Any\u00e1k Napj\u00e1ra<\/p>\n
Az Any\u00e1k Napj\u00e1t igaz\u00e1b\u00f3l Anna Marie Jarvisnak (1864-1948) k\u00f6sz\u00f6nhetj\u00fck, aki \u00edgy akart \u00e9desanyj\u00e1nak maradand\u00f3 eml\u00e9ket \u00e1ll\u00edtani. Szerintem ez az amerikai fiatalasszony meg\u00e9rdemli, hogy megjegyezz\u00fck a nev\u00e9t. Nemcsak mert a Kongresszussal – r\u00f6pke 6 \u00e9v ut\u00e1n \u2013 el tudta fogadtatni javaslat\u00e1t, hanem sokkal ink\u00e1bb az\u00e9rt, mert egy olyan \u00f3hajt fogalmazott meg, amely minden j\u00f3\u00e9rz\u00e9s\u0171 ember sz\u00edvev\u00e1gya volt.
\n\u201eIstent soha nem l\u00e1tta senki\u201d (1 Jn 4, 12), mondja Szent J\u00e1nos apostol. Igaz\u00e1nak teol\u00f3giai tartalm\u00e1t nem vitatom, de szabad legyen hozz\u00e1f\u0171zn\u00f6m, hogy Istent meg lehet \u201e\u00e9rezni\u201d, \u201esz\u00edv\u00e9t tenyer\u00fcnkbe tudjuk venni”, k\u00f6zels\u00e9g\u00e9t meg tudjuk tapasztalni \u00e9desany\u00e1nk k\u00f6zels\u00e9g\u00e9n, gondoskod\u00e1s\u00e1n \u00e9s \u00e1ldozatk\u00e9szs\u00e9g\u00e9n kereszt\u00fcl. Hadd mondok el egy szem\u00e9lyes \u00e9lm\u00e9nyt.
\nTal\u00e1n f\u00e9l \u00e9ves lehettem, amikor kit\u00f6rt rajtam a l\u00e1z. Any\u00e1m azt hitte, hogy csak egy a szok\u00e1sos gyermekbetegs\u00e9gek k\u00f6z\u00fcl. Akkor r\u00e9m\u00fclt csak meg, amikor az \u00f6reg nagyk\u00e1rolyi orvos \u00f6sszer\u00e1ncolt homlok\u00e1t megl\u00e1tta: \u201eNincs ments\u00e9g, sajnos!” – mondta az egy\u00fctt\u00e9rz\u0151n. \u201eMaga m\u00e9g fiatal, Isten ad m\u00e9g m\u00e1sikat.” Any\u00e1m nem adta fel: a hal\u00e1llal is szembesz\u00e1llt miattam. Kilenc nap \u00e9s kilenc \u00e9jjel virrasztott sirdog\u00e1lva \u00e9s eget ostromolva az \u00e1gyam mellett. \u00c9s \u00e9n megmenek\u00fcltem.
\nNem akarom azt \u00e1ll\u00edtani, hogy csak az \u00e9n any\u00e1m h\u0151s, j\u00f3lehet nekem az! Hisz h\u00e1ny \u00e9s h\u00e1ny \u00e9desanya tette meg ugyanezt, vagy tal\u00e1n m\u00e9g t\u00f6bbet is a gyermek\u00e9\u00e9rt.
\nCsak annyit szeretn\u00e9k elmondani, hogy valah\u00e1nyszor neh\u00e9zs\u00e9ggel kellett szemben\u00e9znem, mindig hozz\u00e1 futottam: nev\u00e9t ki\u00e1ltottam, mikor elnyelni k\u00e9sz\u00fclt a meg\u00e1radt Kraszna parttalan vize; a ma m\u00e1r gyerekesnek t\u0171n\u0151, de akkor gy\u00f3gy\u00edthatatlannak v\u00e9lt betegs\u00e9geim els\u0151 orvosa is \u0151 volt; Vele osztottam meg els\u0151 szerelmem \u00e9s majdani hivat\u00e1som titk\u00e1t… s m\u00e9g most is, deresed\u0151 fejjel, 2000 km t\u00e1volb\u00f3l is minden este hozz\u00e1 \u00fczenem gondjaimat. Mert \u00edgy kimondhatatlanul k\u00f6nnyebb. \u00c9s valahogy tudom: amit \u0151 foglal im\u00e1j\u00e1ba, az biztos, hogy Istent is sz\u00edven tal\u00e1lja; annak \u0150 sem tud ellen\u00e1llni, mert az \u00e9desany\u00e1kat Isten hagyta itt nek\u00fcnk a f\u00f6ld\u00f6n, maga helyett!
\nAny\u00e1k Napja k\u00f6zeledik. Az eltelt p\u00e1r \u00e9vtized alatt annyi minden m\u00e1sra is pr\u00f3b\u00e1lt\u00e1k m\u00e1r felhaszn\u00e1lni ezt a sz\u00e9p \u00fcnnepet: Amerik\u00e1ban v\u00e1s\u00e1rl\u00e1s \u00f6szt\u00f6nz\u00e9sre, a 2. vil\u00e1gh\u00e1boru el\u0151tti N\u00e9metorsz\u00e1gban a F\u00fchrer c\u00e9ljaira, a kommunista \u00e9ra pedig egyenesen elhallgatta, mert abban kereszt\u00e9ny \u00e9desany\u00e1kra egy\u00e1ltal\u00e1n nem volt sz\u00fcks\u00e9g.
