Heródes, János, Jézus – Advent III. vasárnapjára

Heródes, János, Jézus - Advent III. vasárnapjára

A 11. fejezet, amelyből vasárnapi szakaszunk való, sajátos fordulópont Máté evangéliumában. Máté eddig két hosszabb egységben tudósított Jézus tanításáról, illetve tetteiről (Mt 5-7 és 8-9), ezekhez pedig hozzáfűzte a tanítványok küldéséről szóló 10. fejezetet. Jézus személye és működése már kellőképpen ismert ahhoz, hogy valamiképpen ítéletet alkossanak róla az emberek. A kérdésre, hogy ki Jézus, Péter hitvallása felel majd: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16,16). De mostantól Jézus kortársai mind döntenek mellette vagy ellene, egyre nyíltabban. Aki mellette dönt, felismeri és követi. Aki viszont ellene dönt, az „megbotránkozik benne”, vagyis – a szó eredeti értelme szerint – elbotlik benne, csapdába esik. Elutasítja azt, aki közelebb vihette volna Istenhez, ezzel saját életének legmélyebb igazságához is.

Vasárnapi szakaszunk egy párbeszéd történetével kezdődik, azután Jézus beszédével folytatódik. Előbb Jézus kiléte a kérdés, azután Keresztelő Jánosé – de voltaképpen azt látjuk, hogy ez a kettő egy: János küldetése és személye is Jézusban tárul fel.

Te vagy-e az, aki eljön? – küldi János a tanítványait Jézushoz. Jézust sehol másutt nem szólítják ezzel a címmel: az eljövendő. Talán a Keresztelő maga hívta így a várt és hirdetett „erősebbet”, aki utána jön, hogy ítéletet tartson (vö. Dán 7,13köv). János hallott Jézus – vagy a kéziratok többségében egyenesen a „Krisztus” – tetteiről. Kérdésében talán ott bújkál a vágy, hogy az „Eljövendő” szabadítsa ki börtönéből. Ha megítéli a világ nagyjait, ha kezébe veszi szórólapátját, és olthatatlan tűzbe veti az értéktelent, miért ne szabadítaná ki azonnal a börtönök foglyait? De mindenekelőtt ott van az a vágy, hogy Isten bizonyuljon igaznak – és így bizonyítsa prófétája igazát.

Jézus felelete arról szól, hogy ő milyen messiás, vagyis hogyan jön el benne Isten. „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot.” Jézus felsorolása fokozó jellegű. A gyógyításoktól a feltámadásig jut el, majd a sor végére marad a legcsodálatosabb, a legkülönlegesebb tény: hogy az evangélium, az örömhír, most a szegényeké, nekik szól elsősorban. János tanítványai hallanak és látnak. Már nemcsak szóbeszédből tudják, mi történik Jézus körül. Látják, hogy beteljesedik, amit a próféta, Izajás hirdetett – hiszen Jézus Izajás mondásait idézve válaszol (vö. Iz 29,18; 35,5köv; 42,7.18; 61,1).

Jézus ezután Jánosról beszél. Szavaiban számonkérés bujkál azokkal szemben, akik sem őt nem ismerik fel, sem János igazi küldetését. A „széltől lengetett nádszál” és a „finom ruhába öltözött ember” valószínűleg Heródesre utal. A Galileai tenger jelképeként „nádszálat” veretett pénzeire, és maga is ingatagnak és kényelemszeretőnek bizonyult. Látszólag élet és halál ura, aki börtönbe vethet és elítélhet, de egy hajszállal sem nyújthatja meg senki életét, és egyetlen szegénynek sem fog örömet varázsolni az arcára. Ha valaki, Heródes igazán foglya marad saját kételyeinek és tévképzeteinek, ahogy azt később Jézussal kapcsolatos okoskodásából megtudhatjuk (vö. Mt 14,1-2).

Mit kerestek tehát? Emberi hatalmat? Mertek-e prófétát keresni, aki szemetekbe mondja a bűneiteket? Mertek-e prófétát keresni, aki a halálba megy, de kitart Isten szeretetében? Mertek-e hallgatni a szavára annak, aki ember marad, korlátozott, még nem az új Ország polgára, mégis egészen odaadta magát Isten szolgálatára?

„Boldog, aki nem botránkozik meg bennem” – üzente Jézus. Boldog, aki botlásai ellenére kitart a hit útján. Megnyitja szívét annak, aki eljön, hogy gyógyítson, hogy életet adjon.

/Forrás: Vatikáni Rádió/

Megosztás