1. Beköszöntő

Bemondó: Kedves Testvérek! Sok szeretettel köszöntelek Benneteket idei Farsangi Műsorunk elején. Ha olykor-olykor templomban is megfordultatok, akkor tudjátok azt, hogy az idei esztendőt a Magyar Katolikus Püspöki Kar felhívásának megfelelően a Család Évének kiáltottuk ki. Minden imánk, szentmisénk, ájtatosságunk és projektünk azt célozza, hogy a mi Egyházközségünkben is erősödjék és virágozzék a család.

De mi a Család? A család a társadalmi élet alappillére, fennmaradásának fontos feltétele. A gyermek itt sajátítja el a magatartás szabályait, az elvárt viselkedésformákat, a másik személy tiszteletét. Itt van lehetősége megismernie önmagát és környezetét. Ebből következik, hogy a család, mind a társadalom, mind pedig az egyén számára nélkülözhetetlen. Szüksége van rá gyermeknek és felnőttnek egyaránt, hisz mindannyian odaadó szeretetre, biztonságra, megértésre és védettségre  vágyunk.

A család tehát csupa előnyökkel jár! És minél nagyobb a család, annál nagyobbak az előnyök: kisebbek a szobák, nem kell annyit takarítani, több a száj, nem hízik el olyan gyorsan az ember, kevesebb a levegő, az ember megtanulja, hogy nem mindent kell mellre szívre, több a zseb, kevesebb zsebpénz, nem kell töprengenie az embernek, mire költsön, és így tovább.

Tehát nagy család, sok előny… Hadd bizonyítsam egyik ostfilderni barátom esetével is. Feleségével és 7 gyermekükkel lakást akartak bérelni, de sokáig nem találtak megfelelőt. Amelyik ingatlan elég nagy lett volna, ott nem szívesen láttak annyi gyereket. Egyik nap felkerekedtek, hogy megnéznek egy szép nagy lakást a temető közelében. Barátom azt mondta a feleségének: – Te a négy nagyobb gyerekkel menj, sétálj egyet itt a temetőben, én majd a három kicsivel megnézem addig a lakást. A háziúr kedvesen fogadta őket, megkérdezte a férfitól: – És mondja, ez az egész család? Hol van a felesége? – Drága jó feleségem a temetőben van a négy másik gyermekünkkel együtt. A házigazda annyira megsajnálta őket, hogy azonnal kiadta nekik a lakást…

Lám, milyen nagy előnye van a nagy családnak! Pedig ha a jó Isten akkor ott, a Paradicsom-kertben Ádámra hallgat, akkor az egész család-projektből nem lesz semmi!

Hallgassuk meg most a férfi és a nő teremtésének székely változatát Zumbühl Willy előadásában.

 

Ádám és Éva

Mikor az Úristen megteremtette Ádámot, erőst gyönyörködött benne, de észre-vette, hogy Ádám szomorú. Adott neki mindent, de ő nem örvendett semminek. Gondolta az Úr, biztosan azért olyan bubánatos, mert egyedül van. Kéne neki valami társ.

Gondolkodott az Öreg, bément a műhelybe, körülnezett, s látta, hogy még mara-dott valami anyag a világ teremtésiből. Az Úr esszeszedte ezeket a maradékokat, csak a vót a baj, hogy mindenből eppe csak egy kicsi maradott. Vót egy kevés a macska ravaszságából, a kutya hűségiből, a kégyó simulékonyságából, az őzikék szelídségiből, a nyulak félénkségiből, a tigris kegyetlenségiből, a madárkák cserfes-ségiből. Esszegyúrta, de nem lett elegendő. No, ha nem, elalította Ádámot, s egy darabocskát kivett a ódalbordájából s avval elég lett.

