből vett négy énekben feltárt nekünk. Taníts meg a látszólagos vereség által győzedelmeskedni a gyűlölet erői fölött, úgy, hogy egyszerre jusson életünkben az Atya akaratához való hűség és az emberek iránti, vértanúságig menő szeretet.”

NAGYSZERDA

Ezen a napon nincs szentmisénk. Helyette:

Napi elmélkedés valamikor a nap folyamán

  • Lelki olvasmány elolvasása:

A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.

Kétféle előkészület zajlik egymással párhuzamosan a mai Evangéliumban: Jézus elfogatásának és perének előkészítése, ahol diadalt ül az emberi gonoszság, illetve az utolsó vacsoráé, ahol Jézus szeretetének legnagyobb jelét készül adni. S e kétféle készület végső soron ugyanabba az irányba, a kereszt felé mutat, arra az eseményre irányul, amely emberi oldalról kivégzés, gyilkosság, Jézus felől nézve azonban az emberiség bűneiért felajánlott engesztelő áldozat.

A kétfajta előkészületnek megvannak a külső mozzanatai, de fontosabbak a belsők, amelyek a szívek mélyén születnek. Jézus ellenfelei szívének gondolatait az irigység, féltékenység, szűkkeblűség, keményszívűség, harag, gyűlölet és megátalkodottság irányította, Jézus szívében egyszerre van fájdalom és öröm. Fájdalom, mert el kell hagynia ezt a világot, s azokat, akiket szeretett. Fájdalom, mert még előbb azok fogják elhagyni őt. Fájdalom az emberi gonoszság és bűn miatt, amely mint zúgó örvény készül elnyelni őt. Fájdalom, amely a vajúdó asszony fájdalmaihoz hasonlatos, s amelyet felvált az öröm, mert ember született a világra. Öröm, mert az Atya akaratához mindvégig hűséges maradt. Öröm, mert együtt lehet azokkal, akik kitartottak mellette, s átadhatja nekik legnagyobb ajándékát, amelyet most még nem értenek ugyan, de elfogadják és átveszik, s majd később meg is értik. Öröm, mert bár küldetése látszólag kudarcot vallott, ezen az estén titokzatos, minden emberi elképzelést messze felülmúló módon kinyilatkoztathatja azt, amiért e világra jött.

  • Csönd, alatta elmélkedés a hallott szövegről
  • Befejező imádság:

„Urunk Jézus, köszönjük Neked, hogy még mielőtt szenvedni indultál volna, és meghaltál volna értünk a kereszten, asztalhoz ültél tanítványaiddal, hogy szereteted végső kinyilatkoztatását add nekik. Ebből az egyetlen vacsorából él azóta is a világ, s születik meg a mennyország, az a menyegzős lakoma, amelynek asztalához mi is meghívást kaptunk a Te drága véred árán. Ne engedd hát, Urunk, hogy hitvány módon eláruljunk Téged, hanem add, hogy szent misztériumaidban részesedve a Te hűséges tanúid legyünk a világban.”

NAGYCSÜTÖRTÖK

A szentmise, melyet közvetítünk is 19.00 órakor kezdődik Stuttgartban. Kapcsolódjatok bele! Szintén elérhető a szentmise facebook-os oldalunkon. Ha mégsem sikerülne, vagy másutt sem találnátok magyar csatornát, amelyen a szentmisét követhetnétek, akkor az alábbi szertartást ajánljuk nektek:

Édesanya (a lányokkal) lepényszerű kenyeret süt, amelyből majd az esti vacsora előtt mindenkinek lehet törni egy darabot.

 Hajnali Elmélkedés (csak a szülőknek, vagy délelőtt közösen a családdal)

  • Bevezető imádság:

M: Urunk Jézus, aki a szenvedések előestéjén szereteted legnagyobb jelét adtad, amikor Te, aki Mester és Úr vagy megmostad tanítványaid lábát és ezt mondtad: „Ti már tiszták vagytok a tőlem kapott tanítás által” – kérünk, minket is tisztíts a te szent igédből és a mai ünnep titkáról való elmélkedés által. Szólj, Uram, mert hallgatnak a Te szolgáid. Adj Urunk nekünk Téged hallgató szívet, rád figyelő értelmet, és szent elhatározást, hogy családunk kövessen téged, mert te vagy az Út, aki az Atyához vezet a Lélek által. Ámen.

  • Lelki olvasmány elolvasása

 Az Úr Jézus belső és végleges önfelajánlása

A Nagyhét utolsó három napját: Nagycsütörtököt, Nagypénteket és Nagyszombatot (hozzászámítva a húsvéti vigíliát is) összefoglaló névvel Szent Háromnapnak nevezzük. A latin kifejezés mintájára, rendhagyó módon egybeírt szóalak is érzékelteti, hogy valójában egyetlen egységről van szó. Mindegyik napon a húsvéti misztériumot ünnepeljük a maga teljességében, igaz, mindannyiszor más-más oldalról megközelítve. Nagycsütörtök például az Úr Jézus belső és végleges önfelajánlását, áldozatát állítja elénk üdvösségtörténeti formában, amelynek egyszerre van nagypénteki vonatkozása, hiszen ez az áldozat Nagypénteken, a kereszten teljesült be a maga valóságában, és húsvéti, sőt pünkösdi jellege, mivel a kenyér és bor színe alatt már az ő megdicsőült, a Szentlélek feltámasztó ereje által újjáalkotott testét és vérét adja az apostoloknak.

A földön járó, halála előtt álló Jézus egyetlen liturgikus cselekményre adott kifejezett parancsot: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Ez a parancs az ő egész Húsvétját magában foglalja. Földi élete utolsó évének Húsvétján felajánlotta magát az emberiségért az Atyának az örök Lélek által. Jézusnak az utolsó vacsorán mondott e szavai egyszerre az Oltáriszentségnek és a papság intézményének alapító igéi, hiszen nem csupán testét és vérét hagyja apostolaira, hanem a konszekráció (átváltoztató) papi hatalmát is, amellyel megismételhetik az utolsó napig, amit ő tett ezen az estén. Ez az alapítás Istennek mint teremtőnek utolsó megnyilatkozása itt a földön. Teremtő szó, amely, akárcsak a világ teremtésének hajnalán, a semmiből valóságokat hoz létre, mégpedig nem e bűn által megrontott világ keretei közé szorított, hanem e világon túli, az Isten alkotta romlatlan teremtés eredeti ártatlanságában ragyogó valóságokat. Ezt a hatalmát bízza a papokra, és semmi más, mint ez a biztosítéka annak, hogy az Egyház, tagjai minden bűne ellenére, fennmarad az idők végezetéig.

A pap arra választatik, hogy „Krisztus halálát hirdesse, amíg el nem jön”, ezt a küldetését pedig mindenekelőtt azzal teljesíti, hogy napról napra bemutatja a legszentebb áldozatot. Papjaink hűsége az Egyház épületének kötőanyaga, a házastársak egymás iránti hűségével együtt, amely által életszövetségük beemeltetik abba az új és örök szövetségbe, melyet Isten Jézus Krisztus vérében kötött velünk. A házasság szentségének is köze van a ma ünnepelt misztériumhoz, mert Krisztus mint Vőlegény szereti Egyházát s adja életét érte. Nagycsütörtök tehát nászünnep is, Krisztus egyesül ma menyasszonyával, az Egyházzal, így a szomorúságon ismét áttör az öröm, s a sötétségben felragyog a világosság.

A fájdalom és az öröm, a sötétség és világosság azért is együtt van az Úr Jézus szenvedéstörténetében, mert mindezt Húsvét után írták meg az evangélisták, s többé nem lehetett elvonatkoztatni attól, hogy Jézus Krisztus feltámadt és már soha többé meg nem hal. Jézus Nagycsütörtökön mindenekelőtt a félelmetes szenvedést látja maga előtt, mi ugyanezt mintegy hegycsúcsról visszatekintve, a feltámadás fényében szemléljük. Nagycsütörtök ilyen értelemben csúcspont: a kereszt teljes elfogadásával Jézus a Lélekben már most végbevitte a megváltás művét.

