1.0Stuttgarti Katolikusokhttps://stuttgarti-katolikusok.derich600338<blockquote class="wp-embedded-content" data-secret="5m4OAvizVg"><a href="https://stuttgarti-katolikusok.de/index.php/gyogyult-lelekkel-isten-elebe/">Schutheis Éva: Gyógyult lélekkel Isten elébe…</a></blockquote><iframe sandbox="allow-scripts" security="restricted" src="https://stuttgarti-katolikusok.de/index.php/gyogyult-lelekkel-isten-elebe/embed/#?secret=5m4OAvizVg" width="600" height="338" title="“Schutheis Éva: Gyógyult lélekkel Isten elébe…” — Stuttgarti Katolikusok" data-secret="5m4OAvizVg" frameborder="0" marginwidth="0" marginheight="0" scrolling="no" class="wp-embedded-content"></iframe><script type="text/javascript"> /* <![CDATA[ */ /*! This file is auto-generated */ !function(d,l){"use strict";l.querySelector&&d.addEventListener&&"undefined"!=typeof URL&&(d.wp=d.wp||{},d.wp.receiveEmbedMessage||(d.wp.receiveEmbedMessage=function(e){var t=e.data;if((t||t.secret||t.message||t.value)&&!/[^a-zA-Z0-9]/.test(t.secret)){for(var s,r,n,a=l.querySelectorAll('iframe[data-secret="'+t.secret+'"]'),o=l.querySelectorAll('blockquote[data-secret="'+t.secret+'"]'),c=new RegExp("^https?:$","i"),i=0;i<o.length;i++)o[i].style.display="none";for(i=0;i<a.length;i++)s=a[i],e.source===s.contentWindow&&(s.removeAttribute("style"),"height"===t.message?(1e3<(r=parseInt(t.value,10))?r=1e3:~~r<200&&(r=200),s.height=r):"link"===t.message&&(r=new URL(s.getAttribute("src")),n=new URL(t.value),c.test(n.protocol))&&n.host===r.host&&l.activeElement===s&&(d.top.location.href=t.value))}},d.addEventListener("message",d.wp.receiveEmbedMessage,!1),l.addEventListener("DOMContentLoaded",function(){for(var e,t,s=l.querySelectorAll("iframe.wp-embedded-content"),r=0;r<s.length;r++)(t=(e=s[r]).getAttribute("data-secret"))||(t=Math.random().toString(36).substring(2,12),e.src+="#?secret="+t,e.setAttribute("data-secret",t)),e.contentWindow.postMessage({message:"ready",secret:t},"*")},!1)))}(window,document); //# sourceURL=https://stuttgarti-katolikusok.de/wp-includes/js/wp-embed.min.js /* ]]> */ </script> Gyógyult lélekkel Isten elébe…. Alig két hónappal karácsony után, az ünnep akkori túlfűtött, patetikus pillanatában megfogant hovatartozási szándékom, a kimondott, csillogó igenem mostanra kopottasan várja az újabb csodát, amely talán kizökkentheti abból a letargikus állapotból, amit a hosszúra sikeredett tél és a reménytelen tavaszvárás, napi küzdelmeim, a szokásos emberi sirámok mára úgy kimostak belőlem, mint a lejtőkről lezuhanó heves áradások a gyökértelen fák talaját. Pedig karácsonynak következménye van, melynek lényegét Vízkereszt hordozza leginkább. Jézus nyilvános működésének kezdetén Keresztelő Szent János gyakorlatilag már mindent elmond a Messiásról. Kijelentésében csúcsosodik magasra az előrevetített, bűnök miatt elhordozott szenvedés, a húsvét és a feltámadás. „Íme az Isten Báránya”, íme a titok, aki átviszi a születést a halálba, hogy aztán megdicsőülve, az élet végtelenségét hordozva új távlatokat nyisson előttünk… Látszatra fel sem tűnik, hogy a fent elhangzott mondat a szentáldozás szertartásának szerves része… Mennyire elég ez az üzenet? Átmenthet-e minket napi gondjaink közepette egy feltehetően sokkal fontosabb és magasabb eszme érdekében? Mennyire őszinte a válaszunk, amely saját méltóságunkat is kétségbe vonja? Mire elég az az egyetlen szó, amelyre úrfelmutatáskor térden állva, lehajtott fejjel, szívre tett kézzel áhítozunk? Megértjük-e a titkot? S ha igen, mennyire lehetünk elégedettek a megszerzett életbölcsességgel, a bennünk szunnyadó hittel, lelkiismerettel, magatartásmóddal? Elegendő-e a rendelkezésünkre álló idő, a szándék, melynek birtokában sokszor csapnivalóan, sokszor mesterien -legalább is mi úgy hisszük- szervezzük az életet? Mire van igazán szükség? Miért elégszünk meg kevéssel, ha lehetne sokkal több is? S mi a több? Mikor elég az elég? Mit ér a megszerzett boldogság megszenvedett törekvések tükrében? Elegendő-e mindez? Avilai Szent Teréz egyetlen mondata rávilágít a lényegre: Ha tiéd az Isten, tiéd minden, mert „Isten egyedül elég”. Elég, hogy megértsük és felfedezzük magunkban a szándékot,  amely oda mer hajolni, lemeri tenni a botlást, hibás döntést, besározott múltat, amely néhanap talán őszintének is tűnhet, legalább a Krisztussal való egység... Részletek