Elkészült Éva es. Az Úr letette egy fa alá Ádám közelibe s leste, hogy mi lesz.
Egyszer csak Ádám megpillantotta Évacskát, odament hezza, kedte kerülni. Éva pillogtatott, mint egy őzike, szeliden, félénken. Ádám addig kécinkedett véle, míg megbátorodott. Osztá vót öröm! Azt se tudták, hogy játszódjanak. Az Úr örven-dett. Így ment ez egy hétig. Egy hét után Évácska kezdett bartis lenni. Ádám kesergett egy üdeig, osztá megharagudott Évára erőst. Menyen az Úrhoz nagy méregvel:
– Uram, teremtőm, vedd el töllem ezt az asszont, mert erőst sok bosszúságot szerez nekem!
A Jóisten elvette Évát Ádámtól. Ádám esent egyedül maradott. Lődörgött ide-oda, suhutt se kapta a helyit. Egyszer osztá nem bírta tovább, megint az Úr elejibe állott:
– Ó, Uram, teremtőm, add vissza nekem Évát, me veszek el nélküle!

Az Úr esszeráncolta a homlokát s visszaadta Évát. Na, vót nagy öröm! Egy üdeig.
Kicsi üdő múlva menyen Ádám:

– Ó, Uram, teremtőm, vedd vissza ezt az asszont, met nem tudok vélle élni. Annyi bosszúságot szerez nekem, hogy kibírhatatlan.

Na, az Úr visszavette Évát. Ádám esent egyedül maradott. Hát vót ahogy vót egy darabig, de osztá Ádám erőst elunatkozott, posztult el Éva után. Menyen esent az Úrhoz:
– Ó, Uram, teremtőm, add vissza, me nála nélkül erőst unalmas az élet, immán nem es tudom, hova legyek!

Az Úr erőst esszeráncolta a homlokát, de azé csak visszaadta Évát.

Nem tőt el két nap, s jő Ádám s újból hozza az asszont:

– Uram! Vedd vissza!

– Nem!

– Uram! Vedd vissza, met eszen meg szájval!

– Egyen! S akkor se veszem vissza. Tudd meg, ha vele nem tudsz élni, nélküle még úgy se tudsz! Úgy osszátok bé a dógot, hogy megegyezhessetek. Te tűrjél neki, s ő tűrjön neked! Nekem ne panaszkodjatok!

Ádám megfogta Évácskájának a kezeit, oldalogtak nagy, lógó órval.

Azóta kénlódik az ember az asszonval, met se vele nem jó, se nélküle.

 

Bemondó: Se vele, se nélküle… Ugyanerről szól a következő népdal is.

Népdal: Édesanyám, nem tudok elaludni… (9)

 

Bemondó: „Egy családi veszekedés kellős közepén a kiborult asszony dühösen felkiált: – Mit gondolsz, hol lennétek ti, férfiak nélkülünk, nők nélkül? – Pontosan tudom, drágám – feleli nyugodtan a férj. – Még mindig a Paradicsomban!” Szerintem ott jobb lenne nekünk, férfiaknak, mert – mint a teremtés koronái iránt – olyan nagyok az elvárások itt a földön, hogy alig tudunk nekik megfelelni. Legújabb felmérések szerint még ma is 100 nőből 94 azt várja el tőlünk, hogy hűségesek legyünk, 92 azt, hogy humorosak, 92 hogy intelligensek, 89 hogy megértők, 89 hogy gyöngédek, 80 hogy vállalkozószelleműek, 77 hogy férfiasak, 76 hogy szenvedélyesek, 73 hogy családszeretők, és 66 hogy jólöltözöttek.  Természetesen bennünket senki nem kérdez meg, hogy mit akarunk, mit szeretnénk, mire vagyunk képesek.

Hallgassunk meg Kocsis Ilonkát, hogy milyenek vagyunk mi, férfiak igazából:

 

 

2. Férfi viccek

2.1. Egy férfi bemegy az óvodába és azt mondja:

– Jöttem a gyerekemért.

– Melyik lenn az Öné?