Jézus egész életében önmagát adta, mégpedig teljesen, szüntelenül az Atya akaratát keresve. Halála tehát életének, földi működésének nem kudarcát, hanem szerves folytatását, beteljesítését jelenti. Az Atya nem Jézus kivégzését akarja, hanem a róla adott igaz tanúságot: vagyis irgalmat és nem áldozatot. A kivégzést nem ünnepeljük a szentmisében, hanem elítéljük. Jézus maga sem akarta, hogy megöljék, ellenkezőleg: figyelmeztette és óvta kortársait attól, hogy gyilkosságra vetemedjenek. Ez a vérontás minden gyilkosság összefoglalása és betetőzése, amit csak elkövetett az emberiség Ábel vérétől Zakariás véréig s az egész történelem folyamán az utolsó napig. Ha ezt szükségszerűnek, megváltásunk okának tartanánk, valójában a bűnt kellene ünnepelnünk, és Júdást, a zsidó főpapokat, Pilátust meg a kivégzőosztagot piedesztálra kellene emelnünk. Szó sincs erről, hiszen ez a misztérium feloldása volna. Jézus azzal váltott meg bennünket, hogy rettenetes szenvedésének és halálának szeretetből értelmet adott: „értetek és sokakért, a bűnök bocsánatára”.

Ezen az estén megcsodáljuk az apostolokat is, pontosabban a hitüket, hogy botránkozás nélkül átvették a kenyeret és a bort mint Jézus testét és vérét. Enélkül hiábavaló lett volna a megváltás, mert nem lett volna, aki elfogadja. Az apostolok Eucharisztiát elfogadó hitében is fel kell ismernünk a teremtő Lélek művét.

Urunk, Jézus Krisztus, a nyitott tabernákulum és a megfosztott oltárok látványa, vérrel verítékezésed közelgő éjszakája, s mindaz a felfoghatatlan, mégis elfogadott isteni ajándék, melyet ma este kaptunk, lelkünket sajátos csöndességbe vonja. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy erőt véve testünk gyöngeségén legalább egy órát virraszthassunk Veled, elmerülve az Atya iránt és az irántunk való kimeríthetetlen szereteted fönséges misztériumában.

  • Csend, alatta elmélkedés

Esti családi liturgia

Kezdőének a Hozsanna 79-es énekének 1. és 5. szakasza:

1.- Áhítattal készülődjünk, testvérek,

Emlékére ama titkos estének,

Hol a piros borbul

Krisztus vére csordul

S lesz a kenyér áldozata testének.

5.- Áldozatul felajánlta szent testét,

Emlékére apostolok ezt tették,

Így akarta: tesszük,

Drága testét vesszük,

Neked, Uram, áldozatunk megtessék.

Az asztal fehér terítővel meg van terítve. A feszület mellett 2 oldalt virágok, és egy-egy gyertya. Az asztalon a délelőtt sütött kenyér és kehely alakú pohárban bor. Félkörben ülünk le. Az ünnepi vacsora azzal kezdődik, hogy az édesapa mindenkinek tör egy darab kenyeret a következő szavakkal:

„Szeretet az Isten, aki szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne!”

Akinek nyújtja, válaszol: Ámen.

(Majd magához veszi mindenki a falatot. Ha jónak tartják, közös kehelyből egy korty bort ihatnak ugyanazon szöveg kíséretében)

Most elkezdődik az ünnepi vacsora.

 Jóval a vacsora után, a késő esti órákban, ha velünk, lelkipásztoraitokkal akartok együtt imádkozni, akkor 20.00 órakor, gyűljetek össze  újra a feszület előtt, amely előtt egy gyertya ég, és emlékezzetek meg az Úr Jézus olajfák hegyi vérrel verítékezéséről – ezzel az alábbi imával.

Szentóra nagycsütörtök estére.

Előimádkozó: Uram, Jézus Krisztus, Te valóságosan közöttünk vagy, itt van emberi természeted, tested és véred, lelked és szíved. Egész emberi életed közöttünk van, nem tűnt az el véglegesen és visszavonhatatlanul, ellenkezőleg, szíved örök szeretetében állandósult.

Jelen vannak itt közöttünk halálküzdelmed gyötrelmes órái. Ebben a szent órában hittel, szeretettel, hálaadással mélységes együttérzéssel gondolunk gyötrelmes éjszakádra.

Most is, égi dicsőségében is érzi emberi lelked Atyád megmásíthatatlan akaratát, mely rád mérte az Olajfák hegyének fájdalmas megpróbáltatását. És lelked, szerető, érző szíved itt van közöttünk.

Jézusunk, aki átélted ezt az éjszakát, itt vagy mellettünk. Amit akkor átéltél és végig gyötrődtél, már elmúlt; mióta bementél Atyád örök dicsőségébe, sem a szenvedés, sem a keserűség, sem a gyötrelmes halálküzdelem nem kínozza már szívedet. Mégis, amit akkor átéltél és átszenvedtél, azok rajta hagyták nyomukat szíveden, és így mindez most is közöttünk van.

Szent Pál apostol azt írja Rólad, hogy földi életed napjaiban hangos kiáltással és könnyhullatással könyörögtél ahhoz, aki meg tudott volna menteni a haláltól. És te szenvedésből tanultad meg az engedelmességet. Ezt szemlélve imádunk Téged, s könyörgünk hozzád: Irgalmazz nekünk!

Mind: Irgalmazz nekünk!

 Uram, Jézus, aki a Getszemáni kertben engedelmességet tanultál,

Mind: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, aki a Getszemáni kertben alávetetted magad az Atya akaratának,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, aki a Getszemáni kertben rendületlenül vállaltad a szenvedéseket,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, akinek irántunk tanúsított szeretete a Getszemáni kertben sem fogyatkozott meg,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, akinek a jósága a Getszemáni kertben sem változott keserűséggé,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, aki a Getszemáni kertben is hűségesen kitartottál,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, aki a Getszemáni kertben is változatlanul szelíd maradtál,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, aki ezekben az órákban féltél, és szomorú voltál,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, aki ezen órán irtóztál és rettegtél,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, aki a Getszemáni kertben imádkoztál,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, aki a földre borultál,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, aki kitartóan és ismételten imádkoztál,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, akinek a lelke szomorú volt mindhalálig,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, aki így könyörögtél: „Múljék el tőlem a keserűség pohara”,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, aki így imádkoztál: „ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied”,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, aki így kiáltottál fel: „Abba! Atyám!”,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, aki Atyád akaratára háromszor is igent mondtál,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, akit álmos apostolaid magadra hagytak,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, akit az angyal megerősített,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, aki haláltusádban vérrel verejtékeztél,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, aki előre láttad a leggyötrelmesebb szenvedéseket,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, aki a Getszemáni kertben megismerted az egész világ bűneit,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, akit minden idők bűnei láttán mélységes undor fogott el,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, aki a Getszemáni kertben bűneimet megismerted,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, aki bűneim miatt szomorú voltál.

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, aki elvállaltad, hogy minden bűn terhe Terád nehezedjék,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, akinek szívét mélységes szomorúság járta át,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, akit Isten a Getszemáni kert szenvedéseiben magára hagyott,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram, Jézus, aki Atyád felfoghatatlan akaratával szemben engedelmes voltál,

M: Irgalmazz nekünk!

Uram Jézus, akinek szeretete Isten iránt akkor sem fogyatkozott meg, amikor Őt haragvónak láttad,

M: Irgalmazz nekünk!

Getszemáni Jézus, az elhagyottak között a legelhagyatottabb,

M: Irgalmazz nekünk!