\nMost nem is akarok \u00e9n m\u00e1st, csak h\u00e1l\u00e1s sz\u00edvvel gondolni valah\u00e1nyra, \u00e9s az\u00e9rt im\u00e1dkozni, hogy tov\u00e1bbra is sug\u00e1rozz\u00e1k itt a f\u00f6ld\u00f6n nek\u00fcnk, – n\u00e9ha h\u00e1l\u00e1tlannak, feled\u00e9kenynek, t\u00e9kozl\u00f3nak t\u0171n\u0151 – gyermekeiknek, Isten szeretet\u00e9t \u00e9s j\u00f3s\u00e1g\u00e1t.
\nKezemben gy\u0171r\u00f6tt kis vir\u00e1gcsokor. \u00c9desany\u00e1m kedvence. De most nincs kinek odaadnom. \u0150 nagyon messze van…
\nFogadj\u00e1tok el t\u0151lem szeretettel e p\u00e1r sorban ti, itteni \u00e9desany\u00e1k.
\nStuttgart, 2018-05-14.<\/p>\n
Imre atya<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Any\u00e1k Napj\u00e1ra Az Any\u00e1k Napj\u00e1t igaz\u00e1b\u00f3l Anna Marie Jarvisnak (1864-1948) k\u00f6sz\u00f6nhetj\u00fck, aki \u00edgy akart \u00e9desanyj\u00e1nak maradand\u00f3 eml\u00e9ket \u00e1ll\u00edtani. Szerintem ez az amerikai fiatalasszony meg\u00e9rdemli, hogy megjegyezz\u00fck a nev\u00e9t. Nemcsak mert a Kongresszussal – r\u00f6pke 6 \u00e9v ut\u00e1n \u2013 el tudta fogadtatni javaslat\u00e1t, hanem sokkal ink\u00e1bb az\u00e9rt, mert egy olyan \u00f3hajt fogalmazott meg, amely minden j\u00f3\u00e9rz\u00e9s\u0171 ember sz\u00edvev\u00e1gya volt. \u201eIstent soha nem l\u00e1tta senki\u201d (1 Jn 4, 12), mondja Szent J\u00e1nos apostol. Igaz\u00e1nak teol\u00f3giai tartalm\u00e1t nem vitatom, de szabad legyen hozz\u00e1f\u0171zn\u00f6m, hogy Istent meg lehet \u201e\u00e9rezni\u201d, \u201esz\u00edv\u00e9t tenyer\u00fcnkbe tudjuk venni”, k\u00f6zels\u00e9g\u00e9t meg tudjuk tapasztalni \u00e9desany\u00e1nk k\u00f6zels\u00e9g\u00e9n, gondoskod\u00e1s\u00e1n \u00e9s \u00e1ldozatk\u00e9szs\u00e9g\u00e9n kereszt\u00fcl. Hadd mondok el egy szem\u00e9lyes \u00e9lm\u00e9nyt. Tal\u00e1n f\u00e9l \u00e9ves lehettem, amikor kit\u00f6rt rajtam a l\u00e1z. Any\u00e1m azt hitte, hogy csak egy a szok\u00e1sos gyermekbetegs\u00e9gek k\u00f6z\u00fcl. Akkor r\u00e9m\u00fclt csak meg, amikor az \u00f6reg nagyk\u00e1rolyi orvos \u00f6sszer\u00e1ncolt homlok\u00e1t megl\u00e1tta: \u201eNincs ments\u00e9g, sajnos!” – mondta az egy\u00fctt\u00e9rz\u0151n. \u201eMaga m\u00e9g fiatal, Isten ad m\u00e9g m\u00e1sikat.” Any\u00e1m nem adta fel: a hal\u00e1llal is szembesz\u00e1llt miattam. Kilenc nap \u00e9s kilenc \u00e9jjel virrasztott sirdog\u00e1lva \u00e9s eget ostromolva az \u00e1gyam mellett. \u00c9s \u00e9n megmenek\u00fcltem. Nem akarom azt \u00e1ll\u00edtani, hogy csak az \u00e9n any\u00e1m h\u0151s, j\u00f3lehet nekem az! Hisz h\u00e1ny \u00e9s h\u00e1ny \u00e9desanya tette meg ugyanezt, vagy tal\u00e1n m\u00e9g t\u00f6bbet is a gyermek\u00e9\u00e9rt. Csak annyit szeretn\u00e9k elmondani, hogy valah\u00e1nyszor neh\u00e9zs\u00e9ggel kellett szemben\u00e9znem, mindig hozz\u00e1 futottam: nev\u00e9t ki\u00e1ltottam, mikor elnyelni k\u00e9sz\u00fclt a meg\u00e1radt Kraszna parttalan vize; a ma m\u00e1r gyerekesnek t\u0171n\u0151, de akkor gy\u00f3gy\u00edthatatlannak v\u00e9lt betegs\u00e9geim els\u0151 orvosa is \u0151 volt; Vele osztottam meg els\u0151 szerelmem \u00e9s majdani hivat\u00e1som titk\u00e1t… s m\u00e9g most is, deresed\u0151 fejjel, 2000 km t\u00e1volb\u00f3l is minden este hozz\u00e1 \u00fczenem gondjaimat. Mert \u00edgy kimondhatatlanul k\u00f6nnyebb. \u00c9s valahogy tudom: amit \u0151 foglal im\u00e1j\u00e1ba, az biztos, hogy Istent is sz\u00edven tal\u00e1lja; annak \u0150 sem tud ellen\u00e1llni, mert az \u00e9desany\u00e1kat Isten hagyta itt nek\u00fcnk a f\u00f6ld\u00f6n, maga helyett! Any\u00e1k Napja… <\/p>\n