Isten \u00fatjai<\/p>\n
Egy majdnem elmaradt bibliak\u00f6r marg\u00f3j\u00e1ra<\/p>\n
T\u00e9lut\u00f3n megosztott gondolataim kicsit olyanra sikerednek, mint az idei t\u00e9l, gyan\u00fasan enyhe napok, n\u00e9hol egy-egy azonnal olvad\u00e1snak indul\u00f3 h\u00f3z\u00e1por, havas es\u0151, sz\u00e9l, c\u00e9ltalan, latyakos s\u00e9t\u00e1k, sz\u00e9tsz\u00f3rt gondolataim az \u00e1tlagos h\u00e9tk\u00f6znapokban, nem felt\u00e9tlen\u00fcl nagy kih\u00edv\u00e1sok, a t\u00fal korai \u00f6r\u00f6m af\u00f6l\u00f6tt, hogy id\u00e9n meg\u00fasztuk a telet, a bek\u00f6sz\u00f6n\u0151 b\u00f6jti id\u0151szak, febru\u00e1r tizennegyedike felem\u00e1ss\u00e1ga, hamvaz\u00f3szerda \u00e9s Szent B\u00e1lint, itt nyugaton m\u00e1ra m\u00e1r szinte kiz\u00e1r\u00f3lag a szerelmesek Valentin-napja – b\u00e1r a viszonzatlan \u00e9rzelem olykor val\u00f3ban a lemond\u00e1s \u00e9s a csal\u00f3d\u00e1s keser\u0171 kenyer\u00e9n \u00e9l, – s h\u00e1t m\u00e9gsem lehet olyan kor\u00e1n tavaszt mondani, m\u00e1rcius kezdetekor a kem\u00e9ny m\u00ednuszok. Hov\u00e1 \u00e9rkezem \u00e9s honnan indulok?
\nLehet \u00e9s szabad-e az idei b\u00f6jt\u00f6n nagyobb megr\u00e1zk\u00f3dtat\u00e1sok n\u00e9lk\u00fcl \u00e1tesni? Vagy m\u00e9gsem?
\nHisz „a maga \u00fatj\u00e1t minden ember j\u00f3nak l\u00e1tja, de az \u00dar a sz\u00edvek vizsg\u00e1l\u00f3ja” (P\u00e9ld 21,1).
\nAz \u00dar \u00fatjai kif\u00fcrk\u00e9szhetetlenek, mi m\u00e9gsem v\u00e1gyunk m\u00e1sra, minthogy egyszer val\u00f3ban \u00f6sszefusson minden \u00fat, sz\u00e1nd\u00e9k \u00e9s k\u00edv\u00e1ns\u00e1g. Mert \u201eaz Istenkeres\u0151k n\u00e9pe l\u00e1tni k\u00edv\u00e1nja arcodat Uram\u201c (Zsolt 23,6). H\u00e1ny \u00e1lmatlan \u00e9jszaka, mennyi meg\u00e1lmodott \u00e9s f\u00e9lresiker\u00fclt akarat, h\u00e1ny \u00e9letre h\u00edvott k\u00eds\u00e9rt\u00e9s \u00e9s hamis \u00f6n\u00e1lltat\u00e1s ut\u00e1n merem mindezt kimondani?
\nKit\u00e1rulkozik el\u0151ttem egy k\u00e9p, amelyben a mindenkori ember, ak\u00e1r j\u00f3magam, szabad akaratom teljes tudat\u00e1ban, saj\u00e1t v\u00e1gyaimat \u00e9s c\u00e9ljaimat sokkal ink\u00e1bb kergetem mint k\u00f6vetem. \u00c1tlagos kedvvel, \u00e1tlagos h\u00e9vvel nekiv\u00e1gok a vil\u00e1gnak. B\u00e1rmi motiv\u00e1lhat, bels\u0151 ind\u00edttat\u00e1s, d\u00f6nt\u00e9sk\u00e9nyszer, j\u00f3 \u00e9s kev\u00e9sb\u00e9 j\u00f3 sz\u00e1nd\u00e9kok. Az \u00fat kisebb \u00e9s nagyobb megtorpan\u00e1sok k\u00f6z\u00f6tt halad, legink\u00e1bb csak akkor lass\u00edtok, ha nem vagyok biztos a dolgomban, sokszor hib\u00e1zom, de \u00fagy teszek, mintha mi sem t\u00f6rt\u00e9nt volna. Egyre gyakrabban szor\u00edt az \u00e9rz\u00e9s, a j\u00e1rhat\u00f3 utat elhagytam, m\u00e1r r\u00e9g let\u00e9rtem r\u00f3la, v\u00e1ltoztatni viszont k\u00e9ptelen vagyok. Tal\u00e1n rossz szok\u00e1saim, k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeim akad\u00e1lyoznak. Fogadkoz\u00e1somnak, hogy holnapt\u00f3l minden m\u00e1sk\u00e9nt lesz, legt\u00f6bbsz\u00f6r nincs foganatja, komoly alapja sem. S ha mindent magam m\u00f6g\u00f6tt hagyn\u00e9k is, egyre biztosabb vagyok abban, nem lehet esem\u00e9nyeket meg nem t\u00f6rt\u00e9ntt\u00e9 tenni, m\u00e9g akkor sem, ha visszat\u00e9rhetn\u00e9k addig a pontig, ahol minden elromlott.