Getszemáni Jézus, szószólója mindazoknak, akik szorongattatásaikban hozzád kiáltanak,

M: Irgalmazz nekünk!

Getszemáni Jézus, a megpróbáltatásokban sínylődők példaképe,

M: Irgalmazz nekünk!

Getszemáni Jézus, a haláltusa gyötrelmeiben szenvedők vigasztalója,

M: Irgalmazz nekünk!

Getszemáni Jézus, a legelső azok között, akik mások bűneit magukra vállalják,

M: Irgalmazz nekünk!

Getszemáni Jézus, aki az egész világ szomorúságából és reménytelenségéből testvéri részt vállaltál,

M: Irgalmazz nekünk!

Getszemáni Jézus, aki minden szenvedést megértesz,

M: Irgalmazz nekünk!

Getszemáni Jézus, akinél minden elhagyott védelmet talál,

M: Irgalmazz nekünk!

Getszemáni Jézus, aki nem szűnsz meg minden bűnöst szeretni,

M: Irgalmazz nekünk!

Getszemáni Jézus, aki vágyva vágyódsz arra, hogy a legnagyobb bűnöst is a szívedre szorítsad,

M: Irgalmazz nekünk!

Getszemáni Jézus, akinek a halálos szorongása lehetővé teszi, hogy a mi halálunk az atyai házba való visszatéréssé alakuljon.

M: Irgalmazz nekünk!

 Getszemáni Jézus, légy irgalmas: Uram, kegyelmezz nekünk!

Getszemáni Jézus, légy irgalmas: Ments meg minket Jézus!

A Getszemáni kertben megsiratott bűnöktől,

A szereteteddel szemben való hálátlanságtól,

Szenvedéseid láttán a közömbösségtől,

Haláltusád láttán az érzéketlenségtől,

Kegyelmeidnek való ellenállástól,

A szenvedés és az áldozat elutasításától,

Életünk Getszemáni éjszakáján Isten szeretetében való kételytől,

Megpróbáltatásainkban az elkeseredéstől,

Elhagyatottságainkban a kétségbeeséstől,

 Mi bűnösök: Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Hogy bűneinket megbocsátsd,

Hogy szenvedéseidet megértsük,

Hogy minket Atyád akaratára való ráhagyatkozásra taníts,

Hogy Getszemáni éjszakád imájának buzgóságát nekünk megadjad,

Hogy az Olajfák hegyén szenvedő szíved érzelmeiben minket részeltess,

Hogy szenvedéseink a Te szent szenvedéseidben részt vegyenek,

Hogy elhagyatottságunkban és elesettségünkben türelmedet és erődet nekünk megadjad,

Hogy a Te bátorságod legyen mellettünk halálunk óráján,

Hogy halálunk óráján küldd el hozzánk a Getszemáni vigasztaló angyalt,

Hogy minket veled együtt virrasztani, és szüntelenül imádkozni megtanítsál,

Hogy minket, még ha bátortalanok és gyengék vagyunk is, imádkozni megtanítsál,

Hogy Istent Atyának tudjuk szólítani, még ha úgy látjuk is Őt, mint fenséges és megközelíthetetlen Istent és kérlelhetetlen Bírót,

Isten Báránya, aki elveszed a világ bűneit: Kegyelmezz nekünk!

Isten Báránya, aki elveszed a világ bűneit: Hallgass meg minket!

Isten Báránya, aki elveszed a világ bűneit: Irgalmazz nekünk!

Könyörögjünk! Uram Jézus, aki emberi és isteni szíved megszentelt érzelmeivel itt jelen vagy, és így magunk előtt láthatjuk a Getszemáni kert haláltusájában megnyilvánuló engesztelésedet, engedelmességedet és szeretetedet, kérünk Téged, töltsd be szívünket bűneink felett érzettőszinte bánattal, s add, hogy úgy hordozzuk keresztünket, amint Te hordoztad, az engesztelés és a bűnbánat szellemében. Engedd, hogy viszonzásul azért a szeretetért, amellyel a getszemáni kertben értünk, bűnösökért vállaltad a szenvedéseket, mi is hálás szívvel szeressünk Téged. Ámen.

 Záróének: a Hozsanna 63. énekének 1-2. szakasza:

1.- A keresztfához megyek,

Mert máshol nem lelhetek

Nyugodalmat lelkemnek.

S ott talállak, ó szűz Anya,

Fájdalom közt bágyadozva,

Tőr veré át lelkedet.

2.- Mely gyötrelem volt neked

Isteni szülöttedet

Látni szegény jászolban.

S midőn annyi ellenségek

Romlására esküvének:

Tőr veré át lelkedet.

NAGYPÉNTEK

Ezen a napon Stuttgartban a nagypénteki szertartás 18.00 órakor kezdödik. Ha nem tudnátok részt venni rajta, vagy nem találnátok magyar csatornát, amelyen a „csonka-misét” követhetnétek, akkor az alábbi szertartást ajánljuk nektek:

 A szentsír jelképezésére előkészíteni egy olyan nagy papírdobozt, amelybe belefektethető lesz az asztali kereszt. A doboz oldalai alacsonyak legyenek. Ruhával, vagy valamilyen anyaggal borítsuk be. Legyen kéznél fehér lepel (lepedő), amellyel majd leterítjük a „sírba helyezett feszületet. Valamint vázákba legyenek előkészítve virágok, amit majd „sírhoz” teszünk.

 Hajnali Elmélkedés (csak a szülőknek, vagy délelőtt közösen a családdal)

  • Bevezető imádság (mindannyian mondjuk):

Urunk Jézus Krisztus, aki az elmúlt éjszakát börtönben bezárva töltötted és akit a mai napon halálra ítélnek, és aki mégis tovább szereted a bűnös embereket, aki magadra vetted a mi bűneinket is, küldd el nekünk Szent Lelkedet, hogy el tudjunk merülni szenvedésednek, vagyis végtelen szeretetednek titkaiban. Imádunk Téged Krisztus és Áldunk Téged, mert a te szent kereszted által megváltottad a világot. Ámen.

  • Lelki olvasmány elolvasása

Az egyházi év legmagasabb hegycsúcsán

Bizonyos értelemben Nagypénteken az egyházi év legmagasabb hegycsúcsára jutunk fel. Jézus titokzatos jelenlétében a Kálvária hegyéről lehet rátekinteni életünk titokzatos vonulataira: arra, hogy honnét, hová tart az életünk. Mindent, ami van, és mindenkit, aki létezik, és minden eseményt, ami eddig megtörtént és meg fog történni, csakis innét láthatunk helyes arányaiban és igaz valóságában. Igen, mert a kereszten függő Jézus pontosan középen van az ég és föld között. Felülről, Isten oldaláról nézve az emberiség tökéletes hódolatát mutatja be, alulról, a mi szemszögünkből nézve pedig Isten végtelen irgalmát hozza el és osztja szét nekünk.

Nincs bevonulási ének, nincs köszöntés – a papság és az asszisztencia némán vonul be a templomba, majd a nyitott tabernákulum elé érve mindnyájan leborulnak, ami egyszerre fejezi ki a legmélyebb megalázkodást, ami egyszerre fejezi ki a legmélyebb megalázkodást, az egységet a földdel, melyet megszentelt Jézus lehulló vére, az imádást, a hódolatot, a gyászt s a bocsánatért való esedezést. A kezdetek kezdete nem az igehallgatás, nem a hangos imádság, hanem a néma leborulás. Nincs ennél igazabb emberi helyzet. A megújulás, a felkelés, az ige új füllel történő hallgatása, egy szebb és szeretőbb közösség létrejötte csak innét forrásozhat.

Ezután kezdetét veszi az igeliturgia. Az ószövetségi olvasmányt régen a Kivonulás könyvéből vették, azt a részt, amelyben az Úr elrendeli a húsvéti bárány feláldozását (12,1-8.11-14), az újrómai liturgia szerint Izajás próféta könyvéből az Úr szolgájáról szóló negyedik éneket olvassuk (52,13–53,12).

