A ministránsoknak igen jelentős szerepe van a liturgiánkban, különösen a szentmiséinken.
A ministráns szó a latin ministrare, „szolgálni” szóból származik és – mint nevében is benne van –
a pap segítője a liturgiában és a szentmiséken illetve különböző ájtatosságokon.
Öltözete alapjában piros, a nagyobb fiúknak fekete vagy a miseruhának megfelelő színű szoknya
és körgallér volt, felette fehér karinggel. Míg régebben csak fiúk ministrálhattak, a II. Vatikáni Zsinat
után lányok is lehetnek ministránsok.

Kevesen emlékeznek már arra, hogy védőszentjük is van a ministránsoknak: Szent Tarziciusz.
Ő a IV. században élt, akkor, amikor legnagyobb volt a keresztényüldözés. Mivel a pogány
vallás volt a hivatalos,az állami vallás, aki kereszténnyé lett, azt kivégezték. Abban az időben sokan
ültek börtönben keresztény vallásuk miatt. Tarziciusz, mivel titokban ő és családja keresztények voltak,
rendszeresen meglátogatta a börtönben lévőket, és élelmet vitt be számukra. Annál is könnyebben tehette,
mert gyermek volt, meg aztán a börtönt örző katonák között is többen voltak – titokban – keresztények.
Mikor a bebörtönzöttekkel közölték, hogy hitükért hamarosan kivégzik őket, ezek arra kérték Tarziciuszt,
hogy beszéljen a püspökkel, és kérje meg őt arra, hogy hozza el nekik az Oltáriszentséget,
mert a benne lévő Jézus Krisztus, akiért itt szenvednek, biztosan megerősíti őket haláluk előtt.
Tarziciusz átadta az üzenetet. A püspök erre titokban összehívta papjait, és eldöntötte, hogy Tarziciuszra
bízza az Oltáriszentséget, mert az könnyebben bejut a börtönbe. Tarziciusz, nyakában a kis táskával,
amelyben az Oltáriszentség volt elrejtve, elindult. Útközben azonban pogány játszótársaival találkozott.
Azok játszani hívták. De ő nem ment, mert sietett. Ekkor észrevették, hogy nyakában rejteget valamit.
Lökdösni, majd verni kezdték, hogy adja ki titkát. Ő azonban nem tette. Az ütlegekbe belehalt.
Temetése alkalmával az egész keresztény közösség megköszönte neki azt a bátorságot, amellyel hűséges
maradt Jézus Krisztushoz.

Remélem nem riasztottak vissza e sorok! Ministrálni jó! Gyere Te is!

Hogy segítsek Neked, íme ide írom a ministrálás menetét.

A mise menete

• Bevonulás – szembe állunk az oltárral, és egyszerre térdet hajtunk
  · Hívek üdvözlése
  · Bűnbánati ima
  · Uram irgalmazz! (Kyrie)
  · Dicsőség (Gloria)
  · Könyörgés
  · Olvasmány
  · Szentlecke
  · Alleluja
  · Evangélium
  · Prédikáció
  · Apostoli hitvallás
  · Egyetemes könyörgések
  · Felajánlás
  · Szent vagy (Sanctus)
  · Miatyánk
  · Isten Báránya (Agnus Dei)
  · Áldozás
  · Könyörgés
  · (Hírdetés)
  · Áldás
  · Elbocsátás
  · Kivonulás – előtte az oltár elé állunk, és egyszerre térdet hajtunk

Feladatok

Be- Kivonulás

• Vasár- és ünnepnapi szentmiséken: „nagykerülő” (nagybevonulás) van. Ez azt jelenti, hogy
  · A kereszt megy elől
  · Utána vonulnak a gyertyások
  · Őket követik a füstölősök
  · Ez után az oltárszolgálatosok
  · Végül az atya
  · Kivonuláskor a sorrend marad, de rendszerint „kiskerülő” (kisbevonulás) van.

