Schultheis Éva: Visszapillantás

Schultheis Éva: Visszapillantás
szerkesztő

Visszapillantás

Annyiszor bebizonyosodott már, hogy a történelem Ura megtalálja a percet és az órát, a helyet és a személyeket, ha valami nagyszerűt akar alkotni. Az idő tükre, mint egy jól működő visszapillantó, elengedhetetlen segédeszköz, hetven év távlatába tekint, közeli és távoli eseményeket értelmez.

A folyamat, amelyről véleményt alkotok, saját egyházközségem sorsa, élete, jelene és múltja.

Május 19-től háromnapos rendezvénysorozat keretében, élőben folyt a visszapillantás a stuttgarti Szent Gellért Egyházközség berkeiben. Sokan sokfélén emlékeztünk. Természetesen a visszatekintés mellett, fontos volt az ünnep tudatos megélése, az a keret, amelyben mindenki megtalálta azt a módot, amely legjobban kifejezte az érzést, a hálát és az összetartozás örömét.

Hét évtized nem több mint egy emberöltő, gondolhatnánk joggal. De milyen feltételek mellett, milyen áldozatok árán, milyen szándékkal, körülmények között, milyen távlatokkal indult el a württembergi magyarok lelki gondozása? A jubileumi ünnepség kezdő akkordjaként, szentmise és a közösség történetét bemutató plakátok bemutatására került sor. Tizenhat lepergetett oldalon a hetven év számomra is óriásira tágult. Benne szövegrészek, képkockák, arcok, portrék, világ-, és egyháztörténelem, diktatúrák, békés időszakok, rehabilitáció, személyes életutak, menekülések, változások sora, amit mi magunk is előidéztünk azáltal, hogy akarva-akaratlanul elhagytuk az óhazát. Itt az idegenben talán sokan meglepődtünk, amikor megtörtént a gondviselés első csodája és egy magyar lelkipásztor kézen fogott minket, éppen úgy mint otthon.

Százezernyi megtett kilométer, bejárt út, értékes gondolat, vigasztaló szó, feltett kérdés, feledhetetlen látogatás, szentségek közvetítése, kezdeményezések sora. Viszonzásul mindezért vajmi kevés, talán köszönetképpen hálás kézfogások, a tudat, hogy az idegenben eltöltött missziós munka duplán ér, mint a dal, amelyről úgy tartják, kétszeresen imádkozik, aki énekelve teszi. Mert az elhivatottságnak megannyi lehetősége, számos helyszíne, egyszerre több temploma, közössége is lehet, ha időt és energiát félváll helyett széles akarattal megáldva párosít a lelkész.

S lám az egyház megtartó ereje, a lelkiség ezer nyelve ott van a szombati élménybeszámolók mindegyikében. Ugyanarról beszéltünk, mégis másként. Nincs két egyforma részegyházközség, még akkor sem, ha mindenütt ugyanazokkal a gondokkal küzdünk. A Lélek az, amely mindenütt ugyanaz. A Lélek, amely összetart, legyen az foci, vagy asztaliteniszbajnokság, néptánc, cserkészprodukció, ősi magyar harcművészet, dal vagy vers.

Egész napos terített asztal mellett volt elegendő alkalom beszélgetésre, örömteli találkozásra. Ételről-italról gondoskodó szorgos kezek reggeltől estig folyamatosan dolgoztak. A szombati nap kiragadott eseményei, a korai óráktól késő estig kellemes mederbe terelték a hangulatot. Nem siettünk sehová, mert úgy éreztük, most érkeztünk meg igazán.

A vasárnap reggeli verőfényben miénk volt a tér, a vidám bolhapiac, az ínycsiklandó illatok, hangos zsibongás és jókedv, de a pátosz, az emelkedett hangulat, a hódoló gyermeksereg, a zarándokok éneke, a délben kezdődő ünnepi szentmise és Dr. Veres András Püspök Atya meleg szavai is.

Nincs különbség Magyarország, a határokon túli magyarság, vagy Nyugat-Európa magyar keresztényeinek szentmiséje között, lehet a zene nyelve modern, vagy hagyományos, liturgiánk közös és a hit ereje határtalan. Ez már a délutáni fórum üzenete. Az egyházi ügyekért felelős államtitkár, Dr. Soltész Miklós profetikus és önelemező, Európa sorsát illetően nincsenek kétségei. Mindegy, milyen összefüggésben gondolkodunk, egyén, család vagy nemzet, járható út, esély a túlélésre egyedül csak a hit lehet.

Végszó, amely az ünnepi hétvége mottója is lehetne, kapaszkodó egy bizonytalanul változó világban.

Ismerve a múltat, talán bátrabban és határozottabban pillantunk ezután a jövő felé is. Tesszük ezt abban a reményben, hogy a folytonosság még jó ideig megtart minket a Szent Gellért Egyházközségben, a Jóisten gondviselő tenyerén….

“…Mi indulunk s egész úton zeng az énekünk, Te hűséges vagy Isten örök Istenünk!…”

 

Köszönet és hála Imre Atyának, aki ezt a csodálatos ünnepet megálmodta.

 

Schultheis Éva

  1. június 1.
Share

Ajánlott bejegyzések