Mindkét az Úr Krisztusra utal, aki azután a Szentleckében mint egyetlen és örök főpap jelenik meg  (Zsid 4,14-16;5,7-9). Az ószövetségi olvasmány és az újszövetségi olvasmány így, ebben a kettős beállításban készített fel a János-passió mélyebb megértésére, Jézus szenvedéstörténetének hitben való szemlélésére.

A szinoptikus evangélisták szenvedéstörténetében arról olvasunk, hogy Jézus keresztre feszítésének órájában sötétség borult a földre. Szent János passióját azonban, melyet Nagypénteken olvasunk (éneklünk), az isteni irgalomból született új világ ragyogása járja át. Nála Jézus halálának pillanata egyben megdicsőülése is, felemeltetésének órája a beteljesedés órája, melyben Isten befejezi a teremtés művét: utolsó sóhajtásával most leheli a Szentlelket az Úr Jézus a kereszt alatt álló Jánosra és Máriára, beteljesítve az Ábrahámmal kezdődő isteni kinyilatkoztatást és létrehozva az Egyházat, amelyben titokzatos módon folytatódik az ő isteni, halhatatlan élete.

A szertartás központi helyén ma az Úr szent testének és vérének felmutatása helyett a Szent Keresztet mutatják fel és előtte hódolunk. Az egész szertartást a János-evangélium szemléletmódja határozza meg, amelyben a keresztre való feltekintés mint a megmenekülés, vagyis az üdvözülés pillanata szerepel: „Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie, hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen.” (Jn 3,15) A Szent Keresztre való feltekintésnek ma mintegy konszekrációs értéke, a Szentlélekben lelkünket újjáteremtő ereje van.

A szinoptikus evangéliumokban, jóllehet ott is rávetődnek Húsvét aranysugarai, a keresztnek inkább a borzalmas kínzóeszköz volta áll előtérben. Szent János evangéliumában viszont a keresztfa kimeríthetetlenül gazdag szimbólum, amely kapcsolatban áll a Szentírás első és utolsó könyvében megjelenő titokzatos fával, az élet fájával és a bűnbeesés történetében szereplő tudás fájával egyaránt. Az őskígyó a tudás fájánál marta meg az embert halálos harapással – a kereszt pedig az új tudás fája, melynek gyümölcse Krisztus, aki az utolsó vacsorán mindent tudtul adott nekünk (vö. Jn 15,15), halálával és feltámadásával pedig halál helyett életet szerzett, eltörölve az átkot, amely elzárta előlünk az élet fájához vezető utat. Amikor Nagypénteken hittel feltekintünk a szent Keresztre, és leborulunk az előtt, aki a fánál engedetlen Ádám bűnéért az engedelmesség áldozatával megnyerte a bűnbocsánatot, beavatást nyerünk a Krisztusban való élet és üdvösség mélységeibe, és felhívást kapunk arra, hogy nap mint nap megújítsuk magunkban ezt a hitben való szemlélést.

A kereszt gyötrelmeit örök javunkra fordító Úr Jézus Krisztusunk! Megrendült lélekkel hódolunk Előtted, s néma leborulásunkkal, a szent keresztedre való feltekintésünkkel, és az érintéssel, mellyel kereszten függő testedet illetjük, minden szónál mélyebben megvalljuk, hogy Tieid vagyunk. Szítsd fel bennünk üdvösségszerző keresztáldozatod kegyelmeit, segíts megújítanunk Isten utáni vágyunkat, Irántad való odaadásunkat, a visszavonhatatlan igent megváltó szeretetedre, hogy a maga teljességében, megszorítások és megalkuvások nélkül vállaljuk a bűnön és halálon diadalmaskodó krisztusi életet.

  • Csönd, alatta elmélkedés a hallott szövegről

Délután 3 órakor Urunk Jézus halálának ünneplése

E: Kedves testvéreim! Azért jöttünk össze, ebben az órában, délután 3 órakor, mert ekkor halt meg bűneinkért a mi Urunk, Jézus Krisztus.

Csendben letérdelünk a kereszt előtt, és énekeljük közösen a Hozsanna 60. számú énekének 1-2. szakaszát:

1.- Hogyha hozzád járulunk,

Szemünk könnybe lábad,

S úgy csókoljuk, ó Urunk,

Drága keresztfádat,

Amelyen kegyetlen kínozták szent tested,

Amelyet szent kebled drága vére festett.

2.- Krisztusnak szent keresztje

Győzedelmi zászlónk,

Amellyel megszerezte

Üdvünket Megváltónk.

Hitünknek, üdvünknek drága szent jelvénye,

Szent kereszt, te jelezd: mily nagy hitünk fénye.

Felolvassuk a Passiót:

E: A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSE Szent János szerint

Elfogták Jézust és megkötözték.

Abban az időben: Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra, ahol egy kert volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet ismerte Júdás is, aki őt elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. Júdás kapott egy csapat katonát, valamint a főpapoktól és a farizeusoktól szolgákat, és kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal, fegyverekkel fölszerelkezve. Jézus tudott mindent, ami rá várt. Eléjük ment tehát és megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?” Azok ezt válaszolták: „A názáreti Jézust.” Jézus erre így szólt: „Én vagyok”. Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. Mikor azt mondta nekik: „Én vagyok”, meghátráltak és a földre estek. Ezért újra megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?” Azok ezt válaszolták: „A Názáreti Jézust.” Erre Jézus így szólt: „Megmondtam már, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket!” Így beteljesedett, amit korábban megmondott: „Senkit sem veszítettem el azok közül, akiket nekem adtál.” Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta és a főpap szolgájára sújtott vele: levágta a jobb fülét. A szolgának Malkusz volt a neve. De Jézus rászólt Péterre: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki talán a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?”

Jézust először Annáshoz vezették.

Ekkor a csapat, az ezredes és a zsidó szolgák elfogták Jézust és megkötözték. Először Annáshoz vezették, mert ő apósa volt Kaifásnak, aki abban az évben főpap volt. Ő adta a zsidóknak azt a tanácsot, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért. Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, ezért bemehetett Jézussal a főpap udvarába, Péter meg kint várakozott a kapu előtt. A másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, visszajött, szólt a kapuban őrködő lánynak, és bevitte Pétert. A kaput őrző szolgáló közben megjegyezte: „Talán te is ennek az embernek a tanítványai közül vagy?” Ő azt felelte: „Nem vagyok!” Mivel hideg volt, a szolgák és a fegyveresek tüzet raktak, hogy fölmelegedjenek. Péter is köztük álldogált és melegedett. A főpap eközben tanítványai és tanítása felől faggatta Jézust. Jézus ezt válaszolta neki: „Én a világhoz nyíltan beszéltem. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit. Miért kérdezel hát engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit beszéltem. Íme, ők tudják, hogy miket mondtam!” E szavakra az egyik ott álló szolga arcul ütötte Jézust, és így szólt: „Így felelsz a főpapnak?” Jézus ezt mondta neki: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha viszont jól, akkor miért ütsz engem?” Ekkor Annás megkötözve elküldte őt Kaifás főpaphoz.

Talán te is az ő tanítványai közül vagy? Nem vagyok!

[Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: „Talán te is az ő tanítványai közül vagy?” Ő így felelt: „Nem vagyok!” A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: „Nem téged láttalak én a kertben ővele?” De Péter ismét tagadta; és ekkor mindjárt megszólalt a kakas.

Az én országom nem ebből a világból való!

