PÁPAI VAGY APOSTOLI GYÓNTATÓK

szerkesztő
  1. Kik ők?

Az Apostoli Szentszéktől kinevezett papok, akik Róma négy patriarkális bazili-kájában és nagy itáliai kegyhelyeken különleges feloldozási hatalommal gyóntatnak.

A kereszténység első századaiban megindult a zarándoklat a szent helyekre. Elsősorban a Szentföldre, az üdvösség eseményeinek szent helyeire, majd Rómába, Szent Péter és Pál apostol sírjához. Híres zarándokhely volt a középkorban Szent Jakab sírja is a spanyolországi Santiago de Compostellában.

A zarándokok imádkozni akartak a szent helyeken, de az is vezette őket, hogy ott megtisztuljanak bűneiktől, vezekeljenek botlásaikért. A pápák Rómában már az 5. században ( Szt. Simplicius pápa) gondoskodtak arról, hogy papok álljanak a hívek rendelkezésére Szent Péter, Szent Pál és Szent Lőrinc templomában. Természetesen gondolniuk kellett arra is, hogy a különböző nyelvű hívek találjanak olyan gyóntatókat, akik megértik beszédüket.

A 13. század folyamán a pápai udvarban már állandóan találkozunk a penitenciáriusok (gyóntatók) szolgálatával. A különböző nemzetek fiaiból választják ki őket a pápák, hogy minden nyelvnek, fajnak legyenek a pápai udvarban képviselői. Az olaszokon kívül vannak francia, spanyol, portugál, angol, lengyel, német, sőt magyar származásúak is. Részben a világi papság soraiból nevezik ki őket a pápák, másrészt azonban a szerzetesrendek tagjai közül, elsősorban az akkor alakult két nagy koldulórend, a domonkosok és ferencesek tagjai közül.

Különösen megnőtt fontosságuk az ún. szentévek meghirdetése után.

Az első szentévet VIII. Bonifác pápa hirdette meg Krisztus születésének 1300. évfordulóján. A búcsú elnyerésének feltételét a Szent Péter- és a falakon kívüli Szent Pál-bazilika látogatásában szabta meg, mégpedig a rómaiaknak harminc, az egyéb területekről érkező zarándokoknak tizenöt napon keresztül kellett naponta felkeresniük a kijelölt templomokat.

A pápa és az Egyház szándéka szerint a szentévnek az a rendeltetése, hogy Urunk születésére vagy halálára való emlékezés erejéből bűnbánatot merítsenek a zarándokok. Ezért akik igaz bánattal meggyónták bűneiket, azok a szentévben jubileumi búcsúban részesülnek, ami a bűnért járó ideigtartó büntetés elengedése.

A szentévben a bűnök feloldozásának joghatósági köre ki volt és van bővítve: olyan bűnök, melyek alól a feloldozás rendes körülmények között magának a római pápának vagy a püspöknek van fenntartva, a szentévben Rómában minden gyóntatónál meggyónhatók, ill. feloldozhatók.

  1. Helyük az Egyházban

A pápai gyóntatók kinevezése a pápa jogkörébe tartozott, a pápa udvarhoz számították őket.

Tudásuk miatt többször jártak fontos diplomáciai küldetésben.

  1. Jenő 1431-ben számukat a Szt Péter-bazilikában 11-re emelte (2-2 olasz, francia, spanyol, 1-1 angol, holland, német, lengyel és magyar), és közös életet írt elő számukra.

 

  1. Pius 1568-69-ben

         a S. Maria Maggioréhoz domonkos,

         a Lateráni bazilikához ferences,

         a Szt. Péter-bazilikához jezsuita pápai gyóntatókat rendelt.

 

Az apostoli gyóntatók mint szerzetesek a rendi elöljáróságtól, mint gyóntatók a bíboros főpenitenciáriustól függtek.

Ő az Apostoli Poenitentiaria (a lelkiismeret ügyeinek legfőbb bírósága) vezetője. A 12. sz. végén említik a „bíborost, aki a pápa helyett gyóntat”, s aki a fölmentéseket és a föloldozást adta a pápának fenntartott esetekben.

Melyek ezek a pápának fenntartott esetek?

A hatályos jog két bűn alóli feloldozást tart fenn az Apostoli Szentszéknek, melyek esetében az Apostoli Penitenciáriához kell fordulni: a szentségi pecsét (gyónási titok) közvetlen megsértése, és a tisztaság elleni bűnben való bűntárs érvénytelen feloldozását.

A megyéspüspöknek van fenntartva az abortusz bűne alóli feloldozás.

