Egy kép története…

Elmúlt hét szombat délutánját Dóra és Szabolcs társaságában töltöttem.

Közösen készültünk tavasszal életük fontos pillanatára, amelyre 2019. június 15-én Pécsváradon a Nagyboldogasszony plébániaitemplomban került sor. Igent mondtak egymásra, s ehhez Isten áldását kérték.

Személy szerint örülök, hogy bizalmukkal megajándékoztak, s megszólítottak, hogy kísérőjük lehettem e naphoz vezető úton. S mert személyesen nem tarthattam velük, e délután az emlékezésről szólt. A több mint ezer megörökített pillanat lehetőséget kínált szobájukba varázsolni azt a napot. Egymást követték a digitalizált képek, megannyi színes történet, az idő pedig észrevétlenül elröpült…

Egyszer csak egy felvillant kép kerített hatalmába. Már rég túl voltunk rajta, de nem hagyott nyugodni a pillanat. Visszalapoztunk ehhez a képhez:

Mi annyira különös benne? Nehéz megfogalmazni… Talán az, hogy nincs rajta sem Dóra, sem Szabolcs. Egyszerűen csak tetszett a mód, ahogyan a fotós megörökített egy pillanatot, miközben Dórát és Szabolcsot fotózta.

Elküldték a képet e-mailben, s most, amikor nézegetem, látom csak, hogy mennyi gazdagság van benne.

Múlt, jelen és jövő… Korabeli és jelenkori téglák, kövek… Fény és árnyék… Elmúlás és az élet igenlése…

Mosolygós arcotokat magammal hoztam szombat délután. S fantáziám teremtő erejében ide is varázsoltam erre a képre.  Ott álltok kéz a kézben, tekintetek a . távoli kis templomot fürkészi – ez viszont látszik – , ahol igent mondtatok egymásra.

Maradjatok boldogok!

Ulm, 2019. augusztus 20.

Tibor atya

Ajánlott bejegyzések

Húsvét 3. vasárnapja

2024. április 13

Nagypéntek

2024. március 29

Nagycsütörtök, az utolsó vacsora miséje

2024. március 28