– Nem mindegy! Holnap úgyis visszahozom…

 

2.2. Egyik délután egy kisgyerekes anyukának el kellett mennie otthonról, és a férje vigyázott a gyerekre. A másfél éves kislány nemrég kapott valakitől egy kis teáskészletet, azzal játszott. Miközben apja a tévében a híradót nézte, a gyerek odatotyogott hozzá és megkínálta egy kis „teával“. A játékcsészében természetesen csak víz volt. Az apuka szívesen részt vett a játékban, megitta, megköszönte. A kislány annyira élvezte a dolgot, hogy folyamatosan hozta apának a teát. Néhány óra múlva hazajött az anya, férje büszkén mutatja neki, hogy mit játszottak a kislánnyal. A gyerek odaviszi neki a csésze teát, ő megissza. Az anya megvárja, míg visszaadja a csészét, majd megszólal:

– Arra nem gondoltál, hogy az egyetlen hely, ahonnan vizet tud hozni a gyerek, az a WC?

 

2.3. Két férfi beszélget:
– Na, komám, az én földem olyan nagy, hogy ha reggel elindulok az autómmal, akkor csak estére érek körbe rajta!
– Jaj, szomszéd, együtt érzek magával, mert nekem is volt ilyen rossz kocsim!

 

2.4. Egy férj nagyon szívesen vigyáz a gyerekre, ha tele van a hűtő sörrel, jó műsort adnak a TV-ben, és a gyerek is alszik.

 

Bemondó: Ilyenek vagyunk mi, férfiak. Milyenek a lányok? Azt majd később meghalljuk. Előbb énekeljünk el róluk egy nótát.

Dal: Megyen már a hajnalcsillag lefelé… (3)

 

Bemondó: Amikor Isten megteremtette a nőt, mondja egy legenda, nem a férfi talpából teremtette, hogy a férfi uralkodjék a nő fölött. Nem is a férfi fejéből teremtette, hogy a nő uralkodjék a férfi fölött. Hanem Isten a nőt a férfi szíve melletti oldalbordából teremtette, hogy jelezze: mind a ketten egyenlőek. Egy történet, amelyet most nekünk Bakay József ad elő, ezt egészen másképp tudja. Hallgassuk csak!

 

Az asszony teremtése

Amikor Isten megteremtette az első embert, azt mondta: „Nem jó neked egyedül lenni, nagyon magányos vagy, asszonyt teremtek hát neked. Gyönyörűt, törékeny alakút, tele érzelem-mel, alázatosat és engedelmest. Nagyszerűen fog majd főzni neked, és mindenben kiszolgál téged.“

Ádám erre azt mondta: „És mibe kerül majd ez nekem?”

Az Úr így válaszolt: „Egy kezedbe, a két szemed világába, és az egyik lábadba…”

Mire Ádám: „Óh, neeeeeeeem! Nem lehetne olcsóbban?”

Isten erre így válaszolt: „De, Ádám, hogyne. Ez itt például nem olyan csinos, nem is olyan engedelmes, nem is fog téged mindenben kiszolgálni… Olyan középszerű.”

Ádám ismét megkérdezte: „És mibe kerül?”

Az Úr így válaszolt: „Egy kezedbe és a füleidbe…”

Ádám felhorkant: „Nem mondom, de ez újfent nagyon dága… Nem tudnál valami olcsóbbat felkínálni?”

Mire Isten: „Szerencséd van ma, Ádám, épp van egy „Schnäppchenmodell”, durcás, engedetlen, a tűzhelynél ügyetlen, téged szolgálni nincs kedve…”

Ádám közbevágott: „És milyen drága ez a modelled?”

Isten erre ezt válaszoltA: „Csak az orrodról kell miatta lemondanod…”

Ádámnak erre felragyogott a szeme: „Van egy ötletem, Uram, és milyen asszonyt adnál egy oldalbordámért???”