  1. Pál 1967. VIII. 15: a bíboros főpenitenciárius joghatóságát a belső fórum ügyeire határozta meg, s kiterjesztette mindarra, ami a búcsúkkal kapcsolatos.

A régens 2 hivatalnokkal naponta tárgyalja az ügyeket; az Apostoli Poenitentiaria prelátusai a bíboros főpenitenciárius elnökletével időnként üléseken tárgyalják meg a komolyabb megfontolást igénylő ügyeket.

 

  1. Kinevezésük

1774-ben a Jezsuita Rend föloszlatása után XIV. Kelemen a minoritákra bízta a Szt Péter-bazilikát (2-2 olasz és francia, 1-4 angol, német, spanyol, portugál, holland, lengyel, magyar, görög és délszláv), s lakásul a korábbi Palazzo dei Penitenzierit (a mai Via della Conciliazione derekán) adta nekik. 1948-ig laktak itt, majd a Vatikán-városba költöztek.

Az pápai gyóntatókat a kinevezés előtt rendjük generálisa mutatja be a bíboros főpenitenciáriusnak, aki a jelöltet saját bizottságával levizsgáztatja. Ha a rendnek az illető országból nincs jelöltje, mást is javasolhat, aki a nyelvet jól beszéli. Kinevezé-sük és elmozdításuk a pápa jogkörébe tartozik.

 

  1. Ma

         a Szt Péter-bazilikában 13 (2-2 olasz és angol, 1-1 francia, német, spanyol, portugál, holland, lengyel, magyar és délszláv) minorita,

         a Szt Pál-bazilikában 6 bencés,

         a Lateráni bazilikában 10 ferences,

         a S. Maria Maggiore bazilikában 10 domonkos látja el az pápai gyóntató tisztét.

A híres itáliai kegyhelyeken gyóntatók (Loretóban kapucinusok, Assisiben és Páduában minoriták) joghatósága azonos a római pápai gyóntatóéval, de kinevezésüket nem a Szentszéktől kapják, és függetlenek az Apostoli Penitentiariától.

 

  1. Magyar pápai gyóntatók

A magyar nép Szent Istvánnal vonul be a keresztény nemzetek sorába. Szent István gondoskodni akart a szent helyekre zarándokló hívek szükségleteiről is. Rómában és Jeruzsálemben, sőt az odavezető utakon is, Ravennában, illetve Konstantinápolyban zarándokházakat alapított, hogy ezeken a helyeken otthonra találjanak azok a zarándokok, akik a szent helyeket felkeresik.

Rómában a zarándokok elsősorban Szent Péter sírjához igyekeztek. Szent Királyunk ezért a Szent Péter-templom közelébe kívánta állítani a magyar zarándokházat. Megkapta a bazilika déli szomszédságában fekvő Szent István első vértanú tiszteletére szentelt templomot, s e mellé építette a zarándokházat. Fennma-radását pedig gazdag alapítvánnyal biztosította.

A római zarándokházat kezdettől fogva nagy számmal keresték fel a jámbor hívek. Néhány évtizeddel az alapítás után a ház elöljárói, Béla főesperes és két papja azt kérték a Szentszéktől, hogy a magyar földről érkező zarándokok egyedül ott szállhassanak meg, és ha az Örök Városban halnak meg, a zarándokház papjai temethessék el őket.

Amint látjuk, fél évszázaddal az alapítás után már nem csak szállóhelyről, hanem temetőről is gondoskodni kellett a magyar zarándokok számára. Ez azt mutatja, hogy a Rómába zarándoklók száma állandóan nőtt. E zarándokok közül sokan csak anyanyelvükön tudtak beszélni, így lelki vigaszért csak magyar paphoz fordulhattak az Örök Városban. A pápák, látván a zarándokok egyre nagyobb számát, iparkodtak gondoskodni számukra megfelelő gyóntató atyákról. Ezeket részben a zarándokház papjai sorából, részben pedig ezen kívül lévő papokból választották ki. Ezekről a gyóntatókról ma már nem találunk feljegyzéseket.

  1. Béla uralkodása alatt több esetben találkozunk gyóntatókkal, akik élénk szerepet játszottak a magyar egyházi és a politikai életben.

