Ki ne akarna \u201ejobban\u201d \u00e9lni? Nehezen dolgoz\u00f3k \u00e9pp\u00fagy, mint munkan\u00e9lk\u00fcliek, alkoholist\u00e1k \u00e9pp \u00fagy, mint a f\u00f6l\u00f6sleges kil\u00f3ikkal k\u00fcszk\u00f6d\u0151k, fiatalok \u00e9s \u00f6regek, f\u00e9rfiak \u00e9s n\u0151k, klerikusok \u00e9s laikusok\u2026 Amint azonban konkr\u00e9t l\u00e9p\u00e9sekre ker\u00fclne a sor, hogyan \u00e9rhet\u0151 el ez a \u201ejobb \u00e9let\u201c, akkor v\u00e1lik neh\u00e9zz\u00e9 az eg\u00e9sz. K\u00edv\u00e1ns\u00e1gaink \u00e9s \u00f3hajaink ugyanis nem egyszer homlokegyenest m\u00e1s ir\u00e1nyba h\u00faznak, mint jobbik \u00e9n\u00fcnk. Csapong\u00f3 v\u00e1gyaink sokszor er\u0151sebbek, mint az \u00e9rtelem j\u00f3zan szava, vagy a lelkiismeret halk n\u00f3gat\u00e1sa.<\/p>\n
A Grimm-mes\u00e9k k\u00f6z\u00f6tt van egy, amely nagyon k\u00e9pszer\u0171en t\u00e1rja szem\u00fcnk el\u00e9 a \u201ejobb \u00e9let\u201d ut\u00e1ni rendetlen v\u00e1gyat, \u00e9s annak k\u00e9t megteremt\u00e9si lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t. Jobban, mint b\u00e1rmilyen hossz\u00fa besz\u00e9d vagy eszmefuttat\u00e1s. \u00cdme \u201eA hal\u00e1sz \u00e9s a feles\u00e9ge\u201d…<\/p>\n
<\/p>\n
\u00c9lt egyszer valaha r\u00e9gen egy hal\u00e1sz. Egy szer\u00e9ny kis kunyh\u00f3ban lakott a tenger partj\u00e1n a feles\u00e9g\u00e9vel. Minden \u00e1ldott nap kiment hal\u00e1szni, kivetette a horgot, s v\u00e1rta, v\u00e1rta a halat. Egy sz\u00e9p napon megint ott horg\u00e1szott a parton, b\u00e1mult a sz\u00e9p tiszta v\u00edzbe, \u00fcld\u00f6g\u00e9lt a botja mellett, \u00e9s t\u00fcrelmesen v\u00e1rt, egyre csak v\u00e1rt. Egyszerre csak megr\u00e1ndult a zsineg, lemer\u00fclt a horog a m\u00e9lybe, s ahogy a hal\u00e1sz f\u00f6lh\u00fazta, egy nagy csuka t\u00e1togott rajta.<\/p>\n
– Hallod-e, te hal\u00e1sz – sz\u00f3lalt meg -, k\u00e9rlek, hagyd meg az \u00e9letemet, nem igazi csuka vagyok \u00e9n, hanem elvar\u00e1zsolt herceg. Mit haszn\u00e1l neked, ha meg\u00f6lsz? Ink\u00e1bb dobj vissza a v\u00edzbe, hadd lubickoljak tov\u00e1bb.<\/p>\n
– Menj csak az utadra – felelte a hal\u00e1sz -, hogyan is b\u00e1ntan\u00e9k egy csuk\u00e1t, amelyik besz\u00e9lni tud?<\/p>\n
Azzal vissza csusszantotta a halat a sz\u00e9p tiszta v\u00edzbe, f\u00f6lszedel\u0151zk\u00f6d\u00f6tt, \u00e9s hazament a kunyh\u00f3ba a feles\u00e9g\u00e9hez.<\/p>\n
– Mi az, ember, ma semmit nem fogt\u00e1l? – k\u00e9rdezte az asszony.<\/p>\n
– Nem fogtam – felelte a hal\u00e1sz -, csak egy csuk\u00e1t. Azt mondta elvar\u00e1zsolt herceg, h\u00e1t visszaengedtem a v\u00edzbe.<\/p>\n
– \u00c9s nem k\u00edv\u00e1nt\u00e1l \u00e9rte semmit t\u0151le?<\/p>\n
