2016 decembere

B A R Á T O M

A Szent Gellért Magyar Katolikus Egyházközség Havilapja

Szerkesztő: Ft. Merlás Tibor és Ft. Dr. Tempfli Imre. Kiadó: a Szent Gellért Magyar Katolikus Egyházközség. Postacím: Albert-Schäffle-Str. 30, 70186-Stuttgart. Tel: 0711-236 91 90, Fax: 0711-236 73 93, E-mail: mission@gracious-dewdney.138-201-221-2.plesk.page Honlap: www. stuttgarti-katolikusok.de Facebook: Stuttgarti.Katolikusok vagy: Szent Gellért Számla: Postbank Stuttgart, IBAN: DE80 600 100 700 002 190 704,  BIC: PBNKDEFF

2 0 1 6   D E C E M B E R

„Tudod, Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, mint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni. ”  (Márai Sándor)

 

GARAY ANDRÁS: KARÁCSONYI TÖRTÉNET

Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első havat. Karácsonytájt érkeztek meg nyugat felől a szürke fellegek, s letették terhüket a hegyek koszorúja övezte völgyben, de nem olyan városias, hosszú szállingózás módján, hanem vastag bunda alá került a táj, a falu. Mi már december eleje óta a reggeli felkelés után azonnal az ablakhoz siettünk, hogy ledörzsölve a jégvirágokat, megláthassuk az első havat…

Idén sem kellett csalódnunk. András-napra már hósipka borította a Kömöge tetejét, s december közepén egy éjszaka két arasznyi hó hullott, beterített mindent, s mesevilágot varázsolt a környékre. Hurrá! – rohantunk vissza az ablaktól, s sarokba dobva az iskolatáskát, lázasan kezdtük szőni a szünidei terveket. Kertünk vége a hegyek lábáig nyúlott, s kukoricacsutkát cipőnkre kötve vígan siklottunk a havon. Csúszkálással, ródlizással telt az idő, s este, mikor a konyhában egybegyűlt a család, hallgattuk az öregek szavát, apám, Márton tréfálkozásait, a világ gondját, s körülfogott bennünket anyám szerető gondoskodása. Kezdetét vette a sütés-főzés, a készülődés.

Hamarosan itt a karácsony. S mikor apánk egy este azt mondta, hogy másnap levágjuk a disznót, tudtuk, már csak napok vannak hátra, s esténként leszakítva a leveles naptár lapjait, mi, gyerekek, lestük azt az egyre közelebb kerülő piros betűs számot. Már a szánkózás sem volt az igazi, s amíg a férfiak az udvarban tettek-vettek az állatok körül, mi néztük a konyhaasztal köré kuporodva az anyám keze alól kikerülő mézes figurákat, cukordíszeket, apró meglepetéseket.

Titkolózni nemigen lehetett, nem is volt rá szükség. Őszinte világ volt a miénk, tiszta szándékú, egyszerű szavú. Úgy mondták otthon: karácsonykor Jézust várjuk, hogy eljöjjön hozzánk, készülünk, hogy méltónak találjon minket. S az igazi ajándékok ezek az esték voltak, amikor a család összehajolva, gyerekek és szülők közös izgalmával, tréfálkozással az eljövendő nap örömében készülgetett.

Egy este, hogy apám elfújta a lámpást, Dorka húgom odasúgta anyjának: Anya, ugye a Mennyországban is így telnek az esték? Anyám igenére már tudtuk, eljön ő hozzánk, mint tavaly, tavalyelőtt, s amióta csak az eszemet tudom. Egy meglepetés azonban mindig volt. A fa. Ezt mindig apám hozta, de oly észrevétlen, hogy mi, gyerekek sehogy sem értettük, hogyan kerül oda az asztalra, csak lenyűgözve álltuk körül este a gyertyafényben alakot öltő karácsonyfát.

