Gondolatok


2016. feb.
16
Árnyékaink...

Amikor megláttalak, szemmel láthatóan bántott valami… Aztán sebtében elmondtad, hogy szomorú vagy, mert valamit elrontottál, valamit elhibáztál… Nem volt ugyan főbenjáró dolog, de következményei csak rontottak jelenlegi helyzeteden… Éreztem, hogy most én sem tudok segíteni rajtad. Mondtam ugyan, hogy: van így az ember. Meg azt is, hogy: hozzátartozik halandó voltunkhoz, hogy néha, ha jót is akarunk tenni, rossz születik belőle… De láttam, hogy őszintén bánt az „árnyékod”. És akkor mentő gondolatom támadt… Minden embernek van árnyéka! Kinek kisebb, kinek nagyobb… Kinek feltűnőbb, kinek rejtettebb… Vannak olyan emberek, akik úgy akarnak árnyékuktól megszabadulni,......

Részletek


2016. jan.
25

Sírsz… Nagyon szíven ütött és sebet ejtett rajtad az a levél, amit a minap kaptál egyik barátodnak hitt személytől… Tudom, hogy mit érzel, mert magam is voltam már hasonló helyzetben. Azt hittem, hogy valamivel jót teszek, és egyesek– rosszat feltételezve – hátam mögött mégis megszóltak… Nekem is nagyon rosszul esett, de aztán elgondolkoztam a dolgon, és az Úr elé vittem az ügyet. Ő ezeket a gondolatokat adta nekem, amit most Neked is átadok. Először is, a kritika – szóban vagy levélben – tükör. Mindegyikben magadat láthatod. Van, amelyik hűen vissza ad belőled valamit, van......

Részletek


2016. jan.
02
„… Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek...”  (Lk 2,10)

  „… Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek…” (Lk 2,10)   Az ember vágyakozik a jó hír után, mert gyakran nyomasztják őt a rossz hírek, és teszik életét elviselhetetlenül nehézzé.   Az ember nem csak kenyérrel él, hanem jó szavakkal, vigasszal és ígérettel. Ahol a jó szavak, az örömteli hírek hiányoznak, ott előbb-utóbb pokollá válik az élet.   Egyik napon, „amikor az idő betelt…” és az élet a földön pokollá vált, Isten kiejtett egy különleges szót: kimondta a világba az ember iránti szeretetének a......

Részletek


2015. dec.
04

Olyan szépek, ahogyan itt ülnek előttem és fogják egymás kezét. Még nem tudják, mi vár rájuk, mit fogok nekik mondani vagy mit fogok tőlük kérdezni, csak annyit tudnak, hogy ha házasságot akarnak kötni, akkor szükségük van jegyesoktatásra… És a végén a legtöbbjük sajnálja, hogy véget értek ezek a meghitt beszélgetések, amelyekben összefoglalom nekik hitünk tanítását a házasságról és az őszinte, jézusi szerelemről… Szóval olyan szépek így együtt. Lerí róluk az, amit Antoine de Saint Exupéry így fejez ki: „…Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” Ők megszelidítették egymást és felelősek......

Részletek


2015. nov.
25

Noha siettem, mégis meghallottam, hogy magyarul beszélnek. Azon a nyelven, amelynek olyan elütő, olyan érdekesen csengő és olyan összetéveszthetetlenül más a zöngéje.   Széles mosollyal rájuk köszöntem. Kissé meglepődtek, de amikor pár szóban elmondtam nekik, mennyire örvendek, hogy találkozom velük, s ha akarják, van itt, Stuttgartban egy jó kis közösség, oda bármikor eljöhetnek, egyikük, a magasabb és fiatalabb, ezekkel a szavakkal hárította el a meghívásomat: „Nem azért jöttünk ki, hogy itt is magyarokkal keressük a kapcsolatot. Nem akarjuk, hogy tudják, honnan jöttünk!”   Mikor látta, hogy mennyire mellbevág, amit mond, igyekezett kissé......

