Nemzedékek, egymásért – Szent Család vasárnapja

Nemzedékek, egymásért - Szent Család vasárnapja

Szent Család vasárnapján különös jelentősége van a bibliai szakaszok gazdagságának. Jézus, Mária és Szent József életközösségére szívesen gondolunk, elképzeljük azt a tiszta, szolgáló és engedelmes szeretetet, amellyel ők lehettek egymás iránt, de úgy érezzük, hivatásuk és életkörülményeik nagyon különböznek a mienktől. Ha megszeretjük őket, a szeretet és csodálat majd megmutatja, miben lehetünk követőik is. Az ó- és újszövetségi olvasmányok viszont olyan emberekről szólnak, amilyenek mi is vagyunk. Itt bizony váltakoznak a szerepek, a gyermekek szülőkké lesznek, és a szülők szinte újra gyermekké. Az embereket itt biztatni kell a jóra, s ez a jó, ha valaki szeretetben dönt mellette, értelmet és reményt ad.

Két ószövetségi olvasmány közül választhatunk, de a maga módján mindkettő a nemzedékek kapcsolatáról szól. A Sirák fiának könyvéből választott részlet a felnőtt gyermekeket szólítja meg, hogy gondoskodjanak idős szüleikről. A másik, a Teremtés könyvéből vett szakasz azt a jelenetett idézi, amikor Isten megígéri Ábrahámnak (illetve még Ábrámnak), hogy Sárától fia fog születni. A két szakasz közül választanunk kell, de ne felejtsük, hogy valamiképp egymásra mutatnak: az érett felnőtt már nemcsak gyermeke, hanem segítője, társa is szüleinek, és boldog a felnőtt, az idős, ha megpillantja jövőjét az új nemzedékben, a legkisebbekben.

Sirák fiának könyve többszörösen is alkalmas arra, hogy a nemzedékek együttműködését tanumányozzuk rajta. Héberül keletkezett, de sokáig csak görög nyelvű változata volt ismert, amelyhez fordítója jellegzetes előszót illesztett: ebben elmondja, hogy nagyapjának művét fordította nem kis munkával, éjszakai fáradozással (31. vers) görög nyelvre, hogy a törvény szava egy másik világban, másik kultúrában is érthető és követhető legyen. Érdemes megfontolnunk, hogy a Biblia intései nem kész receptet adnak, inkább egy szinte végtelenbe vesző fordítási folyamatot, párbeszédek és kölcsönhatások sorozatát jelenítik meg, amelyet Isten kezdeményezett, s amelybe bekapcsolódott a nemzedékek és a kultúrák sokasága. Amikor a családok mai helyzetére alkalmazzuk a bibliai képeket, ne féljünk azok egészét, irányát, legfőbb értékeit komolyan venni. A bölcsességi irodalom látszólag tekintélyelvű, hagyománytisztelő, közben mégis állandóan érvel, gondolkodásra hív, meghagyja a döntés szabadságát.

Sirák fia intése a Tízparancsolat 4. felszólítását járja körül. A könyv első két fejezete az istenfélelemre buzdít, s a harmadik mindjárt ide kapcsolja a szülők tiszteletét. A szülők tiszteletének vallásos jelentősége a görög gondolkodásnak is jellemzője, egyetemes jelenség. A kisgyermek Istent látja édesanyjában, majd meg szüleiben, s csak lassan ad nevet annak az ősibb, hatalmasabb Szeretetnek, amely a világot hordja. Mindannyian kapcsolatban élünk, és mentül mélyebben ráismerünk Isten feltétel nélküli szeretetére, annál igazábban helyére kerülhet bennünk, amit megkaptunk, és amit nem, aminek szívből tudtunk örülni, s ami hiányzott, szüleink szeretetében.

A Tízparancsolat a hosszú és szép élet ígéretét kapcsolja a szülők tiszteletéhez (vö. Kiv 20,12; MTörv 5,16), Sirák fia viszont a bűnökért való engesztelést: ez a könyv olyanokat szólít meg, akik nehezen zarándokolhatnak el a jeruzsálemi tempomba, akik a mindennapi élet körülményei között keresik a megbékülés, a szép élet lehetőségét. A bűn megakasztja az élet sodrását, a szeretet viszont utat készít neki, továbbadja, élteti és segíti.

Sirák fia intésének másik jellegzetessége, hogy szinte mindig egymás mellett említi az apát és az anyát. A héber gondolkodás jellegzetes párossága, vissza-visszatérő ritmusa érvényesül itt, de egy ennél mélyebb igazság is: életünk egy férfi és egy nő ölelésében kezdődött, és úgy tűnik, életünk végéig szükségünk van a szeretet anyai és apai formájának egységére.

/Forrás: Vatikáni Rádió/

Megosztás