Bor-víz

– Az egyetemes könyörgések után egyikőtök a kenyeret, másikótok a bort és a vizet az oltárhoz viszi, ahol az atya elveszi tőletek. A „vízes” ezután a boros kancsót fülével a pap felé nyújtja. Ha van füstölés, akkor előbb az következik, a kézmosás majd csak utána. Kézmosásnál önti a vizet, és a tálat is lehet, hogy ő tartja. A második bor-vizes feladata: Először az egyetemes könyörgések után van feladatuk. Másikótok tartja a kendőt és lehet, hogy a tálat is. A bor-vizesek feladata a csengetés is. Megállapodás szerint vagy csak egyikük csenget, vagy mindkettőjük – felváltva.
·- A bor-vizesek a Miatyánk után el szoktak menni kezet fogni a padsorokban legkívül ülőkkel. Egyikőtök az egyik oldalon, másikótok a másik oldalon.
– Másodszor az áldozás után kell kimenni az oltárhoz, de elég egyikőtöknek. Ha ketten mentek, akkor egyikőtök önti a vizet a kehelybe, másikótok majd segít mindent elvinni az oltárról.
·- Ami biztosan lesz: az atya tartja a kelyhet, és te beleöntöd a vizet. Valószínüleg mindet, de azért figyelj a atyára, mert lehet, hogy több kehelybe is kell önteni, vagy nem kell az összes. Figyelj, nem szól-e, hogy elég

Csengetés

– Szent vagy, szent vagy, szent vagy…” után, mikor az atya azt mondja: „…a mi Urunk Jézus Krisztus teste és vére legyen!” – 1 csengetés
·- Az ostya felmutatásánál – 3 csengetés
·- A bor felmutatásánál – 3 csengetés
· -Az áldozás előtt, amikor az atya a következő szavakat mondja: „…boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten Báránya!” – 1 csengetés
·- Majd miután az atya ivott, és letette a kelyhet, 1 csengetés
· -Ne egész karból, hanem csuklóból csengess, mert különben nem szól, vagy nem szól szépen, és tartsd biztosan a csengőt! Kérj meg valakit, hogy mutassa meg!

Áldozat előkészítése

Általában csak vasárnap kell ezt a feladatot végezni. Ketten mennek.
· Az egyetemes könyörgések után induljatok! Hajtsatok fejet az oltár előtt! Egyikőtök az ostyákat, másikótok a bort és a vizet viszi. Aki a kancsókat viszi, az figyeljen, ha a kendőcske a kancsók tetején van, akkor tegye be közé, hogy ne essen le, amikor előrejöttök.
· Általában az utolsó padsoroknál szokott lenni az áldozati adomány egy asztalon. Ha nem ott van, akkor keresd meg még a mise előtt, hogy tudd, merre kell menned?
· Az ostyákat, a bort és a vizet a atyának adjátok oda!

Perselyezés

• Egy átlagos vasárnapi misén két ministráns perselyezik.
  · Akkor kell menni, amikor az áldozati adományokat már előre hozták. Hajtsatok fejet az oltár előtt, és az egyikőtök a padsor egyik oldalán, másikótok a másik oldalon és kóruson megy. Ha végig értél a saját sorodon, és a párod még nem végzett, kezdd el hátulról az ő oldalát is! Legalább soronként mondd egyszer, hogy „Isten fizesse meg!”, vagy: „Köszönjük!”.
  · Ha térdelés előtt értek vissza, akkor hajtsatok fejet az oltár előtt, és tegyétek le a kosarakat az oltárhoz!
  · Ha nem érnétek vissza az első térdelés előtt, ne rohanjatok vissza, mikor már mások térdelnek, hanem maradjatok hátul, és térdeljetek le! Amikor feláll mindenki, menjetek előre, hajtsatok térdet az oltár előtt, és tegyétek a kosarakat a megbeszélt helyre!

Tálcázás

• Az áldoztatáskor fogd meg a tálcát, és menj az atya mellett! Lehet, hogy előbb a ministránsokat áldoztatja meg, és csak utána megy a híveket áldoztatni!
  · Azért kell tálcázni, hogy az ostya morzsája ne essen le a földre, ezért fontos, hogy tartsd egyenesen a tálcát! Két szín alatti áldozásnál még fontosabb a szereped, mert a bor könnyen lecsöppenhet!
  · Ha vége az áldozásnak, és te is áldoznál, tartsd a te állad alá a tálcát, és lépj az atya elé! Add át neki a tálcát, hogy letörölhesse róla a morzsákat! Ha visszaadja neked, akkor vidd a tálcát a helyére. Utána jöjjetek vissza az oltárhoz, és vigyétek a kelyhet is a kisasztalkához.

Ahogyan így végignézek ezen a soron, valahogyan elszomorodom, és azt kérdezem: létezik, hogy „kihalnának” a ministránsok? Vagy elköltöztek volna más vidékre?

Mondjátok meg, mit kellene tennünk, nekünk papoknak, hogy visszacsalogassuk őket a mi szentmiséinkre? Ha van ötletetek, súgjátok meg nekem. Vagy megírhatjátok erre az e-mail címre: mailto:mission@stuttgarti-katolikus.de

Jó?

Addig is sok szeretettel köszönt Benneteket

Imre atya

Stuttgart, 2007-09-06