– Nem. Mit is k\u00edv\u00e1ntam volna?<\/p>\n
– \u00d3, te szerencs\u00e9tlen – korholta az asszony, – Nem l\u00e1tod, milyen ut\u00e1latos mindig ebben a nyomor\u00fas\u00e1gos kis kunyh\u00f3ban lakni, b\u00fcd\u00f6s is, mocskos is: k\u00edv\u00e1nhatt\u00e1l volna magadnak egy sz\u00e9p kis h\u00e1zat. Menj csak vissza a partra, h\u00edvd ki a v\u00edzb\u0151l a csuk\u00e1t, mondd meg neki, szeretn\u00e9nk egy sz\u00e9p kis h\u00e1zat; biztosan megadja.<\/p>\n
Az embernek nem nagyon akar\u00f3dzott elmenni, de az asszonnyal sem volt kedve civakodni, h\u00e1t kiballagott sz\u00e9p lassan a partra.<\/p>\n
H\u00e1t csak kidugja a fej\u00e9t a csuka a v\u00edzb\u0151l, s k\u00e9rdi:<\/p>\n
– No, mit akarsz?<\/p>\n
– A feles\u00e9gem az\u00e9rt r\u00e1gja a f\u00fclemet – felelte a hal\u00e1sz -, hogy ha egyszer megfogtalak mi\u00e9rt nem k\u00e9rtem t\u0151led valamit az \u00e9leted fej\u00e9ben. Nem akar megmaradni a kunyh\u00f3ban, minden\u00e1ron egy kis h\u00e1zat szeretne.<\/p>\n
– No, csak menj haza, m\u00e1ris megvan – mondta a csuka.<\/p>\n
Az ember hazament, s m\u00e1r nem a r\u00e9gi szeg\u00e9nyes visk\u00f3ban tal\u00e1lta a feles\u00e9g\u00e9t. Sz\u00e9p kis h\u00e1z \u00e1llt a kunyh\u00f3 hely\u00e9n, a kapu mellett kispad, azon \u00fcld\u00f6g\u00e9lt az asszony. S ahogy megl\u00e1tta az ur\u00e1t, el\u00e9be ment, k\u00e9zen fogta, azt mondta:<\/p>\n
– Gyere csak be, n\u00e9zz k\u00f6r\u00fcl, mennyivel szebb most m\u00e1r n\u00e1lunk!<\/p>\n
– No, tetszik? – k\u00e9rdezte az asszony.<\/p>\n
– Tetszik bizony – mondta az ember -, sose k\u00edv\u00e1nn\u00e9k szebbet magunknak!<\/p>\n
Hanem az asszony f\u00f6lemelte a mutat\u00f3ujj\u00e1t, \u00fagy mondta:<\/p>\n
– Majd ezen m\u00e9g gondolkodunk!<\/p>\n
Azzal j\u00f3\u00edz\u0171en megvacsor\u00e1ztak, ut\u00e1na pedig lefek\u00fcdtek, \u00e9s aludtak egyfolyt\u00e1ban reggelig.<\/p>\n
\u00cdgy ment ez egy-k\u00e9t h\u00e9tig b\u00e9kess\u00e9gben. Hanem akkor egyszer csak azt mondta az asszony:<\/p>\n
– Hallod-e, ember! Nagyon sz\u0171k nek\u00fcnk ez a h\u00e1z. Az udvar is kicsiny, a kert is apr\u00f3cska. Szeretn\u00e9k sz\u00e9p, t\u00e1gas k\u0151kast\u00e9lyban lakni. Menj, keresd meg a csuk\u00e1t, k\u00e9rd meg, aj\u00e1nd\u00e9kozzon nek\u00fcnk egy kast\u00e9lyt.<\/p>\n
– Asszony, asszony – korholta a hal\u00e1sz -, \u00e9pp el\u00e9g nagy ez a h\u00e1z, minek lakn\u00e1nk mi kast\u00e9lyban?<\/p>\n
De az asszony r\u00e1ripakodott:<\/p>\n
– Ne okvetetlenkedj\u00e9l itt nekem; hanem eredj, ha mondom!<\/p>\n
A hal\u00e1sznak neh\u00e9z lett a sz\u00edve, csak nem akart menni, s v\u00e1ltig azt hajtogatta mag\u00e1ban: „Nincs ez rendj\u00e9n” – de az\u00e9rt m\u00e9giscsak kiballagott.<\/p>\n
