Tóth Márta: Gyalogos zarándoklat a Hohenzollern várhoz

Tóth Márta: Gyalogos zarándoklat a Hohenzollern várhoz
szerkesztő

Találkozó délelőtt 10 órakor Brielhof vendéglő parkolójánál. Mosolyogva, egymást megölelve köszöntjük egymást. Mindannyian nagy lelkesedéssel érkeztünk. 21-en vagyunk.

A fenti parkolóban hagyhattuk autóinkat, így a túrázás nagyban lerövidült, de a leginkább megerőltető része megmaradt. Csodálatosan szép napsütésben szemlélhettük meg a  festői szépségű tájat. Ezernyi színével kápráztatott el bennünket az ősz.

Az első pihenőnél Imre atya köszöntötte zarándok testvéreit. Röviden összefoglalta a napirendi pontokat. Zarándoklatunk napja egybe esett a lengyel egyház által támogatott “Rózsafüzér egészen a határokig” nevű civil  kezdeményezéssel. Teszik ezt a lengyelek hazájukért és a világ békéjéért. Mi is bekapcsolódunk. Felérve a várhoz félrehúzódunk egy csendes napsütötte, hajat lobogtató szegletbe és képzeletben szülőfalunktól-városunktól a legközelebbi határátkelőig megyünk. Ki Erdélyből, ki a Vajdaságból, ki pedig az anyaországból indul a Szeplőtelen Szűz dicsőítésére.

A Fatimai Szent Szűz pontosan 100 éve jelent meg hat alkalommal három portugál  pásztorgyermeknek. Rajtuk keresztül üzent a világnak, hogy a rózsafüzért imádkozva kérjék az ő segítségét. Vezeklésre, imádságra buzdítja a híveket a bűnösök megtéréséért, az Úr irgalmát kérve ezzel a világra.

Az olvasó befejeztével német nyelvű vezetésen vettünk részt a Hohenzollern hegy tetején álló neogótikus stílusban épített várban.

A középkorból csupán a kápolna maradt meg, a jelenleg látható várat IV.  Frigyes Vilmos porosz király építtette újjá 1846-tól. Az épületbe lépve egy a 11. századig visszamenő, különböző színekkel jelölt családfát láthattunk. Az egyes színek a család katolikus  sváb, és a protestáns frankföldi ágát jelzik. A nagyteremből a régi könyvtárba léptünk, ahol a Hohenzollern család történetéről is láthattunk festményeket, ezt követte a dolgozószoba, melynek íróasztalán már fényképek vannak a ma is élő leszármazottakról. A hálószobában csupán 5 hónapig lakott Vilmos, a porosz koronaherceg. Nagyon súlyos tüdőgyulladással távozott a kastélyból.  Az épület nem felfűthető, ugyanis az egész kastélyban csupán egy kandalló van. A kék szalonban családtagok festményeit láthattuk. A fal festése tapétára emlékeztetett. A mennyezet különleges igényességgel készült.

Az udvarról közelítettük meg a hajdani konyhából kialakított kincstárat. Az itt őrzött kincsek között láthatjuk “nagy” Frigyes dohánytartóit, a mellénél meglőtt katonai egyenruháját, Luise porosz királynő  ezüst szállal kivarrt udvari ruháját, mely kb. 20 kg súlyú. Továbbá porcelán étkészleteket, arany serlegeket és a porosz koronát.

A kincstárat elhagyva egy rövidke időre és imára bekukkantottunk a kápolnába, majd a várudvarban csoportképek készültek.

Azután a parkoló felé vettük az irányt,  jó néhány meredek kis úton és 266 lépcsőfokon keresztül. A parkolóból egyébként kisbusszal is fel lehet a várhoz jutni, csoportunkból is megtették ezt néhányan, akiknek egészségügyi állapota nem engedte meg a megerőltető sétát. Lent a parkolóban ajándékbolt működik. Páran emlékeket is vásároltunk.

A  csoport a továbbiakban a hegy lábánál egy kellemesen napsütötte vendéglőben fogyasztotta el ebédjét, majd Balingenbe indult, ahol az ottani magyar közösségünk szokásos elsőszombati szentmiséjén vett részt.

A szentmise után még elbeszélgettünk a helyi testvérekkel, majd nagy örömmel a szívünkben indultunk haza.

Mindannyiunk meggyőződése így fogalmazható meg: egy gyönyörű, lelkileg tartalmas nap volt. Ezt majd a készült fényképekről is mindenki láthatja…

Még sok ilyen „gyalogos-zarit” adjon nekünk a mi mennyei Atyánk!

Tóth Márta 

  1. október 17.   
Share

Ajánlott bejegyzések