1.0Stuttgarti Katolikusokhttps://stuttgarti-katolikusok.derich600338<blockquote class="wp-embedded-content" data-secret="iRAIuVAUKJ"><a href="https://stuttgarti-katolikusok.de/index.php/a-kozos-utazas-szepsege/">A közös utazás szépsége</a></blockquote><iframe sandbox="allow-scripts" security="restricted" src="https://stuttgarti-katolikusok.de/index.php/a-kozos-utazas-szepsege/embed/#?secret=iRAIuVAUKJ" width="600" height="338" title="“A közös utazás szépsége” — Stuttgarti Katolikusok" data-secret="iRAIuVAUKJ" frameborder="0" marginwidth="0" marginheight="0" scrolling="no" class="wp-embedded-content"></iframe><script type="text/javascript"> /* <![CDATA[ */ /*! This file is auto-generated */ !function(d,l){"use strict";l.querySelector&&d.addEventListener&&"undefined"!=typeof URL&&(d.wp=d.wp||{},d.wp.receiveEmbedMessage||(d.wp.receiveEmbedMessage=function(e){var t=e.data;if((t||t.secret||t.message||t.value)&&!/[^a-zA-Z0-9]/.test(t.secret)){for(var s,r,n,a=l.querySelectorAll('iframe[data-secret="'+t.secret+'"]'),o=l.querySelectorAll('blockquote[data-secret="'+t.secret+'"]'),c=new RegExp("^https?:$","i"),i=0;i<o.length;i++)o[i].style.display="none";for(i=0;i<a.length;i++)s=a[i],e.source===s.contentWindow&&(s.removeAttribute("style"),"height"===t.message?(1e3<(r=parseInt(t.value,10))?r=1e3:~~r<200&&(r=200),s.height=r):"link"===t.message&&(r=new URL(s.getAttribute("src")),n=new URL(t.value),c.test(n.protocol))&&n.host===r.host&&l.activeElement===s&&(d.top.location.href=t.value))}},d.addEventListener("message",d.wp.receiveEmbedMessage,!1),l.addEventListener("DOMContentLoaded",function(){for(var e,t,s=l.querySelectorAll("iframe.wp-embedded-content"),r=0;r<s.length;r++)(t=(e=s[r]).getAttribute("data-secret"))||(t=Math.random().toString(36).substring(2,12),e.src+="#?secret="+t,e.setAttribute("data-secret",t)),e.contentWindow.postMessage({message:"ready",secret:t},"*")},!1)))}(window,document); //# sourceURL=https://stuttgarti-katolikusok.de/wp-includes/js/wp-embed.min.js /* ]]> */ </script> Amikor nyolc évvel ezelőtt ide jöttem, az egyik esti szentmise után megkérdezte valaki tőlem: „Atya, gyakran beszélsz a közös utazásról. Miért és hova akarsz velünk utazni?” Azt válaszoltam neki: „Szeretném, ha kis közösségünk az emberségesség lábnyomát hagyná maga után!” Először nem értette: „Miért van erre szükség?” Így válaszoltam neki: „Hogy mások is felfedezzék nyomainkat, s elinduljanak rajtuk, mert meg vagyok győződve arról, hogy ezek a nyomok egy jobb világhoz vezetnek.” Láttam, hogy felfogta. Sőt, most már érdekli is a dolog: „Nem lesz túl göröngyös ez az út mások számára?” – kérdezte kiváncsian. Mivel láttam, hogy most már érdekli a dolog, ezt mondtam neki: „Ami életünket örömmel és boldogsággal tölti el, azt nem szabad elrejtenünk mások elől. Engednünk kell, hogy jöjjenek utánunk, és ők is részesüljenek a közös utazás örömeiben.” Ma, nyolc év után, már nem kérdez a barátom. Boldogan utazunk – együtt.   Az egész családja itt van… Sőt, a barátait is ide hozta… Azok pedig a barátaik barátait…   És öröm látni, hogy hány és hány ember lett kiváncsi a mi lábnyomainkra… Te miért nem hiszel abban, hogy a közös utazás szépsége és boldogsága olyan örömteli?   Stuttgart, 2015-06-27. Imre atya