– No, mit akar h\u00e1t? – k\u00e9rdezte a csuka.<\/p>\n
– Haj – felelte a hal\u00e1sz -, nagy k\u0151kast\u00e9lyban akar lakni!<\/p>\n
– No, csak menj haza sz\u00e9pen, ott v\u00e1r m\u00e1r az asszony a kast\u00e9ly kapuj\u00e1ban.<\/p>\n
A hal\u00e1sz elindult, s egyszerre csak mit l\u00e1tott? Nagy k\u0151palota b\u00fcszk\u00e9lkedett a kis h\u00e1zuk hely\u00e9n, a feles\u00e9ge meg f\u00f6nn \u00e1llt a l\u00e9pcs\u0151 tetej\u00e9n, \u00e9s \u00e9ppen be akart nyitni. Amint az ur\u00e1t megl\u00e1tta, vid\u00e1man integetni kezdett neki, azt\u00e1n k\u00e9zen fogta, \u00e9s azt mondta:<\/p>\n
– Gyere csak, n\u00e9zz\u00fck meg az \u00faj otthonunkat!<\/p>\n
Hatalmas m\u00e1rv\u00e1nyburkolatos csarnokba l\u00e9ptek. Szolg\u00e1k serege v\u00e1rta ott \u0151ket; m\u00e9lyen meghajoltak a gazd\u00e1ik el\u0151tt, \u00e9s kit\u00e1rt\u00e1k az ajt\u00f3kat. Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171en tap\u00e9t\u00e1zott sima falak ragyogtak fel\u00e9j\u00fck, a szob\u00e1kban csupa aranysz\u00e9k meg aranyasztal, \u00e9s a mennyezetr\u0151l sok\u00e1g\u00fa krist\u00e1lycsill\u00e1rok f\u00fcggtek. Minden szob\u00e1ban, minden kamr\u00e1ban s\u00fcpped\u0151s sz\u0151nyegek; az asztalok meg csak \u00fagy roskadoztak a legfinomabb \u00e9telekt\u0151l, legzamatosabb borokt\u00f3l. A palota m\u00f6g\u00f6tt t\u00e1gas udvar h\u00faz\u00f3dott, benne l\u00f3ist\u00e1ll\u00f3, teh\u00e9nist\u00e1ll\u00f3, pomp\u00e1s hint\u00f3kkal rakott kocsisz\u00edn, az udvaron t\u00fal pedig f\u00f6ls\u00e9ges kert a vil\u00e1g legszebb vir\u00e1gaival \u00e9s leg\u00edzesebb gy\u00fcm\u00f6lcseivel. Azt\u00e1n csod\u00e1latos park, csak a hossza vagy f\u00e9l m\u00e9rf\u00f6ld, p\u00e1zsitj\u00e1n, csalitosaiban \u0151zek, szarvasok, nyulak sz\u00f6kelltek; egysz\u00f3val egy\u00fctt volt itt minden, amit csak ember k\u00edv\u00e1nhat.<\/p>\n
– No, l\u00e1tod, h\u00e1t nem sz\u00e9p ez? – k\u00e9rdezte az asszony.<\/p>\n
– Bizony, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 sz\u00e9p – felelte a f\u00e9rje -, most azt\u00e1n m\u00e1r igaz\u00e1n nem k\u00edv\u00e1nhatunk szebbet magunknak.<\/p>\n
– Majd ezen m\u00e9g gondolkodunk – mondta a feles\u00e9ge. El\u0151bb alszunk r\u00e1 egyet.<\/p>\n
Azzal lefek\u00fcdtek.<\/p>\n
\u00c9s az asszony el\u0151bb kir\u00e1lyn\u0151, majd cs\u00e1sz\u00e1rn\u0151, azut\u00e1n p\u00e1pa akart lenni. \u00c9s a csuka minden k\u00edv\u00e1ns\u00e1g\u00e1t teljes\u00edtette. V\u00e9g\u00fcl az asszony azt \u00f3hajtotta, hogy \u0151 legyen az \u00daristen…<\/p>\n