A várt reggelen apám szokás szerint fogta a fejszéjét, felvette hótaposó csizmáját, s mikorra mi előkászálódtunk a meleg dunyhák alól, már csak imbolygó alakját láttuk a hegynek tartva a fehér hómezőben. A fát még az ősszel kinézte. Igaz, kicsit messze kellett mennie fel a hegyekbe, de ezt az utat minden évben megtette, talán neki is le kellett tenni a gondokat, kóborolni a csendes, behavazott tájon.

Ott is volt a fa egy kis beszögellésben, évszázados fenyők oltalmában. Két csapásra kivágta, majd kicsit megpihenve elindult visszafelé. A megindult hóesés betemette a nyomokat, s bizony iparkodnia kellett, hogy sötétedésre visszaérjen. Baljós zúgással feltámadt a szél. Hóna alatt a fenyőfával ugyancsak különös látvány lehetett. De ismerte a tájat, hiszen itt gyerekeskedett, s a falut is alig hagyta el.

Leért a völgybe, s már erőst szürkült az idő, mikor elérte a falu első házait. A hegyek alatt, a forrásnál – hova együtt jártunk a nyáron a többi gyerekkel vízért -, kis ház állott. Egy öreg juhászé volt, kit, mivel nem csizmában járt, hanem bakancsban – mindenki Bakancsos Pista bácsinak szólított. Rossz érzés fogta el apámat a behavazott udvar, a setét ablakok láttán. Megnyitotta a kertajtót, letámasztotta a fát a tornácra és benyitott a házba. Pista bácsi az ágyban feküdt. Mi van magával? – kérdé apám, ahogy meggyújtotta a világot. Beteg vagyok, Márton – mondta az öreg. A kályha hideg volt. – Mindjárt befűtök. Zsófi majd holnap hoz meleg levest meg kóstolót.

Kiment a fészerbe, fát keresett. De csak a hó alatt talált nyirkos, korhadt fadarabokat, így a feladat reménytelennek látszott. Aztán pillantása az ajtónál lévő fára esett. A tuskóra tette a kis fenyőt, s nagyot fohászkodva apróra hasította. Lassan pattogni kezdett a tűz, s fenyőillat töltötte be a kicsi házat. Pista bácsi megkönnyebbedett. Akkor holnap – mondta apám búcsúzóul. Már nagyon vártuk őt. Nehéz lépteit hallva izgalom vett rajtunk erőt. Végre mindannyian együtt vagyunk idehaza. Mikor pillantásunk fehér arcára esett, csak annyit gondoltunk, milyen hideg lehet, s újra átadtuk magunkat a várakozás bódító érzésének. Anyám néhány szót váltott apámmal, majd ünneplőbe öltözve ültünk le a konyhában, s kezdődött, amit úgy vártunk.

Apám ölbe vett bennünket, s szokásunk szerint mesélni kezdett egy idegen országról, egy házaspárról, a születendő kisgyermekről, emberekről, hatalmasokról és szegényekről. Beszélt a rokonokról, a barátokról, a nélkülözőkről, s percek alatt odavarázsolta elénk a falut, a múltat és jövőt, az egész világot. Aztán énekelni kezdtünk, s mikor a kis csengő megszólalt, nagy izgalommal nyitottuk ki a szoba-ajtót. Az asztalon egy tányérban ott voltak a mézes és cukrozott díszek, égtek a gyertyák a tartókban, de a fa, a fa nem volt sehol. Könnyes szemmel, kérdőn néztünk apánkra. A sarokban állt, anyával egymáshoz hajoltak, szemükben megcsillant a gyertyák fénye. Találkoztam az úton Vele, elkérte a fát, én meg odaadtam neki, hiszen nem illik egy kérést Tőle megtagadni. Szavai megnyugtatóan csengtek. Anyám, hogy a csend feszültségét feloldja, az ünnepi asztalhoz invitált bennünket. Boldog karácsonyt mindenkinek – mondta, és behozta a gőzölgő levest.

