1.0Stuttgarti Katolikusokhttps://stuttgarti-katolikusok.derich600338<blockquote class="wp-embedded-content" data-secret="EkSyLnXGo9"><a href="https://stuttgarti-katolikusok.de/index.php/husvet/">Húsvét…</a></blockquote><iframe sandbox="allow-scripts" security="restricted" src="https://stuttgarti-katolikusok.de/index.php/husvet/embed/#?secret=EkSyLnXGo9" width="600" height="338" title="“Húsvét…” — Stuttgarti Katolikusok" data-secret="EkSyLnXGo9" frameborder="0" marginwidth="0" marginheight="0" scrolling="no" class="wp-embedded-content"></iframe><script type="text/javascript"> /* <![CDATA[ */ /*! This file is auto-generated */ !function(d,l){"use strict";l.querySelector&&d.addEventListener&&"undefined"!=typeof URL&&(d.wp=d.wp||{},d.wp.receiveEmbedMessage||(d.wp.receiveEmbedMessage=function(e){var t=e.data;if((t||t.secret||t.message||t.value)&&!/[^a-zA-Z0-9]/.test(t.secret)){for(var s,r,n,a=l.querySelectorAll('iframe[data-secret="'+t.secret+'"]'),o=l.querySelectorAll('blockquote[data-secret="'+t.secret+'"]'),c=new RegExp("^https?:$","i"),i=0;i<o.length;i++)o[i].style.display="none";for(i=0;i<a.length;i++)s=a[i],e.source===s.contentWindow&&(s.removeAttribute("style"),"height"===t.message?(1e3<(r=parseInt(t.value,10))?r=1e3:~~r<200&&(r=200),s.height=r):"link"===t.message&&(r=new URL(s.getAttribute("src")),n=new URL(t.value),c.test(n.protocol))&&n.host===r.host&&l.activeElement===s&&(d.top.location.href=t.value))}},d.addEventListener("message",d.wp.receiveEmbedMessage,!1),l.addEventListener("DOMContentLoaded",function(){for(var e,t,s=l.querySelectorAll("iframe.wp-embedded-content"),r=0;r<s.length;r++)(t=(e=s[r]).getAttribute("data-secret"))||(t=Math.random().toString(36).substring(2,12),e.src+="#?secret="+t,e.setAttribute("data-secret",t)),e.contentWindow.postMessage({message:"ready",secret:t},"*")},!1)))}(window,document); //# sourceURL=https://stuttgarti-katolikusok.de/wp-includes/js/wp-embed.min.js /* ]]> */ </script> Húsvét… “Mikor volt a legutolsó Húsvétod?” – kérdeztem tőled a nagycsütörtöki szertartás után. “Tavaly?” – kérdeztél vissza. De nem voltál egészen biztos a dolgodban, mert már ismerted beugratós kérdéseimet… Aztán hirtelen eszedbe jutott a szerinted helyes válasz: „Vasárnap, a szentmisén!“ – mondtad diadalmasan. „Minden vasárnapi szentmise, atya, te is mondtad már többször is, a Húsvét felidézése, megjelenítése.“ De mert én csak tovább mosolyogtam, kerekre nyitott szemmel megkérdezted: „Hát mikor volt a legutolsó Húsvétom?” “Mindjárt megtudod, ha alaposabban végiggondolod, mit ünneplünk Húsvétkor.” – mondtam. Mi, keresztények, ha Húsvétról hallunk, természetesen legelőször Jézusnak a halálból való feltámadására gondolunk. Ő, aki szenvedett, meghalt és sírba tétetett, Húsvétkor feltámadt, a halálból átment az életbe. Az üres sír Húsvét hajnalán, a tanítványaival való számtalan találkozás egészen a mennybemeneteléig mind azt bizonyították és bizonyítják, hogy Ő, aki halott volt, él, legyőzte a halált! Húsvét számunkra ugyanakkor Jézusnak a halál fölötti győzelmében való részesedés is. Szavai nyoműn azt valljuk ugyanis, hogy keresztségünktől fogva mintegy „bele vagyunk szőve“ Jézus életébe, Jézus testébe. Olyan szorosan tartozunk hozzá, hogy ha vele, a Feltámadottal élünk, akkor vele együtt majd fel is támadunk. Ezért is ünnepeljük olyan fényesen a Húsvétot – napján és minden vasárnap. Végül a Húsvétot mindennapjainkban is megélhetjük. Húsvét ugyanis a bűnből és a vétekből, a reménytelenségből és a csüggedésből, a szomorúságból és a levertségből való föltámadás lehetőségének ünnepe is. Húsvétot él át az például, aki hirtelen az addig dédelgetett rossz szokásait leveti, és – a feltámadott Úr erejével – új emberré válik! Húsvétot él át az, aki bűneit belátja, és egy jó szentgyónás után – a feltámadott Úr kegyelmével – van ereje talpra állni, új lapra írni és új életet kezdeni! Húsvétot él át az, aki képes az ellene vétőnek megbocsátani, és kezét – a feltámadott Úr kereszten kimondott szavai szerint – feléje kinyújtani! Húsvétot él át az,... Részletek