Szeg\u00e9ny hal\u00e1sz f\u00f6lr\u00e1ntotta a nadr\u00e1gj\u00e1t, s futott a tengerhez, mint akit h\u00e9t \u00f6rd\u00f6g kerget.<\/p>\n
– No, mit akar megint? – k\u00e9rdezte a csuka.<\/p>\n
– Jaj – ny\u00f6gte a hal\u00e1sz – \u0151 akar lenni az \u00daristen!<\/p>\n
– H\u00e1t akkor menj csak haza sz\u00e9pen, ott \u00fcl megint az asszony a hal\u00e1szkunyh\u00f3ban.<\/p>\n
Az\u00f3ta is ott \u00fclnek.<\/p>\n
<\/p>\n
Mindig m\u00e1sokkal hasonl\u00edtjuk magunkat, \u00e9s olyanokkal, akik szerint\u00fcnk, t\u00f6bbre vitt\u00e9k, mint mi.<\/p>\n
Mindig m\u00e1sok akarunk lenni, mint vagyunk: fiatalabbak, szebbek, sikeresebbek, h\u00edresebbek.<\/p>\n
Manaps\u00e1g nem akarunk ugyan \u201ekir\u00e1ly, cs\u00e1sz\u00e1r vagy p\u00e1pa\u201d lenni, de mindig t\u00f6bbr\u0151l \u00e1lmodunk:<\/p>\n
Ha majd egyszer bev\u00e9gzem az iskol\u00e1t, az egyetemet, akkor majd feln\u00e9znek r\u00e1m \u00e9s tisztelni fognak…<\/p>\n
Ha majd egyszer dolgozni fogok, akkor majd sok p\u00e9nzem lesz…<\/p>\n
Ha majd egyszer oszt\u00e1lyvezet\u0151nek neveznek ki, akkor majd \u00e9n fogok parancsolni m\u00e1snak…<\/p>\n
Ha majd egyszer nyugd\u00edjas leszek, akkor csak utazom \u00e9s f\u00e9ny\u0171z\u0151en \u00e9lek…<\/p>\n
<\/p>\n
A mesebeli hal\u00e1sz feles\u00e9g\u00e9nek meg kell tapasztalnia, amit egy\u00e9bk\u00e9nt mindenkinek, hogy a \u201et\u00f6bb\u201d az nem f\u00f6lt\u00e9tlen\u00fcl \u201ejobb\u201d is. Hogy a t\u00f6bb birtok, a t\u00f6bb tekint\u00e9ly, a m\u00e1sok f\u00f6l\u00f6tti t\u00f6bb hatalom t\u00e1volr\u00f3l sem jelenti azt, hogy boldogabb leszek.<\/p>\n
<\/p>\n
\u00c9s \u00e9pp ez az, amit J\u00e9zus Urunk az esz\u00fcnkbe \u00e9s a sz\u00edv\u00fcnkbe akar v\u00e9sni mikor azt mondja: \u201eMert mit haszn\u00e1l az embernek, ha az eg\u00e9sz vil\u00e1got megnyeri, lelk\u00e9ben pedig k\u00e1rt vall? Vagy mit adhat az ember v\u00e1lts\u00e1gd\u00edjul a lelk\u00e9\u00e9rt?\u201d<\/em> (v\u00f6. Mt 16,26)<\/p>\n <\/p>\n A \u201ejobban \u00e9let\u201d, amire J\u00e9zus Urunk h\u00edv benn\u00fcnket, soha nem a mennyis\u00e9get<\/em> c\u00e9lozza meg, hanem mindig a min\u0151s\u00e9get<\/em>. \u201eNe arra t\u00f6rekedj, hogy t\u00f6bbed legyen, hanem arra, hogy jobb legy\u00e9l! Ne arra t\u00f6rekedj, hogy \u201epalot\u00e1d\u201d legyen, hanem arra, hogy a \u201ekunyh\u00f3ban\u201d is jobb legyen a sz\u00edved, lelked, jellemed!