1.0Stuttgarti Katolikusokhttps://stuttgarti-katolikusok.derich600338<blockquote class="wp-embedded-content" data-secret="goWomGaTDo"><a href="https://stuttgarti-katolikusok.de/index.php/egy-nagy-korhaz/">Egy nagy kórház…</a></blockquote><iframe sandbox="allow-scripts" security="restricted" src="https://stuttgarti-katolikusok.de/index.php/egy-nagy-korhaz/embed/#?secret=goWomGaTDo" width="600" height="338" title="“Egy nagy kórház…” — Stuttgarti Katolikusok" data-secret="goWomGaTDo" frameborder="0" marginwidth="0" marginheight="0" scrolling="no" class="wp-embedded-content"></iframe><script type="text/javascript"> /* <![CDATA[ */ /*! This file is auto-generated */ !function(d,l){"use strict";l.querySelector&&d.addEventListener&&"undefined"!=typeof URL&&(d.wp=d.wp||{},d.wp.receiveEmbedMessage||(d.wp.receiveEmbedMessage=function(e){var t=e.data;if((t||t.secret||t.message||t.value)&&!/[^a-zA-Z0-9]/.test(t.secret)){for(var s,r,n,a=l.querySelectorAll('iframe[data-secret="'+t.secret+'"]'),o=l.querySelectorAll('blockquote[data-secret="'+t.secret+'"]'),c=new RegExp("^https?:$","i"),i=0;i<o.length;i++)o[i].style.display="none";for(i=0;i<a.length;i++)s=a[i],e.source===s.contentWindow&&(s.removeAttribute("style"),"height"===t.message?(1e3<(r=parseInt(t.value,10))?r=1e3:~~r<200&&(r=200),s.height=r):"link"===t.message&&(r=new URL(s.getAttribute("src")),n=new URL(t.value),c.test(n.protocol))&&n.host===r.host&&l.activeElement===s&&(d.top.location.href=t.value))}},d.addEventListener("message",d.wp.receiveEmbedMessage,!1),l.addEventListener("DOMContentLoaded",function(){for(var e,t,s=l.querySelectorAll("iframe.wp-embedded-content"),r=0;r<s.length;r++)(t=(e=s[r]).getAttribute("data-secret"))||(t=Math.random().toString(36).substring(2,12),e.src+="#?secret="+t,e.setAttribute("data-secret",t)),e.contentWindow.postMessage({message:"ready",secret:t},"*")},!1)))}(window,document); //# sourceURL=https://stuttgarti-katolikusok.de/wp-includes/js/wp-embed.min.js /* ]]> */ </script> Egy nagy kórház… Amikor csengettem, hosszú ideig kellett várnom, hogy ajtót nyisson. De türelmesen vártam, mert telefonon előre megmondta: egyedül van és nagyon nehezen jár. Öreg, a 80-as évek elején járó, őszbecsavarodott hajú, idős hölgy nyitott ajtót. Előre akart engedni a lakásba, de megkértem, hogy vezessen, hisz először vagyok nála. Szobájában szép rend volt, de a tárgyakon látszott, hogy az én látogatásomra porolták le és rakták rendbe őket… A szentgyónás és szentáldozás előtt az ilyenkor szokásos kötetlen beszélgetésben elmondta, hogy Magyarországról, a Viharsarokból jött. Itt él már hosszú évek óta… Férje elhalt, egy szál fia messze, fenn, Hamburgban él. Noha nem tudja őt gyakran meglátogatni, de rendszeresen beszélgetnek telefonon vagy skypon. Hogy miért nem jött a Magyar Misszióba? Igazából nem is tudja. Eleinte mert a férjével nem volt rá idejük, reggeltől-estig dolgoztak. Annak halála után pedig mert a régi ismerősök, akik oda jártak, mind kihaltak, s ő a betegsége miatt nem tudott már új kapcsolatokat keresni… Ismerős magyarok? Vannak, de mindenki nagyon el van foglalva. Nem, nem okol ő senkit, mindenki tudja a maga baját. Ez az élet vált olyan lelketlenné! A kapcsolatok fonalát lelketlenül megszakítja. Mindenki rohan, mindenki dolgozik, utána mindenki bezárkózik. Mintha az egész világ egy nagy kórház lenne, amelyben csupa elfekvő beteg van: egymással alig találkoznak, egymást alig látják. Egyébként itt, a lépcsőházban is lakik egy tőle valamivel fiatalabb magyar nő. Eleinte szorosabb volt vele a kapcsolat. Az utóbbi időben azonban valamiért ő is elmaradozott… A beszéd után meggyónt, megáldozott, s megígértem neki, hogy máskor is eljövök majd hozzá… Nyomott hangulatban hagytam ott. Elgondolkozva jöttem le a lépcsőn a negyedik emeletről. Hirtelen rámszólt egy női hang: – „Tisztelendő úr, én magát ismerem. Itt volt Apollóniánál?”  – „Igen, válaszoltam. Akkor ezek szerint maga a szomszédja…” – „Igen, –felelte. Régebben még meglátogattam, de az utóbbi időben nem mentem, mert... Részletek