Részletek


2015. nov.
25

Tegnap ismét eljöttél. Hosszú napod volt, mondod, és újabban – félsz. Szemeden is látom… Nem is csoda, hisz ez a menekült-áradat valahol mélyen mindenkiben félelmet kelt, másrészt Te nyakig benne vagy, hisz munkád épp velük (is) kapcsolatos… Mesélem is Neked, hogy nem Te vagy az egyetlen, aki fél, annyi és annyi ember keres, kérdez engem is… Mindegyikük szavában ott bujkál az aggódás, az ijesztő félelem: Mi lesz velük? Mi lesz velünk?   Aztán, mondod tovább, a mindennapok szokásos szorongása is benned vacog: Mi lesz velem?…   Nem csoda, hogy félsz… Mostanság még......

Részletek


2015. nov.
25

Hetek óta a menekültekkel kapcsolatos híreket bújom. Aggódom a hazájukat vesztettekért, félek a soraikban megbújó terroristáktól, együttérzek azokkal, akiket őszinte szándék vezet egy új otthon  megteremtésében. És közben azon töprengek: Miért mutogatnak a politikusaink folyton csak egymásra? Miért szükséges az államok között egyetlen egy bűnbak, amelyik pedig csak józanul a bennünket rég túlnövő menekült-áradatot akarja szabályos mederbe terelni? És legfőképp: Miért tilos más véleménye legyen országoknak, szervezeteknek és egyéneknek, mint a médiák által nap, mint nap belénk sújkolt „hivatalos“ vélemény? A problémát természetesen én sem tudom megoldani. Nekem is csak az ima......

Részletek


2015. nov.
25

Szeretettel és barátsággal köszöntelek benneteket, az ismerősöket és a számomra most még kevésbé ismerteket. Köszönöm azt a nagy szeretetet és bizalmat, amelyben fogadtatok. Köszönöm Imre atya biztató szavait, amelyek bátorítanak és köteleznek is egyben: „Így legyen közöttünk is az elkövetkező időben: keressük egymást, fogjuk meg egymás kezét, és kulcsoljuk össze őket. Csak így lehet együtt menni az úton, csak így lehet együtt dolgozni a közösségért – és Istenért! Holnaptól eggyel többen leszünk: Merlás Tibor atya is velünk tart az úton, hogy – a püspökség jóvoltából – együttlétünk még gyümölcsözőbb legyen! Fogadjátok szeretettel......

Részletek


2015. aug.
15

Már nagyon vártam a találkozást! Ha nem tudtam volna, hogy mindannyiótoknak szüksége van a pihenésre és a kikapcsolódásra, nem is beszélve a rokonaitokkal és barátaitokkal való találkozásra, akkor türelmetlenebb lettem volna! Így azonban türelmesen vártam arra, hogy ismét találkozzunk! A képen két kéz látható, amint keresi egymást, hogy összeérjen, összekulcsolódjék… Így legyen közöttünk is az elkövetkező időben: keressük egymást, fogjuk meg egymás kezét, és kulcsoljuk össze őket. Csak így lehet együtt menni az úton, csak így lehet együtt dolgozni a közösségért – és Istenért! Holnaptól eggyel többen leszünk: Merlás Tibor atya is......

Részletek


2015. Júl.
20

„Az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: ’Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!’” (Vö. Mk 6,30-31) Vannak emberek, akik soha nem fordítanak elég időt a pihenésre, mert azt gondolják: folyton dolgozniuk kell, a pihenés pusztán ellopott idő. Önértékelésük, öntudatuk csak akkor elég nagy, ha dolgoznak, ha folyton mozognak… Meg sem fordul a fejükben, hogy a testnek is szüksége van a szabad időre! Ezek elkopnak, meghalnak anélkül, hogy éltek volna… Aztán vannak olyan emberek, akik azért nem fordítanak elég......

Részletek


4 / 5 oldal12345