<\/p>\n <\/p>\n <\/p>\n \u201eNem tudni nemet mondani\u201d, minduntalan engedni a divatnak, a rekl\u00e1moknak, a partner becsv\u00e1gy\u00e1nak vagy emberi gyenges\u00e9g\u00e9nek, \u00f6nmagunk emberi gyenges\u00e9geinek, a t\u00f6megnek, a bar\u00e1ti k\u00f6rnek vagy az ismer\u0151s\u00f6knek, a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 csoportoknak, azt tenni mindig, amit a t\u00f6bbs\u00e9g tesz, nehogy kil\u00f3gjunk a sorb\u00f3l, \u00e9s k\u00f6zben \u00f6nmagunkhoz h\u0171tlenek lesz\u00fcnk – \u00e9pp \u00fagy nem vezet boldogs\u00e1ghoz, mint az egyre t\u00f6bbre val\u00f3 v\u00e1gyakoz\u00e1s. A v\u00e9g\u00e9n \u00e9pp \u00fagy a visk\u00f3ban v\u00e9gezz\u00fck majd, mint a hal\u00e1sz feles\u00e9ge…<\/p>\n <\/p>\n Nem tudom, hogy ki mit fogad fel majd nagyb\u00f6jtre. Szem\u00e9lye v\u00e1logatja. Magam a szok\u00e1sosat szoktam felfogadni: semmi alkohol, kevesebb \u00e9tel, kevesebb TV, kevesebb besz\u00e9d, t\u00f6bb csend, t\u00f6bb olvas\u00e1s, t\u00f6bb \u00f6nmagamba-n\u00e9z\u00e9s, t\u00f6bb m\u00e1sok fel\u00e9 fordul\u00e1s…<\/p>\n <\/p>\n A fenti mese ut\u00e1n azonban m\u00e9g k\u00e9t m\u00e1s nagyb\u00f6jti gondolatot is tal\u00e1ltam.<\/p>\n Ezeket aj\u00e1nlom most minden kedves Olvas\u00f3m figyelm\u00e9be…<\/p>\n <\/p>\n Ha \u201ejobb \u00e9letet\u201d akarsz magadnak, akkor ne engedd v\u00e1gyaidat \u00e9s \u00f3hajaidat az \u00e9gig n\u0151ni, hanem ebben vagy abban a pontban id\u0151ben (kezdd most nagyb\u00f6jtben!) szabj nekik \u2013 \u00e9sszer\u0171en \u2013 hat\u00e1rt, miel\u0151tt elsz\u00e1lln\u00e1nak veled a lovak! A beteljes\u00fcletlen, t\u00falzott v\u00e1gyak el\u00e9gedetlenn\u00e9 \u00e9s boldogtalann\u00e1 tesznek!<\/p>\n <\/p>\n Ha pedig \u00fagy \u00e9rzed, hogy k\u00edv\u00fclr\u0151l ir\u00e1ny\u00edtanak, hogy nem \u00f6nmagad \u00e9led az \u00e9letet, hanem m\u00e1s vagy m\u00e1sok, akkor mondj (kezdd most nagyb\u00f6jtben!) hat\u00e1rozottan nemet a divatnak, a rekl\u00e1mnak, a t\u00f6megnek. Pr\u00f3b\u00e1lj meg \u00f6nmagad lenni! Aki \u00f6nmaga, az a kunyh\u00f3ban is el\u00e9gedett \u00e9s boldog!<\/p>\n <\/p>\n Meg vagyok gy\u0151z\u0151dve arr\u00f3l, hogy a k\u00e9t k\u00eds\u00e9rt\u00e9s k\u00f6z\u00f6tt, aminek a hal\u00e1sz feles\u00e9ge (mindig t\u00f6bbet akarni) \u00e9s a hal\u00e1sz (nem tudni nemet mondani) nem tudott ellen\u00e1llni, ez\u00e9rt elesett, tal\u00e1lhat\u00f3 az az \u00fat, amely a \u201ejobb \u00e9let\u201d fel\u00e9 vezet, \u00e9s amely, Testv\u00e9r, el\u0151tted \u00e9s el\u0151ttem is nyitva \u00e1ll…<\/p>\n <\/p>\n Ezt megkeresni \u00e9s megtal\u00e1lni \u2013 ez lesz nekem most a nagyb\u00f6jti felt\u00e9telem…<\/p>\n <\/p>\n Pr\u00f3b\u00e1ld meg Te is!<\/p>\n <\/p>\n Ezt k\u00edv\u00e1nja Neked, minden Kedves H\u00edv\u00e9nek \u00e9s Olvas\u00f3j\u00e1nak, szeretettel<\/p>\n <\/p>\n Imre atya<\/em><\/p>\n \u00a0<\/em><\/p>\n Stuttgart, 2015-02-23.