Kaifástól tehát elvezették Jézust a helytartóságra. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak és elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte: „Mivel vádoljátok ezt az embert?” Azok azt felelték: „Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe!” Pilátus ezt mondta: „Vigyétek el és ítélkezzetek fölötte ti a saját törvényetek szerint!” A zsidók ezt válaszolták neki: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk!” Így beteljesedett, amit Jézus arról mondott, hogy milyen halállal fog meghalni. Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” Jézus így válaszolt: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” Pilátus ezt felelte: „Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?” Ekkor Jézus így szólt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való.” Pilátus megkérdezte: „Tehát király vagy?” Jézus így felelt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!” Erre Pilátus azt mondta: „Mi az igazság?” E szavak után Pilátus újra kiment a zsidókhoz és ezt mondta nekik: „Én semmi vétket sem találok benne. Szokás azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?” De ők ismét kiáltozni kezdtek: „Ne ezt, hanem Barabást!” Barabás rabló volt.

Üdvöz légy, zsidók királya!

Ekkor Pilátus fogta Jézust és megostoroztatta. A katonák tövisből koszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá. Azután eléje járultak és így gúnyolták: „Üdvöz légy, zsidók királya!” És közben arcul verték. Pilátus ezután újra kiment és így szólt hozzájuk: „Íme, elétek vezetem őt, hogy megtudjátok: nem találok benne semmi vétket.” És kijött Jézus, töviskoronával, bíborruhában. Pilátus pedig így szólt: „Íme, az embert” A főpapok és a szolgák, mihelyt meglátták őt, kiáltozni kezdtek: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!” Pilátus azt mondta nekik: „Vigyétek, feszítsétek őt ti keresztre, mert én semmi vétket sem találok benne!” De a zsidók ezt felelték: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát.” Amikor Pilátus meghallotta ezt, még jobban megijedt. Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézust: „Honnan való vagy?” De Jézus nem válaszolt neki semmit. Erre Pilátus azt mondta neki: „Nem felelsz nekem? Talán nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, vagy arra, hogy elbocsássalak?” Erre Jézus azt mondta: „Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki engem a kezedbe adott, nagyobb a bűne.”

El vele, el vele! Feszítsd meg!

Ettől fogva] Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust. A zsidók azonban ezt kiáltozták: „Ha szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja. Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak.” E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust, maga pedig a bírói székbe ült a kövezett udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. A húsvéti készület napja volt, a hatodik óra körül. Így szólt a zsidókhoz: „Íme, a királyotok!” De azok így kiáltoztak: „El vele, el vele! Feszítsd meg!” Pilátus megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a királyotokat?” A főpapok azonban ezt felelték: „Nincs királyunk, csak császárunk!” Erre kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.

Keresztre feszítették őt, és vele másik kettőt.

Ekkor a zsidók átvették Jézust. A keresztet ő maga vitte, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott keresztre feszítették őt, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust meg középen. Pilátus feliratot is készített, és a keresztfára tétette. Ez volt ráírva: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.” A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt felírva. A zsidó főpapok kérték Pilátust: „Ne azt írd: »A zsidók királya«, hanem hogy ő mondta: »A zsidók királya vagyok!«” Pilátus azonban ezt válaszolta: „Amit írtam, megírtam.”

Szétosztották maguk között ruháimat.

A katonák pedig, miután Jézust keresztre feszítették, fogták a ruháit, négy felé osztották, mindegyik katonának egy részt. Azután a köntöse következett. A köntös varratlan volt, egy darabból szabva, ezért így szóltak egymáshoz: „Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!” Így beteljesedett az Írás: „Szétosztották maguk között ruháimat, s a köntösömre sorsot vetettek.” A katonák pontosan ezt tették.

Íme, a te fiad! – Íme, a te anyád!

Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” Azután a tanítványhoz szólt: „Íme, a te anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.

Beteljesedett!

Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. De hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: „Szomjazom.” Volt ott egy ecettel telt edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték. Mikor Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” És fejét lehajtva kilehelte lelkét.

(Most térdre borulunk, és egy keveset csendben időzünk.)

Ekkor vér és víz folyt ki belőle.

A zsidók pedig, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek nem maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát, és vetesse le őket a keresztről. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek tehát a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját az oldalába. Ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az tanúskodik erről, aki látta ezt, és az ő tanúságtétele igaz. Jól tudja ő, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontot ne törjetek benne!” És ami az Írás más helyén áll: „Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.”

Jézus testét, fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték.

Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való félelmében csak titokban, engedélyt kért Pilátustól, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. El is ment, és levette Jézus testét. Eljött Nikodémus is, aki korábban egyszer éjszaka ment Jézushoz. Hozott mintegy száz font mirha- és áloékeveréket. Fogták Jézus testét, és fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda temették Jézust.

E: Ezek az evangélium igéi.

M: Áldunk Téged, Krisztus.

Egyetemes Könyörgések: (Minden könyörgés után rövid csendet tartunk, és megunkban imádkozunk az adott szándékra)

I. AZ ANYASZENTEGYHÁZÉRT

Az Isten Egyházáért imádkozzunk, testvérek, hogy Urunk, Istenünk vezesse békében, növelje egységben, s az egész világon tartsa meg épségben, és adja meg nekünk, hogy békés nyugalomban éljünk, és dicsőíthessük a mindenható Atyaistent!

II. A PÁPÁÉRT

A Szentatyáért, Ferenc pápáért imádkozzunk, testvérek, az Úristen kiváltságos helyre emelte őt a püspöki rendben.  Az Egyház javára tartsa meg jó egészségben és erőben, – hogy tovább kormányozhassa Isten szent népét.

III. A PAPSÁGÉRT ÉS A HÍVEKÉRT

Most Gephard püspökünkért és minden püspökért, az áldozópapokért, a szerpapokért és az Egyházban szolgálatot teljesítő hívekért imádkozzunk, testvérek, – valamint Isten egész népéért.

IV. A KERESZTELENDŐKÉRT

A keresztség előtt állókért imádkozzunk, testvérek: az Úristen nyissa meg szívüket, és tárja fel előttük a kegyelem kapuját, hogy újjászületve a keresztség vizében, bűneik bocsánatát elnyerjék, és immár ők is a mi Urunk Jézus Krisztusban éljenek.

V. A KERESZTÉNYEK EGYSÉGÉÉRT

Most imádkozzunk összes testvéreinkért, akik Krisztusban hisznek, hogy Urunk és Istenünk őket igaz tetteik útján – az egyetlen Egyházba gyűjtse össze, és őrizze.

VI. A ZSIDÓKÉRT

A zsidókért is imádkozzunk, testvérek, hogy azok, akikhez előbb szólott Urunk Istenünk, őt egyre jobban szeressék, – és állhatatosan őrizzék a szövetségi hűséget.

VII. AZOKÉRT, AKIK NEM HISZNEK KRISZTUSBAN

Most azokért imádkozzunk, akik nem hisznek Krisztusban! A Szentlélek világossága töltse el őket, – hogy megtalálják Ők is az üdvösség útját.

VIII. AZOKÉRT, AKIK NEM HISZNEK ISTENBEN

Most azokért imádkozunk, akik nem hisznek Istenben, hogy őszinte szívvel az igazságot keresve – megtalálják Istent, és kegyelmével eljussanak hozzá!

IX. A VILÁGI VEZETŐKÉRT

Az államfőkért és a hatóságokért imádkozzunk, testvérek: az Úristen irányítsa értelmüket és szívüket, – hogy szándéka szerint szolgálják mindenki szabadságát és az áldott békét.

X. A SZENVEDŐKÉRT

Most pedig imádkozzunk minden emberért, akik ezekben a nehéz időkben betegek, azokért, akik félelemben és aggódásban élnek, azokért, akik egészségügyi alkalmazottakként, beteggondózként gondját viselik a rájuk bízottanak, a kutatókért, akik védelmünkért és gyógyulásunkért szorgoskodnak és azokért, akik felelős döntéseket hoznak érdekünkben, továbbá azokért, akiket a halál elszólított az életből.