 

Bemondó: Régebben mindig az volt a gond, hogy egy családban ki viseli a kalapot? A mai modern korban ez már nem probléma. Mi viseljük, férfiak, a fej mi vagyunk, de az asszony a nyak: oda fordítja a fejet, ahova akarja. Ahogyan azt nemrég egy tűzrőlpattant szatmári menyecske mondta nekem: „Én megengedem, hogy férjemé legyen az utolsó szó, csak így hangozzék: „Igenis, drágám!” Hallgassunk meg most pár viccet a női nemről Mezei Tibor és Szegi Oszkár tolmácsolásában.

 

3. Női viccek

3.1. Egy szőke nő bemegy az orvosi rendelőbe, és mutatja, hogy mindkét füle megégett.
– Ezt hogy csinálta? – kérdezi az orvos.

– Éppen vasaltam, amikor megszólalt a mobilom. Véletlenül a vasalót tartottam a fülemhez.
– A másik fülét azért csak nem a vasalóval égette meg!

– De azt is, mert utána fel akartam hívni a mentőket.

 

3.2. A szőke nő pizzát rendel. Kihozza neki a futár. A nő kifizeti, indul be a dobozzal, de utána szól a futár:

– Héé, hol van a borravaló?

– De én nem is rendeltem bort!

 

3.3. Kétüléses repülőgépen utazik a szőke, amikor a pilóta váratlanul szívrohamot kap és meghal. A szőke belekiabál a rádióba:

– Torony, segítsenek, bajban vagyok! Meghalt a pilóta!

– Nyugalom hölgyem! – jön a válasz a toronyból – Először is adja meg a magasságát és a helyzetét!

– 165 centiméter vagyok és itt ülök a pilótafülkében.

 

3.4. A munkahelyre egy szőke titkárnő kerül. A főnöke észreveszi, hogy bár cseng a telefon, a titkárnő sosem veszi fel. Amikor megkérdezi:

– Miért nem veszi fel a telefont?

– Természetesen nem veszem fel! Tíz esetből kilencszer úgyis magát keresik!

 

3.5. Hazamegy a férj, szőke felesége bűntudatosan megy elé:
– Ne haragudj, drágám, de ki akartam vasalni a nadrágodat, véletlenül rajta felejtettem a vasalót, és egy nagy lyukat égettem a szárába.
– Ne is törődj vele – mondja a férj. – Van még egy ugyanolyan.
– Igen, ez nekem is eszembe jutott – mondja büszkén a feleség – abból foltoztam be a kiégetett lyukat!

 

Bemondó: De nem csak szőke nők vannak a világon, hanem barnák is. Ezért is olyan nehéz a választás. Mint ahogyan azt egy közismert népdalunk is mondja…

Népdal: Két út van előttem…

 

Bemondó: Amikor a férfi és a nő megszereti egymást, annak – rendes körülmények között – házasság lesz a vége. Érdekes, hogy a két nem a házasság megítélésében is különbözik egymástól. A nő az esküvő előtt sír, a férfi pedig utána… Hogy miért? Jobban megértitek, ha Mezei Évát és Mezei Tibort hallgatjátok.

 

4. Házas viccek

 

4.1. A pszichiáternél:
-Mikor veszekedtek először a férjével asszonyom?
-Amikor mindenáron rajta akart lenni az esküvői fényképemen.

 

4.2. Kovács látogatóba megy Szabóhoz.
Egy kép előtt megkérdi:
-Ez antik kép?
-Igen.
-Kit ábrázol?
-A feleségemet lánykorában.

 

4.3. – Mit szólt a feleséged, amikor hajnalban hazaértél?
– Egy árva szót sem! Azt a két fogamat meg úgyis ki akartam húzatni.

 

4.4. – Mondja, szomszédasszony, maga lámpát éget addig, amíg a férje haza nem jön haza a kocsmából?
– Muszáj, mert a múltkor is a sötétben a nagy tükörhöz vágtam a gyúródeszkát.

 

4.5. Na milyen nős embernek lenni?
– Megfiatalodtam! Mintha újra 15 éves lennék!
– Hogy lehet az?
– A WC-ben cigarettázom, és titokban iszom.

