1.0Stuttgarti Katolikusokhttps://stuttgarti-katolikusok.derich600338<blockquote class="wp-embedded-content" data-secret="r1WN41tKoh"><a href="https://stuttgarti-katolikusok.de/index.php/akinek-a-harang-szol/">Akinek a harang szól…</a></blockquote><iframe sandbox="allow-scripts" security="restricted" src="https://stuttgarti-katolikusok.de/index.php/akinek-a-harang-szol/embed/#?secret=r1WN41tKoh" width="600" height="338" title="“Akinek a harang szól…” — Stuttgarti Katolikusok" data-secret="r1WN41tKoh" frameborder="0" marginwidth="0" marginheight="0" scrolling="no" class="wp-embedded-content"></iframe><script type="text/javascript"> /* <![CDATA[ */ /*! This file is auto-generated */ !function(d,l){"use strict";l.querySelector&&d.addEventListener&&"undefined"!=typeof URL&&(d.wp=d.wp||{},d.wp.receiveEmbedMessage||(d.wp.receiveEmbedMessage=function(e){var t=e.data;if((t||t.secret||t.message||t.value)&&!/[^a-zA-Z0-9]/.test(t.secret)){for(var s,r,n,a=l.querySelectorAll('iframe[data-secret="'+t.secret+'"]'),o=l.querySelectorAll('blockquote[data-secret="'+t.secret+'"]'),c=new RegExp("^https?:$","i"),i=0;i<o.length;i++)o[i].style.display="none";for(i=0;i<a.length;i++)s=a[i],e.source===s.contentWindow&&(s.removeAttribute("style"),"height"===t.message?(1e3<(r=parseInt(t.value,10))?r=1e3:~~r<200&&(r=200),s.height=r):"link"===t.message&&(r=new URL(s.getAttribute("src")),n=new URL(t.value),c.test(n.protocol))&&n.host===r.host&&l.activeElement===s&&(d.top.location.href=t.value))}},d.addEventListener("message",d.wp.receiveEmbedMessage,!1),l.addEventListener("DOMContentLoaded",function(){for(var e,t,s=l.querySelectorAll("iframe.wp-embedded-content"),r=0;r<s.length;r++)(t=(e=s[r]).getAttribute("data-secret"))||(t=Math.random().toString(36).substring(2,12),e.src+="#?secret="+t,e.setAttribute("data-secret",t)),e.contentWindow.postMessage({message:"ready",secret:t},"*")},!1)))}(window,document); //# sourceURL=https://stuttgarti-katolikusok.de/wp-includes/js/wp-embed.min.js /* ]]> */ </script> Akinek a harang szól… 1943-ban egy nagyobb plébániáról elrekvirálták a harangokat. Csak a temetőben lévő és a halottakért kongó lélekharang maradt. Attól a naptól fogva csak az szólalt meg. Ahogyan a front közeledett, egyre gyakrabban. A falura kísérteties csend ült. Mintha a harangokkal együtt az örömet és a boldogságot is elrekvirálták volna… Milyen nagy volt az öröm, amikor a háborúnak vége lett. A falu azonnal új harangokat szerzett. Ősszel már megáldották őket. Noha a fiatal fiúk és lányok nagy része a messzi orosz fogságban volt, a harangokkal együtt visszatért a rend és az öröm egy szikrája. A németországi katolikus püspökségek szinte mindegyike március végén egy levelet adott ki, amelyben elrendelték az esti – 19.30 órakor kezdődő – öt perces harangozást. A rendelkezés célja az volt, hogy „a gyülekezési tilalom kellős közepette egy jól hallható jelet adjanak a keresztény közösségeknek, hogy azok ezzel egymást vigasztalhassák és bátoríthassák”. Továbbá kifejezték, egy másik levélből idézve, hogy nagyra becsülik ezt az akciót „egyrészt mert a társadalomban az összetartozás jele, másrészt pedig, mert a szolidaritás kifejezése azok iránt, akik a koronavírus járvány betegei vagy áldozatai”. Amikor a mi püspökünk levelét is megkaptam, azt gondoltam: lám, milyen szép és megható gesztus. Miközben a harangok szólnak, az ember gondolata elszáll a szolidarítás  – az együttérzés – jeleként azokhoz, akiket ez a járvány már elragadt közülünk; azokhoz, akik most viaskodnak valamelyik kórházi ágyon az életükért; azokhoz, akik nem tudják beteg hozzátartozóikat meglátogatni, vagy utolsó útjukra elkísérni; azokhoz, akik a betegeket – saját életük és egészségük feláldozása árán is – testileg vagy lelkileg gondozzák. Végül azokra is gondolhat a harangszó közben, akik szolgálatukkal lehetővé teszik, hogy mi – még ha megszorítva is – aránylag gondtalanul élhetjük mindennapi életünket. Aztán feltámadt bennem a kétely: de elég-e ez alatt az ötperces harangszó alatt   egy gondolat? Egyre inkább megizmosodott bennem a felismerés,... Részletek