Mindenható örök Istenünk, te vagy a mi menedékünk és erősségünk. Sok nemzedék fordul Hozzád, mint oltalmazójához és megmentőjéhez. Állj mindazok mellett, akiket ez a nehéz időszak megterhel, erősíts meg bennünket hitünkben, hogy Te minden embert oltalmazó kezeidben tartasz. Az elhunytakat pedig vedd föl a Te országodba, Krisztus a mi urunk által. Ámen

Hódolat a kereszt előtt ( A liturgia vezető (édesapa) kezébe veszi a keresztet, a család felé fordulva énekli vagy mondja, és a végén leveszi a lila leplet):

E: Íme a szent keresztfa, rajta függött valaha a világnak váltsága!

M: Jöjjetek hát, keresztények, hódolattal hajtsunk térdet. Üdvözlégy szent keresztfa!

Ezután mindenkinek odanyújtja csókra, majd lefekteti egy sírt jelképező dobozba.

Záróének: a Hozsanna 67/B számú énekének 1-3. szakasza:

1.- Gyászba borult Isten csillagvára,
Függönyt vontak mennynek ablakára,
Meghalt, meghalt az ártatlan Bárány:
Vértől ázott szent kereszt oltárán.
2. Temetésre lejön a mennyország,
Könnytől áznak az angyali orcák,
Sír, zokog a fia-vesztett gerle:
Égig ér a Szűzanya keserve.
3. Élet Ura, meghaltál üdvünkre:
A Sátánnak országa most dőlt le.
Szűzanyádnak fájdalmát tekintsed,
Add meg nékünk a mennyei kincset.

HÚSVÉTI VIGILIA

Nagyszombaton maradjatok csendben, és gondoljatok Jézusra, aki a sírban fekszik. Közben imádkozhattok halottaitokért, vagy azokért, akiket a koronavírus járványa elragadott közülünk.

A feltámadási szertartást  szintén Stuttgartból 20.00 órától közvetítjük. Mindenképpen kapcsolódjatok bele! Ez az Anyaszentegyház, s benne a mi Egyházközségünk legnagyobb ünnepe: Urunk Jézus feltámadásának az éjszakája.

Ha valamilyen oknál fogva mégsem tudjátok ezt megtenni, vagy nem találnátok magyar csatornát, amelyen követhetnétek a feltámadási szentmisét, akkor a következő szertartás elvégzését javasoljuk nektek:

Elő kell készíteni egy nagy gyertyát szépen feldíszítve. Ez lesz a húsvéti gyertya, amellyel húsvét nyolcadában ebéd előtt és az esti imádságra meggyújtjuk. Továbbá gondoskodjuk mécsesekről is, hogy mindenki kezében legyen majd. A keresztet vegyük ki a „sírból”, hogy üres legyen egész nap. A keresztre M betű alakban fehér leplet teszünk.

Hajnali Elmélkedés (csak a szülőknek, vagy délelőtt közösen a családdal)

  • Bevezető imádság (mindannyian mondjuk):

Urunk Jézus Krisztus, sírban fekvésed és pokolra szállásod félelmetes titkait ünnepelve, kérünk ne hagyd értelmünket saját magára a beláthatatlan mélységek szemléletében, hanem küldd el megvilágosító Szent Lelkedet, aki ismeri isteni és emberi életed mélységeit és minket is ismer. Add, hogy szent sírod titkainak személetében oly hűségesen kitartsunk, hogy veled új életre támadjunk, aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.

  • Lelki olvasmány elolvasása

Isten Szentlelke a csend által szól hozzánk

Nagypénteken a körülállók látták Jézust meghalni. Nagyszombat azonban még mélyebbre vezet, hiszen Jézus nemcsak a halálig mint fizikai megsemmisülésig vezető utat járta be velünk és értünk, hanem egészen odáig ment, ahová a bűnbe esett ember zuhan: leszállt az alvilágba, a seolba, ahol a megváltatlan lelkek sínylődnek. Ez az önkiüresítés végpontja. Azóta nincs az emberi életnek olyan helyzete, melyben az Isten jelen ne lenne: nem csupán a földi élet poklaiban, hanem a halál utáni sötétségben, magányban is velünk van, beteljesítve a zsoltár szavát: „Ha leszállnék az alvilágba, jelen vagy ott is.” (138. zsoltár)

A Teremtés könyve szerint „a hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet végzett, és a hetedik napon megnyugodott minden munkától, amelyet végzett” (Ter 2,2). Erre a nyugalomra meghívja az embert is, akit saját képére alkotott. A Zsidókhoz írt levél az egész keresztény életet úgy fogja fel, mint arra való igyekezetet, hogy még a földi életben bejussunk az igazi, az újszövetségi szombatba, amelyet Jézus Krisztus szerzett meg nekünk megváltó halálával. E nagyszombati csöndnek és nyugalomnak benne kell lennie valamennyiünk lelkében. De mit is jelent belépni az Úr nyugalmába? Azt, hogy kimondjuk Istennek a végleges igent, és ezzel egyszer s mindenkorra az ő kezébe helyezzük életünk és halálunk, örök sorsunk, üdvösségünk gondját. Jelenti továbbá a rossz szenvedélyek, zabolázatlan indulatok lecsillapítását, az értelem, az akarat végleges megnyugvását Jézus Krisztusban. Mindenekfölött pedig a szívét, mert „nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Istenben”, az örök szeretetben.

Szent Pál írja: „Krisztussal eltemetkeztetek a halálba, és vele együtt fel is támadtatok.” (Kol 2,12) Mindennél inkább érvényes ez a katekumenekre, akik éppen a nagyszombati csöndben érkeznek el a keresztségre való felkészülés utolsó állomásához. Azonban nekünk, megkeresztelteknek is újra végig kell gondolnunk ezen a napon, hogy Krisztus azt kívánja tőlünk, hogy meghaljunk a világnak, a bűnnek és az Isten nélküli, felszínes életnek, azaz olyannyira végleges döntéssel forduljunk el mindezektől, mint amennyire visszafordíthatatlan folyamat a halott és elföldelt test felbomlása.

Ugyancsak Nagyszombat titkához tartozik Szent Pál egy másik kijelentése: „Életetek Krisztussal el van rejtve Istenben.” (Kol 3,3) Ez utal a krisztusi ember idegenségére az Isten nélküli világban, amely nem érti, nem ismeri a keresztény életének meghatározó gyökerét, alapját, s egyben kifejezi, hogy az egyszerű, eseménytelen mindennapokban is ott van Krisztus az ő gyöngéd szeretetével. Az ilyen elrejtett élet részesít valamiképpen az Úr temetésének nyugalmából, s nélkülözhetetlen a keresztény hívő egészséges lelki fejlődéséhez.

Az emberi szeretet két jele között rémséges és gyönyörűséges hallgatás van és próbára tevő jelzésnélküliség, melyet nem viselhetünk el másképp, csak a jelenbe hozó emlékezés és az új jelre való bizalomteli várakozás által. Krisztus két eljövetele között ilyen a szentmise, mely a szeretet emlékét jelenvalóvá teszi a Szentlélek teremtő ereje által, és egyben az Úr végső eljövetelét is elővételezi. A mai napon azonban nincs szentmise, nem hangzik fel az Evangélium sem, hanem Isten Szentlelke a csend által szól hozzánk.
Jézus számára is volt üzenete az égből jövő csöndnek. Az Atya akkor szólt hozzá utoljára a földön, amikor Jézus lelke megrendült a szenvedések keserű árnyékától a templomudvaron, amikor Atyja nevének megdicsőülését kérte. És majd szól hozzá a most következő éjszaka a 2. zsoltár szavával, amely az örökkévalóság éneke az Atya és a Fiú között: „Én fiam vagy te, én ma szültelek téged” – és erre a szóra a sírban fekvő test megdicsőül: romolhatatlan, örökkévaló, átistenült test lesz.