<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Ki ne akarna \u201ejobban\u201d \u00e9lni? Nehezen dolgoz\u00f3k \u00e9pp\u00fagy, mint munkan\u00e9lk\u00fcliek, alkoholist\u00e1k \u00e9pp \u00fagy, mint a f\u00f6l\u00f6sleges kil\u00f3ikkal k\u00fcszk\u00f6d\u0151k, fiatalok \u00e9s \u00f6regek, f\u00e9rfiak \u00e9s n\u0151k, klerikusok \u00e9s laikusok\u2026 Amint azonban konkr\u00e9t l\u00e9p\u00e9sekre ker\u00fclne a sor, hogyan \u00e9rhet\u0151 el ez a \u201ejobb \u00e9let\u201c, akkor v\u00e1lik neh\u00e9zz\u00e9 az eg\u00e9sz. K\u00edv\u00e1ns\u00e1gaink \u00e9s \u00f3hajaink ugyanis nem egyszer homlokegyenest m\u00e1s ir\u00e1nyba h\u00faznak, mint jobbik \u00e9n\u00fcnk. Csapong\u00f3 v\u00e1gyaink sokszor er\u0151sebbek, mint az \u00e9rtelem j\u00f3zan szava, vagy a lelkiismeret halk n\u00f3gat\u00e1sa. A Grimm-mes\u00e9k k\u00f6z\u00f6tt van egy, amely nagyon k\u00e9pszer\u0171en t\u00e1rja szem\u00fcnk el\u00e9 a \u201ejobb \u00e9let\u201d ut\u00e1ni rendetlen v\u00e1gyat, \u00e9s annak k\u00e9t megteremt\u00e9si lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t. Jobban, mint b\u00e1rmilyen hossz\u00fa besz\u00e9d vagy eszmefuttat\u00e1s. \u00cdme \u201eA hal\u00e1sz \u00e9s a feles\u00e9ge\u201d… \u00c9lt egyszer valaha r\u00e9gen egy hal\u00e1sz. Egy szer\u00e9ny kis kunyh\u00f3ban lakott a tenger partj\u00e1n a feles\u00e9g\u00e9vel. Minden \u00e1ldott nap kiment hal\u00e1szni, kivetette a horgot, s v\u00e1rta, v\u00e1rta a halat. Egy sz\u00e9p napon megint ott horg\u00e1szott a parton, b\u00e1mult a sz\u00e9p tiszta v\u00edzbe, \u00fcld\u00f6g\u00e9lt a botja mellett, \u00e9s t\u00fcrelmesen v\u00e1rt, egyre csak v\u00e1rt. Egyszerre csak megr\u00e1ndult a zsineg, lemer\u00fclt a horog a m\u00e9lybe, s ahogy a hal\u00e1sz f\u00f6lh\u00fazta, egy nagy csuka t\u00e1togott rajta. – Hallod-e, te hal\u00e1sz – sz\u00f3lalt meg -, k\u00e9rlek, hagyd meg az \u00e9letemet, nem igazi csuka vagyok \u00e9n, hanem elvar\u00e1zsolt herceg. Mit haszn\u00e1l neked, ha meg\u00f6lsz? Ink\u00e1bb dobj vissza a v\u00edzbe, hadd lubickoljak tov\u00e1bb. – Menj csak az utadra – felelte a hal\u00e1sz -, hogyan is b\u00e1ntan\u00e9k egy csuk\u00e1t, amelyik besz\u00e9lni tud? Azzal vissza csusszantotta a halat a sz\u00e9p tiszta v\u00edzbe, f\u00f6lszedel\u0151zk\u00f6d\u00f6tt, \u00e9s hazament a kunyh\u00f3ba a feles\u00e9g\u00e9hez. – Mi az, ember, ma semmit nem fogt\u00e1l? – k\u00e9rdezte az asszony. – Nem fogtam – felelte a hal\u00e1sz -, csak egy csuk\u00e1t. Azt mondta elvar\u00e1zsolt herceg, h\u00e1t visszaengedtem a v\u00edzbe. – \u00c9s nem k\u00edv\u00e1nt\u00e1l \u00e9rte semmit t\u0151le? – Nem. Mit is k\u00edv\u00e1ntam volna? – \u00d3, te szerencs\u00e9tlen – korholta az… <\/p>\n\n