Fontos szerepe lett a Szent Péter-templom magyar gyóntatóinak akkor, amikor VIII. Bonifác pápa a közhangulat hatására 1300. február 23-án a századfordulót jubileumi szentévnek nyilvánította. Kétszázezerre teszik a zarándokok számát, akik a keresztény világ minden tájáról érkeztek Rómába. A népek áradatából nem hiányozhattak a magyarok sem. A zarándokok sorában voltak magyar püspökök, kanonokok és papjaikkal együtt a hívek. Természetes, hogy nem hiányozhatott számukra a lelki vezető, a magyar gyóntató sem. Az első római magyar gyóntató, akiről biztos tudomásunk van, Magyar Miklós, akit VIII. Bonifác püspökké szentelt.

A 14. század közepéig emlékeink nem szólnak magyar eredetű gyóntatókról.

  1. Kelemen pápa 1350. évre újra szentévet hirdetett meg. Alighogy híre ment a jubileumi búcsú meghirdetésének, a keresztény világ minden részéből megindultak a zarándokmenetek az Örök Város felé. A krónikás szerint olyan tömegekben jöttek, hogy a vendéglők, szállodák nem tudták befogadni a népet. Sokan a mezőkön voltak kénytelenek táborozni. Jöttek magyarok is nagy számmal, s akadt munkája a magyar gyóntatónak.

Az 1400. évi jubileum évében újra találkozunk egy magyar gyóntató nevével: Szekcsői Péter fia, István minorita atya, akit IX. Bonifác pápa püspökké szentelt. Az ő távozásával, vagy talán még vele egyidőben, Balázs fia János, a pécsi egyházmegyéből származó bencés volt Rómában a magyar gyóntató. Egy András fia Tamás nevű rendtársa is segítségére volt. Ő arra hivatkozott, hogy “Magyarországból és Szlavóniából zarándokúton és más okokból is nagy számmal jönnek világi hívők az Örök Városba”, és mert ő a magyar és dél-szláv nyelveket beszéli, az olaszt is érti, kéri a pápát, hogy nevezze ki őt római gyóntatóvá. V. Márton pápa 1419-ben teljesítette is kérését.

1299: Magyar Miklós;

1342-50: Magyarországi Balázs;

1351-71: Újhelyi Domonkos;

1371: Budai Henrik OSA;

1400: Szekcsői István OFM;

1420: Balázs fia János OSB;

1419-22: András fia Tamás OSB;

1423-33: Körmendi János OSA;

1423-33: Gál fia András OSPPE;

1431-34: Cserdy Imre;

1439-72: Kapusi Bálint OSPPE;

1450 és 1471: András fia Péter;

1472-73: Jakab OSPPE;

1473-95: István fia Kelemen OSPPE;

1488-96: Dénes fia Vince OP;

1495-98: Ferenc fia Mihály;

1517-23: Lászai János;

1524-53: Klobucziczki János SJ;

1693-99: Cseles Márton SJ;

1699-1709: Melleghi Ferenc SJ;

1709-13: Rajcsáni György SJ;

1713-17: Beniczki Mihály SJ;

1717-21: Dirner Tóbiás SJ;

1721-24: Bossányi András SJ;

1724-28: Raab István SJ;

1728-32: Dobner István SJ;

1732-41: Tolvay Imre SJ;

1741-45: Faludi Ferenc SJ;

1745-51: Koller József SJ;

1750-53: Kéri Bálint SJ;

1753-58: Meusser Kristóf SJ;

1758-62: Puchperger Márton SJ;

1762-70: Piestyánszky János SJ;

1770-73: Hersching Dániel SJ;

1774-77: Hayduk Mózes OFM:

1780-86: Boskovics Péter OFM:

1787-1808: Stadler Gáspár OFM;

1817-24: Paulik Ferenc OFM;

1824-60: Kampus Sándor OFM;

1862-70: Liegerhoffer János OFM;

1870-93: Gmitter Alfonz OFM;

1894: Csabai Paulin OFM;

1895-1911: Czaich Gilbert OFM;

1911-13: Máhig Berárd OFM;

1913-27: Pazsitny Bonaventura OFM;

1927-: Monay Ferenc OFM;

1959-86: Rákos Rajmund OFM.

Stuttgart, 2014-02-06.
Barátságklub
Minden pénteken 15.30-18.00 óra között.
Helyszín: A Bruder-Klaus-templom nagyterme, Albert-Schäffle-Str. 30.
Ungarische Katholische Gemeinde „Szent Gellért”
Albert-Schäffle-Str. 30
Tel.: 0711-236 919 0
Telefax: 0711-236 739 3
E-mail:mission@stuttgarti-katolikusok.de
Vezetője: Stauder Éva. Helyettesei: Berec Piroska és Kocsis Ilonka.

Share

Legutóbbi bejegyzések