KÖZLEMÉNYEK – RENDEZVÉNYEK

Az ádvent a latin adventus, ‘eljövetel’ szóból ered és az egyházi év I. része, a Karácsonyt előkészítő időszak. Alapgondolata a megtestesülésben közénk érkező Isten Fiának a várása. Hagyományos vallásos alaphangulatát a hajnali mise, az ún. roráte jelenti. Hogy Urunk megtestesülésének ünnepére mi is kellőképpen előkészülhessünk, Stuttgartban, péntek reggelente (december 2-án, 9-én, 16-án és 22-én) 8.00 órakor róráté-misét tartunk. Utána közös reggeli a plébánián.

*

A Barátságságklub tagjai pedig 2-án és 9-én jönnek össze, 15.30 órakor. Ez utóbbi alkalommal lesz az adventi ünnepségük!  Minden érdeklődőt szeretettel várnak!

*

Ulmban csütörtökönként, azaz: december 1-én, 8-án, 15-én és 22-én  17.30 órától, Weingartenben pedig péntekenként, azaz december 2-án 18 órától, 9-én és 16-án 17.30 órától szentmise, utána mindkét helyen Beszélgetések a Bibliáról.  Adventben Weingartenben december 3-án, 10-én és 17-én reggel 6.30 órakor róráté-misét tartunk. Mindenkit szeretettel várunk!

*

December 4-én, vasárnap, Stuttgartban a 15.00 órai szentmise után Cserkész-Adventet tartunk. Utána pedig kicsinyeinkhez eljön a Mikulás. Minden Hívünket, kicsit és nagyot, nagy szeretettel várunk!

*

A Sportklub és a Bibliakör tagjai december 9-én, pénteken, 18.00 órától Adventi Ünnepséget tartanak. Minden tagot és érdeklődőt szeretettel várnak!

*

December 18-án, vasárnap, Stuttgartban a 12.00 órai szentmise után adventi műsor. Előadók az Egyházközség gyermekei és hívei!

*

Nevess velünk – Két skót beszélget: – Képzeld, az én feleségem születésnapja és a névnapja is Karácsonyra esik. – Nohát, micsoda véletlen! – Dehogy véletlen! Mit gondolsz, miért pont őt vettem feleségül?

 

S Z E N T M I S É I N K

Balingen                       december 03 szombat               17.00 óra

Munderkingen              december 04 vasárn                09.00 óra

Schwäbisch Gmünd      december 04 vasá                   09.30 óra

Stuttgart                       december 04 vasárnap             15.00 óra !!!

Friedrichshafen-Berg    december 10 szombat           17.00 óra

Weingarten                 december 11 vasárnap                10.00 óra

Ulm                                december 11 vasárnap               15.00 óra

Ludwigsburg                 december 18 vasárnap            09.30 óra !!!

Stuttgart                       december 18 vasárnap              12.00 óra

Pforzheim                      december 18 vasárnap              17.00 óra

Stuttgart                       december 24 Karácsony éjjel    19.00 óra

Weingarten                 december 24 Karácsony éjjel     20.00 óra

Böblingen                     december 25 Karácsony I.         09.30 óra

Weingarten                 december 25 Karácsony I.          10.00 óra

Stuttgart                       december 25 Karácsony I.         12.00 óra

Ulm                             december 25 Karácsony I.            15.00 óra

Heilbronn                     december 25 Karácsony I.         15.30 óra

Biberach                      december 26 Karácsony II.         08.45 óra

Ludwigsburg                 december 26 Karácsony II.     09.30 óra      

Stuttgart                       december 26 Karácsony II.       12.00 óra

Eislingen                      december 26 Karácsony II.        15.00 óra

Schwäbisch-Gmünd     december 27 Karácsony III.     09.30 óra

Heidenheim                  december 27 Karácsony III.      15.30 óra

Reutlingen                    december 27 Karácsony III.      16.30 óra