Visszaemlékezés: Bibliakör a Biblia-olvasásáról

szerkesztő

Majnek Antal püspök atya volt a vendégünk. Egy részt vendégünk, másrészt pedig előadó, elbeszélő.

 

Már elég régóta foglalkoztat az a gondolat: hogy is a legjobb elkezdeni a Bibliát olvasni. A téma meghallására nagyon megörvendtem, mert biztos voltam abban hogy jó tippeket fog majd a püspök atya adni. Ezzel kapcsolatosan egy pár gondolatot szeretnék megosztani.

 

Én úgy vagyok ezzel, hogy nagy lendülettel neki fogok, de amikor az „unalmas“ részekhez érek, elég hamar abbahagyom. Mint ahogy mindannyian tudjuk a Biblia több könyvből áll és nem mindig „könnyen olvasható“ történetekkel találkozunk.

 

Az egyház azt tanítja, hogy a Biblia Isten sugalmára írott könyv, ami megmutatja Isten irántunk való szeretetét, és az utat az üdvösség felé. De mi egyszerű emberek ezt vajon fel tudjuk-e fogni? Vagy egyaltálan megértjük Isten szavát?

 

A püspök atya arra buzdított, hogy fejezetenként olvassuk, vegyünk időt magunknak, godolkozzunk el az olvasottakon, beszéljünk a papbácsival/lelkiatyával, húzzuk alá a Bibliában azokat a mondatokat, szavakat amik abban a percben valamit mondtak. A Biblia helyes értelmezése nem egyszerű, ezért ajánlatos megfelelő könyveket, lexikonokat előszerezni, de, még jobb, „profi“ embereknél rákérdezni.

 

Miért érdemes a Bibliát olvasni? Ezzel kapcsolatosan olvastam egy történetet amit megszeretnék osztani: „A történet egy öregemberről szól, aki Kentucky hegyei közt élt fiatal unokájával.
Minden reggel a nagyapa korán kint ült a konyhában, és olvasta régi, megviselt Bibliáját. Az unokája, aki ugyanolyan szeretett volna lenni, mint ő, mindenben utánozni igyekezett a nagyapját. Egyik nap megkérdezte, „Papa, én is próbálom olvasni a Bibliát úgy, mint te, de nem értem azt, és amit értek, azt is elfelejtem, amint becsukom. Mire jó a bibliaolvasás?” A nagyapa, aki közben szenet tett a tűzre, csendesen odafordult hozzá, és azt mondta: „Fogd meg ezt a szeneskosarat, menj le a folyóhoz, és hozz egy kosár vizet!” A fiú úgy tett, ahogy mondták neki, bár az összes víz kicsurgott a kosárból, mielőtt visszaért volna a házhoz. A nagyapa nevetett, és azt mondta: „A következő alkalommal egy kicsit jobban szedd a lábad!”, és visszaküldte azzal, hogy próbálja újra. Ezúttal a fiú gyorsan futott, de a kosár csak üres volt, mire hazaért. A szuszból kifogyva mondta nagyapjának, hogy lehetetlen a kosárban vizet hozni, és elindult, hogy vödröt kerítsen a kosár helyett. Az öregember ezt mondta, „Nem akarom, hogy vödörrel hozd a vizet; én egy kosár vizet kérek. Meg tudod te azt csinálni, csak nem igyekszel eléggé”, ezzel el is indult, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy megnézi, hogyan sikerül a következő forduló. Bár a fiú tudta, hogy lehetetlen, most már csak azért törte magát, hogy lássa a nagyapja az igyekezetét. Megmerítette a kosarat, és futott, ahogy csak tőle telt. Természetesen sokkal azelőtt, hogy elérte volna a nagyapját, a kosár már üres volt. Alig bírt beszélni: „Látod, papa, nincs értelme, ugye te is így gondolod?”. Az öregember azt mondta: „Nézd meg a kosarat!” A fiú ránézett, és a kosár másmilyen volt. A régi, piszkos szeneskosár helyett egy tiszta kosár volt. „Fiam, ez történik akkor is, amikor a Bibliát olvasod. Lehet, hogy nem érted, vagy nem emlékszel mindenre, de amikor olvasod, az kívül-belül megváltoztat. Ez Isten munkája az életünkben. Ez az, amit csak Isten tud elvégezni, átalakítani bennünket kívül-belül, és lassan Krisztushoz, a Fiához hasonlók leszünk.“ (Forrás: velunkazisten.hu)

 

Mit tanultam meg a Püspök Atyával tartott Bibliakör alkalmával? Megpróbálom megtalálni a nekem megfelelő módot a Biblia olvasáshoz, az olvasottak magyarázatához pedig tudom, hogy mindig fordulhatok lelkiatyámhoz.

 

Benedek Annikó

Stuttgart

Share

Legutóbbi bejegyzések