 

4.6. Megy a székely az úton a feleségével és a fiával a szekéren, egy nagy rakás fát visznek, és egyszer csak beleborulnak az árokba.
Eltelik fél óra kimászik az öreg és rágyújt.
Eltelik még egy fél óra kimászik a fia is az is rágyújt.
Szívják a cigit, szívják.
Egyszer csak megszólal a fiú.
– Édesapám édesanyámat nem kéne kihúzni?
– Minek fiam, úgy se cigizik.

 

Bemondó: Most nem cigarettázni hívlak meg Titeket, hanem egy nótára, amelynek a címe:

Népdal: Látod, édesanyám… (7)

 

5. Különbségek nő és férfi között

 

Bemondó: Láttuk, hogy a férfi és a nő, bár mindkettő Isten teremtménye, mégis mennyire eltérnek egymástól. Testi felépítésükben épp úgy, mint lelki tulajdonságaikban. Nem is csoda, mondják a férfiak, a nők a hibásak, mert nem lehet érteni őket, hogy mit akarnak. A nők ezzel vágnak vissza: „Ti, férfiak vagytok olyan értetlenek.” Magyarán: kommunikációs probléma van közöttünk. Én ezuttal a nőkkel tartok, mert néha csakugyan mi, férfiak vagyunk azok, akik nem tudjuk őket megérteni. Barátom kérdezte a feleségétől: „Drágám! Hol van a tea?” Mire a feleség: „- Jaj, ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A tea a gyógyszeres fiókban van egy kakaósdobozban, amire az van ráírva, hogy só.” Nézzük meg most, hogy bizonyos dolgokban hogyan térünk el mi, férfiak, a nőktől. Hallgassuk meg most Schrepler Hajnalkát, Szegi Hajnalkát és Varga Pált.

 

A fürdőszoba. A férfiak átlagosan hatféle dolgot tartanak itt: fogkefe, fogkrém, szappan, borotva, borotvahab és törölköző. Ezzel szemben, a nők által a fürdőszobában tartott dolgok száma 437. Ezek legtöbbjét a férfi még beazonosítani sem képes.

 

Élelmiszerek. A nő gondosan listát készít arról, mire van szüksége, és bevásárol. A férfi megvárja, amíg alig marad valami a jégszekrényben, és az is zöldül. Ekkor vásárolni indul. Mindent megvesz, ami jól néz ki, és bár alig marad pénze, sörnél komolyabbra nem költ.
Készülődés. Ha a férfi azt mondja, hogy készen van, akkor az úgy is van. Ha a nő azt mondja, hogy készen van, ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy majd készen LESZ, ha megtalálja a fülbevalóját, ha kifesti magát…

 

Tükör. A férfi hiú. Ha titokban is, mindig megnézi magát a tükörben. A nő nevetséges: mindig, mindenben megnézi magát, ami egy kicsit is fényes és tükröz.

 

Telefon. A férfi számára a telefon egyszerű kommunikációs eszköz. Röviden beszél azokkal, akikkel fontos. A nő – miután két hétig a barátnőjénél nyaralt – hazaérve ugynőt hívja fel és képes három órán át csevegni.

 

Irányok. Ha a nő eltéved, behajt az első benzinkúthoz és kérdez. A férfi ezt a gyengeség jeleként értékeli, ezért inkább órákig kóvályog, miközben ilyeneket mond: „Most egy rövidebb utat találok.“ vagy „Ismerős ez a környék, ebben a kocsmában már voltam.“

 

Öltözködés. A nő mindenhez felöltözik. takarításhoz, bevásárláshoz, telefonáláshoz, még ahhoz is, ha kiviszi a szemetet. A férfi életében két alkalomhoz öltözik fel: esküvőkhöz és temetésekhez.

 

Virágok. Ha a feleség elutazik, megkéri a párját, hogy locsolja a virágokat. Mire hazaér, mind kiszárad. Senki sem érti, miért…

 

Bajusz. Van néhány férfi, akinek jól áll a bajusz. Ilyen mondjuk Tom Selleck, vagy Burt Reynolds. Olyan nő viszont nincs, akinek jól állna.