Úr Jézus Krisztus, sírban nyugvásod, az alvilágba való leszállásod titkán elmélkedve arra kérünk, hogy taníts meg elmerülni a két isteni ige, két prédikáció, két szentírásolvasás, két találkozás közötti édes-rettenetes csöndességben, mely kereszthalálod titkából ad részt nekünk. Állj mellettünk kegyelmeddel, hogy amikor azt tapasztaljuk, hogy Isten hallgat, csöndjét ne annak tulajdonítsuk, hogy elfordult tőlünk vagy megfeledkezett rólunk, hanem meg nem szűnő bizalommal higgyük, hogy isteni életébe akar egyre jobban belenöveszteni minket.

  • Csönd, alatta elmélkedés a hallott szövegről

 Sötétedés után esti családi liturgia

A kereszt az asztalon áll, rajta lepellel letakarva Jézus képe. A szobában teljes sötétség van.

 Lucernárium

A liturgiavezető meggyújtja a Húsvéti gyertyát, felmutatja, és egyre magasabb hangon háromszor énekli vagy mondja:

E: Krisztus Világossága!

M: Istennek legyen hála!

Ezután mindenki meggyújtja gyertyáját a Húsvéti gyertyáról. Miután letettük a Húsvéti gyertyát, ennek fényénél az édesapa, vagy felnőtt fia énekli vagy olvassa a

Húsvéti öröméneket – Exultet:

Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa, és ujjongjanak Isten csodálatos művei: fölséges nagy Királyunk győzelmét búgó kürtnek hangja áldva áldja! A föld is örvendjen, hogy ekkora fényár sugárzik rája, és a nagy Király örök tündöklése árad el rajta; érezze meg az egész nagy világ: már tovatűnt a bűnnek árnya! És vígság töltse el szent anyánkat, az Egyházat, hogy ilyen fényesség ragyog benne, visszhangozzék a nép szent éneke, bátran töltse be az Isten házát!

Most kérlek titeket, kedves testvérek, kik e szent fény csodálatos ragyogásában körülöttem álltok, könyörögjetek velem együtt Istenhez, a mindenható Úrhoz, irgalmasságát kérve, hogy ő, aki engem, méltatlan szolgáját levitáinak sorába hívott, árassza rám kegyelmének fényét, és húsvéti gyertyánk dicséretét általam vigye végbe.

E.: Az Úr legyen veletek.                                        M.:És a te lelkeddel.
E.: Emeljük föl szívünket.                                      M.: Fölemeltük az Úrhoz.
E.: Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek.          M.: Méltó és igazságos.

Mert valóban méltó és igazságos, hogy a láthatatlan, mindenható Atyaistent, és egyszülött Fiát,, a mi Urunkat, Jézus Krisztust a szív és lélek minden érzésével és zengő szóval áldjuk. Ő lerótta helyettünk az örök Atyának mindazt, amivel Ádám tartozott, s az ősbűn zálogát kiváltotta szent vérének árán. Mert abban áll a Húsvét ünnepe, hogy igaz húsvéti Bárányunkat megölték értünk, s az Ő vére lett a szent jel hívő népe házain.

Áldott éj, mert ekkor hoztad ki az ősatyákat, Izrael fiait Egyiptomból, száraz lábbal a Vörös-tengeren át vitted őket. Áldott ez az éjszaka, mert ekkor oszlatta szét a tűzoszlop sugárzó fénye a bűn minden árnyát.

Áldott ez az éjszaka, mely ma szerte az egész világon a Krisztusban hívőket a világ tévelygéseitől és a bűnök homályától elválasztván a kegyelemnek átadja, s a szentek közösségébe kapcsolja őket.

Áldott éj, a halál bilincsét ekkor törte szét Krisztus, és az alvilág mélyéről, mint győző, tért vissza. Mert semmit sem érne földi életünk, ha a megváltás ránk nem árad. Ó milyen csodálatra méltó atyai jóságod hozzánk! Ó kimondhatatlan szeretet és jóság, hogy a szolgát megmentsed, Fiadat sem kímélted érte.

Lám, mennyire szükséges volt Ádám vétke, hogy Krisztus legyen váltságának díja! Ó szerencsés vétek, hogy ilyen hatalmas és fölséges Megváltót kívánt és érdemelt!

E szentséges éjszaka száműzi vétkünket, lemossa minden bűnünket, a bűnbánóknak ártatlan szívet ad, a szomorkodóknak vigaszt kínál.

Ez éjszakáért fogadd el tehát, mennyei Szent Atyánk, a dicséret esti áldozatát tőlünk: a méhek viaszából készült gyertyát a néked szolgáló papság által ünneplő szent Egyházad nyújtja néked.

Ó valóban áldott éj, mert ekkor lép frigyre isteni és emberi, földi és mennyei!

Most kérünk tehát, Urunk, téged, hogy ne aludjék ki ez a gyertyaláng, melyet néked áldozunk, és el nem fogyó tiszta fénnyel űzze távol lelkünktől az éj minden árnyát. Mint jó illatú áldozatot, fogadd el tőlünk, és világossága az égi fényekkel olvadjon egybe!

Fénylő lángját találja égve a szép hajnalcsillag, az örök Hajnalcsillag, ki soha nem lát alkonyt: a te Fiad, Jézus Krisztus, ki visszatérve a sírból, az emberi nemre szelíden árasztja a megváltás fényét, él és uralkodik mindörökkön örökké.

M: Ámen.

Keresztségi fogadás megújítása

E: Kedves Testvéreim! A húsvét szent titka által a keresztségben mindnyájan eltemetkeztünk Krisztussal együtt, hogy vele együtt járjunk az élet útján. Ezért a nagyböjt negyven szent napjának megtartása után újítsuk meg keresztségi fogadásunkat. Ebben egykor ellene mondottunk a sátánnak és minden cselekedetének, és megígértük, hogy a katolikus Anyaszentegyházban Istennek szolgálunk.

Éppen ezért most megkérdezem:

E: Ellene mondotok-e az ördögnek?

M: Ellene mondunk.

E: És minden cselekedetének?

M: Ellene mondunk.

E: És minden csábításának?

M: Ellene mondunk.

E: Hisztek-e a mindenható Atyaistenben, a menny és a föld Teremtőjében?

M: Hiszünk.

E: Hisztek-e Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki Szűz Máriától született, meghalt és eltemették, de feltámadt a halálból, és dicsőségesen uralkodik az Atya jobbján?

M: Hiszünk.

E: Hisztek-e a Szentlélekben, a katolikus Anyaszentegyházban, a szentek közössé-gében, a bűnök bocsánatában, a test feltámadásában és az örök életben?

M: Hiszünk.

Lelki áldozás

E: Miután megvallottuk hitünket, most imádkozzunk úgy, ahogy a mi Urunk Jézus tanította:

M: Mi Atyánk…

E: Vágyakozzunk Krisztus testének vételére, és lélekben áldozzunk meg.

Imádkozzuk együtt: Uram Jézus Krisztus, hiszek Benned, imádlak Téged és szeretlek Téged teljes szívemből. Bánom minden bűnömet, mert szeretnélek magamhoz fogadni a szentáldozásban,  hogy Veled élhessek. Jöjj hát, ó Jézus, legalább lélekben költözz a szívembe, és végy lakást benne örökre!  A mi Urunk, Jézus Krisztus Teste őrizzen meg engem az örök életre! Köszöntelek, ó Jézus, az én szegény szívemben. Neked adom magamat egészen. Tied akarok lenni életemben és halálom után is. Ámen.

Néhány perc csendet tartunk.

E: Könyörögjünk! A te szeretetednek lelkét öntsd belénk Urunk, hogy akiket a húsvéti szentségekkel jóllakattál, azokat atyai jóságoddal, azokat atyai jóságoddal tedd szívükben is egyetértőkké. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

M: Ámen.

E: Most ünnepi szívvel köszöntsük a Föltámadott Üdvözítőt a Hozsanna 88-as számú  énekével:

1.- Krisztus feltámadott!

Halljátok meg, asszonyok,

Kik kenetet hoztatok,

Többé már ne sírjatok!