\n„Mert t\u00e1gas a kapu \u00e9s sz\u00e9les az \u00fat, amely a roml\u00e1sba visz \u2013 sokan bemennek rajta. Sz\u0171k a kapu \u00e9s keskeny az \u00fat, amely az \u00e9letre vezet \u2013 kevesen vannak, akik megtal\u00e1lj\u00e1k” (Mt 7,13-14)
\nA legnehezebb beismerni, seg\u00edts\u00e9g n\u00e9lk\u00fcl, m\u00e1r nem jutok tov\u00e1bb…
\nHa \u00e9n egyed\u00fcl k\u00e9ptelen vagyok elindulni, m\u00e1sok seg\u00edthetnek nekem ebben. A l\u00e9nyeg, hogy j\u00f3 \u00f3r\u00e1ban beavassam a Gondvisel\u00e9st. Mikor \u00e9rkezik el a j\u00f3 \u00f3ra \u00e9s ki az? T\u00f6rt\u00e9nhet b\u00e1rmi, legyen az b\u00e1rki, tudni fogom, mert „az \u00dar a sz\u00edvek vizsg\u00e1l\u00f3ja… ismer engem… messzir\u0151l \u00e9szreveszi sz\u00e1nd\u00e9komat, szemmel tartja j\u00e1r\u00e1somat, gondja van minden utamra, m\u00e9g nyelvemen sincs a sz\u00f3, m\u00e1r el\u0151tte tudva van\u2026nem futhatok el lelke el\u0151l…” (Zsolt 139,4) saj\u00e1t magam el\u0151l sem oly messzire, hogy az \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1g \u00fatj\u00e1ra vissza ne tal\u00e1ln\u00e9k. Oda, ahov\u00e1 mindig is tartoztam, az igazs\u00e1g \u00e9s az \u00e9let szeretetk\u00f6zeg\u00e9be.
\nHa akarom, egyetlen l\u00e9p\u00e9ssel elkezd\u0151dhet valami. Egy l\u00e9p\u00e9s Fel\u00e9 \u00e9s sz\u00e1rba sz\u00f6kken a kegyelem… egy l\u00e9p\u00e9s fel\u00e9m, hogy szapor\u00e1bbra vegyem…
\nEgyetlen l\u00e9p\u00e9s\u2026 \u00e9s az \u00fat m\u00e1r nem egyed\u00fcl az \u00e9n terhem, nem csak az \u00e9n gondom…, ha akarom\u2026<\/p>\n
K\u00edv\u00e1nom mindannyiunknak, az els\u0151 igaz\u00e1n fontos l\u00e9p\u00e9s m\u00e9lt\u00f3s\u00e1g\u00e1t, a hazatal\u00e1l\u00e1s \u00f6r\u00f6m\u00e9t!<\/p>\n
Schultheis \u00c9va<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Isten \u00fatjai Egy majdnem elmaradt bibliak\u00f6r marg\u00f3j\u00e1ra T\u00e9lut\u00f3n megosztott gondolataim kicsit olyanra sikerednek, mint az idei t\u00e9l, gyan\u00fasan enyhe napok, n\u00e9hol egy-egy azonnal olvad\u00e1snak indul\u00f3 h\u00f3z\u00e1por, havas es\u0151, sz\u00e9l, c\u00e9ltalan, latyakos s\u00e9t\u00e1k, sz\u00e9tsz\u00f3rt gondolataim az \u00e1tlagos h\u00e9tk\u00f6znapokban, nem felt\u00e9tlen\u00fcl nagy kih\u00edv\u00e1sok, a t\u00fal korai \u00f6r\u00f6m af\u00f6l\u00f6tt, hogy id\u00e9n meg\u00fasztuk a telet, a bek\u00f6sz\u00f6n\u0151 b\u00f6jti id\u0151szak, febru\u00e1r tizennegyedike felem\u00e1ss\u00e1ga, hamvaz\u00f3szerda \u00e9s Szent B\u00e1lint, itt