 

Bemondó: Szerelem vagy házasság? Erről töpreng a következő népdal is.

Népdal: A házunk tetején zsuppfedél van… (15)

 

Bemondó: Sokan elfelejtik, hogy nem csak jövendőbelijükkel kötnek házasságot, hanem annak egész családjával is. És ebbe a családba az anyós is beletartozik… Az anyósokról annyi és annyi vicc szól, hogy se szeri se számuk. Nekem ez tetszik a legjobban: „Egy férfi lemegy a házmesterhez: – Jöjjön gyorsan, házmester úr, mert az anyósom ki akar ugrani az ablakon. – És miért kellek én ehhez? – Mert beszorult az ablak.” Röstellem, hogy annyit maceráljuk az anyósokat, pedig annyi minden jótulajdonságuk van. Hallgassunk meg most egy párat ezekből Dávid Ferenc és Zumbühl Willy  előadásában.

 

6. Anyós viccek

 

6.1. Két barát beszélget: Képzeld éppen a vasárnapi ebédet főztük, amikor az
anyósom lement a pincébe krumpliért, a lépcsőn megbotlott, kitörte a nyakát
és meghalt!
– Na és mint csináltatok?
– Rizset.

 

6.2. Két barát beszélget:
– Tudod, hogy fogják kipróbálni az új hidat terhelés alatt?
– Hogy?
– A falu összes anyósát meghívják, hogy nyüzsögjenek a hídon. Ha nem szakad le jó. Ha leszakad még jobb.

 

6.3. Két barát beszélget:
– Miért állsz ki az erkélyre, amikor az anyósod énekel?
– Tudod, nehogy azt higgyék a szomszédok, hogy verem.

 

6.4. Az anyós már több hete vendégeskedik a fiataloknál. Az egyik este megkérdezi a vőtől:
– Mondd, fiam, van még olyan könyv nálatok, amit nem olvastam?
– Igen! A menetrend.

 

6.5. Az anyóst kórházba szállítják egy szívroham után. A doktor mondja a férjnek:
– Sajnos csak rossz hírekkel tudok szolgálni!
– Istenem! Túléli?

 

Bemondó: A számtalan anyósokról szóló népdal közül most ezt választottuk ki:

Népdal: Alma a fa alatt, nyári piros alma… (17)

 

Bemondó: Megfigyeltétek már, hogy az idős házaspároknak van egy jól bevált közös nyelvük, amit csak ők ketten értenek? Az egyik barátom mesélte a következő esetet. „A múltkor a nagyszüleimnél voltam látogatóban. A nagyapám kinyitotta az egyik szekrény ajtaját, és keresgélni kezdett a polcokon. A nagymama megkérdezte: – Mit keresel? – Semmit! – Az nem ott van, hanem az ágy alatt!”

Lám, van olyan házasság, ahol egymás gondolatait is ismerik a házastársak. És van olyan család, ahol a szülők és a gyermekek is ilyen egyetértésben élnek. Most egy egyedülálló produkciónak leszünk tanúi. Benedikt Erika és Benedikt Ildikó, azaz anya és lánya, négykezest játszanak nekünk. Következzék hát:

 

7. Benedikt Erika és Benedikt Ildikó: 1. Michael Proksch: Egy spanyol für Elise.

 

Bemondó:

A házasság gyümölcse a gyermek. Büszke is rájuk anyuka is, apuka is. Mindenkitől meg is kérdezik: – Na, úgye, rám hasonlít? S milyen boldogok, amikor azt hallják, hogy igen. Persze, néha vita is van az apuka és az anyuka között emiatt. Különösen, ha arról van szó, hogy a gyerek ezt vagy amazt a rossz tulajdonságot kitől is örökölte?

– Mondja anyuka, kitol örökölte a gyerek a nagy tudásszomját? – A tudását tőlem, a szomját az apjától.

