Imakör

+! Kedves Tagok!

Júniusban az Imaapostolság szándékai a következők:

Általános szándék: Hogy a munkanélküliek kapjanak támogatást és találjanak munkát ahhoz, hogy emberhez méltóan tudjanak élni.

Missziós szándék: Hogy Európa újra felfedezze keresztény gyökereit a hívők tanúságtétele által.

Ezért imádkozzatok otthon, ha lehet, naponta, egy-egy tized rózsafüzért a következő titkokkal:

(1) aki a Jordánban vizében megkeresztelkedett;
(2) aki a kánai menyegzőn kinyilvánította isteni erejét;
(3) aki meghirdette Isten országát;
(4) aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét;
(5) aki az Eukarisztiában nekünk adta önmagát.

Ez a gyakorlatban így néz ki:

Nagyszemre: Hiszekegy, Miatyánk, Dicsőség…

Kisszemekre: Üdvözlégy Mária… gyümölcse Jézus, Akit Keresztelő János…

Imádságban mindannyiótokkal szorosan összekapcsolódva

Imre atya

 

Stuttgart, 2014-06-02.

 


Kedves Tagok!

A következő történetet már számtalan alkalommal elmondtam, mert nagyon szíven ütött. Legutóbb akkor tettem szóvá, amikor Máriagyűdön lelkigyakorlatot tartottam a pécsi egyházmegye papjainak.

Egy falu mellett élt egy remete, aki minden idejét imádsággal töltötte. Mivel nem dolgozott, a falu lakói hordták neki minden nap az ételt. A fiatalok egy idő után zúgolódni kezdtek: ”Mért kell egy naplopót eltartani? Dolgozzon és úgy keresse meg betevő falatját!” Egy napon meghalt a remete. Halála után röviddel egy szörnyű gyilkosság történt a faluban. Mikor a fiatalok a bűntett okát kutatták, az idősek azt mondták nekik: “Amíg élt a remete, imája vigyázott ránk. Most, hogy meghalt, nincs ki imádkozzon értünk…”

Georges Bernanos francia katolikus író mondta egy alkalommal: “Minden csak imádság.” És igaza volt. Hányszor haladja meg emberi erőnket az élet? Ilyenkor imádkoznunk kellene. Hányszor látogat meg bennünket betegség, szerencsétlenség, haláleset? Ilyenkor erőt és vigasztalást csak az imádságban találhatunk. Hányszor állunk házastársunk, gyermekeink, rokonaink, barátaink, ismerőseink összetört élete előtt. Ilyenkor leghatékonyabb segítségünk számukra az imádság.

Az ima: kapcsolat Istennel, beszélgetés Vele magunkról, szeretteinkről és a világról. Az ima: megnyugvás Istenben. Az ima végességünk és teremtettségünk elismerése, de ugyanakkor abban való hitünk kifejezése is, hogy ebben a világban nem vagyunk egyedül, mert Ő a mi oldalunkon van. Az ima ég felé való kiáltás, amelyre mindig válasz érkezik. Az ima az ember hitének a legmélyebb és legszebb gyümölcse.

Ezért is imádkoztat annyit az Egyház. Ezért van annyi Társulat, Kongregáció, Egyesület. Ezért imádkoznak minden egyházközségben közösen is a hívek.

A mi Egyházközségünk szétszórt egyházközség. Tagjai messziről jönnek össze. Gyakran nincs idejük se a szentmise előtt, se a szentmise után arra, hogy külön imára összegyűljenek.

Ezért arra gondoltam, hogy megalakítom az IMAKÖRt. Mindenki tagja lehet, aki:

  1. Bejelenti az Egyházközség Irodájában vagy ezen a honlapon ebbeli szándékát.
    2. Havonta a megadott imákat vagy egy rózsafűzér-titkot elmond.
    3. És arra a szándékra imádkozik, amelyet megadok/megadunk innen, a Központból.

Az Imakörhöz bárki, bármikor csatlakozhat. Lényeges viszont, hogy tudjunk egymásról, és hogy imáinkat egy szándék köré fonjuk.

Az ima olyan, mondta egyik – már elhunyt – Paptestvérem, mint a felhő. A benne összegyűlt esőcseppeket Isten arra hajtja a széllel, ahol azokra a legnagyobb szükség van. A magam okoskodásából pedig arra jöttem rá, hogy az imádság olyan, mint egy mennyországban nyitott bankkontó. Isten összegyűjti a megtakarított kis ima-pénzünket, és majd akkor és arra költi, amikor és amire legnagyobb szükségünk van…

Befejezésül örvendek minden imádkozó hívünknek. Azoknak pedig, akik többet szeretnének imádkozni – másokért – várom a jelentkezését.

Imádságos megemlékezéssel

Imre atya
mission@stuttgarti-katolikusok.de

Stuttgart, 2007-09-04

Ideje: Minden hónap első péntekje, este 19.00 óra.
Helye: A Bruder-Klaus-temploma.
Vezető: Sebescen Eszter