Feltámadt Krisztus!

2.- Krisztus feltámadott!

Új csodákat halljatok!

Péter, János fussatok!

Üres a sir, nincsen ott!

Feltámadt Krisztus!

3.- Krisztus feltámadott!

Szűnjetek már, bánatok!

Ti is nyomán járjatok,

Feltámadást várjatok!

Feltámadt Krisztus!

4.- Krisztus feltámadott!

Halál fején tapodott,

Égbe utat mutatott.

Tudom, hogy feltámadok!

Feltámadt Krisztus!

Vacsora

Boldog húsvétot kívánunk egymásnak, majd átmegyünk az ünnepi asztalhoz, ami szépen föl van díszítve (legyen rajta gyertya, virág, barka, torma, tojás, kalács)

E: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

M: Ámen.

E: Könyörögjünk! Kérünk, Istenünk áldd meg ezen húsvéti ajándékaidat, amelyeket szent fiad föltámadásának örömére magunkhoz veszünk, és add, hogy egyszülött fiad menyegzős asztalának is részesei lehessünk. Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel együtt él és uralkodik mindörökkön örökké.

M: Ámen.

A vacsora után küldjetek Tieiteknek, akik nem a családban vannak, vagy barátaitoknak, ismerőseiteknek fényképet a Húsvéti tűzről, hogy legalább így terjesszük ez évben Urunk feltámadásának örömhírét!

Templomainkban egész nap ég majd a Húsvéti Gyertya. Lehetőségetek lesz rá vagy aznap, vagy egész utána következő héten gyertyáitokat azon meggyújtani és hazavinni.

HÚSVÉTVASÁRNAP

Természetesen Húsvétvasárnap is lesz közvetített szentmisénk  Stuttgartból. 12.00 órakor. Kapcsolódjatok bele ti is az ünnepi szentmisébe.

Ha mégsem sikerülne valamiért, vagy nem tudnátok más magyar nyelvű csatornán résztvenni az ünnepi szentmiseén, akkor az alábbi szertartást mondjátok el:

Az ünnepi ebéd előtt

  • Lelki olvasmány elolvasása

Húsvét múlhatatlan ragyogása és békessége

Látta letéve a gyolcsokat és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összehajtva.

Nem úgy tekintünk Jézus Krisztus feltámadására, mint egy múltbéli eseményre, hanem mint a bűnbocsánatban megnyilvánuló folytonos újjáteremtésre. Hiszen a megbocsátás olyan nagy esemény, hogy az életünk értelme függ tőle. Ha nem bocsát meg az, akit szeretünk s akit megbántottunk, a létezés akár az öngyilkosságig menően is értelmét veszti számunkra. Húsvét lényege belső, lényegében láthatatlan történés, mely itt és most érint minket: Jézus szent halálának végtelen érdemeiért megnyílik előttünk az atyai háznak, Isten belső életének ajtaja, Jézusba kapaszkodva kiléphetünk eddigi életünk halotti lepleiből, s a hit által őbelé mint Főbe iktatva az anyag, az ösztönök és az egész világ fölötti uralomban részesülünk.

A választható két Szentlecke mindegyike ezt a tanítást mélyíti el bennünk. „Meghaltatok – olvassuk a kolosszei levélben –, és életetek el van rejtve Krisztussal az Istenben.” Üdvösségünk azon múlik, hogy mennyiben haltunk meg az Istent visszautasító világ számára, illetve mennyiben fogadjuk el és vállaljuk mindennapi életünkben azt az ajándékot, hogy életünk magja: személyiségünk, értelmünk, akaratunk, szabadságunk, szeretetre való képességünk a hit által Krisztussal Isten legbelső életébe lett beágyazva, s ezáltal már a feltámadás lényegét elővételezzük. „Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? El a régi kovásszal!” – írja az Apostol az első korintusi levélben. A Húsvét előtti életből semmi rosszat, alantasat bele ne keverjünk Húsvét utáni életünkbe! Nem arról van szó, hogy mindjárt vétkezhetetlenné kell válnunk, de arról igen, hogy nem alkudhatunk meg többé rosszra való hajlamunkkal. Akkor valóban betölti szívünket Húsvét múlhatatlan ragyogása és békessége, mellyel a mai napon köszönt bennünket a Feltámadott.

Halottaiból feltámadt Úr Jézus Krisztus, hiába keresünk Téged, az örökkön Élőt a holtak között, az üres sírban, a leplek alatt. Kérünk, segíts, hogy e világ nyilvánvaló ürességeinek üzenetét megértve már csak az odafentvalókat keressük, amelyek egyben „idebentvalók” is: a Te halálod és feltámadásod által újjászületett ember szívének örök húsvéti valóságai.

  • Csönd, alatta elmélkedés a hallott szövegről
  • Befejező ének:

E: Most ünnepi szívvel köszöntsük a Föltámadott édesanyját, a Mennynek királynéját!

1.- Mennynek királyné asszonya,

Örülj, szép Szűz, Alleluja!

Mert, kit méhedben hordozni

Méltó voltál, Alleluja!

2.- Amint megmondotta vala,

Föltámadott, Alleluja!

Imádd Istent, hogy lemossa

Bűneinket, Alleluja!

E: Örülj és örvendezz Szűz Mária, alleluja!

M: Mert valóban föltámadott az Úr, alleluja!

E: Könyörögjünk! Úristen, ki szent Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak föltámadásával a világot megörvendeztetni méltóztattál, add, kérünk, hogy az ő anyja, Szűz Mária által az örök élet örömeit elnyerhessük. Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által.

M: Ámen.

HÚSVÉTHÉTFŐ

Húsvét 2. napján is közvetítünk számotokra szentmisét ugyancsak Stuttgartból  9.30 órakor. A meghirdettettől eltérően csak magyar nyelven lesz szentmisénk, amelyet úgyszintén közvetítünk.

Ha nem tudnátok részt venni rajta, vagy ismét nem találnátok magyar nyelvű szentmisét, akkor a nap folyamán köszöntsétek ismét Égi Édesanyánkat eképpen:

E: Most ünnepi szívvel köszöntsük a Föltámadott édesanyját, a Mennynek királynéját!

1.- Mennynek királyné asszonya,

Örülj, szép Szűz, Alleluja!

Mert, kit méhedben hordozni

Méltó voltál, Alleluja!

2.- Amint megmondotta vala,

Föltámadott, Alleluja!

Imádd Istent, hogy lemossa

Bűneinket, Alleluja!

E: Örülj és örvendezz Szűz Mária, alleluja!

M: Mert valóban föltámadott az Úr, alleluja!

E: Könyörögjünk! Úristen, ki szent Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak föltámadásával a világot megörvendeztetni méltóztattál, add, kérünk, hogy az ő anyja, Szűz Mária által az örök élet örömeit elnyerhessük. Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által.

M: Ámen.

Utána pedig, szintén a nap folyamán, öntözzétek meg családotok nőtagjait annak emlékére, hogy – a legenda szerint – elődeik, Jézus női tanítványai, bátran hirdették az Ő feltámadását annak ellenére, hogy a katonák vízzel leöntve őket arra akarták kényszeríteni, hogy haza menjenek, és ezt ne tegyék…

 *****

Kedves Híveim, csak ismételni tudom: „noha ebben a különlegesen válságos időben a szentmisék és a húsvéti szertartások új formában és adott esetben új tartalomban jelennek meg, Urunk Jézus Krisztus feltámadása nem marad el! Ő, Aki legyőzte a bűnt és a halált, képes ennek a vírus-járványnak a megzabolázására. Kérjük hát bűnbánattal és bizalommal, hogy siessen segítségünkre, ne engedjen elveszni bennünket, és ragyogja be életünket újra feltámadásának boldogító fényével!”

 Lelkipásztori szeretettel,

Tibor atya

Stuttgart, 202. március 27.

Share

Ajánlott bejegyzések