Pedig örök igazság az a mondás, amit anyukának is és apuknak is meg kellene szívlelni: Alma nem esik messze a fájától.

Apuka kérdezi a fiától – Fiam! Mit dugdosod azt a bizonyítványt? Elveszi a gyermektől, és hangosan olvasni kezdi – „A gyemek ma vécépapírral rakta tele az osztályt, csótányokat szórt szét a padlón, és békát rakott a tanár zsebébe.” Ezért most büntentést kapsz, büdös kölök! – De apa, ezt a bizonyítványt a padláson találtam egy dobozban.Erre az apuka felkiált – Ki engedte meg, hogy a dolgaim közt turkálj?!

Nézzük meg most Dávid Ferenc rövidfilm-válogatását a gyermekekről!

 

8. Upps – gyerekekről!

 

Bemondó: Két kisgyerek játszik egymással: – Játszunk papás-mamást! – Rendben van. Kezdheted! – „Bárcsak soha nem vettelek volna feleségül!”

Énekeljük el most az

Népdal: Ősszel érik babám, a fekete szőlő… (4)

 

Bemondó: Ismét Benedikt Erika és Benedikt Ildikó következnek. Ezuttal egy másik négykezessel. Következzék:

 

9. Benedikt Erika és Benedikt Ildikó: 2. Aram Hacsaturján: Gallop a Chipolino suite-ből.

 

Bemondó: A házasság nem egyéb, mint folytonos tanulás… A feleség rántottát süt reggelire a férjének.
A férj hirtelen beront a konyhába: – Óvatosan! Vigyázz! Egy kicsivel több olajat tegyél bele.
Jaj! Túl sokat sütsz egyszerre. Túl sokat! Fordítsd meg! Fordítsd meg azonnal! Több olaj kell! Jaj! Jaj, mi lesz most?! Több olajat! Odaég! Óvatosan… Vigyázz! Azt mondtam, óvatosan! Soha nem hallgatsz rám, ha főzöl. Soha! Fordítsd meg! Gyerünk! Normális vagy? Elment az eszed? Ne felejtsd el megsózni. Mindig elfelejted megsózni! Sózd! Sózd meg! Sózd már!
Az asszony értetlenül bámul rá: – Mi ütött beléd? Azt hiszed, nem vagyok képes megsütni egy rántottát? A férj nyugodtan válaszol: – Csak meg akartam mutatni, milyen érzés, amikor vezetek.

A házasság tehát nem egyéb, mint folytonos tanulás. Tanuljunk meg mi is egy népdalt…

Dal: Ki az urát nem szereti… (20)

 

Befejezés

Műsorunk végéhez értünk. Azt igyekeztük bemutatni tréfás formában, hogy milyen nehéz, de ugyanakkor milyen szép dolog is egy családban élni. Nehéz, mert ott is mindenkinek el kell fogadnia a másságát és figyelembe kell venni az akaratát. De szép is, mert a másik mássága gazdagít bennünket, és ha az ő akaratára is figyelemmel vagyunk, akkor olyan az életünk, mint egy folytonos nagyszerű kaland…

Melyek a jól működő család jellemzői? Az a jó család, amelyben

• a családtagok kimutatják érzéseiket,
• beszélnek róluk,
• vannak ünnepek,
• támogatják egymást,
• kiállnak egymásért,
• bíztatják egymást,
• képesek lemondani valamiről a másikért,
• tisztelik a másikat,
• bizalmasak egymáshoz,
• megosztják a felelősséget,
• mindenkinek megvan a maga feladata.
• mindenkinek fontos a véleménye,
• egyszóval, ahol szeretik egymást!

 

Ez pedig a legszebb dolog a világon, nem?

Ilyenek legyünk egymással. A szűkebb családi körben épp úgy, mint a mi nagy családunkban, az Egyházközségben. Isten adjon nekünk ehhez sok erőt, egészséget, türelmet és – derűt!

Köszönet minden szereplőnek és megjelenőnek… Most pedig mulassunk!