nyugaton m\u00e1ra m\u00e1r szinte kiz\u00e1r\u00f3lag a szerelmesek Valentin-napja – b\u00e1r a viszonzatlan \u00e9rzelem olykor val\u00f3ban a lemond\u00e1s \u00e9s a csal\u00f3d\u00e1s keser\u0171 kenyer\u00e9n \u00e9l, – s h\u00e1t m\u00e9gsem lehet olyan kor\u00e1n tavaszt mondani, m\u00e1rcius kezdetekor a kem\u00e9ny m\u00ednuszok. Hov\u00e1 \u00e9rkezem \u00e9s honnan indulok? Lehet \u00e9s szabad-e az idei b\u00f6jt\u00f6n nagyobb megr\u00e1zk\u00f3dtat\u00e1sok n\u00e9lk\u00fcl \u00e1tesni? Vagy m\u00e9gsem? Hisz „a maga \u00fatj\u00e1t minden ember j\u00f3nak l\u00e1tja, de az \u00dar a sz\u00edvek vizsg\u00e1l\u00f3ja” (P\u00e9ld 21,1). Az \u00dar \u00fatjai kif\u00fcrk\u00e9szhetetlenek, mi m\u00e9gsem v\u00e1gyunk m\u00e1sra, minthogy egyszer val\u00f3ban \u00f6sszefusson minden \u00fat, sz\u00e1nd\u00e9k \u00e9s k\u00edv\u00e1ns\u00e1g. Mert \u201eaz Istenkeres\u0151k n\u00e9pe l\u00e1tni k\u00edv\u00e1nja arcodat Uram\u201c (Zsolt 23,6). H\u00e1ny \u00e1lmatlan \u00e9jszaka, mennyi meg\u00e1lmodott \u00e9s f\u00e9lresiker\u00fclt akarat, h\u00e1ny \u00e9letre h\u00edvott k\u00eds\u00e9rt\u00e9s \u00e9s hamis \u00f6n\u00e1lltat\u00e1s ut\u00e1n merem mindezt kimondani? Kit\u00e1rulkozik el\u0151ttem egy k\u00e9p, amelyben a mindenkori ember, ak\u00e1r j\u00f3magam, szabad akaratom teljes tudat\u00e1ban, saj\u00e1t v\u00e1gyaimat \u00e9s c\u00e9ljaimat sokkal ink\u00e1bb kergetem mint k\u00f6vetem. \u00c1tlagos kedvvel, \u00e1tlagos h\u00e9vvel nekiv\u00e1gok a vil\u00e1gnak. B\u00e1rmi motiv\u00e1lhat, bels\u0151 ind\u00edttat\u00e1s, d\u00f6nt\u00e9sk\u00e9nyszer, j\u00f3 \u00e9s kev\u00e9sb\u00e9 j\u00f3 sz\u00e1nd\u00e9kok. Az \u00fat kisebb \u00e9s nagyobb megtorpan\u00e1sok k\u00f6z\u00f6tt halad, legink\u00e1bb csak akkor lass\u00edtok, ha nem vagyok biztos a dolgomban, sokszor hib\u00e1zom, de \u00fagy teszek, mintha mi sem t\u00f6rt\u00e9nt volna. Egyre gyakrabban szor\u00edt az \u00e9rz\u00e9s, a j\u00e1rhat\u00f3 utat elhagytam, m\u00e1r r\u00e9g let\u00e9rtem r\u00f3la, v\u00e1ltoztatni viszont k\u00e9ptelen vagyok. Tal\u00e1n rossz szok\u00e1saim, k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeim akad\u00e1lyoznak. Fogadkoz\u00e1somnak, hogy holnapt\u00f3l minden m\u00e1sk\u00e9nt lesz, legt\u00f6bbsz\u00f6r nincs foganatja, komoly alapja sem. S ha mindent magam m\u00f6g\u00f6tt hagyn\u00e9k is, egyre biztosabb vagyok abban, nem lehet esem\u00e9nyeket meg nem t\u00f6rt\u00e9ntt\u00e9 tenni, m\u00e9g… <\/p>\n